Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

2 Képújság 1983. november 2. Libanon-konferencia Genfben Kilátás a tizennyolcadik emeletről A libanoni baloldal két neves képviselője, Valid Dzsumb- latt (jobboldalt) és Rasid Karami Genfben nyilatkozik az újságíróknak. (Telefotó) Nem vett éppen „repülő­rajtot” a Genfben megkezdő­dött megbékélési konferencia, hivatalos elnevezéssel a „Li­banonról szóló párbeszéd ér­tekezlet”. Heteken át tartott a vita a tanácskozások hely­színéről, résztvevőiről, az el­nöklés módjáról, a nem liba­noni (szíriai és szaúd-ará- biai) megfigyelők jelenlété­ről. Végre elhárultak a kü­lönböző előzetes akadályok és a nyolc évvel ezelőtt kez­dődött újabb polgárháborús szakasz óta először egy asz­talhoz ültek a nyolc legfon­tosabb politikai csoportosu­lás képviselői, a válságtudó­sításokból jól ismert szemé­lyek Pierre Dzsemajeltől Samunon, Karamin, Szaeb Szalemen és Franzsién át egészen Valid Dzsumblattig. Pontosabban mondva: nem egy asztalnál, hanem öt asz­talnál ülnek, mert még ez a helyfoglalási rend is heves vita tárgya volt. ELMARADT KÉZFOGAS Ha van kedvező mozzana­ta a libanoni konferenciá­nak, akkor ez az egyidejű jelenlét lehet. Mindez lehe­tőséget kínál tárgyalásokra és párbeszédre, az Amin Dzsemajel köztársasági el­nök megnyitójában megfo­galmazott „egyedülálló alka­lomra”. Az a közjáték vi­szont, hogy az egy teremben összegyűlt vezetők egymás­nak még kezet sem kívántak nyújtani (pedig ezúttal nem is politikai közeledésről, ha­nem puszta protokolláris, ud­variassági gesztusról volt szó), alaposan lehűthette a várakozásokat. A közel-keleti ország jövő­jéről összehívott konferencia valóban nehéz és bonyolult körülmények között ült ösz- sze. A viták két kérdés körül összpontosulnak. Az első kér­dés: mi legyen az idén május 17-én, amerikai közvetítéssel aláírt libanoni—izraeli kü- lönbékeszerződéssel? Ez a megállapodás elvben előirá­nyozta ugyan az összes kül­földi csapatok kivonását, de míg a szíriai és a palesztin alakulatoktól feltétlen visz- szavonulást kívánt, érintetle­nül hagyta az izraeli katonai jelenlét különböző formáit. Mindeközben hozzájárult a békefenntartónak mondott négyhatalmi erők (az Egye­sült Államok, Nagy-Britan- nia, Franciaország és Olasz­ország) 5347 főnyi katonasá­gának libanoni állomásozásá­hoz, sőt létszámuk és hatás­körzetük kiterjesztéséhez. Az amerikai és a francia csapa­tok beavatkozása a Suf-hegy- ség polgárháborús ütközetei­be, majd a főhadiszállások ellen elkövetett kettős me­rénylet bebizonyította, hogy a négyek ottléte milyen nagy feszültségforrás, hogy béke- fenntartó erőből inkább há­borúfenntartó erővé váltak. KI MIT AKAR? A másik napirendi téma: miként lehet megvalósítani a Libanonban immár elodáz­hatatlan politikai reformot? Ez megkívánná a még a gyarmatosítók által 1943-ban az országra rákényszerített nemzeti charta alapvető fe­lülvizsgálását, amely előírta, a parlament mandátumainak, valamint a hatalmi posztok­nak felekezeti alapokon tör­ténő betöltését. A jelenlegi helyzet ugyanis a maronita keresztények jobboldali kép­viselőinek biztosít egyoldalú kiváltságokat az ország la­kosságának többségét kitevő mohamedán tömegekkel szemben. Libanon helyzeté­nek ellentmondásosságát jól jellemzi, hogy miközben a nolitikai megosztottság hiva­talosan felekezeti alapokra helyeződik, a genfi konferen­cián mind a kormánytábor, mind az ellenzék tarka képet mutat. A falangisták konzer­vatív iszlám személyiségekre is támaszkodnak, míg a volt elnök, á maronita Franzsié a drúz Dzsumblattal és a szunnita Karamival alkot kö­zös frontot. Ki mit akar ebben a hely­zetben? A jobboldal a külön­szerződés elismerését követe­li, s azt hangoztatja, hogy majd a következő szakaszban tárgyalhatnak a mohamedá­nok kívánságairól. Az ellen­zék, idesorolhatjuk a balol­dali erőket is, egyértelműen elveti a különszerződést (e törekvésükben messzemenő­en élvezhetik Szíria támoga­tását), s mindenekelőtt a bel­ső rendezésről és átalakítás­ról kívánja folytatni a pár­beszédet. A jobboldal számí­tásaiban nyilván közreját­szik: ha távozni kényszerül­nek a szíriai csapatok, de maradnak bizonyos izraeli és négyhatalmi erők, ha közben amerikai katonai segítséggel felfejlesztik a kormányhad­sereget, akkor új helyzetből, az erő pozíciójából tárgyal­hatnak majd a belső rende­zésről. Az ellenzék ezért ra­gaszkodik Libanon új, belső képének kialakításához, már a tanácskozások első szaka­szában. KÉRDŐJELEK... Az egymástól eltérő, sőt egymással ellentétes megkö­zelítési módokat mutatja, hogy a konferencia előtt a li­banoni kormány megszigo­rította a cenzúrát és új párt­törvényt fogadott el. Mindkét intézkedés az ellenzéket, el­sősorban a baloldalt sújtja, mert megnehezíti azok legá­lis tevékenységét. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Sadli Bendzsedid-et, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, országa nemzeti ünnepe al­kalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mo­hamed Benahmed Abdelgha- ni minszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. * Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban fejezte ki részvétét az SZKP Köz­ponti Bizottságának Sarai /Rasidov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagja, az Üzbég KP Központi Bizottsá­gának első titkára elhunyta alkalmából. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmű­vésznek, a Magyar Népköz- társaság kiváló művészének kiemelkedő művészi tevé­kenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke ked­den adta át. Jelen volt Tété­nyi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Köpeczi Béla művelődési miniszter. KAIRÓ A kairói magyar kereske­delmi kirendeltség székházá­ban ismét állandó képvisele­tet és egyben kiállítást nyi­tott a Medicor Művek. A vállalat kairói kiállításának megnyitóján egyiptomi rész­ről megjelent dr. Szaad Fuad egészségügyi miniszterhelyet­tes, és dr. Hamdi el-Szajjed, az orvosi kamara elnöke. TEL AVIV Lawrence Eagleburger kül­ügyminiszter-helyettes ked­den Jeruzsálembe érkezett az új izraeli miniszterelnök első magas rangú amerikai vendégeként. BELGRÁD Jugoszláviában keddtől a belföldi légiközlekedés 15, a közúti 13,5, a vasúti pedig 10 százalékkal drágult meg. A. tej és tejtermékek ára né­hány köztársaságban 28 il­letve 29 százalékkal emelke­dett — a tej felvásárlási árá­nak egyidejű növelésével. A hústermékek árának átlagos emelkedése 22 százalékos. M unkásemlékek századunk első harmadából (19.) Dlyemecz Lajos elutörs A mintakészítő lakatos, a szerszámlakatos ás az öntö­dei üzemrészek kollektívájá­ban dolgoztam éveken át. It­teni imunkástársaim álltak hozzám a legközelebb. Büsz­kén és meghatottan emléke­zem rájuk, akik között a kommunista mozgalom kato­nájává fejlődtem. Barátaim és elvtársaim mindannyian szakmájuk ki­váló művelői voltak. A ma­gas szintű szakmai képzett­ség eleve megkövetelte a kultúráltság bizonyos szín­vonalát. Ezt a kulturális szintet főleg a munkásmoz­galom nyújtotta oktatási és kulturális életben való rész­vétel útján, másrészt klasz- szikus irodalmi művek és a hozzáférhető haladó politikai irodalom olvasása révén sze­rezték meg és szüntelenül gyarapították. Harcostársaimra emlékez­ve, a sort Nyemecz Lajos ba­rátommal és elvtársammal nyitom. Barátom és munkás­társam egy dévaványai csiz­madiamester hetedik fiaként született. Éles eszére, véle­ményalkotó készségére már kora ifjúságában felfigyel­tek. Tanulnia, felsőbb isko­lákban magasabb képzettsé­get szereznie, szülei szegény sorsa miatt nem volt módjá­ban. Tudásszomja azonban egész életén keresztül sar­kallta új és új ismeretek megszerzésére. Nagy szorga­lommal sajátította el a mar­xista tanításokat, amelyeket azután — amint hozzájutott — Lenin tanításaival is ki­egészített. Szerszámlakatos- szakmát tanult és szakisme­reteit olyan fokra fejlesztet­te, hogy ezen a területen is gyorsan kiemelkedett szak­társai közül. Bár kommunis­ta világszemlélete és a mun­kástársak érdekeiért való bátor kiállása miatt a fel- sőbbség a legkevésbé sem Szimpatizált vele, de kiváló szakértelmére szükség volt és ezért előmunkási, majd csoportvezető megbízást ad­tak neki. Nyemecz elvtárs a gyári szakszervezeti csoport alapító tagjai közé tartozott, és lak­helyén — Kispesten — a szo­ciáldemokrata mozgalomban is tevékenyen részt vett. Mint szakszervezeti bizalmi szoros kapcsolatot tartott a szak- szervezeti ellenzék kiemelke­dő két vezetőjével: Kruzslák Bélával és Varga Istvánnal (Kruzslák és Varga elvtársak többször álltak Horthy bíró­ságai előtt kommunista te­vékenységgel vádolva), és ta­nácsukra kezdeményezte egy ellenzéki mag létrehozását. Az ellenzéki mag rövide­sen megszületett, amelyhez magam is csatlakoztam. Ké­sőbb ebből a magból fejlődött ki a kommunista üzemi sejt, amely az akkori körülmé­nyek miatt mély illegalitás­ban működött. A harmincas évek derekán az Országos Társadalombiz­tosító Intézet (OTI) választ­mányának felújítását célzó választáson Nyemecz elvtárs a szakszervezeti ellenzék je­löltjeként indult és meg is választották. Ellenzéki fellé­pésével mind a politikai rendőrség, mind pedig a szakszervezeti jobboldal ha­ragját magára vonta. Lesték is az alkalmat, hogy a testü­letből minél előbb kiebrudal- hassák. Nem sokkal később kommunista propaganda vád­jával Horthy bírósága elé ál­lították. A bizonyítékok nél­küli vádat a bíróság kényte­len volt elejteni. A politikai rendőrség azonban módot ta­lált arra, hogy Nyemecz elv­társat* rendőri felügyelet alá vonja. Egy ilyen rendelkezés az érintett számára minden­fajta közszereplés tilalmát jelentette. Választmányi tag­ságától megfosztották. Feledhetetlen harcostársa­mat a felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt gyári pártbizottságának titká­rává választották. Nagy érde­me voLt abban, hogy a gyári pártszervezet vitathatatlanul széles befolyást ért el a mun­káskollektíva tagjai sorában. Az üzemen belüli pártmun­kában elért eredményeire a budapesti pártvezetés felfi­gyelt, majd rövid időn belül a kispesti városi pártbizott­ság titkári teendőivel bízta meg. A két munkáspárt egye­sítő kongresszusán — 1948- ban — az MDP Központi Bi­zottsága póttagjává választot­ták. Ügy tűnt, hogy Nyemecz elvtárs kiemelkedő képessé­gei mind jobban kibonta­koznak és töretlenül halad­nak előre. Tehetségét azzal -is elismerték, hogy a gyárak állami tulajdonba vételekor a hatalmas Ganz-gyár vezér- igazgatójává nevezték ki. Né­hány sikeres év után, az ak­kor nagyon fontos gazdasági szerepet betöltő újpesti Egyesült Izzó pártbizottsága élére állították. Ám az ötve­nes évek koncepciós perei őt sem kímélték, négy esztendő­re börtönbe került. A koncepciós perek felül­vizsgálata idején Nyemecz elvtárs is visszanyerte sza­badságát, ez azonban már nem segített rajta. Az igaz­talan vádak és a börtönben eltöltött hónapok annyira megviselték, hogy letargikus állapotba került és lelki egyensúlyát nem tudta töb­bé visszanyerni. Gégerákban halt meg. Ez a nagyszerű har­cos, aki nagyon sokat tett osztálya és pártja ügyéért, pártonkívüliként távozott az élők sorából. (Következik: Harcostársak, szövetségesek) HARMATI SÁNDOR Csehszlovák szakszervezeti küldöttség megyénkben Tegnap szakszervezeti kül­döttség érkezett megyénkbe a testvéri Csehszlovákiából. Tagjai: Josef Trejbal, a nyu­gat-csehországi kerület szak- szervezeti tanácsának elnöke és Jana Kalistova, az ottani élelmiszeripari dolgozók szakszervezetének megyei titkára. A vendégeket Horváth Jó­zsef, az SZMT vezető titká­ra fogadta, majd Horváth Géza és Deli Sándor titká­rok jelenlétében adott tájé­koztatást számukra megyénk politikai, gazdasági és társa­dalmi helyzetéről, a gondok­ról, és a feladatokról egy­aránt. Csehszlovák vendégeink ma Paksra látogattak, az atomerőműhöz, holnap Szek- szárdon a megyeszékhellyel ismerkednek, holnapután pe­dig Hőgyészre látogatnak, az állami gazdaságba. A prog­ram pénteken fejeződik be Szekszárdon, a Tejipari Vál­lalat meglátogatásával, és itt történik majd a tapasztala­tok összegzése is. Horváth József tájékoztatja a vendégeket megyénkről A peronizmus vége Kedd esti kommentárunk: „Minden argentinok elnökének” nevezte magát Raul Al- fonsin, a Polgári Radikális Unió elnökjelöltje. A több mint hétéves katonai diktatúra végnapjait éli, s a radikálisok megdöntötték a peronisták negyvenéves hegemóniáját. önmagában mindkét tényező roppant jelentőségű Argen­tína históriájában. A katonák — akik előreláthatóan decem­berben adják át a hátimat Alfonsinnak — elvesztették nép­szerűségüket, a súlyos társadalmi-gazdasági problémák mi­att az emberek kiábrándultak Bignone tábornokból. Hozzá­járult ehhez az is, hogy a gerillák elleni kíméletlen harc évei alatt legalább 30 ezren tűntek el Argentínában — nyilvánva­lóan a biztonsági erők és á gerillavadász katonai egységek túlkapásai következtében. Ez azonban a kiábrándulásnak és Alfonsin győzelmének csupán az egyik tényezője. Legalább annyit nyomott a latba az ország gazdasági helyzete, amely ma legalább olyan vál­ságos, mint 1976-ban, a katonák hatalomátvétele idején. Ha­vonta 24 százalékkal!!) növekszik az infláció üteme; az idén a pénzromlás mértéke elérheti a 350 százalékot. Szétzilált gazdaság, példátlan méretű munkanélküliség (a keresőképes felnőttek 12 százaléka keres állást) — íme, Raul Alfonsin öröksége, a katonák hagyatéka. Nyomasztó a külföldi adós­ság is: szakértők szerint meghaladja a 40 milliárd dollárt. Aligha irigylésre méltó tehát a radikális politikusok hely­zete. Bonyolítja leendő fellépését a kiábrándult peronisták­kal való kényszerű együttműködése. Argentína hajdani nagy múltú pártja 1973-ban a 18 évi száműzetésből hazatért Peron népszerűsége révén óriási arányú győzelmet aratott. Tíz év azonban alaposan megnyirbálta a peronisták tekintélyét, a párt — amint azt mondani szokás — elfáradt, Isabel Peron korábbi közszereplése pedig, enyhén szólva, nem tett jót az egykori elnök híveinek. A vasárnapi választás az első, ám a legjelentősebb lépés volt Argentínában a polgári kormányzat visszaállításához. A radikális jelöltre leadott voksok birtokában — több mint öt­ven százaléka a választóknak szavazott Alfonsinra — a 40 százalékos számarányt képviselő peronistákkal szeihben ké­nyelmes fordulóra számíthatnak a radikálisok az elektorok körében, akik majd az elnököt és az álelnököt megválaszt­ják. Az ország új elnöke számára a kényelmetlenség csak beiktatása után kezdődik. Vissza kellene vezetnie az argen­tinokat a demokrácia útjára, s ez aligha lesz könnyű vállal­kozás. Ráül Alfonsin kilátásba helyezte: leendő kormányában más pártok képviselőit is bevonja. Ha megtartja ígéretét, s csakugyan az argentin társadalom különböző csoportosulása­ival együtt lép föl a bajok orvoslásáért, akkor talán sikerül úrrá lennie a válságon. Minden más eset kockázatos: Argen­tínában még túlontúl nyitva állnak a kaszárnyák kapui... CYAPAY DÉNES Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség központi bizottsága kedden ülést tar­tott, amelyen megjelent és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. Részt vett a tanácskozáson dr. Hor­váth István belügyminisz­ter. A központi bizottság meg­hallgatta Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának tá­jékoztatóját az MSZMP KB október 12-i üléséről, majd Varga-Sabján Lászlónak, a KISZ KB titkárának elő­terjesztésében megvitatta a fegyveres erőknél és testüle­teknél működő KlSZ-szerve- zetek munkájáról szóló je­lentést, és határozatot foga­dott el az ifjúsági szövetség feladatairól a fegyveres erőknél és testületeknél szol­gálatot teljesítő fiatalok kö­rében. A Központi Bizottság Ju­hász Andrást — érdemei el­ismerése mellett — más fon­tos megbízatása miatt fel­mentette KISZ KB-titkári tisztségéből, intézőbizottsági és titkársági tagsága alól: Szórádi Sándort kooptálta a Központi Bizottság tagjai so­rába és megválasztotta a Központi Bizottság titkárává, az intéző bizottság és a tit­kárság tagjává. A Központi Bizottság Gub- csi Lajost kinevezte a Ma­gyar Ifjúság főszerkesztőjé­vé, kooptálta a központi bi­zottság tagjai sorába, és meg­választotta az intéző bizott­ság tagjává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom