Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-17 / 271. szám
1983. november 11. a Képújság FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Nemzetközi diáknap Akkor, novemberben a megszokottnál is hidegebb volt Prágában. A macskaköves belvárosban talán senki sem volt ébren, amikor a diákok meghaltak. 1939-et írtak. Prágában már az SS-legények jár- őröztek. A német komman- datúrán már megszületett a parancs: november 16- án el kell fogni a Csehszlovák Diákifjúsági Szövetség vezetőit. Az SS-pribékek a parancsot buzgón és gyorsan végrehajtották. A szövetség vezetőségének több tagját még aznap elfogták és... és november 17-ére virradó éjszaka a tucatnyi prágai diákot bírósági tárgyalás és ítélet nélkül egyszerűen agyonlőtték. Gyalázatos tettükkel azt akarták elérni, hogy megtorolják, elfojtsák a diákifjúság megélénkülő antifasiszta harcát. A mártírhalált halt diákoknak nem volt bűnük, csak országuk szabadságát és függetlenségét követelték, szembeszálltak a hit- lerizmussal, a világot megfertőző agyrémmel. Büntetlenül azonban nem lehet gyilkolni. A prágai vérfürdő hírére megmozdult a világ ifjúsága, öt földrész diákjai hallatták hangjukat, tiltakoztak a brutális cselekmény ellen. Az antifasiszta diákmozgalmat sem Csehszlovákiában, sem a világ más országaiban nem lehetett nem észrevenni. 1940 novemberében Párizsban és Koppenhágában és ugyancsak ebben az évben májusban Athénben antifasiszta diákmegmozdulásokon emlékeztek meg a prágai mártírokról. 1941-ben a londoni ifjúsági világtalálkozó résztvevői felhívással fordultak diáktársaikhoz és nemcsak azt határozták el, hogy a haladó szellemű diákok egységfrontba tömörülve harcolnak a fasizmus ellen a teljes győzelemig, hanem arról is határoztak, hogy a prágai események emlékére no- ber 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánítják. A Nemzetközi Diákszövetség (MDSZ) megalakulása valójában tehát a 'második világháború éveire nyúlik vissza. A diákok, I akik más és más országokban tanultak akkor, felismerték helyüket és szerepüket, szervezetten kapcsolódtak hazájuk antifasiszta szervezeteihez. S most, amikor a 44 évvel ezelőtti eseményekre emlékezik a Nemzetközi Diák- szövetség, amelynek az évek során Prága lett a központja, sokszor elhangzik a szó: béke. Sokszor elhangzik a követelés: szabadságot, függet’enséget a föld minden országának. S most, amikor az egy- ■■ kori, a prágai diákokra emlékezik a világ haladó '• diáksága, ismét nagy a háborús veszély. A diákok ma a béke védelméért I szállnak síkra. Ott, ahol nincs függetlenség, nincs szabadság, ma is harcolnak, sőt olykor életüket áldozzák azért, amiért egykoron a tucatnyi prágai diák áldozta fiatal életét. AMBRUS SÁNDOR ______________________________ M egyei ifjúmunkás napok Szakmunkásversenyek járási, megyei döntői Alkotó Ifjúság kiállítás öt szakmában hirdette meg a megyei KlSZ-bizottság a megyei felmenő rendszerű szakmunkásversenyt. Az első kísérlet bizonyította, hogy az elgondolás helyes volt, minden eddiginél nagyobb létszámban vettek részt a vetélkedésen a fiatal szakmunkások. Sikerült a munkahelyek vezetőit is megnyerni a nemes célnak. A versenyek egységes feladatrendszer alapján zajlottak. Befejeződtek a városi, járási versenyek, és a hét elején megvolt az utolsó megyei döntő is. A díjakat a megyei ifjúmunkás napok zárórendezvényén adják át szombaton, az SZMT-székiházban. A zárórendezvényen több tanácskozásra is sor kerül, az Alkotó Ifjúság pályamű veinek kiállítása pedig 10 óra 50 perckor nyílik az SZMT-székház I. emeleti előterében. VASESZTERGÁLYOSOK VETÉLKEDŐJE Nemrégiben a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat forgácsoló üzemében rendezték meg a vasesztergályosok városi- járási szakmai vetélkedőjét. A hagyományos versenyen — melyet a KISZ Szekszárd városi és a KISZ szekszárdi járási Bizottsága, valamint a szervező munkahely KISZ- szervezete rendezett — öt vállalat kiválóan felkészült versenyzői mérték össze tudásukat. A versenyzők mind elméleti és politikai, mind pedig a gyakorlati feladatok megoldásával bizonyították sokoldalú felkészültségüket. A verseny végeztével az alábbi helyezések születtek: Városi kategóriában: 1. Sebestyén József (Mezőgép), 2. Sohnitta Károly (SZHV), 3. Iker János (KSZE). Járási kategóriában: 1. Gálfi Sándor (GÉM, Tolna), 2. Schvébl Ferenc (GÉM, Tolna), 3. Nyári István (Bátafém). Szombaton már sor került a verseny megyei döntőjére is Pakson az Atomerőműnél. Tíz versenyző mérte össze tudását, legjobbnak bizonyult ebben a szakmában Szakács József, a PAV dolgozója, második lett Schnitta Károly, a Szekszárdi 'Húsipari Vállalat, harmadik pedig Sajgó .Ervin, a Csavaripari Vállalat dombóvári gyárának dolgozója. JÓ SZÍN VON ALÜ MEGYEI DÖNTÖK 'Mint vasárnapi lapszá- muníklban már beszámoltunk róla, all. számú Volán paksi üzemegységének a területén és munkahelyein rendezték meg az autószerelő szakmunkások versenyének megyei döntőjét. Tizenöt remekül felkészült autószerelő vetélkedett egymással. A félnapos kemény 'küzdelem végeztével az első helyezést Fiáth Tibor, a 11. számú szekszárdi Volán Vállalat dolgozója érte eL Második lett Jakab Károly, a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet dolgozója. Harmadikként a rendezvénynek otthont adó lil. számú Volán paksi üzemegységének autószerelője, Váci Tibor végzett. A villanyszerelők versenyének megyei döntőjét kedden rendezték meg Szekszár- don a TOTÉV-nél. A szakmai, politikai és munkavédelmi kérdésekből, valamint gyakorlati munkából álló döntőt — valamennyi verseny ezekből a témakörökből állt — Rudolf János, a TOTÉV dolgozója nyerte meg. Második helyen végzett Krekó György, a .tolnai DRW dolgozója, harmadik lett Weisz Zoltán, a PAV villanyszerelője. iMár korábban megtartották a Szekszárdi Állami Gazdaságban a mezőgazdasági gépszerelők versenyét. Az indulók közül legjobb szakmunkásnak bizonyult Stier Kálmán, a SZÁG dolgozója, második Bóta László, harmadik pedig Rab István lett, mindketten a Tamási Állami Gazdaság dolgozói. A női szabók versenyében az első és a második helyet a Szekszárdi Szabó Szövetkezet szerezte meg Szőke Zoltánná és Oláh Erika jóvoltából, harmadik helyen végzett Kunszabó Edit, a megyei döntőnek helyet biztosító Bonyhádi Ruházati Szövetkezet női szabója: Pályázat középiskolásoknak Magyar kutatók a világban A magyar kutatók szerepe a világ tudományos megismerésében címmel hirdetett meg pályázatot több szerv és intézmény középiskolás diákok számára. A pályázaton részt vehet minden középiskolás diák, aki kedvet és tehetséget érez a tudományos kutatómunkához. A meghirdetők a .dunaföldvári és a kalocsai tanács, a Magyar László és az 1. István Gimnázium, a Vas megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a szombathelyi Berzsenyi könyvtár, valamint a dunaföldvári közművelődési intézmények igazgatósága. A pályázat célja, hogy felkeltse a diákok érdeklődését a harmadik világbeli országok múltja és jelenkori társadalmi fejlődése iránt, valamint, hogy megmutassa a magyar tudósok szerepét és eredményeit a világ tudományos megismerésében. A pályázat Magyar László halálának 120. és Körösi Gsoma Sáondor születésének 200. évfordulója alkalmából kerül meghirdetésre. A dolgozatok ajánlott terjedelme 8—12 gépelt oldal, külön értékeli a bíráló bizottság az önálló gondolatokat, az egyéni kutatómunkát. A bíráló bizottság az MTA Világgazdasági Kutató- intézetének szakembereiből áll. A pályázat jeligés, a szerző nevét, lakcímét és iskolájának nevét, címét zárt borítékban kell mellékelni, a borítékon kívül kell feltüntetni a dolgozat témakörét. A bíráló bizottság ajánló témajegyzéket is mellékel a kiíráshoz, de elfogadnak minden más témát, ami a cím alá besorolható. A munkákat a Dunaföldvári Közművelődési Intézmények Igazgatóságára kell elküldeni (7021 Pf.: 36.). Beküldési határidő: 1984. szeptember 15. Az első díj ötezer forint, a két második díj egyenként háromezer forint, a három harmadik díj pedig kétezer forint. A bíráló bizottság az arra érdemes dolgozatokat kisebb összegű könyvutalványnyal is jutalmazhatja. Egyidős az emberrel Sorok a jel hagyás ösztönéről P. Mobil, Omega, Led Zeppelin — kiabálják a legismertebb hazai és külföldi rockegyüttesek neveit azok a színes betűk, amelyeket festékes spraykkel pingálnak a falakra, kerítésekre a ritmusért és a harsogásért rajongó iíjaink. Az, hogy bizonyos életkorban szinte kötelező egy-egy ilyen „banda” hívévé szegődni, ki-ki a maga fiatalságának példájával bizonyíthatja. Ám az, hogy az említett módszerrel örökíttessék meg a csapatnév, új divatnak látszik. Az is. Csakhogy, amióta a boltjainkba kerültek a különben autókarosszériára szánt folyadékok, a szóban forgó pingálások fölöttébb elszaporodtak. Olykor nem is csak a városszépítők, városvédők bosszantására. Vannak feliratok, melyek a'járókelők vércukorszintjét is megemelik. S valljuk be, nem tudunk mit kezdeni a feliratokkal, ábrákkal. Ettől még a vágy — mármint az, hogy valaki mondandóját a házak oldalára és más, mindenki által látható felületre rajzolja, fesse — örök. Nem túlozunk, ha azt állítjuk: egyidős az emberrel. Honnan erre a magyarázat? Onnan például, hogy már barlanglakó őseink is szükségét érezték rideg otthonuk belsejét mindenféle jelekkel, ábrákkal színesíteni. A betemetett Pompeji épületeinek falán szinte ugyanolyan gúnyrajzok, ákombá- komok hirdetik az egykor ott éltek tréfás kedvét, mint amilyeneket manapság is láthatunk. A művészettörténészek még nem szedték lajstromba, hogy a világ mely táján dívott leginkább ez a kedvtelés, ám az a tény, hogy a dekorációnak ez a sajátos válfaja olasz nevet kapott, mégis azt jelzi: Itália földjén szórakoztak a legtöbben a karcolgatással, mázolgatás- sal. Graffiti, azaz magyarul kaparások — ez lett ennek a városkép-élénkítési szokásnak a nemzetközileg is elfogadott neve. így mondják többnyire, akik csinálják, és szintén így azok a szakemberek, akik a históriájával, sajátos megjelenési formáival tudományosan foglalkoznak. A graffitinek ugyanis már tekintélyes irodalma van. Ta- nulményok, könyvek egész sora foglalja össze több ezer éves múltját és virágzó jelenét. Számolva természetesen azzal is, hogy a graffititől a XXI. század sem szabadít meg bennünket. Napjainkban több kutató a politikai jellegű irkafirkákat helyezi az első helyre. S joggal, hiszen az országok sokaságában ilyen ábrák, feliratok ezrei, tízezrei agitálnak valami ellen vagy mellett. Különösen akkor történik ez így, ha valahol felélénkül a társadalmi élet, mint például a vörös szegfűk forradalmának Portugáliájában. Ott se szeri, se száma nem volt a földreformot, a demokratikus átalakulást követelő feliratos ábráknak. A politika után mi más következhetne, mint a szerelem. Mármint azoknak a jeleknek a csoportja, amelyek mindenki számára érthetően fejezik ki a lelki és testi vágyakat, érzelmeket. Ugyan ki ne Ismerné a nyíllal átlőtt szivet?! S ott vannak aztán a toalett-helyiségek nem egészen szalonképes ábrái a maguk „egyezményes” jeleivel. E két fő válfaj után kell megemlítenünk azt a nagyon sokakban élő inkább rossz, mint jó szokást, hogyha valaki valahol megfordul, hát akkor fába vési, vakolatba húzza névjelét. Hogy ennek egyáltalán miért érzi szükségét oly tömérdek ember? Pszichológusok szerint azért, mert nagyon sokakban munkál a jelhagyás ösztöne. A „vésnököket” egyszerűen az a vágy hajtja, hogy tudassák: élnek, léteznek, vannak — s ha már nem lesznek —, voltak. Nemcsak szakszerű tanulmányok foglalkoznak napjainkban a graffitivel, hanem számos albumban is közreadták már ennek az ábrázolási műfajnak a java darabjait. A leghíresebb gyűjtemény a magyar származású, Párizsban élő festő- és fotóművész, Brassai — eredeti nevén Halász Gyula — jó szemét és exponálótudományát dicséri. Brassai 1929- től módszeresen járta végig a francia főváros árnyékosabb részeit, és sorra lefotózott minden apró jellegzetes részletet az utcasarkok díszeivel és a vécémázolmányokkal egyetemben. Felvételei felfedezésszámba menő remeklések még akkor is, ha köz- gondolkodásunk a „nahát, hogy mik vannak!?" kategóriába sorolja őket azt kíván-, va, hogy nálunk hasonló al- bumravaló inkább ne jöjjön össze! Az írásbeli feladatokkal kezdődtek a versenyek Tehergépkocsi javítása is szerepelt a feladatok között Mózsa János és Vas József az autószerelők versenyén A villanyszerelők versenyén
