Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám
1983. október 6. Képújság 5 A dunaföldváriak sikere Törökországban A törökországi Mersin tar tományban az 1983. szeptember 18-án megjelent „Mersin Bayram" újság színes címlapján a dunaföldvári ifjúsági néptánccsoport délalföldi táncának egyik pillanatáról készült felvételt szemlélhette a lap olvasótábora. A szövegből pedig kiderült, hogy a nemzetközi néptáncfesztiválon a csehszlovák, malay- siai, török és ciprusi török együttes mellett vett részt nagy sikerrel a magyar csoport. Hosszú volt az út idáig. És ez alatt elsősorban nem azt a 2700 kilométert kell érteni, amit az együttes Dunaföld- vártól a Földközi-tenger partján elterülő dinamikusan fejlődő Mersin városig megtett, hanem azt a mintegy tízéves kemény, folyamatos munkát, amelyet a gyermek- csoportként induló együttes végzett ahhoz, hogy külföldön is képviselhesse a magyar néptáncmozgalmat. A néptánccsoport a 10 napos vendégszerepelés alatt kemény programot teljesített, 11 alkalommal lépett fel és 8 felvonuláson, menettáncon vett részt. Műsorában széles skálán mutatta be a gázdag magyar néptáncvilágol. Különösen a délalföldi, a mezőségi és a szatmári táncok váltották ki a nézők tetszését. A bemutatók nagy erénye volt a műsorok változatossága, sokszínűsége. A csoport összetétele lehetőséget adott arra, hogy a 25, illetve 60 perces összeállításokban helyet kapjanak a játékos gyermektáncok, az erőt sugárzó kemény férfitáncok, valamint a lírai, illetve fergeteges páros táncok. A csoport sikeréhez nagymértékben hozzájárult a magas szintű zenei kíséret. A magyarok sikerét a nézők estéről estére felcsattanó tapsa mellett — amely egyedül a dunaföldvári csoportot ösztökélte műsorának végén ismétlésekre — az is bizonyítja, hogy a szereplésének színhelyétől mintegy ezer kilométerre lévő fesztiválra is át akarták „csábítani" a csoportot. Az „akcióban" még az ankarai magyar nagykövetség is részt vállalt, azonban a turné meghosszabbítását az együttes nem vállalhatta. A csoport műsoráról a török tévé felvételt is készített, A Dunaföldvár és Mersin közötti rendkívül hosszú út — amelyet a paksi atomerőmű kényelmes autóbuszával tettek meg a táncosok — küA Rákóczi-háznál lön is sok élményt jelentett a résztvevőknek. Felemelő pillanatok voltak, amikor jelentős kitérőt téve, Rodostóban, a Rákóczi-házban nemzetiszínű szalag felkötésével és a Szózat éneklésével adóztak a nagy fejedelem emlékének. Lenyűgöző volt a Boszporusz másfél kilométeres hídján való átkelés Európából Ázsiába, a Földközitenger partvidékén végigfutó Toros hegység meredek sziklái, szakadékai. Megdöbbentő volt az Anatóliai-fennsik kopársága, a világ legsósabb tavát, a Tűz Gölüt körülvevő sósivatag fehérsége. Az út kedélyes epizódja volt, amikor az egyik török URH-s rendőrautó parancsnoka — miután leállította az autóbuszt és tisztázódott, hogy az utasok magyarok — meghívta teázni az útmenti vendéglőbe az egész társaságot és szőlőt vett nekik. Egyébként az egész turnéra jellemző volt, hogy a törökök megkülönböztetett szeretettel fogadták a magyar csoport tagjait. A fesztiválon nemcsak a saját hivatalos helybéli kísérők, de a többi csoporthoz beosztott török kísérők, az étterem dolgozói végig azon igyekeztek — meglepően nagy sikerrel —, hogy minél több magyar szót, kifejezést,, sőt népdalt tanuljanak meg. Lépten-nyo- mon hangsúlyozták a két nép testvériségét, közös, a hunokra visszavezetett eredetét. Az együttes szeptember 11-én este indult és 26- án éjjel érkezett vissza Du- naföldvárra. A három helybéli termelőszövetkezet fenntartásával működő néptánc- csoport jó követe volt a magyar népdal és néptáncmozgalomnak. Az egyik fellépés A büntető törvény célja — amellett, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben — az is, hogy neveljen. Neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására és a törvények tiszteletére E nevelés eszközei — a korábban már ismertetett fő büntetések és mellékbüntetések mellett — a különféle intézkedések, amelyek szintén a bűncselekmények büntetőjogi következményei Az intézkedések a következők: a megrovás, a próbára bocsátás, a kényszergyógykezelés, az alkoholisták kényszergyógyítása, az elkobzás, a szigorított őrizet, a pártfogó felügyelet, és csak a fiatalkorúakkal szemben a javítóintézeti nevelés. Az intézkedések egyrészt önállóan, büntetés helyett, másrészt büntetés, vagy intézkedés mellett kerülhetnek alkalmazásra. önállóan akkor alkalmazhatók az intézkedések, ha az elkövető nem büntethető, de a társadalom védelme érdekében mégis szükséges valamilyen intézkedés, vagy akkor, ha az elkövető ugyan büntethető, de a büntetés helyett alkalmazott intézkedés is megfelelően biztosítja a társadalom védelmét A MEGROVÁS nevelő jellegű intézkedés, mely a bűn- cselekmény elkövetőjének erkölcsi elítélését jelenti, materiális joghátrány nélkül. Legfontosabb célja, hogy az elkövetőt törvénytisztelő magatartásra nevelje. Az intézkedésnek ezt a jellegét az elnevezése is kifejezésre juttatja. Tartalma egyrészt a rosszallás, vagyis annak kifejezésre juttatása, hogy a hatóság az elkövető - cselekményét károsnak tartja és rámutat a személyes felelősségére, másrészt pedig a hatóság felhívása az elkövetőhöz, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől. A bűncselekményt megvalósító személyt akkor kell megrovásban részesíteni, ha a cselekmény társadalomra veszélyességének fokára tekintettel nem büntethető, illetőleg a társadalomra veszélyesség csekéllyé válása miatt a büntethetősége megszűnt. Ilyenkor a figyelmeztető jellegű megrovás az újabb bűn- cselekmény elkövetésétől való visszatartás érdekében indokolt. Amennyiben viszont azért nem büntethető, mert a cselekmény társadalomra veszélyessége megszűnt, a megrovás kötelezően nem szükséges, annak alkalmazása a hatóság mérlegelésétől függ. Lényeges annak a meghatározása, hogy a megrovás alkalmazásának alapja az, hogy az elkövető bűncselekményt valósított meg, vagyis a megrovás előfeltétele a büntetőjogi felelősség megállapítása. a bíróság megszünteti a próbát és helyette büntetést szab ki. Az utóbbi intézkedésre kerül sor akkor is, ha a próbaidő kedvezően telik el, úgy az intézkedés eredményes volt, az elkövető büntethetősége annak lejártával megszűnik. Szükséges itt megjegyezni, hogy a visszaeső próbára nem bocsátható. A KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS a kóros elmeállapot folytán nem büntethető személyekkel szemben alkalmazható intézkedés, amelynek célja a gyógyítás és a társadalom védelme. Ez az intézkedés azokkal az elkövetőkkel szemben jöhet számításba, akik személy elleni erőszakot, vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, s akiknek az elmeműködése kóros állapotú. További feltétel még, hogy tartani kell attól, hogy az elkövető hasonló cselekményt fog elkövetni s hogy büntethetősége esetén az elkövetőre egy évnél súlyosabb szabadságvesztést kellene kiszabni. Ha valamelyik feltétel hiányzik s a bíróság a kényszergyógykezelést nem tudja kiszabni, az elkövető kóros elmeállapotát az egészségügyi szervek tudomására hozza. A kényszergyógykezelést egyébként arra kijelölt zárt intézetben hajtják végre. Határozatlan ideig tartó intézkedés, csak akkor lehet és kell megszüntetni, ha nem kell attól tartani, hogy a gyógykezelt ismét olyan büntetendő cselekményt követ el, amely miatt kényszergyógykezelésének helye van. A JAVÍTÓINTÉZETI NEVELÉS csak fiatalkorúval szemben alkalmazható s elrendelésével a fiatalkorú kikerül addigi környezetéből és olyan intézetben helyezik el, ahol gondoskodnak oktatásáról és neveléséről. Időtartama határozatlan, legalább 1 év. Az egy év letelte után a fiatalkorút az intézeti tanács javaslatára a bíróság egy évre ideiglenesen elbocsáthatja az intézetből. Ha ez alatt az idő alatt a fiatalkorú magatartása kifogástalan, elbocsátása véglegessé válik, ellenkező esetben a bíróság a javítóintézeti nevelés folytatását rendeli el. A 19. életév betöltésével kötelező az elbocsátás a javítóintézetből, de ha valaki megkezdett tanulmányait ott akarja befejezni, erre lehetősége van az oktatási év végéig. KÉNYSZERGYÓGYÍT AS — alkoholelvonó kezelés — rendelhető el, ha a bűncselekmény, illetőleg annak elkövetése az alkoholista életmódjával függ össze és 6 hónapot meghaladó végrehajtható szabadságvesztésre ítélik. Az alkoholizmus és a bűnözés között szoros összefüggés van, ezért van szükség az alkoholizmus visszaszorítását szolgáló büntetőjogi eszközre. Az alkoholista életmód azt jelöli, hogy az ilyen kényszergyógyításra elsősorban az ún. narkomán alkoholisták szorulnak, alkalmi — bár mértéktelen alkoholfogyasztás tehát nem alapozhatja meg ezt az intézkedést. A 6 hónapot meg nem haladó szabadságvesztés, illetve ennél enyhébb büntetés helyett, önálló intézkedésként, munka- terápiás intézeti kezelésre kötelezhető az elkövető, ha a bűncselekmény az alkoholista életmódjával függ össze, s az intézeti gyógykezelés feltételei fennállnak. Az intézeti gyógykezelés legalább 1 évig, de legfeljebb 2 évig tarthat AZ ELKOBZÁS jogi természete ellentmondásos, bizonyos vonatkozásban a büntetés jellege, más tekintetben az intézkedés jellege domborodik ki Célja elsődlegesen nem az, hogy joghátrány alkalmazásával tartson vissza újabb bűncselekmény elkövetésétől, de a gyakorlatban sokszor súlyos hátrányt jelent az elkövetőnek. El kell kobozni a bűncselekmény eszközét — pl a kést, amivel embert öltek — ha az elkövető tulajdona, vagy egyébként is, ha a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti. El kell kobozni azt a dolgot is, mely a bűncselekmény útján jött létre — .pl. a létrehozott hamis, vagy meghamisított pénzt — s azt is, amit az elkövető a tulajdonostól, vagy ennek hozzájárulásával mástól kapott az elkövetésért. El kell kobozni a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósult, bizonyos esetekben' el kell kobozni azt* a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amely az adott vagyoni előny tárgya volt. Az elkobzott dolgok tulajdonjoga az államra száll. Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha egyébként az elkövető nem büntethető, ha pl. gyermekkorú, kóros elmeállapotú, stb. A SZIGORÍTOTT ŐRIZET olyan sajátos intézkedés, mely a többszörös visszaesők olyan csoportjával szemben alkalmazható, akiknél a bűnözés imár életformává változott. Az intézkedés célja kettős; a közbiztonság és a társadalom nyugalma érdekében egy időre elkülöníteni e bűnöző csoportot a becsületes emberek társadalmától, másrészt hosz- szabb időt biztosit e kategóriánál a nevelő munkára, s ezzel arra, hogy szabadulásuk után ezek az elítéltek is be tudjanak illeszkedni a társadalomba. A szigorított őrizet a többszörös visszaeső bűnözők bizonyos csoportjánál — akiket az élet és testi épség és az egészség, a nemi erkölcs, a hivatalos személy, a közbiztonság, a vagyon elleni szándékos bűncselekmény, a garázdaság, vagy kábítószerrel visszaélés miatt legalább háromszor, egyenként egy évet meghaladó végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek — olyan sajátos intézkedés alkalmazását teszi lehetővé, amely a határozott tartamú szabadságvesztést követően, relatíve határozatlan tartamú szabadságelvonásból áll. Ez a szabadságelvonás a letöltött büntetés után elvileg .még 5 évig tarthat. Szigorított őrizetnek csak a 20. életévét betöltött személlyel szemben van helye, s ha a szabadság- vesztés és a szigorított őrizet együttes tartama a 20 évet meghaladja, a szigorított őrizetnek az ezt meghaladó részét nem lehet végrehajtani. A szigorított őrizet szabályozásánál sem lehet azonban abból kiindulni, hogy ezek az elítéltek eleve javíthatatlanok. Ezért a törvény lehetőséget teremt arra, hogy azok, akiknél már komoly remény van a becsületes életmód folytatására, a szigorított őrizet leghosszabb tartamának letelte előtt szabadulhassanak. így 'ideiglenesen elbo csátható a szigorított őrizel- bői, aki abból mái legalább 2 évet letöltött s alaposan feltehető, hogy nem követ . el újabb bűncselekményt. Az ideiglenes elbocsátás tarta ma ugyanannyi, mint a.meny nyi a szigorított őrizet lég hosszabb tartamából még vissza van, ez alatt az idő alatt az elbocsátott pártfogó felügyelet alatt áll. A PÁRTFOGÓ FELÜGYELET egyébként más esetekben is alkalmazható intézkedés, amely a bűncselekményt elkövetők ellenőrzését, irányítását. a társadalomba beilleszkedésük segítését és támogatását szolgálja, önállóan nem lehet alkalmazni, hanem más jogintézménnyel •kapcsolódva lehet, vagy kell elrendelni. így a bíróság pártfogó felügyelet alá helyezheti azt, akit feltételes szabadságra bocsátott, akii próbára bocsátott és akinél a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette. Ugyanakkor kötelező a pártfogó felügyelet az előbb említett szigorított őrizetből ideiglenes elbocsátás esetén. Fiatalkorú esetében kötelező a pártfogó felügyelet a felfüggesztett szabadságvesztés, a próbára bocsátás, a feltételes szabadságra bocsátás és a javítóintézetből ideiglenes elbocsátás esetén. A pártfogolt alapvető kötelezettségei azonosak bármilyen címen is helyezték pártfogó felügyelet aló. A legfontosabb kötelezettsége a részére előírt — jogszabályban meghatározott. valamint a bírói ítéletben külön előírt — ma gatartási szabályok megtartása. Ezek célja, hogy a párt fogolt képességei szerint dolgozzék és törvénytisztelő életmódot folytasson, vagyis jogsértésektől tartózkodjék. Az előző és a jelen írásomban ismertettem a büntető jogrendszerünkben alkat mazható főbüntetéseket, mellékbüntetéseket és intézkedéseket, melyeket — a korábban ismertetett büntetési célok szem előtt tartásával — a törvényben meghatározóit! keretek között. úgy kell ki szabni'a bíróságnak, hogy az igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez. A fejlett szocialista társadalmat építő Magyarországon már nincsenek antagonisztikus ellentétes érdekű társadalmi osztályok. Nincsenek tehát olyan — tömegbázissal rendelkező — erkölcsi értékrendszerek sem, amelyek a társadalmi együttélés lényeges kérdéseiben egymással ellentétesek. Hazánkban a szocialista társadalmi együttélési szabó lyoknak olyan általánosan ismert és elismert rendszere alakult ki, amelyeknek tiszteletben tartása mindenkitől elvárható. Ezért büntetőjogunk az egész nép érdekében, a szocialista társadalom alapvető együttélési szabályainak megsértését bünteti. DK. SÓLYOM BÓDOG oszt. váz. ügyész A PRÓBÁRA bocsátás célja nem tér el a büntetésétől, ezt azonban nem a közvetlen hátrányokozással, hanem a hátránnyal való fenyegetéssel és azzal szolgálja, hogy a hátrány alkalmazását magatartási szabályok megtartásától teszi függővé. A próbára bocsátás tehát a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság megállapítja ugyan az elkövető büntetőjogi felelősségét, de nem szab ki büntetést, hanem a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja. Alkalmazásának két feltétele van, ha az elkövető által megvalósított bűncselekményre kiszabható büntetés kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, s ha a büntetés célja ennek az intézkedésnek az alkalmazásával is elérhető. A próbaidő tartama 1—3 évig terjedhet s erre az időre a próbára bocsátott pártfogói felügyelet alá is helyezhető. Ha a próbára bocsátott az előírt magatartási szabályokat megszegi, a próbaidő egy évvel meghosszabbítható, vagy
