Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

a Képújság 1983. november 13. ON K ER Levélcímünk: 7101 Szekszárdi Postafiók: 71 Túlzsúfolt autóbuszok Egy bonyhádi olvasónk az autóbuszok zsúfoltságára pa­naszkodik. „Hét éve járok be Szekszárdra dolgozni, több utastársammal már rek­lamáltuk, hogy indítsanak több járatot. Ez év júliusáig tűrhető volt az utazás. Ebben a hónapban kapott a bony­hádi Volán két csuklós autó­buszt és erre hivatkozva megszüntettek több járatot, ami Bonyhádról indult. Ne­kem a Győréből induló, Bonyhádról 7.25-kor induló járattal kell bejönnöm. Ez az autóbusz annyira zsúfolt már Győrén, és a közbeeső megállóhelyeken annyira megtelik, hogy amikor Bony- hádon kinyitják az ajtót, csak úgy esnek ki az utasok. A busz vezetője nem tehet mást, megtörni az autóbuszt, hogy még a kapaszkodási le­hetőség is ki van zárva. Mi lesz, ha felvesszük a télika­bátot és a motorral, autóval járók js újból busszal szeret­nének bejárni? A panaszt a 11. számú Vo­lán Vállalat igazgatójához, Pech Józsefhez továbbította szerkesztőségünk. „A folyamatosan végzett vizsgálat több vállalati s több utasmagatartásból adó­dó hiányosságot állapított meg. A vállalati magatartás­ból adódó hiányosságok rész­beni megszüntetésére már a vizsgálat idejében intézked­tünk. Az utasmagatartásból adódó hiányosságok meg­szüntetését pedig intézkedé­seink hatására várjuk. A közlekedő járatok közül zsúfoltság azokon a járato­kon tapasztalható, amelyek Bonyhádon túlról indulnak, és Bonyhádon keresztül köz­lekednek. A vonalon — a vizsgálat időszakában — 211. típusú autóbusz is közlekedett, ami­nek teherbírása, illetve az ajtórendszere az elővárosi forgalomba nem illik be. Megfigyelhető volt, hogy az utasok a csuklós autóbuszon történő utazástól idegenked­nek. Ebből adódik az, hogy a 266. típusú kocsik túlterhe­léssel, a csuklós buszok pe­dig a megengedett utasszóm­nál kevesebb utassal közle­kednek. A vizsgálatkor tapasztalt zsúfoltság enyhítésére októ­ber 7-én az addig közlekedő 211. típusú kiskocsit 266. tí­pusú nagykocsira cseréltük fel, azaz 40 fős férőhelynö­vekedés történt. Bonyhádon jelentkező he­lyi utazási igényeket a vá­rosból induló helyközi igé­nyekkel kapcsoltuk össze úgy, hogy a 6.35-kor induló csuklós autóbusszal a Szek­szárdra utazó helyi lakoso­kat begyűjtjük, átszállás nél­kül a megyeszékhelyre lehe­tővé tesszük az utazásukat. A tett intézkedéssel a köz­lekedő autóbuszok férőhelyét és a vonalon közlekedő utas­számot arányba hoztuk. A lakótelepi helyijárati kap­csolással pedig az utazást kényelmesebbé tettük. Bonyhád—Szekszárd elő­városi forgalomban közleke­dő csuklós típusú autóbusz korszerű, jó hatékonysággal közlekedő eszköz, ami az elő­városi forgalomban jelent­kező utaslétszám-változáso- kat nagy teherbírásánál fog­va képes egyensúlyban tar­tani anélkül, hogy újabb esz­köz kerülne beállításra. Eh­hez kérjük az utasok meg­értését, a csuklós járat igénybevételét.” Súlyra felszolgált ételek Lukács István, a Lapkiadó Vállalat instruktora október 19-én Dombóváron, a Szász sörözőben ebédelt. A felszol­gáló előzőleg nem tájékoz­tatta, hogy milyen súlyú csülkök vannak, csak elé tett egy darabot, benne termé­szetesen hatalmas csonttal. Majd amikor fizetésre került a sor, a csülök 70 dkg volt, és így az ára 95 forint 20 fil­lér. Panaszosunk kifogásol­ja, hogy előzőleg nem vilá­gosították fel az adag mére­téről, holott ez a súlyra fel­szolgált ételek esetében is­meretei szerint kötelező. Bertus Ferenc, a dombó­vári áfész elnöke a követke­ző választ adta: „A panaszos azon kifogá­sára, miszerint előzőleg nem világosították fel a súly sze­rint felszolgált ételek érté­kére vonatkozólag, szíves tu­domására adjuk, hogy az ét­lap a bejárat mellett kívül­ről betekinthető szekrényben ki van függesztve, ahol meg lehet győződni a kiszolgálás­ra kerülő ételek áráról. Az egységben minden asztalon étlap található, amely tar­talmazza az árakat. A meg­rendelt étel vagy ital kiszol­gálásakor, ha az valamilyen oknál fogva nem tetszik, vissza lehet küldeni. Olyan rendelkezés nincs jelenleg érvényben, amely előírja, hogy a vendégeket külön tájékoztatni kellene a súlyra, kiszolgálásra kerülő ételek értékéről. Az egység vezetőjének elmondása sze­rint a vendég által elmon­dottak valóban megtörtén­tek, és- mivel ilyen vagy eh­hez hasonló kifogás még nem merült fel — függetle­nül attól, hogy jelen esetben nem volt kötelező a külön tájékoztatás a súlyra kiszol­gálásra kerülő ételről —, el­rendeltem, hogy az elkövet­kezendő időben az ilyen és hasonló esetek elkerülése végett a súly szerint értéke­sítésre kerülő ételekről kü­lön szóban is tájékoztassák a vendégeket.” Szegedi járat Egy bátaszéki olvasónk le­veléből: „1983. szeptember 25-én este háromnegyed 6 körül kikísértem a vőlegé­nyemet a Bátaszékre 6 óra 4 perckor érkező szegedi buszhoz. A busz 10 percet késett, de nem ez a fontos. A buszsofőr letette a leszál­ló utasait és nem volt haj­landó felvenni a helyükre más utast. Sokan voltak a buszon, az igaz, de a leszál­lók helyére felfért volna az a két utas. akinek fontos útja volt. Az egyik utas egy kisgyermekes édesanya lett volna, a másik a vőlegényem, aki katona és időre vissza kellett volna érkeznie Sze­ged mellé egy kis faluba. Mivel ez a busz volt az utol­só járat Szegedre, nem volt ' lehetősége visszamenni sem busszal, sem pedig vonattal. Kocsit fogadtunk, hogy idő­ben odaérjen.” Balogh Imre, a szegedi 10. számú Volán Vállalat üzem­igazgatója vizsgálta ki az ügyet: „Az 1983. szeptember 25. napon az 1835/213. számú me­netrendszerinti távolsági autóbuszjáratunkon egysze­mélyes kiszolgálásban szolgá­latot teljesített autóbuszve­zetőnket jegyzőkönyvileg meghallgattuk. Munkavállalónk elmondá­sa, valamint az ALMEX me­netjegy kiadó gép ellenőrző szalagjának felülvizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a megjelölt napon és járaton az utazási igények jelentősen megnövekedtek, munkaszüneti nap lévén, elsősorban a diákok utazása volt jelentős. Bátaszéknél 67 menetjegyes utas tartózko­dott az autóbusz utasterében, természetesen ezenkívül bérletjeggyel utazók is voltak az autóbuszjáraton, így az élet- és vagyonbiztonság megóvása érdekében további utasok elszállítására sajnos, nem volt lehetőség. Gépkocsivezetőnk határo­zottan állítja, hogy Bátaszé- ken, a megállóhelyen várako­zó utasokkal közölte, hogy fé­rőhely hiánya miatt elszállí­tásukra nincs lehetőség. Meg­jegyezte viszont, hogy a meg­állóhelyen kisgyermekes édesanya, illetve katona nem tartózkodott. Az utaslemara­dásért szíves elnézést kérünk. A hasonló esemény elkerü­lése érdekében ismételten felülvizsgáltuk a megjelölt járat közlekedését, az utas­lemaradás elkerülése, a zsú­foltság csökkentése érdeké­ben 1983. október 2-tól Mo­hács autóbuszállomásról +17.25 órás indulási idővel másodrész autóbuszjáratot közlekedtetünk Szeged autó­buszállomásra, melynek ked­vező hatását azóta az utazó- közönség bizonyára észlel­te.” Telafonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Az út- és közmű- fejlesztési hozzájá­rulásról szól az épí­tésügyi és város- fejlesztési minisz­ternek és a pénz­ügyminiszternek a Magyar Közlöny f. évi 47. számában megjelent 18/1983. (X. 16.) ÉVM-PM számú együttes rendelete, amely szerint az állami szervek anyagi eszkö­zeiből, illetőleg részben ezek felhasználásával végzett út­építés, ill. közművesítés költ­ségének — az e jogszabály­bon meghatározott részét — az azzal érintett (közvetle­nül az út mellett fekvő, il­letőleg a közművel ellátott területen fekvő és a hálózat­ba kapcsolható) építési tel­kek tuajdonosaira, a tartós használatba adott építési tel­kek esetében azok tartós használóira át kell há­rítani. A rendelet hatály­ba lépését követően létesített vagy bővített úttal, illetőleg közművel érintett építési tel­kek tulajdonosai (tartós használói) tehát egyszeri üt­és közműfejlesztési hozzájá­rulást kötelesek fizetni. Az alkalmazandó hozzájárulás mértékét az illetékes helyi tanács állapítja meg a jog­szabály mellékletében fog­lalt keretek között s azt az érdekeltekkel közszemlére té­tel útján vagy a helyben szo­kásos más módon közli. A hozzájárulást a kivetéséről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított. hat hónapon belül kell befizetni, határidőn túli befizetés ese­tén késedelmi kamatot ‘is fizetni kell. A rendelet részletesen fel­sorolja azokat a körülménye­ket, amelyek fennállása ese­tén nem kell hozzájárulást fizetni és azokat a feltétele­ket is, amelyek mellett a tanácsi pénzügyi szakigaz­gatási szerv a hozzájárulás­nak kamatmentes részletek­ben történő megfizetését en­gedélyezheti. Kihangsúlyo­zandó, hogy a hozzájárulás összegének kivetése során az érintett építési telkek tulaj­donosai (tartós használói) részéről végzett társadalmi munka értékét be kell szá­mítani. A rendelet kihirde­tése napján — 1983. október 16-án — hatályba lépett. A honvédelmi miniszter­nek a polgári védelmi mun­kakört betöltő dolgozók ké­pesítéséről szóló, a Magyar Közlöny idei 48. számában megjelent 2/1983. (X. 20.) HM számú rendelete szerint a polgári védelmi munkakör betöltéséhez legalább közép­iskolai végzettség, a polgári védelmi tanfolyam elvégzése és szakvizsga letétele szük­séges. Szabályozza a rendelet a tanfolyam elvégzésének módját, részletezi a szak­vizsga anyagát és rögzíti azt is, hogy ki és milyen feltéte­lek mellett adhat mentesítést a tanfolyam elvégzése és a szakvizsga letétele ajól. Mentesül — többi között — az, aki a rendelet hatályba­lépésekor (1983. október 20.) elmúlt '45 éves. Az OKISZ Értesítő f. évi 18. számában t á jé k o z t a- tó jélent meg az építőipari munkaidőrendek egyes kér­déseiről. A tájékoztató utal arra, hogy a 12/1983. (VI. 29.) ÉVM számú rendelet szerint a napi munkaidő felső hatá­ra 10 és 1/2 óráról 12 órára növekedett, az építési holt­idényben viszont a napi, he­ti munkaidő alsó határa a korábbiaknál rövidebb idő­tartamban is megállapítható, a heti szabadnapok idejét azonban ilyen idényszerű, egyenlőtlen munkaidőbeosz­tásnál biztosítani kell, de éves átlagban. Ahol erre le­hetőség van, továbbra is al­kalmazható az év végi ter­melési szünet, de az erre ju­tó munkaidőt ez esetben előre meghatározott szabad­napokon kell ledolgozni. Ki­hangsúlyozandó, hogy a vá­lasztott megoldások feltéte­leit és módját a kollektív szerződésben kell meghatá­rozni. Indokoltnak tartjuk fel- • hívni a figyelmet a Keres­kedelmi értesítő idei 28. szá­mában olvasható arra a köz­érdekű tájékoztatóra, amely az élelmiszerke­reskedelem helyzetét tár­gyalja és feladatait jelöli meg. E feladatok közül itt kettőt emelünk ki: A válla- lalatok és szövetkezetek 1.) nem megfelelő szállítói tel­jesítés esetén szerezzenek ér vényt a szállítási szerződé­sekben, illetve a jogszabá­lyokban biztosított szankcio­nálási lehetőségeknek. 2.) következetesebb, szigorúbb felelősségre vonással, a ki­vizsgálás hatékonyságának növelésével előzzék meg a nagyobb összegű leltárhiá­nyok keletkezését. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervézetének elnöke. A Szovjet Tudomány és Kultúra Háza Méltó hajlék a tudomány és a kultúra számára — ez az első gondolata annak, aki befordul a zajos budapesti belvárosi Semmelweis utcá­ról a mindig nyitva álló ka­pun. Bent márvány lépcső­ház, tágas termek, ünnepélyes csend és — ha ellentétnek hangzik is — a termekben szinte állandóan történik va­lami: hangverseny, klubösz- szejövetel, filmvetítés, kiállí­tás — sorolni is sok volna. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában vagyunk, ahol ép­pen évfordulóra készülőd­nek. Tíz éve nyitotta meg ka­puit. ÖTMILLIÓ LÁTOGATÓ Nem volna unalmas a fel­sorolás, mégsem lehet vállal­kozni arra, hogy elmondjuk: mi mindennek adott otthont egy évtized alatt az a ház, hányféle rendezvényen szó­rakoztak és művelődtek itt az ország minden részéből érkező vendégek. Számokból talán elég annyi: az elegáns, belvárosi épületben fél ma- gyarországnyi, mintegy öt­millió látogató fordult meg. Az itt és országszerte tartott rendezvények száma megha­ladta a tízezret, a filmbemu­tatóké pedig nyolcezer fölött jár. Talán ennyiből is kitűnik: itt mindenki otthon érzi ma­gát. Elsősorban azért, mert a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában figyelmes ven­dégszeretettel- fogadják a lá­togatót. De nem utolsósorban azért is, mert annyiféle prog­ram között lehet válogatni, hogy aki egyszer akár csak betévedt ide — attól kezdve törzsvendég lesz. Kezdve a legifjabbakon, akik közül egyre többnek kedvenc va­sárnapi időtöltése a rajz- és bábfilmek nézése, a Napocs­ka gyermekklubban. Még a legnehezebbnek tar­tott korosztály, a tizenéveseké is megtalálja a Házban azt, ami érdekli. Ok a Kortárs ifjúsági barátsági klubot lá­togatják, miközben az apák a szovjet—magyar sportbará­tok klubjában vitatkoznak az újabb, és emlékeznek a ré­gebbi sporteredményekről. S hogy az egyenjogúságon se essék csorba — ugyancsak itt működik a Vörös Szegfű klub, amely a magyar és szovjet asszonyok barátságát szol­gálja. Folytathatnánk a sort a szcoialista brigádok, a volt szovjet ösztöndíjasok, az orosz és szovjet zene kedve­lőinek klubjaival, illetve kö­reivel. Természetesen olya­nok is vannak — nem is kis számmal —, akik' felváltva látogatják a klubokat, vagy egyikből a másikba látogat­nak át, hiszen számosán ked­velték meg az orosz zenét ösztöndíjas éveikben, s most hol a régi tanulótársak közt töltik a kellemes órákat, hol a zene élvezetében mélyed­nek el. Ismét másokat a könyvek érdekelnek — s itt kielégít­hetik ezt a kultúrált szenve­délyüket is. Az egyik könyv­tárteremben szépirodalmi és társadalomtudományi műve­ket találnak, a másikban a műszaki-tudományos ismere­teiket bővíthetik. A két könyvtárban összesen több mint negyvenezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. A rendszeres olvasók kívánsá­gának tesz eleget a Ház ve­zetősége a közeljövőben: megalakítja az orosz és szov­jet irodalom barátainak klub­ját. művészeti központ * Az olvasni- és hallgatni- valókon kívül — s mintegy kiegészítésükként — gyönyör- ködnivaló is akad mindig a Semmelweis utcai palotában. Tíz év alatt a Szovjetunió­nak több köztársasága mu­tatta be képzőművészeinek alkotásait, és iparművészeté­nek termékeit. Volt itt ki­állítás litván grafikákból, lett fémműves-munkákból, sze­melvények az üzbég képző- művészetből, s természetesen több kiállítás mutatta be a legnagyobb szovjet köztársa­ság népének, az oroszoknak sokféle művészeti alkotásait. S a legújabb: október köze­pén rendkívül érdekes és művészeti értékekben gazdag kiállítás nyílt meg itt: ma­gyar festők, grafikusok és szobrászok munkáit mutatják be. Ezekben egy a közös: a Szovjetunióban tanult, vagy ott járt művészek a földrész­nyi országban szerzett élmé­nyeiket örökítették meg, és muta'tják be a tizedik évfor­duló tiszteletére. Híven és következetesen szolgálja a Ház a szovjet és a magyar nép barátságának ügyét. Egyre szélesíti a kap­csolatokat, amiből követke­zik, hogy ez a legkevésbé sem szorítkozhat Budapestre. Ezért hívott meg már több megyét önálló kiállításra. Elhozták ide értékeiket a Vas megyeiek, legutóbb a duna­újvárosiak — s a sorozat még hosszan folytatódik. Ugyan­ennek a másik oldala, hogy a Szovjet Tudomány és Kul­túra Hágában bemutatott já­ték-, dokumentum- és rajz­filmeket eljuttatják a váro­sokba és falvakba is. TALÁLKOZÁSOK SZOVJET ALKOTOKKAL S akik a filmeken megje­lennek, akiket alkotásaik alapján, vagy akár hangle­mezről ismer a közönség — ellátogatnak személyesen is. Járt már e falak között Gri- gorij Csuhraj filmrendező, Jevgenyij Nyeszterenko ope­A Semmelweis utcai palota raénekes, Róbert Rozsgyeszt- venszkij és Csingiz Ajtmatov író — hogy csak néhány nagy nevet említsünk a sok közül. De voltak — és a közeljövő­ben ismét lesznek — űrhajós vendégek is, itt találkoznak a kozmosz titkai iránt érdek­lődő magyar barátaikkal. Mindez a legszebb, leg- kultúráltabb környezetben. Az első, már a belépéskor megragadó látnivaló a már­ványoszlopos előcsarnok. On­nan halkan suhanó liftek vi­szik a vendégeket a felsőbb emeletekre, ahol kényelem­ben, hangszigetelt termekben élvezhetik a filmeket, a zenét, társaloghatnak egymással a klubtagok — kinek mihez van kedve és hajlama. Számos magyar társadalmi szerv, egyesület működik együtt a Szovjet Tudomány és Kutúra Házával, segíti munkáját. Így a Hazafias Népfront, a KISZ, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság. Tíz esztendő eredményei azt mutatják, hogy a közös mun­ka máris sok szép gyümöl­csöt hozott. További hasonló­kat kívánunk az újabb évti­zedekre. VÁRKONYI ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom