Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-05 / 262. szám

1983. november 5.

NÉPÚJSÁG 3

Avatóünnepség a néphatalom hőseinek Köztársaság téri emlékhelyén

Használt lakások visszavásárlása

Lakásnézőben az OTP-vel

Megemlékezések áz ellenforradalom mártírjairól

Egy eladásra meghirdetett öröklakás konyhájának ellenőrzése

Budapest új politikai tartalmú, közterületi fóruma a néphatalom hőseinek Köz- társasági téri emlékhelye, amelynek avatóünnepségét péntek reggel rendezte meg a budapesti pártbizottság és a fővárosi tanács.

Az ünnepség alkalmából a budapesti pártbizottság székházával szemközti, fellobogózott térséget százak népesítették be, hogy tisztelegjenek az ellenforradalom leverésében itt elesettek emléke előtt. Arculatában megújult, hangulatában ünnepélyessé, méltóságteljessé vált a tér. A már jelképessé magasztosult munkásmozgalmi mártíremlékmű mellett új, művészi dombormű-kőfal magasodik — közepén formált felirata szerint „Örök emlékül a néphez, a párthoz hű harcosoknak, akik 1956. október 30- án a proletárhatalom védelmében hősi halált haltak”. Huszonöt név olvasható itt: Mező Imre, Asztalos János, Kállai Éva, Lakatos Péter, Papp József, Schulz László, Szabó Lajos, Várkonyi György, Albert György, Ba- ta Ferenc, Elek László, Gyur- kovics Sándor, Gajdán Imre, Katona Gyula, Frank Ferenc, Kálmán István, Kárpáti István, Kókai László, Kuba János, Nagy János, Szabó Ferenc, Kucsera Zoltán, Szanyi Nagy István, Szepesi Róbert, Vaszil József. A felirattól jobbra és balra, összesen 40 négyzetméteres fehér felületen olyan stilizált képi kompozíciók láthatók, amelyek immár történelmet idéznek: az ellenforradalom leverését, a konszolidációt, békés életünket, alkotó munkánkat. Az alkotó művészek: Kalló

Viktor szobrász és Skoda Lajos épitész.

Pontban 8 órakor felhangzott a téren a Himnusz a Vasas Szakszervezet fúvós zenekarának előadásában, majd Mádi Szabó Gábor színművész elszavalta Győré Imre „?uhogj csak ár” című versét, amelyet a költő a Köztársaság téri nagygyűlés kommunistáinak ajánlott, az Építők Központi Művész- együttesének „Szalmás”, kórusa politikai dalokat énekelt a munkásőrök díszőrségével övezett emlékhelyen.

Maróthy László az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ezután avató beszédet:

— 1956 őszén itt, ezen a téren csapott össze — hazánk, sőt a nagyvilág számára is legkézzelfoghatóbban — a szocializmus szervezett munkásereje és a megsemmisítésre előmerészkedett reakció kísértethada. Ami ezen a téren történt, már akkor is jelkép volt. A pártház védőinek helytállása 27 esztendő távlatából pedig olyan példa, amelynek fényét a múló idő egyre ragyogóbbá teszi.

— A múlt felé fordulva tisztelgünk a hősök előtt, akik felismerték koruk parancsát, s mindent, ami tőlük telt, az életüket is odaadták osztályukért, a népért, a szocialista forradalomért, a proletárhatalomért. Nekik gondolniuk kellett rá, mi pedig bizonyítva látjuk: áldozatuk nem volt hiábavaló. Jelenünk, a szocialista átalaA Magyar Közlöny 49. számában megjelent a Minisztertanács határozata a heti 40 órás munkaidő kiterjesztéséről az iparban és az építőiparban. A jogszabály szerint 1984. január 1-től bármely ipari és építőipari vállalatnál áttérhetnek a heti 40 órás munkarendre, ahol ehhez a feltételek adottak. Korábban ezt a lehetőséget csak olyan munkahelyeken vehették igénybe, ahol több

kulás történelmi eredményei, népünk társadalmi, nemzeti felemelkedése tanúsítják ezt. Elesett elvtársaink neve kőbe vésve ezen a falon örök időre hirdeti egy maroknyi kommunista, szocialista hazafi bátor helytállását. A megemlékezés nemcsak az elesetteknek szól, hanem a pártház azon védőinek is, akiket az ellenforradalmárok golyói nem érhettek el. Személyük iránt is a nagyrabecsülést és a tiszteletet kívánjuk kifejezni ezzel az újonnan formált emlékhellyel — mondta egyebek között Maróthy László, és hangsúlyozta:

— Emlékhelyünk történelmi mementó is. Az események, amelyekre emlékeztetni akar: történelmi tanulság és lecke is népünknek, de különösen a felnövekvő nemzedéknek. A múltat, itt és ma, Magyarországon az tiszteli Igazán, aki tudja a tanulságait, megérti és — a dolgozni, alkotni vágyó emberek érdekeinek megfelelően — fel is használja tapasztalatait.

Arról is beszélt a szónok, hogy a szocializmus építése ma már hazánkban milliók ügye és milliók munkájának az eredménye. Népünk érti és érzi a haza gondjait, összefog a nehézségek leküzdésére, védi és gyarapítani akarja azt, amit eddig elért. Társadalmi rendünk reális lehetőségeket nyitdtt előttünk, hogy az akadályokat elhárítva, a helyzet nehézségeit, saját hibáinkat, tévedéseinket leküzdve — haladjunk a fel- emelkedés útján. Ezekkel a lehetőségekkel jó élni, ez a mi mai és holnapi feladatunk és felelősségünk, amelynek ha eleget teszünk, akkor adózunk a legszebben, kommunistához méltóan a néphatalom hősei emlékének.

— Legyen örök mementó ez az emlékhely: idézze fel látogatóinak a kő és a bronz szigorúságával, a tanúfák méltóságával nagyívű, de nehéz történelmünket, mutassa meg népünk törhetetlen élniaka- rását és kegyeletét hősei iránt. Tanúsítsa és hirdesse: a magyar kommunisták, munkásosztályunk és népünk mindig vállalta és vállalja az áldozatot, ha az a jobb, szebb, emberibb jövőt, a szocializmust szolgálja. E gondolatok jegyében avatjuk fel és adjuk át fővárosunk lakóinak és minden hazafiának a néphatalom hőseinek Köztársaság téri emlékhelyét — zárta beszédét a budapesti pártbizottság első titkára.

Ezt követően a kórus előadta Fasang Árpád „Békét a világnak” című művét, majd az ellenforradalmárokkal vívott harcban elesett hősök tiszteletére az emlékhelyen elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet koszorúit:

Az MSZMP Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága nevében Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Maróthy László koszorúzott, Budapest főváros Tanácsa részéről Szépvölgyi Zoltán elnök és Far- kasinszky Lajos általános elnökhelyettes helyezett el koszorút, a budapesti fegyveres erők és testületek képviseletében Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrműszakban foglalkoztatták a dolgozókat.

A Minisztertanács határozata szerint a munkaidő csökkentését a gazdálkodó szervezeteknek saját erejükből kell megvalósítaniuk. Emiatt jövedelmezőségük nem romolhat; a kieső munkaidőt a gazdálkodás hatékonyságának növelésével, a munka jobb szervezésével, a technológia korszerűsítésével, a veszteségforrások felség parancsnoka, Vincze Lukács rendőr vezérőrnagy, Budapest főkapitánya és Kelemen Győző, a munkásőrség budapesti parancsnoka, a fővárosi társadalmi és tömegszervezetek részéről Bostai Károlyné, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának vezető titkára, Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára és Tarcsi Gyula, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti Bizottságának első titkára, a pártház egykori védői nevében Holácza István és Orczy Károly koszorúzott.

Az Internacionálé hangjai után a hősök hozzátartozói, a pártház egykori védői, meghívottak, a teret újjáformáló építők és a budapesti lakosság képviselői helyezték el a tisztelet és az emlékezés virágait az emlékfalnál; a kerületi pártbizottságok virágcsokrai pedig elborították „A magyar dolgozó nép szabadságáért elesett mártírok emlékére” feliratú bronzszobormű márványtalapzatát.

A tiszteletadás az ellen- forradalmárokkal vívott harciban elesett mártíroknak ugyancsak koszorúzással folytatódott a Mező Imre úti temetőben. A Köztársaság téri pártház védelmében 1956-ban hősi halált haltak nyughelyeire — a Munkásmozgalmi Panteon sírsétányán — koszorút helyezett el a budapesti pártbizottság nevében Maróthy László és Borbély Gábor titkár, a budapesti fegyveres testületek képviseletében Farkas Mihály, Vincze Lukács és Kelemen Győző, a budapesti KlSZ-bizott- ság részéről Tarcsi Gyula és Csizmár Gábor, az úttörőszövetség budapesti elnökségének elnöke.

Az ellenforradalmárokkal vívott fegyveres harcban elesettek temetői emlékművénél — ahol katonák, rendőrök és munkásőrök álltak díszőrséget — a Himnusz elhangzása után a budapesti pártbizottság nevében Maróthy László és Borbély Gábor, a fővárosi tanács részéről Szépvölgyi Zoltán és Far- kasinszky Lajos, a fegyveres erők és testületek képviseletében Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszter- helyettes, Péter János rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes és Barta Gyula ezredes, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese koszorúzott, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének koszorúját Úszta Gyula és Halas Lajos alelnökök, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségét pedig Tarcsi Gyula és Csizmár Gábor helyezték el. A kegyeletes aktus az Interna- cionálét követően díszszázadi tiszteletadással zárult.

Megkoszorúzták a budapesti pártbizottság székházának védelmében elesett Papp József, Kárpáti István és Albert György sírját az újpesti, a Kozma utcai és a csepeli temetőben, s koszorút helyeztek el Asztalos János emléktáblájára, a róla elnevezett utcában, a főváros I. kerületében.

Koszorúzás! ünnepség volt az ellenforradalom idején hősi halált halt Sziklai Sándor vezérőrnagy emléktáblájánál, a budai Várban.

tárásval és mérséklésével kell ellensúlyozniuk. A jogszabály kimondja: a rövi- debb heti munkaidő nem akadályozhatja a gazdálkodó szervezeteket feladataik ellátásában, a lakossági szükségletek folyamatos kielégítésében.

A dolgozók munkabére nem lehet kevesebb a 40 órás munkahétre való áttérés miatt.

A kopogtatásra váratlan gyorsasággal nyílik az ajtó. Tóth Sándor szívélyesen tessékeli be a lakásnézőket, azaz az OTP Tolna megyei Igazgatóságának két munkatársát és bennünket, akik kőrútjuk egy részén elkísértük őket. Érkezésükről természetesen értesítették a tulajdonost, aki a szekszárdi (Hermán Ottó utcai) lakását kínálta megvételre, azaz visszavásárlásra a takarék- pénztárnak.

Boros Ferenc, az ingatlanértékesítési csoport vezetője és Bencédi Ferenc, műszaki főelőadó otthonosan mozog a számunkra vadidegen lakásban. Érthető, hiszen a városban nemigen található olyan lakástípus, amelyet ne ismernének, illetve hasonmásában ne jártak volna. Míg az idegennek egy igen szép neobarokk tükrön időzik a tekintete, addig az övék a polcokon, a beépített szekrényeken, a kilincseken jár. Míg mi konstatáljuk, hogy az előszobában lambéria van, addig ők már tudják, hogy az hány négyzetmétert borít, sőt, mi az értéke. A nagy- szobába érve megtudjuk, hogy Tóth Sándorék vidéken vásárolnak családi házat — már le is foglalózták — leginkább a csönd, a nyugalom és a mindent teremhető kiskert miatt.

Boros Ferenc kérdi, hogy milyen fűtési lehetőség marad a „leadott” lakásban.

— A két olajkályha — hallik a válasz, majd Tóth Sándor hozzá teszi: — A fürdőszobában pedig az olajbojler.

— Csehiszlovák gyártmány, százhuszonöt literes — teszi hozzá Bencédi Ferenc, majd arról is tájékoztatják a tulajdonost, a most már eladót, hogy amennyiben nem kér a ház vásárlásához kölcsönt (és nem kér) úgy annyiszor egy százalékot kap vissza a lakás árából — természetesen a vételáron felül — ahány évvel korábban visszaadja az OTP-nek a lakást, mint a kölcsön lejárt volna.

— Ez igazán örömteli hír — mondja a házigazda. Majd megtudjuk, hogy korábban szabad kézből szerette volna értékesíteni a lakást, de komoly vevő nem akadt. Noha hasonló árat kért érte, mint amennyit várhatóan az OTP- től kap.

*

Htunk a Körösi Csorna Sándor utcába vezet. Egy üres, leadott lakást nézünk meg. Ez egyszobás, két félszobás. A „zsűri” tagjai benéznek a konyhaszekrénybe, a villanytűzhelybe, kamrába. Minden rendben. Tehát a lakás meghirdethető. Teszik ezt két héten át. Az új tulajdonos pedig az lesz, aki az államnak a legelőnyösebb ajánlatot teszi, magyarán, aki a legtöbbet fizet. Hiszen nem tanácsi, s nem vállalati kijelölésű lakásról van szó.

Visszatérve a „kamra-témához”, Boros Ferenc polcsztorit mesél. Történt ugyanis, hogy valakinek az öröklakását visszavásárolta az OTP. Az illető leadta a lakáskulcsokat, s megkötötték

az adás-vételi szerződést. Egy idő után az új tulajdonosjelölttel fölmentek a lakásba. Eltűntek a kamrából a polcok. Az azóta már vidéken élő volt tulajt felkeresvén kiderült, hogy maradt nála még kulcs, mert „úgy gondolta”, hogy a polcokból tud valamit csinálni. A mese vége természetesen a polcok újbóli beszerelése lett.

Ahány szoba, ahány megegyezés szerint ottmaradt berendezési tárgy, annyi történet, melyek mind-mind csa- lafintábbak a csalafintánál, sőt meglehetősen rafináltak. Persze, nem ez a jellemző!

Elköszönünk útitársainktól. akikre ezen a napon még legalább tíz-tizenkét kilométernyi gyaloglás vár, noha ez csak félnapos „körút”. Pillanatnyilag még nem született meg a rendelkezés — állítólag várható —, hogy gépkocsival járhassák be az igen nagy távokat az OTP szakemberei.

*

Varga Istvánnal, az OTP megyei igazgatóságának igazgató helyettesével beszélgetésünk így kezdődött:

— Az MSZMP KB és a Minisztertanács határozata alapján a lakásépítést, -elosztást, -fenntartást, -gazdálkodást idén január elsejétől új jogszabályok határozzák meg, melyeknek lényeges eleme a lakás-mobilitás gyorsítása, vagyis az, hogy minél többen minél előbb jussanak igényüknek megfelelő lakáshoz. Az eddigi tapasztalatok máris bizonyítják, hogy felgyorsultak a lakáscserék.

— Bizonyítsák ezt a számok is.

— Míg az elmúlt évben —

szeptember 30-ig — megyénkben 103 lakást vásároltunk vissza, idén ez a szám megduplázódott. Ami az értékesítést illeti — ugyanarról az időszakról van szó — tavaly 73-at, míg idén 166-ot értékesítettünk.

Köztudott, hogy az emberek — néhány kivételtől eltekintve — a kisebb lakásból a nagyobb felé tendálnak; tehát építkeznek, családi házat vásárolnak, vagy nagyobb lakásba költöznek. Amennyiben az utóbbiról van szó —

természetesen OTP-lakás esetében, ebbe a kategóriába tartozik a tanácsi értékesíté- sű szövetkezeti lakás is — az OTP megvásárolja a személyi tulajdonban lévő lakást, ha a tulajdonosnak a tanács szakigazgatási szerve másik lakás megszerzését teszi lehetővé (tanácsi kijelölés), avagy ugyanezt teszi a munkáltató. De az OTP akkor is megvásárolhatja a lakást, ha ezek a feltételek hiányoznak, például építkezni akar az illető család.

— A megvételre felajánlott lakást minden esetben tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell a takarékpénztár rendelkezésére bocsátani — mondja Varga István. — Hozzáteszem, hogy a lakást vagy azonnal beköltözhetően, vagy úgy lehet felajánlani, hogy a szerződéstől függően a tulajdonos lakbérfizetés ellenében benne lakik új lakása elkészültéig. (A lakás árát a bentlakás időtartamára az első két évi bentlakás után a vételár évi 2 százalékával, a további években hat százalékával kell csökkenteni.)

— Mit jelent a gyakorlatban az, hogy tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell leadni a lakást?

— A kérdésnek örülök, mert sokan úgy vélik, hogy a takarékpénztár csak frissen festett, mázolt lakásokat vásárol vissza. Nem kérjük az átfestést, hiszen az a legtöbb esetben dupla ráfordítást jelentene. Hiszen nem egyezik a régi és az új tulajdonos ízlése... és sorolhatnám. Tehát a lakást tisztán, a hibákat kijavítva kell átadni és úgy, hogy legyen benne fűtési, főzési, fürdési, vízmelegítési berendezés. Az OTP megállapítja a lakás épületműszaki állagát, s ennek, valamint a forgalmi árnak tükrében tesz árajánlatot. Az utóbbi nem egy ember véleménye, hanem bizottságé.

— Hány százalékot „tesz rá” az OTP az eladási árra?

— Hármat. Ez az összeg fedezi az OTP-lakással kapcsolatos kiadásait.

— Gyakori az olyan eset, hogy a tulajdonos nem tudja szabadforgalomban értékesíteni a lakást, s hosszas huzavona után mégis az OTP-hez fordul ?

— Meglehetősen, aminek több oka is van. Egyik az, hogy a szabadforgalomban a kétszobás használt lakást magasabb áron adják, vagy adnák el, mint az OTP az új két és fél szobásat. Ezenkívül a szervezett csere körében gazdára talált használt lakás 2 százalék illetékre köteles, míg a szabad forgalomban eladottaknál ez 7 százalék.

— Az utóbbinál az új tulajdonos átvállalja az OTP felé a hitel további fizetését. S mi a helyzet a szervezett cseréknél ?

— Hitelfeltételeink azonosak a használt lakások esetében az új lakásépítés -vásárlás feltételeivel.

V. Horváth Mária— Gottvald Károly

Megtárgyalják a feltételeket (Boros Ferenc, Tóth Sándor és Bencédi Ferenc — balról jobbra).

Minisztertanácsi határozat a 40 órás munkahétről