Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

2 KÉPÚJSÁG 1983. október 9. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: A Brit Munkáspártnak új vezére van Neil Kin- nock, s új alvezére Roy Hattersley személyében. — Az amerikai AFL—CIO szakszervezeti szövetség Mondale de­mokrata elnökjelölt mellé áll. — Mitterrand megnyitja Vittelben a francia—afrikai csúcsértekezletet. Kedd: A Pravda szerkesztőségi cikkben utasítja vissza az elfogadhatatlan, fölényre törekvő amerikai álláspontot a genfi tárgyalásokon. — A hónap közepére összehívják a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságát. — Iljicsov külügyminiszter-helyettes vezetésével szovjet küldöttség érkezik Pekingbe. — Helmut Schmidt Budapestre érkezik. — Általános sztrájk Argentínában. Szerda: Oleg Trojanovszkij ismerteti az ENSZ-ben a nukleáris veszély csökkentésével kapcsolatos új szovjet ja­vaslatokat. — Tüntetéssorozat Chilében Pinochet ellen. — Jelképes munkabeszüntetés az NSZK-ban a békéért és le­szerelésért. — Ellenforradalmárok gépének lelövése Nica­raguában. Csütörtök: A nyugat-afrikai Niger Köztársaságban ál­lamcsíny-kísérletet hiúsítanak meg. — Több ezres tömeg követeli Manila főterén Marcos elnök lemondását. — Az amerikai szenátus elfogadta Reagan javaslatát: jövőre 251,4 milliárd dollárt költenek katonai célokra. Péntek: Reagan amerikai elnök hozzájárul, hogy meg­alakuljon újraválasztási bizottsága, azaz kifejezi indulási szándékát az 1984-es választáson. — Észak-lrországban is­meretlen fegyveresek agyonlőnek két rendőrt. — A szikh szeparatizmus szélsőségeseinek véres cselekedetei miatt központi irányítás alá helyezik Pandzsáb szövetségi álla­mot. Szombat: Összetűzések az El-Fatah Arafat-párti és lá­zadó egységei között Libanon északi részén. — A NATO- közgyűlés felszólítja a katonai szervezet kormányait a de­cemberi rakétatelepítés előkészítésére. — Több demokrata elnökjelölt — köztük Mondale és Glenn — síkraszállnak a szovjet—amerikai viszony javításáért. — Tiltakozó meg­mozdulások, tüntetések Madridban, Nyugal-Berlinben és Bonnban az amerikai rakétatelepítés ellen. A hét 2 kérdése 1. Mit jelentenek a nukleáris veszély csökkentésére tett új szovjet javaslatok? Az a három indítvány, amelyet Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője terjesztett elő a vi­lágszervezet közgyűlésének ülésszakán, önmagában is je­lentős, fontos békelépés. A javaslatok azonban még szem­betűnőbben sokatmondóak, ha arra gondolunk, hogy akkor hangzottak el, amikor Genfben két, most már párhuzamo­san folyó szovjet—amerikai tárgyaláson ül egymással szem­ben a két nagyhatalom tárgyaló küldöttsége: az euroraké- ták kérdéséről és a stratégiai fegyverekről folyik a pár­beszéd. A szovjet fél mindkét tárgyaláson a fegyverzet­csökkentés, a kölcsönös biztonság alapján kialakítandó le­szerelés álláspontját fejti ki. Az első New York-i indít­vány ugyanis a nukleáris fegyverek gyártásának, fejlesz- " tésének és telepítésének teljes befagyasztását javasolja — azaz mindkét genfi tárgyalás számára időt, lehetőséget kí­ván biztosítani a kompromisszumos megállapodás elérésé­ig. A második javaslat azt ajánlja: nyilvánítsa — külön nyilatkozat formájában — a világszervezet az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekménynek a nukleáris háború kirobbantását, a harmadik javaslat egy olyan szerződés kidolgozását ajánlja, amely megtiltaná az erőszak alkal­mazását a világűrben, betiltaná a műholdelhárító fegyve­reket. A szovjet javaslatok félreérthetetlenül a fegyverkezési hajsza megállítását kívánják elősegíteni egy olyan idő­szakban, amikor az amerikai szenátus már jóváhagyta a jövő esztendő elképesztő összegű, több mint kétszázötven- milliárd dolláros katonai költségvetését. A befagyasztási javaslat megfelelő megvilágításba helyezi az USA nagy reklámmal bejelentett úgynevezett „leépítési tervét” is, amely szerint az amerikaiak készek számszerűen csökken­teni a meglévő nukleáris tölteteket, ám a leszerelt rob­banófejek helyett kevesebb, de új típusú robbanófejeket Rakétaellenes béketüntetést rendeztek az NSZK-beli Fulda városában. Képünkön: a felvonuló fiatalok a Pershing—2 rakéta modelljével, tiltakozva az év végére tervezett tele­pítés miatt. (Telefotó) szerelnének rakétáikra. Ez nem más, mint a modernebb, veszélyesebb technológia hivatalos „engedélyeztetésének" javaslata, más szóval kísérlet a fegyverkezési hajsza foly­tatására, ezúttal olyan módon, hogy egyenesen az elsőcsa- pás-mérő fegyverek gyártására is lehetőséget kapjon a Pentagon. A szovjet javaslatok lényege: álljon meg a két nagy­hatalom drága és veszélyes versenye, a befagyasztással egy időben állapodjanak meg mielőbbi 25—25 százalékos csökkentésben. így a már alacsonyabb azonos szintről lép­jenek tovább a csökkentésben — és nem afféle „minőségi cserével" tévesztve meg a közvéleményt, még veszedelme­sebb új tömegpusztító fegyverek születésénél bábáskodja­nak. 2. Mi várható a külügyminiszteri szintű szovjet—kínai tár­gyalások harmadik fordulójától? Ha visszapillantunk 1982 októberére és az idei március­ra, az Iljicsov és Csien Csi-csen külügyminiszter-helyet­tesek mostani tárgyalásait megelőző konzultációkra, fel­tétlenül bizonyos haladásról beszélhetünk. Ennek jele az is, hogy nemrég tett hivatalos látogatást — sok év óta el­sőként meghívott kormány-vendégként — Pekingben Mi­hail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes. Kapica megbeszélései után a kapcsolatok igen lassú, de tényle­ges javulásáról beszélt. A mostani találkozótól elsősorban a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiben várnak előrelépést. Pekingben elsősorban arra gondolnak, hogy növelhető a gazdasági kapcsolatok volumene; régóta szó van több kí­nai nehézipari üzem szovjet közreműködéssel történő kor­szerűsítéséről. Elképzelhető a kulturális kapcsolatok te­rületén történő előrelépés is. Lehetséges, hogy növelik a két ország ösztöndíjasainak számát — most 10 kínai diák tanul szovjet, 10 szovjet diák pedig kínai egyetemeken. A kínai külügyminisztérium szóvivője a megbeszélések kezdetekor azt mondta: „meg fogják vitatni annak mó­dozatait, miként hárítható el a három akadály, amely ál­tal könnyebbé válik a kínai—szovjet kapcsolatok norma­lizálása”. A gondosan megfogalmazott mondat mögött az áll, hogy Peking nem ért egyet az Afganisztánnak nyúj­tott szovjet segítséggel, kifogásolja a vietnami politika — különösen annak Kambodzsát illető része — szovjet tá­mogatását, és végül a kínai—szovjet határon állomásozó szovjet csapatok létszámának csökkentését óhajtja. Ami az első két kérdést illeti, a szovjet álláspont az, hogy har­madik országot érintő kérdések megvitatása nem illik bele a kétoldalú kapcsolatok normalizálását szolgáló tár­gyalás tárgysorozatába. A harmadik kérdés a két országot érinti — ezt a témát a feszültségek csökkentését, az álta­lános enyhülést szolgáló szovjet politika szellemében ke­zeli majd a szovjet küldöttség, az Üj Kína hírügynökség egyébként idézte Csien Csi-csen szavait, aki azt mondta: reméli, hogy a tárgyalások bizonyos haladást hoznak. GÁRDOS MIKLÓS Lázár György Csehszlovákiába utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke október 10- én, hétfőn, hivatalos baráti látogatásra a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba utazik, Lubomir Slrougal- nak, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság szövetségi kormánya elnökének meghí­vására. PANORÁMA HAVANNA Fidel Castro Havannában pénteken fogadást adott Maurice Bishop grenadai miniszterelnök tiszteletére. Bishop rövid látogatáson tartózkodott Kubában ma­gyarországi és csehszlovákiai hivatalos látogatását követő­en. PÁRIZS A francia semmítőszék el­utasította a náci háborús bű­nös, Klaus Barbie ügyvédei­nek követelését, hogy szün­tessék meg a lyoni hóhér elleni eljárást és engedjék szabadon börtönéből. Az ügyvédek azon az alapon kö­vetelték az egykori lyoni Gestapo-főnök szabadonbo- csátását, hogy a bolíviai ha­tóságok kiadatási eljárása törvénytelen volt, mivel Franciaország és Bolívia kö­zött nincs a bűnözők kiada­tásáról szóló megállapodás. A semmítőszék teljes mér­tékben törvényesnek ismer­te el a francia kormány és a francia igazságügyi szervek Barbie-val kapcsolatos lépé­seit. rámutatva arra, hogy a vádlott az emberiség elleni legsúlyosabb bűntetteket kö­vette el. TRIPOLI Moamer el-Kadhafi, a lí­biai forradalom vezetője ha­tározottan elítélte az Egye­sült Államok imperialista külpolitikáját, a libanoni, a nicaraguai, a csádi és a sal- vadori nép ellen alkalmazott agressziót és terrort. Kadha­fi Esz-Szedada városban mondott beszédet. MANAGUA Üjabb összecsapások vol­tak a Costa Rica-i határ kör­zetében pénteken a sandinis­ta hadsereg és az ellenforra­dalmi erők között. A láza­dók az El Naranjo megyé­ben, a határtól alig két ki­lométerre lévő létesítménye­ket támadták meg, Costa Ri­ca-i területről kiindulva, A harcok szombatra virradóra is folytatódtak. WASHINGTON Hivatalos bejelentés sze­rint az Egyesült Államok közép-amerikai politikájá­nak felülvizsgálása céljából Reagan elnök által létreho­zott tanácsadó testület tagjai, élükön Kissinger volt kül­ügyminiszterrel, ma egyhe­tes közép-amerikai tény­megállapító körútra indul­nak. A körút állomásai: Pa­nama, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua. Kissinger a tény­megállapító kőrútról szólva eleve kizárt mindennemű ér­demi tárgyalást, vagy megál­lapodást. BEJRŰT Beirútban — mint a pol­gárháború során már annyi­szor — megint orvlövészek vették birtokukba a háztető­ket és pénteken megöltek három embert. Egy fűszerüz­letben pokolgép robbant és négy embert megsebesített. A külvárosban egész nap dörögtek a kézifegyverek — bár a tűzszünet állítólag 13 napja tart. Volt CIA-munkatárs a repülőgép-ügyről Ralph McGehee, az ame­rikai Központi Hírszerző Ügynökség nyugalmazott munkatársa úgy véli, „épp elegendő bizonyíték van ar­ra, hogy az Egyesült Álla­mok által tervezett cselek­mény volt a kémfelszerelé­sekkel ellátott polgári repü­lőgép szovjet terület fölé küldése, amelynek tervezői azt hitték, a gépet nem fog­ják lelőni”. McGehee, aki 25 évet töl­tött a CIA-nál, s ezért kitű­nően ismeri „a cég” prakti­káit, meg van győződve róla, hogy a dél-koreai repülőgép akciója az amerikai és a dél- koreai kormány által szerve­zett hírszerzői vállalkozás volt. A volt CIA-ügynök az Utah állambeli Weber Főis­kolán tartott előadásában adta elő vádjait az amerikai hírszerzés ellen, s azok olyan érzékeny húrokat pendítettek meg, hogy a CIA haladékta­lanul szükségesnek tartotta cáfolat kiadását. Munkásemlékek századunk első harmadából (3.) Gyűlöletem születése Gyöngyösön értem meg 1919. .március 21-ét, a Tanács- köztársaság megszületését. A város egykori urai pol­gármesterestül eltűntek a színről és a vezetést a direk­tórium vette át, amelynek élén mint elnök Endresz György bádogosmunkás ál­lott. Az egykori frontkatonák­ból — főleg az oroszországi arcvonalról hazaérkezettek­ből — megalakult a városi Vörös Őrség, amelynek pa­rancsnokául a villanyszerelő Namecz Lajost nevezték ki. Az események természete­sen iskolánk életére is ha­tással voltak. A tanári kar néhány tagja eltűnt, bizo­nyára nem voltak hajlandók az új követelményeknek meg­felelően oktatni tanítványai­kat. A többség azonban Er­dős Tivadar igazgatóval az élen., a helyén maradt, noha a város társadalmi és politi­kai életétől ők is visszahú­zódtak. A diáksereg örömére jelen­tősen megváltozott a tanterv is. Néhány tantárgyat fakul­tatívvá nyilvánítottak. Nem volt többé kötelező hittanra és a vasárnapi templomi szer­tartásokra járni. Fakultatív­vá tették a latin és görög nyelvtanulást is. Osztatlan helyeslésünkkel találkozott az a rendelkezés is, amely sze­rint a tanulók előmenetelét nem a vizsgákon való szerep­lés, hanem az egész évi mun­ka alapján kell megítélni. A proletárhatalom városi szervei keveset tudtak a vá­ros ifjúságával, köztük a gim­názium hatszáz tanulójával foglalkozni. Ezért iskolánk ta­nulói nem voltak megfelelően tájékoztatva a Tanácsköztár­saság céljairól, helyzetéről, Szovjet-Oroszországhoz fű­ződő kapcsolatai jelentőségé­ről, nem is beszélve a szoci­alista rendszer ideológiai, po­litikai kérdéseiről. Egy gyönyörű és lelkes má­jus elsejei ünnepséget köve­tően nyugtalanító hírek ér­keztek Gyöngyösre. A fran­cia intervenciósok által meg­szállt Szegeden létrejött az ellenforradalmi kormány. A cseh és román intervenciós csapatok támadásáról szóló értesülések, az ország egyes részein támadt ellenforradal­mi lázadások előcsalogatták rejtekhelyeikről a város reak­ciósait. Az egy ideig látha­tatlan ellenség készülődött. Amikor ténnyé vált, hogy a cseh intervenciósok beha­toltak a szomszéd megye szék­helyére, Miskolcra, a romá­nok pedig elérték a Tisza vo­nalát, Gyöngyös ellenforra­dalmárai is elérkezettnek vél­ték idejüket és színre léptek. Egy Csipkéi Albert neve­zetű, egykori közös hadsereg­béli huszárkapitány vezetésé­vel a helyi huszánalakulat tisztjei és altisztjei a mit sem sejtő Vörös Őrség egységeit orvul megtámadták és lefegy­verezték. Ez után a direktó­rium és a pártszervezet ve­zetőit lakásukról elhurcolták és börtönbe csukták, mond­ván, hogy rögtönítélő bíró­ság dönt majd a sorsukról. A középületekről eltávolítot­ták a Tanácsköztársaság vö­rös lobogóit és helyettük fe­hér- és nemzetiszínű zászló­kat raktak ki. A város élére az ellenforradalmi lázadás egyik aktív vezetője, Welt Ig­nác üvegnagykereskedő ke­rült. A lázadók ostromállapotot hirdettek, rögtönítélő bírósá­got szerveztek és nyomban megkezdték a városi forra­dalmi vezetők elleni vádirat összeállítását. Kimondták, hogy a bíróság csak felmentő vagy halálos ítéletet hozhat. A lakosság megfélemlítése céljából hivatalosan kihir­dették, hogy az antant inter­venciós csapatai mindenütt gyorsan előrenyomulóban zető szervek orvul való meg­támadása és a forradalmi ve­zetők halálra ítéltetése vád­ja alapján halálra ítélte. A Tanácsköztársaság meg­születése, a dolgozó emberek érdekében tett intézkedései, majd a létért folytatott hősi küzdelem — amely tanulóvá­rosomban bővelkedett drá­mai fordulatokban — feled­hetetlenül mély nyomokat ha­gyott bennem. Megtanultam gyűlölni. Elgondolkodtatott az a tény, hogy a város tob­zódó jólétben élő polgárai és a fajtájukból származó kato­natisztek, az első, számukra kedvező alkalmat megragad­ták és megpróbálták felszá­molni az új rendet. Mindez számomra — aki szegény, a háborúban halálosan megbe­tegedett vincellér fia voltam és gimnáziumi tanulmányai­mat csak egész családom nél­külözése árán folytathattam — gyűlöltté tette a forrada­lom ellenségeit és rokonszen­vessé a proletárhatalmat. (Következik: RÉMURA­LOM, NYOMOR) HARMATI SÁNDOR vannak és a „vörös rémural­mat” az egész ország terüle­tén szétzúzták. A gyöngyösi ellenforradal­mi lázadás vezetői rosszul számítottak. A Tanácsköztár­saság hadserege a munkások tömeges mozgósítása révén megszilárdult, Miskolcot is visszafoglalta és Eperjesig űz­te az intervenciósokat. A betolakodók elleni győzelmek a gyöngyösi ellenforradalmá­rok sorsát is megpecsételték. A lázadás' harmadik nap­ján, amikor elkezdték a bitó­fák felállítását, egy Várnos- györk felől érkező különvona- ton ibefütött a Lenin-fiúk egy százada. A belső forradalmi rend védői a reakció kezdő­dő rémuralmát rövid órák alatt felszámolták. A kivég­zésüket váró kommunista vezetők és a direktórium tag­jai kiszabadultak a fehérek börtöneiből. A városban ez után a forradalmi rend hely­reállt. Csipkai Albert egy­kori huszárkapitányt és Welt Ignác üvegnagykereskedőt a forradalmi bíróság ellenforra­dalmi lázadás szervezése és kirobbantása, a hivatalos ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom