Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

f e népújság 1983. november 13. Iskolai testnevelés (II.) Helyzetkép a megyeszékhely tanintézeteiről Pozitív törekvések Sportműsor Kosárlabda: Az NB II-ben: Dombóvári VMSE—Fűzfői AK 11 óra. Motocross: A Szekszárdi Vízi­társulat SE I—II. osztályú cros- sozói Székesfehérváron 10 órá­tól meghívásos versenyen indul­nak. Teke: A Dombóvári Sparta­cus NB I-es csapata 11 órakor a Ceglédi KÖZGÉP együttesét fogadja. Az NB III-ban: Szent- lőrinc—TÁÉV SK 9 óra. LABDARÜGAS NB II: Nagykanizsai Olajbá­nyász-Szekszárdi Dózsa 13 óra. Területi bajnokság: Kisdorog— Nagyatád, Mohács—Bonyhád, Nagymányok—Boglárlelle 13 óra. Megyei bajnokság: Dunaföld- vár—Kocsola (Pauer), B. Pan­nónia—Dombóvári Vasas (Faze­kas), TÁÉV SK—Németkér (Al­bert), Aparhant—Ozora (Szegi), Dombóvári VMSE—Kaposszekcsö, (Szinger), Paks—Alsónána (Unyatinszky), Tamási—Tenge- lic (Odor). Kezdési idő: 13 óra. Körzeti bajnokság: Alsótenge­lic— Kakasd (Jilling), Kéty—Bá- ta (Dravecz T.). Győré—Bogyisz- ló (Fodor), Cikó—Bonyhádvarasd (Tölgyesi), Öcsény—Izmény (Ba­lázs J.), Szedres—Fadd (Pál), Tolna—Sióagárd (Ettig), Báta- szék—Zomba (Antlfinger), Ma- docsa—Atomerőmű SE (Király), Simontornya—Dunaszentgyörgy (Makai), Pusztahencse—Gerjen (Farkas), Tolnanémedi—Gyönk (Takács), Pincehely—Kajdacs (Csepregi), Pálfa—Paks II. (Po­roszkai). Kezdés 13 óra. A gyerekek kikerülnek az általános iskolából és... Mi várja őket a középiskolában? A megyeszékhely gimná­ziumában 'tájékozódtunk. Ambrus Péterné, a Garay János Gimnázium testneve­lő tanára az általános iskolá­ból érkező diákokról a követ­kezőket mondta: — Általános tapasztalatunk, hogy akik megfelelő előkép­zést kaptak, azok meg is ma­radnak a sport mellett. A többiek azonban lemorzso­lódnak, fokozatosan eltávo­lodnak sportáguktól, Ennek indítéka nemcsak a mind nagyobb követelményeket tá­masztó tananyag, hanem, hogy a szülők sem érzékelik a testmozgás szükségszerű­ségét. A cél pedig az, hogy valamilyen szinten minden­ki fejlessze magát, tartsa meg jó kondícióját. — A versenysportban egyik megyei bázis a Garay... — így van. A középisko­lás-kupákban és DSK-baj- nokságokban (itt egyesületi versenyzők nem indulhat­nak), minden sportágban szerepelnek tanulóink, az or­szágos döntőig is eljutottak már. Az egyesületi sportolás­tól sem vonjuk el azonban őket, sőt, támogatjuk, hiszen jobb feltételek közé kerül­nek. — Adódik a kérdés: Milye­nek a körülmények, biztosí­tott-e a zavartalan munká­juk? — Jelenleg tornatermünk­ben van a könyvtár, de ez csak átmeneti állapot. Ami­kor azonban rendeltetésének megfelelően működik, na­gyon zsúfolt, a 23x13 m-es helyiségben egyszerre hetven gyerek van. Ezenkívül egy 20 éves kosárlabdapályával rendelkezünk, ami felújítás­ra szorul és egy füves terü­lettel, ami csák gimnasztiká­ra használható. A tervünk, hogy az egyik pincét kondi-. cionálóteremmé alakítjuk, de ez egyelőre anyagi gon­dok miatt nem valósítható meg. — És azok, akik nem ed­zenek rendszeresen, nem egyesületi versenyzők? — Éppen őket lehet a leg­nehezebben megnyerni, csak nagy agiitációval vesznek részt a tömegsportversenye- ken.' Ügy gondolom, a KISZ- nek jobban be kellene segí­tenie, mozgósítania. 'Főiskolai továbbtanulásra megyénkben egyetlen helyen, a szekszárdi tanítóképző fő­iskolán van lehetőség. Hogy ez az iskolatípus milyen adottságokat teremt testmoz­gásra, annál is inkább fon­tos kérdés, mivel a kikerülő hallgatók az általános isko­lákban váltják gyakorlatra tapasztalataikat. Ákoshegyi Istvánnéval, a főiskola test- nevelési tanszékvezető do­censével beszélgettünk erről. — Az általános iskolák szá­mára a testneveléshez is értő tanítókat szeretnénk képezni Azok, akik testnevelés- szakkollégiumot választanak, nagyobb óraszámban foglal­koznak e tantárggyal. Álta­lános tapasztalat, hogy a hallgatók jól felkészültek, az elméletben tanultakat gyakorlatban jól alkalmaz­zák. Sajnos, az iskolákban nem kapnák elég lehetőséget, jobban ki kellene használni képzettségüket. Azok, akik nem ezt a szakkollégiumot választották, heti két órá­ban ismerkednek meg az alapvető sportszervezési is­meretekkel, sportágakkal. Ezenfelül hallgatóink úszás- oktatásban vesznek részt, célunk, hogy mindenki leg­alább egy úszásnemben víz- biztonságra tegyen szert. — A sokszor elhangzott kérdés: Megfelelő-e az uszo­da kihasználtsága? — Most már azt mondha­tom, inkább mint az előző években. Igénybe veszi a gyakorlóiskola és a Dózsa úszószakosztálya is. (Talán érdemes lenne szé­lesebb 'körben is kiaknázni ezt a lehetőséget. És a töb­bi iskolának, más intézmé­nyeknek, vállalatoknak nem arra várni, míg „a hegy megy Mohamedhez”...) — A főiskolák, egyetemek általában bázist képeznek a városok kulturális, sportéle­tében. A tanítóképző főisko­lára ez nem jellemző... — Ez a hallgatók — ép­pen az intézmény jellegéből fakadó — sökirányú elfog­laltságának tudható be. Bár az egyesületi sportolók szá­ma nagyon alacsony, isko­lánk sportköre lehetőséget biztosít a hallgatóknak test­mozgásra. A megyei és or­szágos versenyeken tanulóink jól helytállnak. Idén pedig kiemelkedő esemény lesz a mi szervezésünkben a dél- dunántúli főiskolák és egye­temek versenye. A kör tehát bezárult. Ál­talános iskola első osztályá­tól a diplomaosztásig végig­tekintve a fiatalok mozgás- kultúrájának alakulását egy­értelműen meghatározó az iskola szerepe. A megyeszék­hely tanintézményeit végig­pásztázva pedig a létesít­mény, néhol szervezési gon­dok mellett is egyértelműen pozitív törekvéseknek lehet­tünk tanúi. És ami legfonto­sabb, konkrét tervek, célki­tűzések Vannak a jobbítás szándékával. Annál is inkább alapvető ez, mivel az elkö­vetkező dolgozógenerációt éppen e fiatalok alkotják, és nem lehet közömbös, hogy egészséges, jó fizikai felké­szültségű és szelleműek, vagy elkényeimesedett, kis teher- bírásúak lesznek. TAKÁCS ZSUZSA Sípszó előtt NB II: Nagykanizsai Olajbányász —Szekszárdi Dózsa: 13 óra. V.: Lovassy. Mercsényi Gyu­la pályaedző: — A Debreceni Kinizsi ellen megszerzett két pont nagyon jól jött a csa­patnak. Játékosaink hozzá­állása arra enged következ­tetni, hogy a hátralévő három mérkőzésünkön pontokat tu­dunk szerezni, ezzel sikerül teljesíteni az év elején kitű­zött tervet. Pontszerzés re­ményében utazunk Nagyka­nizsára, remélem, hogy ez jó játékkal párosulva realizá­lódni fog. A csapat összeállí­tásában ismét változtatni kényszerülünk, mivel Somo- di harmadik sárga lapja miatt, Kresz pedig sérülés miatt nem léphet pályára. — Huj bér — Szabó, Varga F., Laki, Weitner — Dienes, Márkus, Adorján, Lauer — Megyeri, Magyar. Kispado­sok: Kniesz, Suba, Varga L., Tóth. Területi bajnokság: Mohácsi TE—Bonyhádi MSC: 13 óra. V.: Auman. Kovács István: — Igazi erő­próba vár ránk Mohácson, mindent megteszünk azért, hogy eddigi jó szereplésünk ne szakadjon meg. Bár hét közben alig foglalkoztunk a mohácsi mérkőzéssel, a játé­kosokon látszik a nagy el­szántság, a bizonyítási vágy. A Gyönk elleni edzőmérkő­zésen mindenki biztatóan mozgott. Külön .öröm volt, hogy helyzetkihasználásban szinte maximálisát nyújtott csapatunk. Annak ellenére, hogy Mohács kitűnően sze­repel a bajnokságban, bízom abban, hogy ponttal térünk haza a Duna-parti városból. — Mucska — László, Ko­vács, Horváth, Fritschi — Ba­lázs, dr. Sebestyén, Palkó vagy Máté — Zircher, György, Bulla. Kispadosok: Keszler, Wirth, Bálint, Pfeiffer. Nagymányoki Brikett SE— Boglárlelle: 13 óra. V.: Varga E. Kozma József: — A héten fokozott figyelemmel készí­tettük fel csapatunkat, lévén, hogy a Boglárlelle elleni 90 perc tipikus „négypontos” ta­lálkozó lesz. Ismerve az ellenfél játékerejét, tudjuk: nehéz küzdelemre van kilá­tás. Hazai pályán azonban, reméljük, mindkét pontot si­kerül megszereznünk, ezzel együtt lelkes közönségünket visszahódítani a lelátóra. — Sass — Dávid, Tress, Egri, Czárt — Nagy, Bíró, Vincze — Bárdos, Barabás, Krász. Kispadosok: Oláh, Dénes, Takács, Lőrincz. Kisdorogi MEDOSZ—Nagy­atád: 13 óra. V.: Sör. Lo­sonczi István: — Annak el­lenére, hogy a Nagyatád a táblázaton előttünk áll, a hazai pálya előnyével esé­lyesek vagyunk a győzelem megszerzésére. Remélem, hogy a játékosok is átérzik a találkozó fontosságát és olyan harcos felfogásban küzdenek, mint legutóbb Bolyban. — Kiss I — Nagy, Fábián, Éppel, Pap — Odor, Spiel, Klein — Hosnyánszki, Kere­kes, Kiss II. Kispadosok: Jergler, Csámpár, Jakab. Teke NB ll| Biztos hazai győzelem A teke NB III ötödik for­dulójában a TÁÉV SK csa­pata a Pécsi Spartacust fo­gadta. Egy pillanatig sem fért kétség a szekszárdiak győ­zelméhez, csupán a találkozó végeredményének aránya volt kérdéses. Sajnos, két gyenge eredmény miatt a fö­lényes hazai győzelem elma­radt, de így is biztosan sze­rezte meg a két bajnoki pon­tot az építők gárdája. TÁÉV SK—Pécsi Sparta­cus 6:2 (2438:2261). A TÁÉV csapatának pontszerzői: Sza­bó István 437, Kellep Sándor 431, Báli László 424, Töttös István 404 fával. Ribli és Szmiszlov londoni sakkcsatája előtt Ribli Zoltán Londonra tekint a sakkvi­lág. Hosszas bonyodalmak után végre elkezdődik a Rib­li—Szmiszlov és a Kaszpa- rov—Korcsnoj párosmérkő­zés. Több város szívesen vál­lalta volna a házigazda sze­repét, mégis csak nehezen találtak olyan színhelyet, amely valamennyi előfelté­telnek megfelel. Londonban a körülmények minden szempontból megfelelőek lesznek és valamennyi részt­vevő tudása legjavát adhat­ja. Az angol főváros figyelem­re méltó sakkhagyományok­ra tekinthet vissza, elegendő visszaidézni ebből annyit, hogy a Szent Györgyről el­nevezett sakk-klubban 425 évvel ezelőtt Paul Morphy, az akkori idők híres ameri­kai mestere mérkőzött kitű­nő ellenfelekkel. Később ugyancsak gyakran előfor­dult, hogy a világ legjobb­jai találkoztak egymással Londonban. A tét most nem köznapi. A négy jelölt közül csak kettőnek marad meg a reménye arra, hogy megmér­kőzzék a világbajnoki ci­ánért Anatolij Karpovval. Az idegek csatája lesz a két pá­rosmérkőzés. Kérdés az is, hogy ki mennyire élte át a színhely kiválasztása körüli huzavonát és ki tudta ezt az időszakot mégis jól kihasz­nálni az előkészületekre. A nagymesterek ilyenkor na­ponta 6—8 óráig is tanulmá­nyozzák ellenfelük legjelleg­zetesebb játszmáit és harc­modorát. Ez még nem is ele­gendő. Ezenkívül a sakkozók Vaszilij Szmiszlov arra törekednek, hogy újítá­sokkal lepjék meg ellenfelü­ket. Sok nemzetközi versenyt rendeznek, valamennyi je­lentős játszmát ajánlatos is­merni és állandóan nyomon kell követni a szakirodalom tetemes mennyiségű kiadvá­nyait. A sakkozást is az in­formációk áradása jellemzi. A zsenialitás különleges ado­mány, szorgalmas azonban mindenki lehet. A sakkozás­ban nélkülözhetetlen az új információk megszerzése és éppen Vaszilij Szmiszlov mondta egyszer: — Manapság erősebb el­méleti alappal kell rendel­keznie a játékosoknak, mint azelőtt. A sakk-könyvek ál­landóan vastagabbak és több anyagot tartalmaznak a ko­rábbiaknál. Érdemes kissé közelebbről megsmerkedni Ribli Zoltán ellenfelével. Vaszilij Szmisz­lov 1921-ben született. A sakkozást otthon, a családi körben szerette meg. Tizen­hat esztendős korában már első osztályú versenyző. 1940-ben a szovjet bajnok­ságban a feltűnést keltő har­madik helyet szerzi meg egy év múltán, csak két nagy, Botvinnik és Boleszlavszkij előzi meg. Óriási tehetség, bár ekkor kevesen hihették, hogy egyszer eljön az ő ide­je is és világbajnok lesz. 1949-ben azonban érezteti, hogy senki sem tudja megál­lítani a csúcsra vezető úton. 1949-ben a szovjet bajnoksá­gon, Bronstein társaságában eiső-második. 1950-ben a ma­gyar fővárosban találkoznak öt földrész legjobb sakkozói, csak Mihail Botvinnik hi­ányzik. A világbajnok Moszkvában várja, ki győz Budapesten és így párosmér­kőzésre hívhatja ki a világ- bajnoki címért. Szmiszlov a nagy verseny esélyesei közé tartozott, de végül Bolesz­lavszkij és Bronstein mögött csak harmadik lett. Akarata, küzdőképessége és játékere­je töretlen maradt, amint mondják, a puskaport szára­zon tudta 'tartani a követ­kező nagy harcig. Három esztendővel később Svájc­ban küzdöttek a világbajnok­jelöltek. Néhány név érzé­kelteti a verseny színvona­lát: Euwe, Najdorf, Kérész, Bronstein, Petroszjan, Gel­ler, Tajmanov, Szmiszlov, Reshevsky és Szabó László. A világbajnok érdeklődés­sel várta, hogy ki lesz a ki­hívója. A győzelmet Szmisz­lov szerezte meg és 1954-ben létrejött a Botvinnik— Szmiszlov páros mérkőzés. De hajszálnyi különbséget sem árult el az eredmény: 12:12. Botvinnik tovább ül­hetett a világbajnok jelképes trónján. Igazán nagy sakko­zó csak az lehet, aki hosszú évek távlatában tud gondol­kodni. Vaszilij Szmiszlov ilyen ember. Három eszten­dővel később ismét megnye­ri a világbajnokjelöltek küz­delmét és 1957-ben újabb páros mérkőzésen kerülhet szembe Botvinnikkel. Ekkor végre valóra válik az álom. 12,5:9,5-re nyer és ezzel vi­lágbajnok. Egy év múlva Botvinnik azonban legyőzi és visszaszerzi a címet. Az­óta sokat ketyegtek a sakk­órák. egy új nemzedék nőtt fel. de Szmiszlov, ilyen vagy olyan minőségben megjele­nik a sakkozás legjelentő­sebb eseményein. Az idő nem múlt el fölötte, ha nem is versenyez annyit, mint ré­gen, ami érthető, a tekinté­lye megmaradt, mindenütt tisztelik, szeretik, megbecsü­lik. Akik esetleg csak felüle­tesen ismerik, azok számára talán megleoetés. hogy ta­valy Las Palmasban a zóna­közi versenyen Ribli Zoltán mögött második lett, s több nála évtizedekkel fiatalabb vetélytársat megelőzve jutott tovább. Minek köszönhette sikerét? Talán annak a harc­modorának, amelyet egyszer így határozott .meg: — Feladatom az, hogy negyven hibátlan lépést te­gyek a táblán. Ha az ellen­felem negyven hibátlan vá­laszlépést tesz, akkor a játsz­ma döntetlenül fejeződik be, ha azonban csak egyetlen lé­pése hibás, akkor én ezt a helyzetet feltétlenül kihasz­nálom és nyerek. Ha ezt sakkigazságnak fo­gadjuk el, akkor a nyugatné­met Róbert Hübner nem hi­bázott annyit, hogy Szmisz­lov a világbajnokjelöltek pá­ros mérkőzésén legyőzhette volna. Egyenlő számú pontot gyűjtöttek össze és végül a szerencse, pontosabban a ru­lettgolyóval történt sorsolás döntött a szovjet nagymester javára, amint ez köztudott. Miközben a másik ágon Rib­li Zoltán győzött Tőrre, a tá­voli Fülöp-szigetek bajnoka ellen. Ilyen előzmények után ül majd asztalhoz november második felében a két világ­bajnokjelölt a londoni Great Eastern szállóban. A főbíró tisztét Antonio Medina vál­lalta. Ribli Zoltán és Vaszi­lij Szmiszlov tizenkét partit játszik egymással. Az nyer, aki 6 és fél pontot szerez. Az esélyek nagyjából egyenlőek, Ribli Zoltán mellett szól a fiatalság, a lendület, az el­múlt évek eredménysorozata és előretörése a nemzetközi ranglétrán. Vaszilij Szmisz­lov viszont bízhat rendkívül gazdag tapasztalatában, ame­lyet a sakkozás hetedik hiva­talos világbajnokaként gyűj­tött össze. Amit Ribli Zoltán eddig elért, az már dicsére­tes és elismerésre méltó. Ha viszont győz Londonban, ak­kor olyan sikert könyvelhet el magának, amelyet eddig a magyar sakkozásban sen­ki, sem Maróczy Géza, sem Szabó László, sem Portisch Lajos nem ért el. MOLNÁR KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom