Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
1983. október 12. ^ÉPÜJSÁG 5 Építőipari kisgépek Az ÉGV és a bank a lakosságért Termelőeszköz-kereskedelmi azaz — ahogy a közgazdász körökben rövidíteni szokták — tek-vállalatainkat eredetileg azért hozták létre, hogy különféle gépekkel, berendezésekkel lássák el a velük partnerkapcsolatban álló cégeket. Az Építőipari Gépesítő Vállalat is gépeket ad el, darukat kölcsönöz az építőipari szervezeteknek. Napjainkban már nem ritka, hogy az ilyen jellegű vállalatok a lakosság igényeire is felfigyelnek. A már említett EGV még 1982 első hónapjaiban arra a felismerésre jutott, hogy ha nem bővítik a hagyományos vállalati profilt, akkor — a mai, mérsékeltebb ütemű építkezések korában — nem lesz több az árbevételük, s nem számíthatnak arra, hogy növekvő nyereséghez jutnak a következő évben. Minthogy a magánerős lakásépítkezések súlya, részaránya állandóan nő, s az építkezőknek sokféle gépre van szükségük, maga az élet adta az ötletet: a vállalat is jól járna, ha építőipari kisgépeket kölcsönöz a lakosságnak. Az első gepkölcsön- ző boltot még tavaly júniusban nyitották meg Pesterzsébeten, majd Eger és Dedrecen következett. Sikeresnetk bizonyult a kezdeményezés: kapósak lettek a szerszámok, a kisgépek. A múlt év végére már 9 millió értékű forgalmat könyvelhettek el, az árukészlet is gyarapodott. Mintegy 27 millió forint értékű buldózer, betonkeverő, láncfűrész állt a lakosság és a kölcsönzést a drágább beszerzés helyett választó kisebb cégek rendelkezésére. Jól látták azonban az EGV-nél, hogy a magánépítkezések tavaszi gyarapodása idején a korábbi készlettel és csak három üzlettel aligha vethetik meg a lábukat az Iparcikk Kölcsönző Vállalat és a magánkölcsönzők között felosztott piacon. Ám a terjeszkedéshez pénz kellett és nyereségből erre már nem futotta. A szigorú készletfinanszírozási szabályok sem adtak módot a további terjeszkedésre. Ebben a szakaszban kapcsolódott be a Magyar Nemzeti Bank a vállalkozásba. Ez év áprilisában vállalkozási alapot hoztak létre, amiből ígéretes üzleteket finanszíroznak. Megállapodtak abban, hogy az átlagos árnál 10 százalékkal olcsóbban kínálják a cikkeiket. Bár még folytak a tárgyalások, a vállalat hozzálátott a leendő hálózat kialakításához. További üzletek nyíltak Kecskeméten, Szombathelyen és Salgótarjánban, majd Győr is bekapcsolódott a még névtelen építőipari gépkölcsönző hálózatba. {A kecskeméti üzlet egyelőre még egyedülálló a maga nemében. Egy helyen ad tanácsot az építkezőknek a helyi Epületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet, és ugyanott lehet egyben az EGV-tői gépet kölcsönözni.) Az első félév eredményei is igazolták a várakozásokat, 11 milliós árbevételből mintegy 3 millió gyarapította a vállalat nyereségét. Ezek után nem volt kétséges, hogy a banknak megéri támogatni ezt az üzletet, hiszen a nyereség továbbra is jócskán meghaladta az átlagos szintet. A szerződést csak a napokban írták alá, ám a pénznek már megtalálták a helyét, októberben ismét új üzletek nyílnak szerte az országban, s végre lehetőség lesz a keresett import-kisgépek megvásárlására is, amelyeket aztán hamarosan kölcsönözhetnek. Talán ennyi pénzt több, más társtól is kaphattak volna apránként, mondják a vállalatnál, de mindenképpen ez volt a legjobb megoldás. Hiszen az MNB neve fémjelzi az üzletet. A legjobban persze a lakosság járt, hiszen az olyan hagyományos kölcsönzési cikkek mellett, mint például a betonkeverő gép, Hilti ütvefúró géphez, parkettacsiszoló géphez, csempevágó felszereléshez, tapétázó géphez is hozzájuthat. Napjainkban már nyolcvanhatféle gépet kölcsönözhetnek ezekből az üzletekből. A jövő dönti el, hogy hosszabb távon is megőrzi-e verseny- képességét a közös vállalkozás. Nem egy jónak ígérkező üzlet jutott a lassú elhalás szakaszába, mert a pezsgő kereslet hatására drasztikusan emelték az árakat. Az EGV-nél jelenleg csak — az első év tapasztalatai nyomán — bizonyos kölcsönzési díjak korrekcióját tervezik, de egyébként nem számolnak nagyarányú változásokkal. Mert a piacra lépésnél a régebbi cégekkel szemben csak szolid árakkal nyerhet teret magának etfy új vállalkozó. LAKATOS MÁRIA Hajózás iránt érdeklődők figyelem! A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat nagyberuházáshoz kedvező fizetési és munkafeltételekkel felvesz: 1. Hajós szakmunkásokat: fedélzetmester, uszálykormányos, géphajókormányos és hajóvezető szakmába; 2. Gépházi munkakörbe vasipari szakmunkás-bizonyítvánnyal és egyéb gépkezelői vizsgával rendelkező vagy műszaki szakközépiskolát végzett dolgozókat; 3. Hajós fedélzeti munkakörbe 8 általános iskolát végzett férfidolgozókat. Hajós szakképesítés megszerzésére lehetőséget nyújtunk. Munkahéten munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: Budapesti Kavicstermelési Üig. Budapest, XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040/36. Dunai Kavicstermelési Üig. Budapest, XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040/43. Tiszai Vízépítési Üig. Szeged, Északi város 302. ép. Telefon: 23-033. (281) Tolna megye bemutatkozott A budapesti Népköztársaság útján egy diplomata táskába van becsomagolva Tolna megye ipara. Mármint a megállító tábla szerint, a Centrum Divatcsarnok és Otthon Áruház előtt. A plakát stílszerű: Szekszárdon gyártják a Palota Bőrdíszműgyárban a táskát, vagy szaknyelven a kazettát. Két hétig tartott az árubemutató a Divatcsarnok Lotz-termében. Megyénk iparát olyan vállalatok, szövetkezetek és kisiparosok képviselték, akik a fogyasztási javak előállításával foglalkoznak. Küldtek edényt, bútort, kerámiát, cipőt és ruhát, szőttest és törülközőt, gumicsizmát és bakancsot. A kiállítás szép és jól rendezett volt. Reprezentálta megyénk iparát. Szót kell ejteni róla, mert nem egy a kiállítások közül. Ez a rendezvény egyben megméretés is. A fogyasztó elé kerül minden egyes darab. Azon, hogy vásárolják-e lemérhető, hogy érde- mes-e gyártani, kell-e a kereskedelemnek, a fogyasztónak? Az érdeklődés nagy volt. Sokan nézték végig kíváncsiskodva a kiállított darabokat. S nemcsak kíváncsiskodtak. A Budapestre felszállított termékek nyolcvan százaléka elfogyott a kiállítás bezárása előtt két nappal. Ügy, hogy közben már keletkezett hiánycikk is, olyan áru, amelyből nem szállított eleget a Tolna megyei gyártó. A hírverés sikerült, de mit profitál ebből az ipar és mit a kereskedelem? Erről az áruház igazgatójával, Várhegyi Auréllal beszélgettünk : — Minden évben meghívunk a Lotz-terembe egy- egy megyét. Ez volt a negyedik alkalom. — Milyen céllal? — A megyék Budapesten olcsó bemutatkozási lehetőséget kapnak. Mi pedig olyan A megállítótábla új árualapokat szeretnénk felderíteni, amelyekkel eddig nem találkoztunk. Célunk még a közvetlen kapcsolatteremtés, végül a tartós kapcsolat kialakítása azokkal a cégekkel, amelyek a mi igényünk szerint gyártanak. — Milyen áruval jött Tolna? — összesen ötmillió forint értékben kaptunk árut a megyéből, amelyek nagy részét már el is adtuk. Egyértelműen sikere van a hőgyé- szi és a tolnai törülközőnek. A hőgyészi szövetkezet háromezer darabot küldött és elfogyott minden darabja. Velük a későbbiekben is szeretnénk kapcsolatba maradni. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet ruháit értékesítettük, már csak mintegy harminc százaléka van meg. Bonyhádi cipőt eddig is árusítottunk. Amit most küldtek, tetszik a vevőknek, rta- bár nem azt küldték, amiben megegyeztünk. A Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat kerámiái is sikert arattak. A simontornyai SIMOVILL küldött 20 ezer forint értékben fürdőszobai pipereszekrényeket. Minden darabot eladtunk már az első napokban. Velük is szeretnénk továbbra is kapcsolatban maradni. — Maradt visszáru is? — Sajnos. A legszebb darabokat a decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet hozta. Szőtteseik, festett bútoraik kiválóak, de mégsem lett felőle üzlet. '— Többször említette, hogy siker lett valami, de nincs elég belőle. — A kiállítás és árusítás tapasztalata alapján már most elhatároztuk, hogy egy-egy megye bemutatkozásának szervezését korábban kell kezdeni. A Bonyhádi Zománcárugyár mintegy félmillió forintért küldött edényeket, aminek a nyolcvan százalékát eladtuk. Többet nem küldhették, mert nincs kapacitásuk. Ha előbb szervezzük a kiállítást, akkor ők is be tudják építeni éves tervükbe ezt, s akkor több az áru is. — A bútoripar? — A Szekszárdi Bútoripari Vállalattal kötöttünk olyan egyezséget, hogy a fényképes kollekciójukat exportra ajánljuk azoknak a szocialista országokbeli partnereinknek, akikkel kapcsolatban vagyun. Mi árut kapunk, a szekszárdiak pedig exportálni tudnak. A beszélgetésből kiderül, hogy Tolna megye iparának bemutatkozása nem újdonság. Egy új kereskedelem- és iparpolitika része. Igaz, hogy még nem elterjedt nálunk teljes egészében az áruházak kereskedői és az iparosok közvetlen kapcsolata. A nagykereskedelmi vállalatok útján történik az elosztás. Az áruházaknak — a Skála is bizonyítja — egyértelmű a hasznuk, ha közvetlenül az ipartól vásárolnak, hiszen a nagykereskedelmi árrés náluk marad, amit megoszthatnak a fogyasztóval. Ilyennel sűrűbben találkozunk leárazáskor. De, van még egy lehetőség, amit nem használnak ki — kölcsönösen — a felek. Azt, hogy a nagykereskedelmi árrésen megosztozik a termelő és az eladó. Pedig ez is kívánatos lenne. A gyárak nagyobb nyereséget érhetnének el ezáltal, többet fordíthatnának a fejlesztésre. A kereskedő pedig olyan áruval léphet piacra, amit a vevők elkapkodna!^. A budapesti kiállítás tapasztalatai megyénk iparára nézve jók. Az ötmillió forintos árukészletből csak a minimális mennyiségekben kell az áruháznak visszáruzni a gyártó cégekhez eladatlan terméket. A szekszárdi szabók blúzai tetszettek a látogatóknak, ami a vásárlásban is megmutatkozott Érdeklődök a kiállításon Bonyhádi edények az áruházban
