Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

1983. november 21. Új fonal - új vonal Az 1983-as őszi BNV-n találkoztam először az iz­galmas sodratú GYÖNGYÖS- bukléfonallal. 14 féle színben gyártja a Budapesti Fonal­kikészítőgyár. S hogy ez az új fonalféleség mit tud? A GYÖNGYÖS bukléfonal 25 százalék gyapjútartalmú, ki­zárólag kézi megmunkálásra alkalmas kötőfonal, 4,5-es, 5-ös kötőtűvel, egyszerű mintákkal kabátok, lezser sportpulóverek, mellények készíthetők belőle. Tapaszta­latom szerint legszebb a for­dított minta, vagy a mindkét oldalon azonos lustakötés. E két mintafelület adja vissza leginkább a fonal rusztikus gyöngyfűzér felületét. Mellény (mb 92 cm) Hozzávalók: 25 dkg GYÖN- GYÖS-fonal, 4,5-es kötőtű. Kötésminták: patentminta: 1 sima, 1 fordított váltako­zásával kötjük. Alapminta: a munka jobb oldalán fordí­tott, a bal oldalon síma sze­meket kötünk. Szempróba: 15 szem x 21 sor = 10 cm. Munkamenet: Háta: 4,5-es kötőtűvel, 56 szemre kezd­jük, patentmintával 8 cm magas derékszélt kötünk. A következő sorban 14 szemet szaporítunk (70). A munkát alapmintával folytatjuk. A kezdéstől számított 28 cm elérése után mindkét oldal­szélen szaporítunk, minden 2. sorban 3x1, 1x2, 1x3 sze­met (86). A kezdéstől számí­tott 53 cm elérése után a szemeket egyenként lefo­gyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, min­tával, szaporítással, válilfo- gyasztással kötjük. A kez­déstől számított 40 cm el­érése után, a munka közép.- részén lefogyasztunk 2x1 szemet, majd az oldal váll­részeket külön munkadarab­ként kötve, de azonos szem és sorszámmal kötjük. A nyakkivágás elválasztószéle­in, minden sorban 13x1, minden 2. sorban 4x1 szemet fogyasztunk. A vállrészeken megmaradó 25 szemet a kez­déstől számított 53 cm eléré­se után, egyenként lazán le­fogyasztjuk. összeállítás: az oldal- és vállrészeket szem- és sorta­lálkozás szerint, alapszínű és alapvastagságú fonallal ösz- szevarrjuk. A szabadon ma­radó nyak és ujja nyüás szél­szemeire 4-es horgolótűvel sima sodratú, hasonló szín- árnyalatú fonallal egy rö- vidpálcasort horgolunk. PV Valóság vagy hazugság? A valóságnak és a képze­let világának az elkülönítése a kisgyermek számára még nem olyan egyszerű és egy­értelmű, mint a felnőttek­nek. A gyermek gondolkodá­sában a kettő még egybe­mosódik, nem tud éles ha­tárt vonni közöttük. Példá­ul hajlamos álmait úgy el­mesélni, mintha valóban megtörténtek vele. A valóság és a képzeleti világ elkülönülésének folya­mata az óvodás korra tehe­tő. A tapasztalatszerzésnek döntő szerepe van a valós és az elképzelt világ ketté­válásában, de a felnőttek tu­datos irányítása, nevelése legalább ennyire fontos. Ha a gyermek figyelmét időről időre felhívjuk az igazi és az elképzelt kettősségre, hoz­zásegítjük, hogy könnyebben eligazodjék a világban, kör­nyezetében. A valóság és a képzelet egybeolvadását a gyermek sok esetben „kihasználja”. Előfordul, hogy olyasmit kö­vet el, amit szeretne meg nem .történtté tenni, hiszen tudja, hogy szülei neheztelé­sét váltja ki vele. Ilyenkor az eseményeket úgy adja to­vább, ahogyan szerette vol­na, ha megtörténnek, sőt ő maga is úgy éli át elbeszélés köziben. Az egysíkú szemlé­letmód a gyermekkori fantá­ziahazugságok egyik oka. Az óvodáskorban oly gyakran előforduló fantáziahazugsá­gok nem tudatos ferdítésből fakadnak, hanem a valóság még hiányos ismeretéből, bi­zonyos vágyképek meglété­ből, a realitás és az irreali­tás összemosásából. A kis­gyermek sokszor beleszövi vágyait gondolatmenetébe: gyakran olyan eseményeket mesél el, mint megtörténte­ket, amelyeket mástól hal­lott vagy maga képzelt el. Az elégtelen tapasztalatok azért is vezethetnek fantáziaha­zugságokhoz, mert a gyer­mek sokszor csak képzeleté­vel tudja kitölteni egy-egy eseménylánoolat hiányzó mozzanatait, kiegészíteni bi­zonyos tárgyak leírásánál a csonka részeket A fejlődésben előrehalad­va azonban rendkívül erőssé válik a gyermek igénye ar­ra, hogy meséiben, esemény- közléseiben, játékában meg­közelítse a valóságot, Ám a valóság értelmezésében a fantázia egészen a kisdsko- láskorig még mindig na­gyobb szerepet kap, mint a valóság hű visszatükrözése. Az óvodás korú gyermek gon­dolkodását a képzetek hal­mazszerűsége, tagolatlansá­ga jellemzi, a részeknek és az egésznek, a lényegesnek és a lényegtelennek egyen­értékűsége. A gyermeket nyugtalanítaná, ha nem vol­na képes magyarázatot adni magának azokról a jelensé­gekről, dolgokról, esemé­nyekről, amelyek foglalkoz­tatják. S bár fantáziaszövése nem ad tökéletesen hű ma­gyarázatot kérdéseire, mégis megnyugtatja. Éppen ezekből a sajátos­ságokból adódik a gyermek jellegzetes világszemlélete, amelynek megnyilvánulásait a felnőttek nem mindig ké­pesek felfogni és követni. A fantáziamagyarázat lehet té­ves, de még akkor sem „bu­taság!” A gyermeki fantázia szer­telenségéhez az is hozzájá­rul, hogy ebben a korban sokkal .nagyobb jelentősége és szerep>e van az értelmek­nek és az indulatoknak, egy­szóval sokkal erősebb élmé­nyek kísérik a gyermek ta­pasztalatszerzését, cselekvé­seit, mint a későbbi évek­ben. A felelevenített emlék­képek torzítanak, az élmény­színezetnek megfelelően po­zitív vagy negatív irányban aránytalanná válhatnak. A túlzott félelem, az öröm, a szorongás, a meglepetés stb., mind túlzásokhoz, irreális képek felelevenítéséhez ve­zetnek. Ha egy gyerek az óvodában jóízűen megevett egy szokottnál nagyobb tá­nyér levest, sőt ha ezért rá­adásul meg is dicsérték, haj­lamos lesz később úgy elme­sélni, hogy egy egész fazék levest fogyasztott el. Ha egy kutyától nagyon megijed, a rémítő állat az elmesélés fo­lyamán már-már óriássá válhat, arányosan a gyer­mekben ki váltódott félelem­mel. Világos tehát, hogy a gyermeki fantáziahazugságok kialakulásában az élmények intenzitásából fakadó torzí­tások legalább olyan nagy szerep>et játszanak, mint a vágyak, vagy a hiányos, tö­redékes tapasztalatok. F. Zs. Az ernyő fémváza vé­kony acélrudakból áll. A rudak keresztmetszete vá­lyú vagy kör alakú lehet. Az egyes részeket apró sze­gecsek kötik össze. Az ernyő lassú nyitása és zárása köz­ben az egyes végeknek, csat­lakozásoknak és csuklóknak nem szabad megszorulniok, kihajolniok. Ha az ernyő nyi­tásakor szorul vagy a váz fém alkotórészei görbülnek, meg kell keresni a hiba helyét és kijavítani. Az ernyő szerke­zetének megismerése után — mivel nem túl komplikált —, vállalkozhatunk saját ke­zű megjavítására. Előfordulhat, hogy a felső rudak (1. ábra) kicsúsznak a koronából (2). Ezáltal a tar­tó (3) kiszakad a koronából (4). A javítás megkezdésekor az ernyő zárt helyzetében le kell húzni a rudak végéről a fejet (5). A kelme félreto- lása és az ernyő kinyitása után már szabadon dolgoz­hatunk a fix koronán (2) és a mozgatható koronán (4). A koronát körülvevő régi drót eltávolítása után vé­kony, kb. 1 mm vastagságú puha acéldrótból karikát hajlítunk. Az egyes pálcák (3) fülét felfűzzük a drótra (6), és gondosan elhelyezzük a ko­ronaosztásban. A drót mind­két végét háromszor meg­csavarjuk, majd levágjuk a kiálló végeket. Amikor a drótokat a korona kivágásá­ba helyezzük, ügyelnünk kéül arra, hogy a kivágás (6) az alsó kapoccsal (8) azonos ol­dalon legyen. A központi rúd (9) cső ala­kúra hajlított acéllemez. Ha a rúd eltörik, a cső belsejébe fémcsapot tehetünk, és a csatlakozás helyét ónnal le- forraszthajuk. A nyél (10) műanyagból készült, ragasz­tása műanyag ragasztóval történhet. A hibás nyelet le lehet húzni a rúdról, és új­ra lehet cserélni. Kiváló nyelet csinálhatunk lomble­velű fából. Az ernyő egyes csuklói (11) szegecsek segítségével kapcsolódnak. Meghibásodás esetén illetve javításkor ilyen piciny szegecset kis rézszögből vagy rézdrótból csinálhatunk. Gyakran hibásodnak meg a rugós reteszek, amelyek az elmozdított korona végállá­sát határozzák meg. A 2/a ábrán az ernyőrúd hossz- metszete látható a beépítés helyén. A retesznek (1) a cső (8) nyílásába illeszkedő kü­lön kis orra (2) van. Az orr kívülről látható, ami meg­könnyíti a hibás retesz ki­vételét. A reteszt úgy vesz- szük ki, hogy laposfogóval alul megfogjuk, és a rajzon nyíllal jelölt irányba húz­zuk. Ezzel egy időben hegyes szerszámmal benyomjuk az orrt a cső belsejébe. Az új retesz alakját a b. ábra mu­tatja. Esetleg kisebb sugarú ív alakjában meg lehet haj­lítani. A reteszt a c. ábra szerint, hajlított acéldróttal is helyettesíthetjük. Az automata férfiemyők kétfokozatú retesze a d. áb­rán látható. A retesz (4) be­lül ilévő felső vége a cső (6) mindkét falán átmenő, ke­resztirányú szegecsre (5) van felfüggesztve. Javításkor vékony lyukasztóval ki kell ütni a szegecset. Ismételt visszahelyezés után pedig a szegecset nagyon gyengéden kis kalapáccsal szétkalapál­juk. A reteszt (7) le lehet szerelni, hogy megfelelően reteszelje az ernyő hüve­lyét. Ellenőrizzük, hogy a nyomógomb (8) alatti tartó nem szorul-e a cső nyílásába. Az ernyőrudak acéldrót­ból készülnek; kis üllőn va­ló kalapáccsal lehet őket ki­egyengetni. A lemezből haj­lított U-keresztmetszetű ru­dak nem lehetnek csavaro­dottak, hanem csak egyene­sek. Egyengetéskor ezeket a rudakat nem szabad kala­pálni, vékony fogóval csupán az oldalfalakat hajlíthatjuk. A vályú alakú rúd (1) eltű­rése esetén (3. ábra) belse­jébe huzaldarabot (2) kell tenni. A vályú (3) oldalsó peremeit fogóval hajlítjuk be, a bekarikázott rajzrész­leten nyíllal jelölt irányban. A küllőket úgy kell elhelyez­ni, hogy a töréspont (4) a felezővonalba essék. Az ösz- szekötött részeket még ónnal le is forraszthatjuk. ‘népújság s p& parna oldalcipzáras oldalgombos Az igazán jó és nélkülöz­hetetlen párna mindig dísz­telen, egyszerű, váltható hu­zattal készül, s a kedvenc párna új huzata ajándéköt­letnek is jó gondolat, külö­nösen ha idősebb hozzátarto­zónkra, kedves ismerősünk­re gondolunk. A képen 4 db 40x40, vagy 45x45 cm méretű párnahuza­tot mutatunk be. Alap­anyagnak jól mosható vá­szon- vagy kartananyagot válasszunk. Igen ötletes meg­oldás az azonos alapanyagú, színhatású, de más léptékű kockázású, csíkozásé vagy virágmintájú anyag, termé­szetesen az összeállításnál színkombinációt is készíthe­tünk, úgynevezett texti-mo- zaikos összeállítással. A be­mutatott modelleken a záró­dás új és ötletes megoldás. Igen szép az oldalszél színes cipzáras csukódása, vagy a félbehajtott színes szalagok­ból formált gombolópánt. Akit zavar a nagyobb gomb, az válasszon hagyományos, apró, cérnagombot, de a gomblyukakat az összeállítás előtt készítse el a belső visz- szahajtópánitra. Végül a ha­gyományos kispárna az alsó széltől számolva 4 cm ma­gasságban, szabályosan ki- varrt gomblyukkal, gombok­kal csukódik. Bélyeggyűjtőknek Első a világon? Szeptemberben ünnepelték a hazai íilaiteUsták az 56. toé- lyegnapot, októberiben az osztrákok 49. ilyen rendezvé­nyére került sor. Éhből az alkalomból mindkét ország­ban bélyeg jelenik meg. Az osztrák posta — az egyéb újdonságoknál is szokásos módon — részletes tájékoz­tatóban ismertette a kiadás körülményeit, adott esetben az ottani ibélyegnapok 'törté­netét Szerintük a gyűjtök ünnepét a világon először 1935. decemberében pécsiben rendezték. Megszervezésében tevékeny részt vett a ha­zánkban jól ismert filatelis­ta, Edwdn Müiler, akinek katalógusai ma is kincset érő forrásmunkák. Az iránta ér­1NDIAI RIZIB1Z1 Hozzávalók 4 személynek: 30 dekagramm rizs, 13 deka­gramm főtt borsó, 2,5 gramm szegfűszeg, 5 dekagramm vö­röshagyma (karikára vágva), 5 dekagramm vaj, 2,5 gramm fahéj, só, bors, chili por. Forró vízben főzzük a rizst körülbelül 20 percig. Forró- sítsuk fel a vajat tűzálló edényben fedő alatt, és pá­roljuk a hagymakarikákat világos barnára. Szórjunk bele szegfűszeget és fahéjat. Állandó keverés mellett ad­juk hozzá a rizs felét, majd tegyük bele a zöldborsót, és kevergessük. Tegyük hozzá a többi rizst, sózzuk, borsoz- zuk, és chili porral fűszerez­zük, és öntsünk hozzá kevés forró vizet. Hagyjuk forrni, majd tegyük a sütőbe 15 percre. VEGYES zöldség-gömböc Hozzávalók 5 személynek: 20 dekagramm sárgarépa, 5 dekagramm zöldab, 3 deka­gramm zöldborsó, 3 gramm fokhagyma, 3 dekagramm liszt, só, bors. Keverjük össze a burgo­nyát, sárgarépát, zöldbabot, zöldborsót. Tegyük hozzá az összenyomott fokhagymát, és ízesítsük sóval és borssal. Keverjük el jól. Sűrítsük 3 zett tisztelet, valamint a szomszédiban élő gyűjtőkkel kialakult jó együttműködés kötelez arra, hogy pontatlan adatukra felhívjuk figyelmü­ket. Mind a Magyar Bélye­gek Monográfiája szerint, mind a viszonylag gyakorta előforduló filatelista objek­tumok (levelezőlap, emlékbé­lyegzés) tanúsága alapján az első bélyegnapot Magyaror­szágon 1922-ben tartották. Első országos levélbélyeg­gyűjtői hét elnevezéssel. 1924- ben filatelista nap néven ün­nepelték. 1934 tavaszán jubi­leumi bélyegtoiéllítás kereté­ben már a tizedik filatelis­ta napra került sor, amelyen a bélyeg 300 osztrák szerel­mese is részt vett. dekagramm liszttel. Formáz­zunk belőle 5 dekagrammos darabokat. Forgassuk lisztbe, és süssük aranybarna színűre. Tálaláskor adjunk mellé ketchupöt. TÖLTÖTT PALACSINTA Hozzávalók 5 személynek: 10 dekagramm liszt, kevés vaj, tej, víz. Töltelékhez: 13 dekagramm főtt burgonya, 5 dekagramm zöldborsó, 3 dekagramm hagyma, 3 darab szegfűszeg, só, bors, chili por. Készítsük el a tölteléket: vágjuk kis kockákra a főtt burgonyát, és keverjük össze a főtt zöldborsóval és a fű­szerekkel. Keverjük össze a lisztet ke­vés vajjal, öntsük hozzá fo­kozatosan a tejet és kevés vizet, amíg kemény tésztát nem kapunk. Formázzunk a tésztából kis gombócokat (5 grammosakat). Nyújtsuk ki jó vékonyra belisztezett nyújtó­deszkán. Vágjuk ketté a kis palacsintákat. Tegyük a fél­kör alakú tésztadarabokat a tenyerünkbe, és tegyünk bele két-két kávéskanálnyi tölte­léket a közepébe. Hajtsuk össze, nyomjuk össze a szé­lét, és bő zsírban süssük aranybarnára. Tálaláskor adjunk hozzá ketchupöt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom