Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
8 ImÉPÜJSÁG 1983. november 6. Dermesztő téli reggelen érkeztem Moszkvából; még sötét volt, mint éjszaka, égtek az utcai lámpák, s a pályaudvar előtti téren egy modern óra világító számlapjáról leolvashattam a hőmérsékletet is: mínusz 16 fok, — ez pedig a párás levegőjű, szeles Leningrádbar. már nagyon érezhető hideg. Fázósan húzódtam a taxi sarkába, s alig vártam, hogy a „Leningrád” szállodában forró fürdőhöz jussak, és szundíthassak még egyet reggeli előtt. Amikor felébredtem és széthúztam az el- sötétítőfüggönyöket — á lélegzetem is elállt: ragyogó téli napsütés fogadott, a Névén lomhán zajlott a jég, és szemben ott horgonyzott az Auróra. A négykéményes, 'tengerszürkére festett, legendás cirkáló, amelynek ágyúja november 7-ére virradóan úgy dördült el, hogy az egész világ meghallotta. Most fehér gőzfelhők szálltak fel oldala mentén, s a szél lengette vörös lobogóját. Már előzőleg is tudtam, hiszen olvastam róla nem keveset, hogy az Auróra ma is a Néván horgonyoz —, de ez a hirtelen találkozás mégis váratlan, s lenyűgöző volt. Ott álltam az ablaknál, s ebben a hosszú percben vált bennem élő valósággá, hogy itt vagyok, abban a városban, amely a világformáló forradalom bölcsője volt. Itt, a Néva partján, karnyújtásnyira az Aurórától, s mindentől, amiről eddig csak tanultam, olvastam: a Szmolnij, az Er- mitázs, a Palota tér, a Nyevszkij, a iPéter-Pál erőd. Aztán — már később, itthon — egy régi könyv lapjain is találkoztam Lenin- gráddal, úgy, ahogy a Horthy- Magyarország propagandája láttatta kiadványaiban, a gyűlölet és a hazugság köd- függönyén keresztül. Ez a könyv — a Föld és lakói —, amely tudományosnak és tárgyilagosnak minősítette magát, azt próbálta elhitetni az olvasóval, hogy a Nagy Októberi Forradalom egyenlő minden érték elpusztításával, gyilkosságokkal és rablásokkal. „Aminek SzentpértervárA,z emberiség nagy vállalkozásai között tartjuk számon immár majdnem egy évtizede azt a Szovjetunióban épülő vasútvonalat, amely Dél-Szibériában húzódik nyugatról keletre. Így tartjuk számon, pedig még el sem készült. Egyedülálló méretei, az építkezés nehézségei miatt azonban már az első pillanatoktól jogosan érdemelte ki „az évszázad építkezése” címet. Nevének rövidítése — a BAM — nálunk is közismert, hiszen évről évre képes riportok számoltak be arról, hogyan hatoltak előre az építők az örökös fagy hazájában, Szibériában. Az újságok arról is beszámoltak, hogy magyar fiatalok is dolgoztak rajta — a BAM jogosan vált régi ismerősünkké. A Bajkál—Amur fő vasútvonal története hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Az SZKP 1934-ben tartott XVII. kongresszusa vetette fel először, hogy a már meglévő .transzszibériai vasút mellé egy második vonalat is kell építeni. Károm év múlva, 1937-ben láttak hozzá a terv megvalósításához: lefektették a jövendő BAM első szakaszát, a munkálatokat azonban a világháború félbeszaA nagy forradalom bölcsőjénél Lehingrádi jegyzetek Gacs Gábor grafikája ból a forradalom megkegyelmezett, azt az új politikai kormányzat mesterségesen elsorvasztotta. Megszüntette egykori híres iparát és kereskedelmét. Lassanként átváltoztatta a várost egy előretolt katonai fellegvárrá. Szentpétervár ma nem egyéb, mint elfakult emlék. Talán már sohasem tud talpra állni” — írta 1938-ban (!) a szerző, aki állítólag járt ebben az időiben is Leningrádban. Ezeknek az állításoknak a valótlanságát, rövidlátó, buta célzatosságát meg sem kell cáfolnom: az élet bizonyítja az ellenkezőjét, amely- lyel már az a sok tízezer magyar látogató is találkozhatott, aki járt Leningrádban, és megcsodálta az Er- mitázs csodálatos képtárát, a Puskin-színházat, vagy az óriási Állami Könyvtárat, Oroszország legrégibb könyvtárát, amely egyúttal a világ egyik leggazdagabb könyvgyűjteménye, aki sétált a Nyevszkij proszpékten és vásárait üzleteiben, vagy ősi árucsarnokában; látta a világhírű ieningrádi balettet, vagy hallotta a leningrá- di szimfonikusokat; járt a Szmolniijíban, vagy látta a Finn pályaudvaron azt a mozdonyt, amellyel Lenin tért haza: aki tisztelettel hajolt meg a Marsmezőn a forradalmárok tömegsírj ainál; látta az Admiralitás aranytornyát, s a Péter-Pál erőd égre meredő jellegzetes körvonalait; áthaladt a szép lovasszobrokkal ékesített Anyicskov-hídon, vagy a Néván az öntöttvas Lityejnij- hídon; aki állt már a város páratlan panorámájában gyönyörködve a Vasziljevsz- kij-sziget csúcsán, szinte a Néva közepén, vagy átadta magát a híres fehér éjszakák hangulatának, bármely év júniusában. Leningrád az egyik legszebb európai város, varázsa alól nem lehet szabadulni. A ma már négymilliónál több lakosú metropolis sosem volt félmilliós, sosem volt „elsorvasztott” város, vagy puszta „katonai fellegvár”, hanem mindvégig kulturális és ipari központ, az orosz szellemi élet egyik legjelentősebb centruma, ahonnan olyan szellemóriások léptek a világ elé, mint Sosztako- vics, Aszafjev, Prokofjev zeneszerzők, de sorolhatnám a tudósokat, írókat, festőket is. Ami pedig az ipar „mesterséges megszüntetését” illeti, számunkra is közismert az Elektroszila, ahol a világ legnagyobb vízierőmű-turbi- nái készülnek, a Kirov-gyár (a történelemből ismert Pu- tylilov-üzem), amely a Szovjetunió és a világ egyik legnagyobb nehézipari üzeme, a Rrasznogyargyejec orvosi műszergyár, a Krasznij Treu- golnyik gumigyár, amely arról is nevezetes, hogy a húszas évek közepén itt alakult az első élmunkásbrigád, Leningrádot — mint bármely más várost — csak gyalogosként lehet megismerni. Olyan ez, mint egy őszinte kézfogás, amely mentes minden udvariasságtól, formaságtól, úgy is mondhatnám: a protokolltól. Gyalogosan látom a hátsó udvarokat is, érzem, ha valahol még nem javították ki a télen felfagyott aszfaltburkolatot, beállhatok a kvászoslajt mögött a sorba, s beszélgethetek az emberekkel. Leningrádot természetesen a barátaim is megmutatták; annak rendje és módja szerint elvittek minden jelentős épületbe, templomiba, múzeumba és képtárba; felvittek a Kirov- stadion legmagasabb pontjára, ahonnan elláttam a kék Balti-tenger felé; s bevittek a Péter-Pál erőd legmélyebben lévő pincezárkáiba, ahol a dekabristákat és más forradalmárokat tartották fogva a cár porkolábjai; álltam a Szmolnijban, abban a teremben, amelynek emelvényéről Lenin a forradalom napjaiban beszélt. Engem mégis egy piciny szoba ragadott meg a leginkább: az a fehérre meszelt falú zug a Szmolnijban, ahol Lenin dolgozott és pihent. Krupszkaja leírja, hogy a hálófülkés kis szobában, amelybe a mosdón keresztül kellett bemenni, azelőtt egy tanárnő lakott. A falnál kis ovális asztal, előtte egyszerű szék. A paraván mögött megvetett ágy, s egy alacsony kétajtós szekrény. Ennyi az egész. Ez a piciny szoba is mindig tele volt katonákkal, küldöttekkel. S Lenin türelmesen magyarázott, válaszolt mindenkinek, hogy aztán újra elmélyedjen a forradalom pokolian nehéz irányításának munkájában, s itt és most sem szünetelő tudományos tevékenységében. Magam előtt látom az orosz forradalmárt, aki rövid életének ötvennégy éve alatt többet tett az emberekért, mint előtte évezredek. Amikor kijövök a Szmolnij kapuján, ember nagyságú szobrával találkozom a virágzó, tűzpiros kánák között. HAYNAL KORNÉL A tindai pályaudvar kította. 1974-ben a szovjet kormány elrendelte, hogy módosítsák, korszerűsítsék a korábbi terveket, s építsék meg egy véglegesen kijelölt új nyomvonalon. 1975-ben fektették le az első kilométereket. Tervezett hosszúsága 3144 km. Mintegy 3200 műtárgyon — hídon, viadukton, alag- úton — halad át: a vasútvonal minden kilométerén legalább egy műtárgy található. Építése rendkívül nehéz körülmények között folyik: összesen 140 folyón kell átvezetni, amely mindjárt 140 híd építését teszi szükségessé. Szibéria az örök fagy zónája, s ami kevésbé ismert: gyakori a földrengés is. A vasútvonalat olyan technológiával építik, amely ellenáll a fagynak és a földrengésnek. összesen 200 állomás és kitérőhely épül. Tindánál a BAM-ot az úgynevezett kis-BAM (más néven Ja- kutsZk-BAM) keresztezi, amely a Jakut-földdel, valamint a transzszibériai vasúttal teremt összeköttetést. (A transzszibériai vasútvonal az első ötéves tervben épült, a BAM-tól 300—600 km-rel északabbra húzódik.) A vontatást egyelőre dízelmozdonyok végzik, a későbbiekben külön erre a vonalra tervezett villamos mozdonyok húzzák a vagonsorokat A pályaudvarokat a legkorszerűbb kiszolgáló berendezésekkel látják el; a közlekedést automatikus biztosí- tófelszerelések; rádió- és televízióvezérlés, ellenőrzés segítségével irányítják. Az építkezés befejezését 1985-re tervezik. Népgazdasági kihasználása a meglévő vonalon azonban már meg is kezdődött. A BAM jelentősége rendkívüli: a vasútvonal 1,1 millió négyzetkilométer szibériai terület gazdasági kiaknázását teszi lehetővé. A BAM európai és kelet-ázsiai tranzitszállításokat végez majd, jelentősége tehát túlnő a Szovjetunió határain: az évszázad építkezése az egész emberiséget szolgálja. GYŐRI LÁSZLÓ Az energetika új útjain A magyar és a szovjet kormány képviselői három és fél évtizede írták alá a két ország közötti műszaki-tudományos együttműködési egyezményt. Nem sokkal a második világháború oly sok pusztítást okozó évei után az ismételten lapra álló Magyarország számára a megújuló élethez nyújtott segítséget és nyújt napjainkban is a Szovjetunió műszaki- teohnikai és tudományos tapasztalatai révén. Az egyezmény célja az volt, hogy magyar tudományos életünk megerősödjék, az új kezdeményezések gyökeret verjenek. KUTATÓREAKTOR A KFKI-BEN A két ország közötti kapcsolatoknak egyik legjelentősebb fejezete kezdődött el az atomenergia békés felhasználásának magyarországi meghonosításával. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) és a moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézet között lassan negyed- százada — a szó igaz értelmében — gyümölcsöző kapcsolat alakult ki, amely mindkét fél számára hasznosítható tudományos eredményeket szült. Mivel a moszkvai intézet méreted sokkal nagyobbak mint a budapesti testvérintézeté, ezért az együttműködés nem terjedhet ki minden tudományos kutatási témára, hanem csak a kulcsfontosságúakra. A paksi atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges tapasztalatokat a szovjet kutatók még egy évtizede is szinte teljés egészében a magyarok rendelkezésére bocsátották. A hazai atomenergetikai kutatások azóta elért kimagasló eredményei révén a KFKI kutatói számos részprobléma megoldásával már közvetlenül adhatnak számítási és mérési eredményeket a reaktorok üzemviteléről a reaktorvezetőknek. Jelenleg az európai KGST- tagállamokban 41 atomerő- művi blokk működik, s továbbiak építése folyik. Az üzemelő úh. nyomottvizes atomerőművek építése látszott a leggazdaságosabbnak. A nagy nyomás alá helyezett folyékony halmazállapotú természetes vízzel hűtött és vízzel moderált" (a víz itt a reaktor folyamatban lassító szerepet is betölt) ún. VVER- reaktorfolyamatban lassító són is. A 440 MW-os atomerőmű üzemi problémáinak megoldásával nemzetközi kollektíva foglalkozik. Varsóban 1972 februárjában hét európai KGST-arszág részvételével megalakították az ún. ideiglenes nemzetközi kutatókollektívát, amely a KFKI-ben működik. A kollektíva célja, hogy részletesen megvizsgálják a VVER- atomerőművek aktív zónájában lezajló folyamatokat. Ebből a célból Budapesten létrehozták az egyezmény aláírását követően 7 hónap múlva (!) a ZR—6 jelű ún. zéró reaktort. Ez egyszerű felépítésű kis .teljesítményű reaktor, amely alkalmas arra, hogy az atomerőmű üzemeltetésével kapcsolatos korábbi számításokat tökéletesítsék. A Szovjetunió nagy mennyiségű urán hasadóanyagot bocsátott a többoldalú együttműködés új típusú formájában működő kutatóreaktor rendelkezésére, fűtőelemek formájában, kölcsönként. Az egyezményben szerződő országok munkaerejükkel és berendezéseikkel veszik ki részüket a közös munkából. (Jelenleg az alapítók mellett kubai, vietnami tudósok is részt vesznék a kutatásokban, sőt egy tőkés ország; Finnország fizikusai is együttműködnek velük.) REAKTORDIAGNOSZTIKAI KUTATÁSOK A közös kutatásokkal sikerült olyan számítógépes modelleket kidolgozni, amelyek nemcsak a már működő VVER 440-es blokkok üzemeltetésénél tették gazdaságossá az üzemvitelt, hanem a tervezett 1000 MW-os blokkok szabályozó rendszereinek kialakításánál is. (A Szovjetunióban évek óta eredményesen működik már egy ilyen VVER—1000-es reaktor) A közös kutatási programok másik fontos területe a reaktordiagnosztika. Ez az atomreaktorokkal foglalkozó kutatásoknak viszonylag fiatal ága. Az atomerőmű rendkívül bonyolult berendezés. Működése során állandó megfigyelést követel meg. Ma már megvan az az elvi lehetőség, hogy az üzemeltetéskor még csak kialakulóban levő üzemzavarokat észlelhessék, és javaslatot lehessen tenni a megelőzésükre. Fontos, hogy a hibaforrás helye jól körülhatárolható legyen. Kezdetben a reaktordiagnosztikai kutatások kétoldalú kapcsolatok formájában folytak. Az idők során azonban megérlelődött a helyzet /többoldalú nemzetközi együttműködés kialakítására. A Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Magyarország egyezményt kötött az NDK-ban folytatandó kis atomerőművi kutatások közös végzésére. A kutatók mesterségesen idéznek elő olyan folyamatokat, amelyek az üzemelő nagy reaktorokban üzemzavar esetén fordulnak élő. Az elméletileg alátámasztott kísérleti eredményeket átadják az egyezményben résztvevő országok ipari kutatóintézeteinek szabadalmak, illetve know- how-k formájában. (A paksi atomerőműben már működik egy ilyen reaktordiagnosztikai rendszer. Felhasználásának tapasztalatait most gyűjtik.) ŰJ ENERGIALEHETÖSÉG: A TERMONUKLEÁRIS FŰZIÓ A szovjet—magyar .kétoldalú együttműködés során olyan összehangoltan működő, komplex fejlesztő bázisokat alakítanak ki, amelyek a paksi atomerőmű (a VVER— 440 és a tervezett VVER— 1000) termahidraulikai problémáit megoldják. Az energetika útjainak feltárása a legtöbb területen meghaladja lehetőségeinket. A hazai hasznosítás szempontjából ígéretes irányzatoknál a nemzetközi együttműködés lehetőségeit kell kiaknáznunk. Az önálló magyar kutatás elsősorban a speciális féladatok megoldására irányiul. A termonukleáris fúzió az energetika nagy ígérete. Szinte korlátlan energetikai potenciál hasznosítása előtt nyitja meg az utat. Fő üzemanyaga a vízből szinte korlátozás nélkül kinyerhető egyik hidrogénizotóp. Energiamérlege: pozitív. Évtizedünk végére legalábbis demonstrációs szinten a nagy, fejlett ipari országokban — többek között a Szovjetunióban is — létre fogják hozni a fúziós erőművet. '■ A termonukleáris fúzióhoz három feltétel egyidejű megléte szükséges. Megfelelő — millió fokos! — hőmérséklet, plazmasűrűség és a plazma kellő idejű fenntartása. Külön-külön ezek a feltételek már ma is megvalósíthatók, de egyidejűleg még nem sikerült a megfelelő stabilitást elérni. A KFKI-ben speciális részproblémák megoldására kis termonukleáris berendezést, ún. tokamakot hoztak létre. Ezen alapvető fizikai problémákat tanulmányoznak, amelyek számítógépes alkalmazása lehetővé teszi a feladatok realisztikusabb megközelítését. A Tokárnak (magyar jele: MT—1) a TPA- számítógépekkel összekapcsolva egy 450 modulból álló ún. CAMAC-rendszert álkot, amely a KFKI kutatóinak nemzetközileg is elismert folyamatellenőrző és -szabályozó rendszere. BONTA MIKLÓS Az évszázad építkezése
