Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
1983. november 10. íUépüjság 3 Ötezerötszáz kilométer a barátság vonatán (2.) A válaszok a boltba kerülnek Moszkva sugárútiam Vologya, a 23 éves vasúti mérnök örül nekünk. És mi örülünk — neki. Cingár, melegítőt visel, és hadarva beszél. Szívjuk egymás cigarettáját, és egymás életét tudakoló kérdések válaszaira nagyokat igenelünk. Amikor pedig öltönyösen-nyakkendő- sen, apró kis jelvénnyel zakója hajtókáján elbúcsúzik tőlünk, arra gondolunk: milyen kár, hogy az orosz nyelv ragozása már csak emlékképeinkben él. MÉG KÉT SZÁZHARMINC KILOMÉTER A vagonügyeletes megigazítja a szőnyeget, reggel van. A kupéajtók nyitását követően az álmosság is köztulajdonná lesz a folyosón. Sietve megnézzük a magyarul is olvasható menetrendet: még kétszázharminc kilométer, és Moszkvában vagyunk. A megszokott időn kívül élünk, már tegnap óta. Ráérünk. Az egyik első kupéban három nő kanasztázik. Fogarasy Jánosnén, a Tolna megyei Népbolt Vállalat szekszárdi műszaki áruházának adminisztrátor-csoportvezetőjén van az osztás sora. — Évek óta szeretnék már eljutni a Szovjetunióba — mondja. — Kolleganői is? — nézek Erős József né munkaügyi csoportvezetőre és Schmidt Józsefnére, az előbbi hölgy közvetlen munkatársára. Bólintanak. — A vállalatomtól — folytatja Fogarasy Jánosné —, harminckét év munkaviszony után jutottam el erre az útra... — Mi mindannyian — veti közbe Erős József né — há- romezerhatszáz forintot fizettünk be fejenként. A többi kétezret cégünk állta. Így is nagyon boldogok vagyunk. A vagonügyeletes lezárja a mellékhelyiségeket, Moszkvához közeledünk. Harminchét órai utazás végeztével szovjet idegenvezetőink várnak a moszkvai Kijevi pályaudvar betonján. * A MAGYAR BUSZBÓL Ismét összeáll a négy csoport és elfoglaljuk helyünket az Intourist buszain. Mindet a székesfehérvári Ikaruszban gyártották. Városnézés következik. Sokan írtak már a Szovjetunió fővárosának nagyságáról, a magyar szemnek szokatlan méretéről. Én nem teszem ezt. Moszkva leírhatatlan. Minden szónál többet ér, ha van módunk sugárútjain koptatni a cipőnket, ha van időnk elbújni egy-egy orosz teázójában, ahol saját kezünkkel töltjük rá a 20 literes szamovárból a teaeszenciára a forró vizet. Pörög a busz kilométer- órája, magunk mögött hagytuk a Moszkva folyót, ahol először láttuk a Kremlt, már emlékezetünkbe vésődött az az öt hatalmas tornyú épület, melyeket Sztálin idején Moszkva öt alapítási pontjára emeltek, már láttuk a Lomonoszov-egyetemet, már- már kezdünk fáradni. Még kilométereket gurulunk szálláshelyünk felé, a Szevaszto- pol II. nevű hatalmas szállodába, ami az 1980-as moszkvai olimpián fogadott először vendégeket. Az esti meglepetésnek képtelenek vagyunk nem örülni. Vacsoránk végeztével előkerülnek a bőröndökből a felöltők, a nyakkendők, a női kiskosztümök. Egészen csendben vagyunk addig, amíg a busz megáll a moszkvai egykori Lovarda előtt. A PALOTATOL A KÖRKÉPIG Csak parányi töredék vagyunk mi, százötvennyolcan abból a színes, kavargó, ün- neplős, ezerszínű tömegből, amely a Lovarda felőli kapun igyekszik a Kongresszusi Palotába. Nem sietünk. Magyar módra nem lökdös- sük egymást és cigaretta- csikkjeinket markunkban őrizzük az első hamutartóig. A palotában hatezren vagyunk. Szovjetek, mongolok, angolok, franciák, németek, amerikaiak, és mi. Mindazok, akik most megismerkedhetnek a Szovjetunió legfontosabb üléseinek helyszínével, akik most potom három rubelért balettet láthatunk. A márványkolosszusban elveszik egy apró bácsi. Lábát tőből amputálták. Mint Hye- ronimus Bosch képeinek örökkön visszatérő egyik figurája, két tenyérrel segíti magát fel a lépcsőn. Sötét zakójának hajtókáján nagyon ismerős katonai kitüntetés. Senki nem sajnálja. Ebben az országban a sajnálat ismeretlen. A tisztelet ismerős. A németalföldi témájú balett végeztével a hatezer ember egy szempillantás alatt elveszik a moszkvai éjszakában. A Kutuzovszkij sugárút 38. szám alatt a pillanat megismételhetetlen varázsában egyre csak nézzük a boro- gyinói csatáról készített 115 méter hosszú és 15 méter magas körképet, több mint háromezer figuráját. Néhányan az orosz seregben érezzük magunkat. Hőhninger Ferenc szedresi bádogos kisiparos — a KIOSZ Tolna megyei szervezetének egyik küldöttje — még a buszban is csak a körképről beszél: — Egyszerűen nem tudom otthon elmondani, hogy mit láttam. Utolérhetetlen az a térhatás, ahogyan a festett kép egybeolvad az egykori ütközet tereptárgyaival. — Látott már valami ehhez hasonlót? — Nem hiszem, hogy nyolc iparos társam közül valaki is látott volna ehhez foghatót. Csak nagyon kevés volt az a fél óra, amit itt tölthettünk. Harminc nap kellene Moszkvára. Ne legyünk telhetetlenek... MEGSZAPORODTUNK IBUSZ-os vezetőink változatlanul járják a csoportokat névsoraikkal. Mindig minden rendben van. Még akkor is, ha már igen csak többen va-v gyünk, mint ahányan otthonról elindultunk. Hogy ez a kijelentés érthetetlen. Megmagyarázom. Egyszerre' csak feltűntek közöttünk a kuklák. A kicsi, a közepes, és a nagy járóbabák. Először soraink közé bevette magát egy, majd hat, huszonhárom. Jöttek, mert Szekszárdon, Bátaszéken, Dombóváron és ki tudja még hol sok kicsi lány akart kuk- lát. Azóta már egyre csak kukláznak. Ismét vonatra magyarok! Hétfőn ki-ki elfoglalja helyét Szovjetunió egyik leggyorsabb expresszén, a Vörös Nyílon. A hálókocsik rádiójából a hírek után Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét hallgatjuk. (Folytatjuk.) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Műemléknézőben A borogyinói panoráma épületében araszolgatva Megérkezünk a moszkvai Kijevi pályaudvarra Jó az élelmiszer-ellátás Háromezer kérdőívet küldött szét a Fogyasztók megyei Tanácsa országos felmérés keretében — annak megállapítására, hogy milyennek ítéli meg a lakosság az élelmiszer-ellátást. Arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen a boltok tisztasága és az eladók rendszeretete. Egy kérdés pedig az udvariasságra vonatkozott. A kérdőívek nagy többsége vissza is érkezett a FOT- hoz, sok érdekes következtetésre adva alkalmat, hozzátéve, hogy a fogyasztóktól szerzett tájékozódás nem nyújthat teljes körű információt az áruellátásról. Elsősorban a városok és a nagyközségek ellátását tükrözi, bár az üzemek bejáró dolgozói a környező települések helyzetéről is szolgáltatnak némi információt. Az alapvető élelmiszerekből az ellátást a fogyasztók kiegyensúlyozottnak, mondhatni zavartalannak ítélik. Esetenkénti és helyi kivételek vannak, illetve lehetnek, amelyek valószínűen szervezési hiba, vagy egyszerűen felelőtlen munka következményei. Néhány napig például zsírhiány volt, csomagolt árut egyáltalán nem lehetett kapni, annak ellenére, hogy zsír van bőven. Akkor melyek azok a cikkek, amelyekből hiányt jeleztek a kérdőívek? Többségük országosan is hiánycikk, a többiből javítható lenne az ellátás az adott területen, jobb kereskedelmi munkával. Jogosan teszik szóvá a fogyasztók az olcsóbb húsok, belsőségek eltűnését, jelzik a füstölt hentesáru és a császár-, vagy kolozsvári szalonna időszakos és helyenkénti hiányát is. A fogyasztók szerint a felvágottak választéka gyenge, lángolt kolbász nincs, kevés a mélyhűtött áru és a baromfiaprólék, van aki a hidegkonyhai készítményeket kevesli. Nem javult az ellátás a korábbi időszakhoz képest az édesipari lisztesáruból, nincs olcsó keksz, nápolyi és linzerféle. Fokozta a gondot, hogy a már „hagyományosan” hiányzó cikkeken kívül egyre gyakrabban tapasztalhatták az emberek egyes konzervféleségek, befőttek, cukorkák és szörpök eltűnését az üzletekből. Hiányolják a díszdobozokat, a natúr citromlét, az otthon kávét és egyes cigarettafajtákat. Nem kapható filteres tea, a halászlékocka, papírzsebkendő, zsírpapír, alufólia, mosópor Az évtized legjobb borait érlelik a dél-dunántúli pincékben. A szakemberek szerint az „aranyérmes esztendő” — 1973 — boraihoz hasonló minőségű az idei évjárat. Kiváltképpen jól sikerültek a vörös borok Villány és Szekszárd történelmi borvidékein, s ez a rendkívül gazdag színanyagnak köszönhető. Igazi rubinvörös italok lesznek belőlük, amikor megérnek. Egész Dél-Dunántúlon befejeződött a szőlőszüret. Utoljára azok a gazdák szedték le a fürtöket, akik — kihasználva a hosszú, meleg őszt — aszúsították a kései fajták termését. Jellemző a kitűnő minőségre, hogy az átlagos évjárathoz képest két-három fokkal magasabb volt a szőlő cukortartalma, s a várakozással ellentétben, a termés is nagy volt. Baranya, Somogy, Tolna és Zala 26 ezer hektárnyi szőlőterületén a hozamok megközelítették a tavalyi rekordot, helyenként — például a baranyai és a zalai dombokon — el is érték azt. Dél-Dunántúl legnagyobb szőlősgazdája és borkereskedője, a Villány-Mecsekaljai és mosogatószer, babaszappan az üzletekben, hosszabb- rövidebb időszakokban. Keveslik a vásárlók a diabetikus készítményeket is. A választékot, a vásárlók 57 százaléka azonosnak ítéli az előző évhez viszonyítva, de nem közömbös, hogy 31 százalékos — nyílván fentebb soroltak miatt — rosz- szabbnak értékeli. A megkérdezettek 56 százaléka nincs megelégedve a boltok választékával. A kérdőívek tartalmazzák annak a boltnak a nevét és helyét, ahol a leggyakrabban vásárol az illető. Ezért határozta el a Fogyasztók Tanácsa, hogy pályázatot hirdet a „legjobb bolt” címért, a pályázat feltételeit később dolgozzák ki. A területi különbségek is megfigyelhetők a válaszok alapján. Legjobbnak ítélik meg az ellátást a dombóváriak és a környékén lakók, ami a város helyzetéből adódik, hiszen tulajdonképpen három megyéből van módja beszerezni az árut. Nem dicsekedhet a felméréssel Paks, az is igaz, hogy ott a nagy létszámú vásárlói ingadozások állítják szinte megoldhatatlan feladat elé a kereskedelmet. Az atomerőműépítkezésnek változásait igen nehezen képes a kereskedelem előre „megjósolni”. Meglepő, de tény, hogy a válaszadók 77 százaléka udvariasnak tartja a kiszolgálást. Mindebből az következik, hogy valóban kivételesek a kirívó esetek. Igaz viszont, hogy a maradék 33 százalékra is oda kell figyelni, elsősorban természetesen a kereskedelmi vezetőknek. Az is meglepő és egyáltalán nem megnyugtató, hogy a dolgozók higiéniáját 62 százalékban közepesnek ítélik meg a fogyasztók. A kérdésre, hogy a mérlegelésnél tapasztaltak-e pontatlanságot, vagy számolási hibát, a vásárló kárára, a válaszadók 32 százaléka válaszolt igennel, tehát a hetven százalék ilyent még nem tapasztalt. Nem minden kereskedelmi dolgozó tekinti magáénak, a „fogyasztót nem szabad becsapni” jelszót. Izgalommal várta a kereskedelem, hogy mit szólnak a fogyasztók a szombati nyitva tartáshoz, a válsz itt is meglepő, mert az újságíró is igen sok panasszal találkozott. A megkérdezettek 93 százaléka elégedett a szombati nyitva tartással. Ez arra utal, hogy a feladatot a kereskedelem jól oldotta meg, csak néhány helyi sajáBorgazdasági Kombinát befejezte a szerződött termés átvételét. Az előző évhez képest mindössze négy százalékkal került kevesebb szőlő és must az állami pincészetekbe. A szakemberek azzal magyarázzák az aszályos időjáráshoz képest gazdag termést, hogy ismét megnőtt a szőlő becsülete Dél-Dunántúlon, s a kistermelők — a nagyüzemekhez hasonlóan — gondosabban kezelték ültetvényeiket. Az idén a pincékben is gondosabb munkára van szükség, mivel a szárazság miatt lágyabbak, azaz savban szegényebbek a borok, mint más években. A bortörvény rendelkezéseinek megszigorítása — a tapasztalatok szerint — már az idén kedvezően befolyásolta a bor minőségét. A dél-dunántúli termelők mindaddig vártak a szürettel, míg optimális érettségű fürtöket szedhettek le. Ahol pedig szükség volt a borok javítására, ott mustsűrítményt vásároltak a gazdák a kombináttól, és azzal — nem pedig répacukorral — javították az eladásra szánt bor minőségét. tosságot kell,még figyelembe venni, legalábbis a városokban és nagyközségekben. A szombati nyitva tartást nem helyeslők különféle észrevételeket tettek, például kifogásolják, hogy a boltok korán zárnak be, a nagyobb településeken javasolják legalább egy üzlet délutáni nyitva tartását. Még azt is kérik, hogy korábban nyissanak, hogy a határba menők bevásárolhassanak, ami igazán meglepő kívánság, hiszen aki reggel korán megy el hazulról az igazán vásárolhat előző nap délután. Reggel és délután tartsanak nyitva a boltok, ebédszünettel, javasolja a fogyasztók kis százaléka. Az egyéb észrevételek témakörben sok érdekes és megszívlelendő javaslat szerepelt: Az eladók ne a vásárlók előtt veszekedjenek, a földes burkonyához falapát használata célszerű. A zöldség-. gyümölcsrekeszeken hiányos az árak feltüntetése, a kosarak töröttek és nem mindig tiszták, nagyon sok a boltokban a légy, sok a lejárt szavatosságú áru, nincs felvágottszeletelő, kicsik a gondolák közötti távolságok, különösen félen, kabátban nem egyszer előfordul, hogy a vevő véletlenül leveri az árut, a csomagolópapír hiányzik a kirámoló pultról. A rossz minőségű árut, például a kenyeret miért veszi át a kereskedelem, kérdezik a fogyasztók. A péksüteményeket fogdossák a vásárlók, mert nincsenek odakészítve a csipeszek. A mérleg pontatlan és nincs ellenőrző- mérleg, mondják a vásárlók, teljes joggal, már ahol tényleg nincsen. A felmérésről írásos anyag készült a Fogyasztók Országos Tanácsa számára, Tolna megyében pedig érdekes a tapasztalatok hasznosítása. A válaszokat területenként, sőt boltonként csoportosítva megküldik a vállalatok, illetve a szövetkezetek vezetőinek azzal a kéréssel, hogy azok tartalmát ismertessék az érintett dolgozókkal, és természetesen tegyenek intézkedéseket a felvetett hiányosságok megszüntetésére. A FŐT azt szeretné, hogy ha minden érintett üzletbe eljutnának a rájuk vonatkozó válaszok. A felmérés most csak részben érintette a kistelepülések ellátását, holott köztudomású, hogy a gondok ott élesebben jelentkeznek. Éppen ezért a következő tájékozódás ezt a területet kívánja feltárni. IHÁROSI Rövidítik a Rábát Tovább rövidítik az ország egyik legkanyargósabb folyóját, a Rábát. Ezúttal a középső szakaszán vágják le azokat a kanyarulatokat, amelyek magas vízállás, illetve árvíz idején veszélyesek lehetnek. Az átvágásokat, az észak-dunántúli vízügyi igazgatóság szakembereinek tervei alapján, úgy oldják meg, hogy az árvízvédelmi gátakat ne kelljen megbontani. A munkálatok során a zátonyokat is eltávolítják a folyó medréből. Mindezek eredményeként a Rába gyakori és heves árhullámai még gyorsabban, biztonságosabban tudnak levonulni a „kiegyenesített” partok között. A szeszélyes folyó szabályozása 100 évvel ezelőtt kezdődött meg, s azóta együttesen 48 kilométerrel rövidítették az útját. Az évtized legjobb borai Dél-Dunántúlon
