Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

14 Képújság 1983. november 12. Iskolai testnevelés (I.) Helyzetkép a megyeszékhely tanintézeteiről Az első lépcsőfokon Kosárlabda NB I Súlyos vereség Pécsett Az utóbbi időben egyre többször kerül szóba az egészséges életmód kérdé­se. Rádióból, tévéből árasztanak el bennünket figyelmeztető szólamokkal, helytelen étkezési szokása­ink, túl kényelmes életmó­dunk, a kevés mozgás ve­szélyére hívják fel figyel­münket. Mi pedig (átlag magyar ember) meghall­gatjuk, elhatározunk, fo- gadkozunk... és minden marad a régiben. De mi lesz gyerekeinkkel, akik a legfogékonyabb kor­ban, szüleiktől, a felnőttektől legfeljebb gúnyos szavakat hallanak, amikor szomszéduk melegítőbe bújik és kocog, vagy reggelente korábban kel fel, hogy leússzon néhány hosszt munka előtt? Ebben a fiatal korban igen fontos személyiségformáló tényező az iskola. A „második otthon” veheti át azt a szerepet, amit a szülői ház, esetleg — a be- rögzött rossz szokások miatt — elmulaszt. Ezért igen fon­tos, hogy az iskolában ne melléktantárgyként kezeljék a testnevelést, hiszen elsőd­leges célja, hogy edzett, egészséges fiatalokat nevel­jen — az egész társadalom érdeke. Emellett a tehetséges gyerekek kiválasztása is fel­adata kell, hogy legyen. Az átlagosnál jobb mozgáskész­séggel rendelkezők alapo­sabb, nagyobb követelménye­ket támasztó képzésben része­sülhetnek, ami a testnevelés­tagozat keretei között valósul meg. Szekszárdon 1972-ben in­dult meg a testnevelés-tago­zatos képzés, először a Il-es iskolában,“majd két évre rá a Babits Mihály Általános Iskola is bekapcsolódott. Je­lenleg a város 16 osztályában, megközelítően 460 kisdiák „foglalkozik” kiemelten a testneveléssel. Kalász Jánost, a Il-es isko­la testnevelő tanárát, aki be­indulása óta résztvevője a ta­gozatos tanításnak, kérdeztük tapasztalatairól: — A testnevelés-tagozat céljának — élsport-utánpót­lásának biztosítása — jelen körülmények között nem fe­lel meg. Ügy gondolom, any- nyiban tölti be szerepét, hogy a mozgást, a sportot megsze­retteti, az egyes sportágakat megismerteti a gyerekekkel. Az élsportolók, minőségi ver­senyzők utánpótlását azon­ban csak egy vékony réteg képezi. (A sportegyesületek állás­pontja e kérdéssel kapcsolat­ban hasonlóképpen nem ked­vező. Keveset profitáltak a tagozatos képzésből, nem ele­gendő az innen kikerülő, a továbbiakban jó vagy ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tók száma. Az általános isko­lát elvégző diákok közül csak mintegy 25 százalék tudhat magának komolyabb eredmé­nyeket. Természetesen a tár­gyi feltételek is alapvető meghatározói a munkának.) Létesítményellátottság te­kintetében azt mondhatom, hogy kedvező helyzetben va­gyunk. Ciklusonként minden osztály csak egy alkalommal nem jut tornaterembe, de a bitumenes kézilabda- és sa­lakpálya, valamint a közeli városi sporttelep megfelelő körülményeket biztosítanak. — Milyen perspektíva áll ezek előtt a gyerekek előtt? — Annyi biztos, hogy a testnevelés nem nyújt min­denkinek távlatot, és közepes eredménnyel ésszerűbb, ha másfelé próbálkoznak a ké­sőbbiekben. Sajnos, nem meg­felelő a tagozatos osztályból ki-, illetve beáramlás, nem szívesen mozdítják el a gye­rekeket megszokott környe­zetükből. A másik dolog, ami szintén e kérdéskörhöz tar­tozik, az, hogy nem látom biz­tosítottnak a későbbiekben sorsuk alakulását, hiszen kö­zépiskolai szinten városunk­ban tagozat nem működik. A szakosztályokban viszont rendszeres edzésmunka fo­lyik, együttműködünk ezért a város egyesületeivel. — Mi a helyzet a többség­gel, akik nem tagozaton ta­nulnak? — Az ő számukra kéthe­tente tömegsport-foglalkozá­sokat tartunk. Iskolai verse­nyeken vesznek részt, de a megyei és országos viadalo­kon is jól szerepelnek. A másik testnevelés-tago­zatos intézményben, a III-as iskolában Scherer Sándor igazgatóval váltottunk szót az elmúlt nyolc évről. — Az eltelt időszak alatt kikerültek a tagozaton vég­zett gyerekek, és a tapaszta­latok egyértelműen jók. Bár rossz körülmények között — egyetlen kisméretű terem­ben, kevés felszereléssel kezdtünk. Az iskola vezetése, tanári kara, a szülők közös munkával bebizonyították az összefogás erejét, megterem­tették a feltételeket. így épült fel a korszerű pályánk le­látóval, a játszóudvar, súly­emelő- és nehézatlétikai te­rem, majd ezeket fokozato­san fejlesztettük, korszerűsí­tettük. A munkák nagy részét társadalmi munkában végez­tük él, sok szabad szombaton és vasárnap dolgoztak együtt a gyerekek, szülők, tanárok. Jó példa volt arra, hogy jó ügy érdekében mozgósítani lehet az embereket. — Ma már megfelelőnek mondhatók a körülmények? — A megnövekedett tanuló­létszámhoz is elfogadható, de korántsem ideális. Nincs meg­felelő futópályánk, de nagy szabad területtel rendelke­zünk, ahol az atlétika egy része megoldható. — A tanulók számára mi­lyen mozgási, sportolási le­hetőségek vannak? — A tömegsport-rendezvé­nyek nem formálisak, az is­kola valamennyi diákját, sőt, a nevelőket is érintik. Sport­napokat rendezünk, ahol együtt mozoghatnak a szü­lők,is gyermekeikkel. A ta­nulók egész nap igénybe ve­hetik a termeket, az esti órákban pedig a patronáló vállalatok, üzemek rendelke­zésére bocsátjuk. — Mik a tapasztalatok a tagozatról? — A kezdeti időszakra jel­lemző nagy érdeklődés nem lankadt, a túljelentkezés évente három-, olykor ,ötszö­rös. A kiválasztás útját azon­ban továbbra is keressük, bár ez még országosan sem kifor­rott dolog. (A megyei utánpótlás-bi­zottság által kidolgozott terv lényege, hogy az 1—2. osztá­lyosoknak még nem vezetnék be a tagozatos oktatást — egy 6—7 éves gyerekről nem lehet megállapítani néhány felméréssel, hogy valóban te- hetséges-e —, és tanórán kí­vüli foglalkozásokon figyel­nék őket. Ezt követően gyűj­tenék össze a megfigyelések alapján a legrátermettebb gyerekeket. A Művelődési Minisztérium elviekben egyetértett a javaslattal, de hivatkozva egy, a közeljövő­ben várható központi intéz­kedésre, várakozó álláspontra helyezkedett.) Az V-ös iskolában várha­tóan 1984—85-ös tanévben indul be a tagozatos oktatási rendszer. A „pár hónapos” iskola sportéletéről, körülmé­nyeikről, terveikről beszél­gettünk az iskola igazgatójá­val, Kékesi Jánossal. — Hogy indultak? — Jó lehetőségekkel kezd­hettünk. A sportpadlóval, korszerű világítással ellátott tornatermünk, két normál méretű kézilabdapályánk igen kedvező feltételt jelen­tenek. Ezeknek este 5 óráig teljes az igénybevételük, sőt, hétfőnként egész nap foglal­tak. A többi napokon egyesü­letek használhatják. A tago­zat bevezetésével természet­szerűleg megnövekedne a heti óraszám, az eddigi gya­korlat, azaz, hogy cikluson­ként minden osztály bejut a terembe, nem biztos, hogy megoldható lenne. — Terveik? — Jelenleg egy labdarúgó előkészítő csoportot működ­tetünk, de jártak már nálunk a Dózsa atlétikai szakosztá­lyától, és komoly kézilabda­bázis kialakítását tervezzük. Az általános iskolák az első lépcsőfokot jelentik a fiatalok életében, jelentősé­gük óriási, hiszen az itt szerzett első benyomások, tapasztalatok nemcsak megismertethetik, de meg is szerettethetik a gyere­kekkel a testmozgást. Az e korban kapott alapok pe- dik a későbbiekben olyan szilárd pontot jelenthetnek, amire építkezni lehet. (Folytatjuk) TAKÁCS ZSUZSA Pécsi VSK—Szekszárdi Dó­zsa 78-44 (36-14). Pécs, 200 néző. V.: Bittér, Péter Gy. PVSK: Hollós (20), Csankó (—), Bundászné (4), Sztojko- vics (10), Balázs (12). Csere: Halász (6), Kiefer (8), Ver- bőcziné (18), Gódor (—). Ed­ző: Varga Ferenc. Szekszárd: Varga (3), Christián (13), Smolczerné (2), Pártos (12), Rátvay (5). Csere: Gábris (4), Pekk (3), Szabó (2). Ed­ző: Vertetics István. Idege­sen kezdett a két csapat. A távoli dobások mindkét pa­lánk álatt kimaradtak. Sztoj- kovics kosarára Pártos a 3. percben válaszolt. Ezután újabb három percet kellett várni a következő dózsás ko­sárra. A 6. percben 6-4 volt az állás. A szekszárdiak em- berfogásos védekezése jól működött, de támadásban A Tolna megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sport- hivatala november 9—11. kö­zött Tengelicen, az Oktatási központban rendezte meg azt a továbbképzést, melyen a községi és városi tanácsok sportszakigazgatási tevékeny­séget ellátó tisztségviselői, valamint a megye sportegye­sületeinek elnökei vettek részt. A továbbképzés részt­Cselgáncs: Szekszárdon a ta­nítóképző főiskola tornatermé­ben úttörő-olimpia területi dön­tője. Kezdés: 10 óra. Ökölvívás: A Paksi SE NB II- es csapata Sajószentpéteren a Borsodi Bányász ellen mérkő­zik 16 órakor. LABDARÚGÁS NB-s serdülő- és ifjúsági baj­nokság : Szekszárdi Dózsa— Nagykanizsai Olajbányász 11 és 13 óra. Megyei bajnokság: Nagydorog —Tevel (Stumpf) 13 óra. VASAKNAP Kosárlabda: Az NB II-ben: Dombóvári VMSE—Fűzfői AK 11 óra. Motocross: A Szekszárdi Vízi­nem találták meg a PVSK zónavédekezésének ellen­szerét. A 13. percben 18-13- ra módosult az eredmény. Rövid időn belül mindkét csapat kikérte mindkét ide­jét, ez a vasutasoknak kedve­zett. A Dózsa vészes dobó­bizonytalansága tovább tar­tott, míg a hazaiak pontszer­zési kísérleteit rendre siker koronázta. így a félidőben már 22 pontos, tetemes előny birtokába kerültek a pécsiek. Szünet után az első 5 perc­ben csak büntetőből estek kosarak. Vertetics edző egy­re többet cserélt, de most ez sem segített. A Dózsa el­vesztette tartását, a gyenge, lélektelen játék és a dobó­biztonság teljes hiánya ka­tasztrofális vereséget ered­ményezett. vevői aktuális sportpolitikai kérdéseket vitattak meg, előadások keretében a test- nevelési és sportmozgalom időszerű szakmai, szervezési, gazdasági munkafeladatairól kaptak tájékoztatást. A la­punk sportrovatának mun­katársaival történt találko­zás során a propagandatevé­kenység további javítását célzó javaslatokat tettek a sportvezetők. társulat SE I—II. osztályú cros- sozói Székesfehérváron 10 órá­tól meghívásos versenyen indul­nak. Teke: A Dombóvári Sparta­cus NB I-es csapata 11 órakor a Ceglédi KÖZGÉP együttesét fogadja. Az NB Ill-ban: Szent- lőrinc—TAÉV SK 9 óra. LABDARÚGÁS NB II: Nagykanizsai Olajbá­nyász-Szekszárdi Dózsa 13 óra. Területi bajnokság: Kisdorog— Nagyatád, Mohács—Bonyhád, Nagymányok—Boglárlelle 13 óra. Megyei bajnokság: Dunaföld- vár—Kocsola (Pauer), B. Pan­nónia—Dombóvári Vasas (Faze­kas), TAÉV SK—Németkér (Al­bert) , Aparhant—Ozora (Szegi), Dombóvári VMSE—Kaposszekcső (Szinger), Paks—Alsónána (Unyatinszky), Tamási—Tenge- lic (ödor). Kezdési idő: 13 óra. Sportműsor SZOMBAT Kenyes kérdésekről Mégis kiadták... O Szeptemberben — ugyancsak a Kényes kérdésekben — a Szekszárdi Dózsa SE ügyvezető elnöke úgy nyilatkozott, hogy az NB II -es labdarúgócsapat két „leállt” játékosát, Ta- pasztit és Koroknait a szak­osztály vezetőségének testü­leti döntése alapján nem adják ki más klubnak. Miért változtatták meg álláspont­jukat, amikor október utolsó hetében hozzájárultak Ta- paszti szigetvári, illetve Ko­roknál boglárlellei átigazo­lásához? A két játékosért ka­pott anyagiakat a labdarúgó­szakosztályra kívánják for­dítani? Paszler József, a Szekszár­di Dózsa SE labdarúgó-szak­osztályának elnöke: — Ta- paszti János és Koroknál Viktor átigazolási ügyével kapcsolatban a Szekszárdi Dózsa Sportegyesület labda­rúgó-szakosztálya a megyei testnevelési és sporthivatal elnökének kérésére 1983. október 25-én ismét tárgya­lást, illetve szakosztály-érte­kezletet hívott össze. Meg­állapítást nyert, hogy mind­két .labdarúgó Szekszárdiról elköltözött, lakását a szek­szárdi Városi Tanács részére leadta és Tapaszti János Szi­getváron, Koroknai Viktor pedig Boglárlellén helyezke­dett el munkavállalás céljá­ból. A két település illetékes sportvezetői is kérték a lab­darúgó-szakosztály korábbi határozatának felülvizsgála­tát és a szóban forgó két lab­darúgónak egyesületükhöz való átigazolását. A labda­rúgó-szakosztály ezen kérel­meket figyelembe véve ko­rábbi döntését felülvizsgálta és október 25-i ülésén 6-3 arányú szavazattöbbséggel a két labdarúgó átigazolásához sportdiplomáciai okokból hozzájárult. A labdarúgók átigazolásával kapcsolatban sem a labdarúgó-szakosztály, sem a sportegyesület anyagi juttatásban nem részesült, így annak felhasználásáról nyilatkozni sem tudok. Mérkőzés nélküli eredmények O NakróI hivatalos beje­lentést közöltek sport­rovatunkkal: a dombóvári körzeti labdarúgó-bajnokság­ban „papíron szereplő” naki ifjúsági csapat az őszi idény­ben eddig egyetlen mérkő­zést sem játszott. Nakon ugyanis ilyen korosztályú csapat nincs is. így aztán joggal furcsállják és kifogá­solják, hogy a városi labda­rúgó-szövetség ennek ellené­re rendszeresen közölte a na­ki ifisták eredményeit hiva­talos körlevelében az egye­sületekkel, a városi sportfel­ügyelőség pedig lapunkkal. Ha nincs csapat, miként játszhatott mérkőzéseket? Mi a véleményük erről az egyedülálló esetről? Katona József, a dombó­vári városi labdarúgó-szö­vetség elnöke: — Szövetsé­günk 1983—84. évi verseny- kiírása világosan rögzíti, hogy a körzeti bajnokságban szereplő csapatok számára kötelező az ifjúsági együttes szerepeltetése is. Ez alól fel­mentést — szövetségünk el­nökségének javaslata alap­ján — a sportfelügyelőség vezetője adhat. Elnökségünk egyedül csak Regöly csapatát mentesítette — a VTSF ve­zetőjének egyetértésével — az ifjúsági csapat szerepelte­tésének kötelezettsége alól. Megjegyzem: még további öt sportkörnek volt ilyen irá­nyú kérése. Mi azonban ra­gaszkodtunk ahhoz, hogy a felnőttekkel párhuzamosan az ifik is szerepeljenek. Vé­leményünk szerint Nakon — és a' hasonló cipőben járó Zá- vodbn is — megvan a felté­tele az ifjúsági csapat szere­peltetésének. Erről a helyszí­nen meggyőződtünk. Szomo­rúan kell megállapítani azon­ban, hogy néhány sportveze­tő szinte érthetetlenül — kü­lönböző okokra hivatkozva — megszünteti az utánpót­lás-korosztályú csapatot. Na­kon például a KISZ-titkár adott garanciát az ifjúsági csapat szerepeltetésére, arra, hogy a KISZ-fiatalok segíte­nek a csapat létrehozásában. Nagy meglepetésünkre Ki­rály Péter sportvezető azon­ban nem támogatta a helyi KlSZ-titkárt, sőt, a meglévő ifjúsági korosztályú játéko­saikat más egyesületekbe irányította. Nem törődve az­zal, hogy mi lesz a helyi csapat sorsa. Mi azért ad­tuk az ellenfeleknek 3-0-ás gólkülönbséggel a pontokat, hogy ezáltal jobb belátásra bírjuk a naki és a závodi sportvezetést. Mert egyéb­ként a felnőttcsapatukat is törölnünk kellett volna a © November 12-én raj­tol az ökölvívó NB II- es csapatbajnokság őszi idé­nye. A Paksi SE együttese tavasszal nagyszerűen sze­repelt, a Duna-parti város­ban az utóbbi években siker­sportággá vált az ökölvívás. Ezekután nagy meglepetéssel konstatáltuk, hogy a PSE szakosztályának vezető edző­je, Dunajetz Ferenc megvált a klubtól, az idénynyitóra a szakmai munkát már utóda irányítja. Mi indokolta a hir­telen bekövetkezett edzővál­tozást? Vass Zoltán, a Paksi SE ügyvezető elnöke: — Duná­ba jnokságból a szövetség rendelkezésének be nem tar­tása miatt. Kompromisszum­ból csak a két ifjúsági csapa­tot zártuk ki. Nem akartuk azt, hogy a .szakosztályok száma csökkenjen és ezzel együtt .a foglalkoztatott fia­taloké is. Ha nem lesz után­pótlás, akkor könnyen elkép­zelhető, hogy a felnőttszak­osztályok is előbb-utóbb megszűnnek. jetz Ferenc vezető edző meg­kereste egyesületünket és azt kérte, hogy miután az elmúlt időszakban magánéletében változás állt be, ezért járul­junk hozzá szerződésének kölcsönösségi alapon történő felbontásához. Az egyesületi vezetés az ökölvívó-szakosz­tály vezetésének előterjeszté­sére Dunajetz Ferenc vezető edző szerződését 1983. de­cember 31-ével felbontja. A szakmai munka irányítása, végzése alól azonban már no­vember 8-tól kezdődően fel­mentette. FEKETE LÁSZLÓ Szerződésfelbontás Sportvezetők továbbképzése A továbbképzés résztvevőinek egy csoportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom