Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

1983. november 30. NÉPÚJSÁG 5 „Felelősséggel tartozik a végzett munka ha­táridőre történő átadásáért, annak minőségéért, amely nem sérti vál­lalatunk érdekét. Anyagi-erkölcsi kötelessége, hogy munkáját úgy vé­gezze, hogy annak elismerését a lakosság nyilvánítsa, akár folyamatos rendelésével, akár azáltal, hogy másoknak elmondja a szövetkeze­tünknél tapasztalt kedvező benyomásait. . . Felelős a rábízott anyag, eszköz értékéért, üzemképességéért. Abban bízunk, hogy öntuda dolgozóhoz méltóan végzi munkáját s ezzei hozzájárul saját mun jának, szövetkezetünk hírnevének öregbítéséhez." (Részlet egy ip szövetkezeti dolgozó munkaköri leírásából.) Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül jártuk körül azt a tém hogy ki hogyan érzi felelősnek magát a végzett munkáért, a vállal szövetkezet hírének-nevének öregbítéséért. Minőség normán felül is Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet, Bomyhád ... Tö­rő Imre telepvezető .telefon­jait intézi, munkatársaival most fejezte be a reggeli megbeszélést. Tíz év alatt olyan szintre jutottunk, hogy a Triumph cég nálunk ké­szítteti el mintadarabjait is. Az üzem kétszáz embert fog­lalkoztat. 360 bedolgozójuk van. Jó dolgozójuk? Nagyon sok van. Közülük az egyik Schmidt Erzsébet varrónő. — Mindennap Majosról já­rok be dolgozni. A távolság nem nagy, a közlekedés ki­tűnő. Már tíz éve múlt, hogy ennél a szövetkezetnél dol­gozni kezdtem. Szinte már az iskolából idekerültem. Sze­retem a varrást. Igaz, nálunk nagyon magasak a követel­mények, nagyon fontos sze­rep jut a minőségnek, de emellett lehet jó teljesít­ménnyel dolgozni. Nem én vagyok az egyetlen, aki ké­pes folyamatosan a 140 szá­zalékot hozni. A norma fö­lötti teljesítmény megmutat­kozik a pénztárcámon is. Jól keresek, mert havi átlagom eléri a négyezer forintot. Két hónapja alakítottunk egy GMK-t, és munkaidő után egy-két órát még -rádolgo­zunk, feláldozzuk a szabad Érni Vilmosné bedolgozó szombatokat és havonta kö­zel ötezer forinttal tudjuk még a fizetést -kiegészíteni. Ezért viszont -nagyon meg kell dolgozni. Egy Mauser Speciál gépen dolgozom, most éppen Slogi női alsón szár- gumizást végzek. Egy cso­magban 40 darab fehérnemű vár gumizásra. Ezt körülbelül harminc perc alatt tudom el­végezni, ami kilenc forintot jelent nekem. Huszonegy nap alatt kell a négyezret „össze- varr-ogatnom”. Könnyen ki léhet számolni mennyi mun­kát jelent ez. Nagyon fontos szempont nálunk a minőségi előírások pontos betartása. Hibázni, rontani nem igen le­het, mert a külföldi partner nem v-eszi át az ilyen árut. Mindenki felelős a -kezei kö­zül -kikerülő darabokért. És akkor még ott v-an a szigorú meózás is. Pontosnak kell lenni. Mint minden fiatal, én is lakásra és kocsira gyűjtök. Imádok nézelődni és vásá­rolni. Melyik nő nem szeret öltözködni? Ami a divatból tetszik, és az egyéniségem­hez illik, azt általában meg­veszem, vagy otthon magam varróm meg. Amikor kiriit- jártam az NSZK-ban nagyon jó érzés volt -a kirakatokban viszontlátni azokat a fehér­neműket, amelyeket én is ké­szítettem. Benne a B betű, ami Bonyhádio-t jelenti... Amit elkészítünk, azt csukott szemmel is meg merném vá­sárolni, mert bátran állí­tom, az minőségi munka. So­kat dolgozom, de sokat is ke­resek vele. Nagyon szeretek autózni és különösen vezet­ni, még ha ez egy nőtől fur­csa is ... ♦ Ugyanennek a szövetkezet­nek a dolgozója Emi Vil- moseé, már több mint négy éve. A lakásán varr, saját gépén dolgozik. — Még Cikón laktunk, ami nagyon megnehezítette volna a család mellett a Bonyhád- ra járást. Nagyszerű kereset­Schmidt Erzsébet varrónő kiegészítésnek bizonyult ez a lehetőség, hát éltem vele. Most, hogy elkészült a laká­sunk Bonyhádon, még köny- nyebbé vált a dolgom. Ellá­tom a lakás körül adódó mindennapi -teendőket és mellette folyamatosan jut idő a varrásra is. Hetente hozom a varmiválót, és ilyenkor adom le az elkészült ruhákat, hálóingeket, hímzé­seket. A közelmúltban cseh­szlovák exportra kerülő női hálóingeket készítettünk, most leánykaruhákat varrók. Pontosan kell dolgoznom, és a határidős munkáknál nem lehet csúszni. A munkámat leellenőrzik, jó minőséget kell mindig leadni. Az itt­honi munka csak az időbe­osztásnál jelent könnyebbsé­get. Nagyon sok munkával jól lehet keresni. A hálóin- gek varrási díját a közel­múltban emelték fel dara­bonként 15 forint 50 fillérre. Azért, hogy milyen munkát adok ki a kezemből, felelős v-agyok. A mennyiséget min­denki saját magához igazít­hatja, mennyit akar dolgoz­ni, keresni és mennyi mun­kát tud az otthoni műszak mellett elvégezni. Sz. S. A szerződéses telepen j A hajmási erdőből hozzák az első osztályú kémén*tűzifát Ki kellene már cserélni a cégtáblát, de anélkül is tud­ják már a döbrököziesk, hogy Fehér János szerződésileg üzemelteti a tüzelőanyagot, építőanyagot árusító telepet. Három évre vette ki, a „gazda” a dombóvári áfész. Oda fizeti be minden hónap­ban a 30 085 forintot. Ez a díj. S a telepvezető feladata, hogy a községet ellássa szén­nel fával, mésszel, cement­tel, ajtóval, ablakkal. — Nem kellett nagy bátor­ság szerződésbe venni ezt a telepet, mert hét éve itt ve­zető voltam, s tudtam, hogy ez á gazdag falu milyen igé­nyes, kapcsolataim jók az iparral. Így az a felelősség, ami rám hárul, szorít, szorít, de nem annyira, hogy fájjon a fejem miatta. A -telepen bőséges árukész­let van, már amennyire bő­séges lehat, anélkül, hogy a készletnövekedés miatt ne­héz helyzetbe kerüljön a bolt. — A hajmási erdészetből hoznak első osztályú kemény tűzifát, ezt szeretik itt a né­pek. Brikettet, meg más da­rabos szenet az állomáson tá­rolom, oda érkezik vagon­szám. A cementet meg a me­szet -a siklósi volánosok hoz­zák, közvetlen a gyárból. Tu­dom, hogy a községben idén kilenc nagy házat építenek, ehhez minden anyagot be­szereztem. Jövőre valószínű­leg több házat építenek, amint a telekügyekben .tájé­kozódtam a tanácsnál. Tehát máris készülök 1984-re. A tervem az volt, hogy 4,35 millió forintos forgalmat csinálok. November 15-ig si­került a tervet teljesítenem. Most már nem számítok nagy forgalomra, hiszen aki eddig nem vette meg a tüzelőt, nem vitte el az ajtókat, ablako­kat stb., az már az idén nem áll be a telepre áruért. A jö­vő évre tervezek. Puhatolód- zom, hogy kinek mi kell az építkezéshez, és viszem a rendelésemet tovább, a gyár­hoz, a -nagyobb -telepekhez, ahova kell. Én felelős vagyok a falu ellátásáért. Három év­re szól a szerződésem. A pénztár másik oldalán A Völgység Takarékszö­vetkezet teveli kirendeltségé­nek pénztárában dolgozik Schmidt Nándorné. A szövet­kezet a bonyhádi és város- környéki takarékszövetkeze­ti tagok kölcsöneit és betét- állományát kezeli, a közel 6300 tag legnagyobb megelé­gedésére. — A központ ma már Bonyhádon van, a mi részle­günk mint kirendeltség mű­ködik. Tizenegy éve dolgo­zom itt. Először mint köny­velő dolgoztam, és 1979 óta ülök a pénztárban, nap mint nap sok pénz fordul meg a kezem között. Mint minden munkahelyen, itt is vannak nehéz, sok munkával és ko­moly felelősséggel eltöltött napok. A mi munkánk nem engedi meg a kihagyást, min­dig pontosan és azonnal el­számolóképesnek kell len­nünk. Ha jönnek a fizetésna­pok, azonnal megszaporodik a munkánk. Ilyenkor min­denki igyekszik minél előbb túllenni a törlesztéseken, be­fizetéseken és a betétállo­mányok is ilyenkor szapo­rodnak a legjobban. A falu sajátossága, hogy mindenki mindenkit ismer. Nekem is csak Évát, vagy Éva nénit mondanak utcán is, munka­helyen is. Én is ismerek mindenkit, így még a mun­ka is könnyebben megy. Ma például a törlesztéseket és az esedékes életbiztosítási dí­jakat fizették eddig be. Az előbb adtam ki Kerekes La­jos bácsinak az 51 forint lot­tónyereményét. Az összeg nem nagy, de a tévedést mindig ki kell zárni az én szakmámban. Aki pénzzel dolgozik, annak bizony min­dig „észnél” kell lenni. Ügy- is gondot okoz az új pénzek forgalomba kerülése. Nehéz volt hirtelen megszokni az első fizetésekből már ezer fo­rintosokkal törlesztőknek is, nekem is ezt a nagy címletet. Sokszor jönnek át, különösen reggelfelé a boltból, fölvál­tani. Na meg az új húszfo­rintos fémpénz... Ez aztán igazán odafigyelést igényel. Nagyon könnyen összeté­veszthető az ötforintissal. Mindenki azonnal szabadul tőle, ahogy teheti. Ha tudok, én is túladok rajta mielőbb. Háztatarozásra, központifű­tésre, átalakításra vesznek fel a legtöbben kölcsönt. A múlt hónapban például 600 ezer forint fölötti betétfor­galmat, egymilliónál több ki­fizetést, 400 ezer törlesztést, és ugyanennyi folyósítást bo­nyolítottunk le. Két és fél millió forintról számot adni, — nem mindegy. A pénz ma­ga hidegen hagy, mintha ba­bot válogatnék. Eszköz. Az én munkaeszközöm. A csa­lád pénzügyi gondjait is én rendezem, ha kölcsön kell, innen igényeljük. A pénz­zel nem lehet jut is marad is alapon gazdálkodni. Az esti pénztárzárásnál fillérre egyez­ni kell mindennek. Bizony, felelős beosztás ez, néha ér­zek is bizonyos idegi fáradt­ságot, de a kerti munkák, a kezimunkázás megnyugtat. Titoktartási kötelezettségün­ket is be kell tartanunk. Hiá­ba jön valaki érdeklődni a szülők betétei után. Nem mondhatjuk meg, ezeket a problémákat otthon kell ren­deznie mindenkinek. Mindig megköszönik a munkánkat és ez jó érzés, együtt örülünk azzal, akinek pénzt folyósí­tunk .Az emberek általában elmondják, mire kérik a kó1 csont, mire fordítják a ta­karékosságuk gyümölcsét. Mifelénk dolgos, takarékos emberek élnek. Amit én fi­zettem ki legnagyobb össze­get, 300 ezer forint, azt la­kásvásárlásra gyűjtötte ösz- sze a tulajdonosa. Lakossági érdek Harmincegymillióért árultak cipőt A szekszárdi Korzó Áruház cipőosztályán a választékkal a lakosság elégedett. Több mint egy tucat vállalattal, szövet­kezettel állnak kapcsolatban. Az idén, november 1-ig 671 ezer forint értékben adtak el olyan cipőt, amely hibás volt, vissza kellett a gyáraknak, szövetkezeteknek küldeni. Természetesen a forgalom nem ekkora. Helfenbein János osztályvezető forgalmukról ezeket mondta: — Kapcsolatunk a cipőgyártókkal, a nagykereskedelmi vállalatokkal jó. A hibás cipők aránya elenyésző, de minden egyes visszahozott pár cipővel kapcsolatban vizsgálatot kez­deményezünk, s kártalanítjuk a vásárlót. Az idén összes for­galmunk november 1-ig elérte a 31 200 000 forintot. A vissza­vett cipők száma nem sok, mindössze 1440 pár volt. De a gyárak készséggel kicserélik, felelősséget éreznek munkáju­kért, néhány pár cipőért nem kockáztatják nevüket. Rendelkezésünkre bocsátotta az osztályvezető az alábbi kimutatást, amely arról tanúskodik, hogy az áruházban ér­tékesített cipőket mely cégek hozták forgalomba, és hova, mennyi hibás lábbelit küldtek vissza: A gyártó cég neve A cipők értéke A hibás párok száma Importból származó 146 400 Ft 183 Alföldi Cipőgyár 85 550 Ft 210 Duna Cipőgyér 79 340 Ft 190 Tisza Cipőgyár 91 100 Ft 220 Szombathelyi Cipőgyár 83 200 Ft 240 Minőségi Cipőgyár 97 120 Ft 190 Bonyhádi Cipőgyár 13 400 Ft 35 Szigetvári Cipőgyár 38 300 Ft 80 Üjpesti Cip. Ip. Szöv. 14 350 Ft 28 Sárvári Cip. Ip. Szöv. 4100 Ft 10 Egri Ktsz 3 800 Ft 8 Budai Cip. Szöv. 1 300 Ft 3 Székesfehérvári Cip. Szöv. 3 650 Ft 9 Szentesi Ktsz 2 850 Ft 10 Haladás Ktsz 1 620 Ft 9 Debreceni Ktsz 5 340 Ft 15 összesen 671 420 Ft 1 440 pár „Mint a saját autómat” Kemény József gépjármű- technikus tíz éve szagolja a benzint a Szekszárdi Autója­vító Vállalatnál. Itt volt ipa­ri tanuló érettségi után, majd a technikusi minősítő vizsgát is erről a munkahelyről tet­te le, azaz a gépjárműjavító szakmának lett a mestere. — Mire gondol, amikor egy rossz autót átvesz ? — Elsősorban arra, hogy aki idehozza, az kicsit ide­ges, hiszen a gép rossz, ami­kor vette, éveken át takaré­kosan élt, és nekünk, meg kell nyernünk a bizalmát. Ügy fogadok, úgy vizságlok át minden autót, amit behoz­nak, mintha a sajátom len­ne. És amikor javítjuk, ak­kor is olyan gonddal, mint­ha a magunkét csinálnánk. Szerencsémre olyan jó cso­portom van, olyan kiváló szakemberek mind, hogy nincs gondunk. Specialistá­ink vannak futóműre, motor­ra, villamossági dolgokra — szóval, úgy alakítottuk ki a munkacsapatokat — nem­csak az enyémet —, hogy az együttműködéssel ne legyen gond, s ami jármű kezünk alól kikerül, az megbízható­an üzemltethető legyen. Az autójavító iparban dol­gozni — bizalmi kérdés. A megyében valamivel több mint félszázezer gépjármű közlekedik, motorkerékpárok kivételével. S ezek tíz-tizen­öt százaléka minden évben a javítóüzemekbe kell, hogy kerüljön. Ugyanis a szakem­berek szeme, füle és jó mű­szereik a megelőzői a bajnak. A megelőző karbantartás na­gyon fontos. — Amikor az ügyfél lead­ja a kocsiját, gyakorta elő­fordul, hogy kollégáim mun­ka közben szólnak, hogy ez is rossz, azt'is meg kell csi­nálni. Ilyenkor megmondjuk a tulajdonosnak, hogy ez, meg az pluszmunka volt, a saját érdekében, vagy éppen még valamit reparálni kel a gépen. Az ügyfelek meg­szokták ezt a módszert. Jön nek hozzánk Pécsről, még budapesti ügyfelünk is van. A csoportom naponta úgy harminc kocsit vesz kézbe. Ennyi gazdának adjuk visz- sza üzemképesen a járművet. Ritkán, egy évben talán öt alkalommal jön vissza javí­tásra ugyanazzal a hibával gépkocsi — de ez nekünk nagyon fájó pontunk, ilyen­kor töviről hegyire átvizsgál­juk a járművet. Rendszerint a típusra jellemző hiba miatt fordul elő ismételt javítás. Nekünk az a nagy elismerés, ha a gépjármű-tulajdonos itt, a pultnál név szerint kér kocsijához szerelőt. És egy­re több ilyen ügyfelünk van, akik bizalommal jönnek hozzánk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom