Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

ANEPÜJSÁG 1983. október 18. Moziban Szép film a Visszaesők. Igaz ugyan, hogy ez elsősor­ban az operatőr, Kende Já­nos érdeme, aki művészi fényképezésével csinált em­lékezetes alkotást a filmből. Persze a művészi fényké­pezés sem tudta elfeledtet­ni az alaptörténet gyengesé­gét, a konfliktusok valószí­nűtlenségét, azt, hogy álprob­lémák körül kering a film. Mert bizonyára előfordul napjaink Magyarországában is testvérszerelem — sőt en­nél cifrább dolog is — de megoldására nem a börtönt választják az érdekeltek. Nem is kell túlzottan ravasz ügyvédnek lenni, hogy a meg­oldást megtaláljuk. Mert miről is van szó? A főszereplő — Juli — félórás ismeretség utón viharos sze­retkezésbe merül egy férfi­val, akiről később kiderül, hogy féltestvére. Ennek el­lenére kapcsolatuk nem sza­kad meg, csak a férfi alko­holizmusa múlik el csodásán egyik percről a másikra. A Tisza melléki kis falu népe kellő megbotránkozással szemléli szerelmüket, úgy­hogy végül menniük kell — Dunaújvárosba. Talán a városban új életet kezdhetnek — gondolják, de ott sincs maradásuk. „Vállal­ni kell azt, amit tettünk — jelenti ki Juli. Fodorf persze vérfertőzésért és egy kis sik­kasztásért is elítélik egy év­re, Juli felfüggesztett börtön­büntetést kap. Juli megszüli kisfiát, majd élettársa kisza­badulása után folytatódik minden. Annikor ismét teher­be esik (mert ugye a fogam­zásgátlást nem ismerik), még mindig nem jut eszükbe azt mondani, hogy a gyerek más­tól van, visszaesőkként újra elítélik őket. Ennyi, azt hiszem, elég is ebből a meglehetősen erőlte­tett történetből, amit a ren­dező Kézdi-Kovács Zsolt írt. A ragyogó operatőri munka, a nagyszerű színészi alakítá­sok sem feledtették el azon­ban a történet gyengéit, így hiába volt Törőcsik Mari nagyszerű játéka, Székely B. Miklós és Monori Lili átélő, a történetet szinte megélő alakítása, az eredmény egy meglehetősen gyengécske film. TAMÁSI JÁNOS Könyv Jurij Dold-Mihajlik: Ordasok között A Zrínyi Katonai Kiadó ismét megjelentette a rend­kívüli sikerű könyvet, amely három részben mutatja be a fasiszták között játszódó, nem mindennapi izgalmak­ban bővelkedő eseményeket. A könyv a kémregények ma­gukkal ragadó stílusában mutatja be a hitleri fasizmus fanatikus híveinek tetteit, al­jas indokú cselekedeteik elő­készítésének és lebonyolításá­nak módszereit és történetét. A Himmlerrel közeli kap­csolatban álló Berthold ez­redest, a felderítőosztály pa­rancsnokát egy — a frontvo­nalon átszökött, a Vörös Had­sereg hadnagyi egyenruháját viselő — fiatalember miatt keltik fel. A Komarov néven jelentkező tisztről néhány perc múlva kiderül, hogy az ezredes egyik barátjának a fia. Nevezetesen Goldring báróé, akit a Szovjetunióba küldtek kémnek. Most, 1942- ben Komarov, alias Gold­ring, a háború legvéresebb napjaiban a Führernek ajánl­ja szolgálatait... Az Ordasok között című regényt a háborús események regényes feldolgozású kedve­imnek a figyelmébe ajánl­hatjuk, azoknak, akik nem a dokumentumok feszességén keresztül kívánnak betekin­teni a világ leggyalázatosabb korszakának eseményeibe. Rádió Egoista szerelem Hangverseny Az igaz barátság nem múlik el... Nem, kedves olvasó, a cím nem rossz. Még akkor sem, ha a tárgyilagosan végiggon­dolt összetétel logikailag ész­bontónak tűnik. Mindeddig magam is azon az állásponton voltam, hogy a szerelmi kapcsolat feltéte­lezi a két ember közti egyen­rangúságot. A házasság pe­dig kétségkívül. Azonban az elmúlt vasárnap a Petőfi- adón 17 óra 5 perctől sugár­zott Szerelemcsütörtök című riport, ha nem is ingatott meg meggyőződésemben, de a szerelem lényegét meghatá­rozó jellemzők közé a főcím­béli összetételt is berakatta. A riport kezdetén nincs semmi unalomig ismert hi­vatkozás különböző hivatalos és nem hivatalos válási sta­tisztikákra. Ehelyett Hegyi Imre tapintatosan őszinte kérdéseire egy tizenkét éves kislány gyomrotszorítóan ar­ról beszél, hogy ő sem apját, sem anyját nem akarja hi­báztatni a történtekért... Az anya háromszori ön­gyilkossági kísérlete után is imádja férjét, aki elhagyta. Arról beszél, hogy glóriát font férje köré, kiszolgálta mindenben, szüntelenül örö­met akart szerezni neki. Most, hogy elhagyta, ígéri nem lesz olyan, mint sok nő­társa, aki a gyűlölt vagy sze­retett férj ajtócsukása után árulni kezdi magát, hogy csak azért is bebizonyítsa, ő még kell a férfiaknak. Egy zenei snitt és a férj következik. A történet fe­szültsége egyre növekszik és nem hagyja érintetlenül a hallgatót. A férfi elmondja, hogy szép házasságnak indult az övék. Szerette a feleségét, ám az asszony érdeklődése egy idő múltán számonkérés­sé, beszámoltatássá, rideg, önző, autokrata tiltássá vál­tozott. Csak azt tehette, amit az asszony szerelmi máza alatt rejtőző birtoklási vágy engedélyezett neki. A ripor­ter már alig kérdez. Itt már felesleges minden lelátói szó. Megszólal a férfi első házas­ságából hozzájuk költözött nagylány, aki tételesen iga­zolja édesapja nevelőanyja iránt érzett ellenszenvét. A műsor készítői ekkor ül­tetik egy asztalhoz a férjet és a feleséget. Hallgatni is nehéz őket! Az asszony úgy akar megjavulni, hogy szün­telen megalázkodik és köz­ben szüntelenül vádaskodik. A férj higgadt és tántorítha­tatlan. Az asszony még ma­gyarázatot is kér háromszo­ros öngyilkossági kísérleté­nek okaira. A katarzis szinte követhetetlen, és mégis igaz. A riport pedig gyöngyszem. Magas is nős vagyok. Tu­dom, hogy ez nem érdem, csupán állapot. Ám, mivel az általam is kívánt állapothoz szükséges két személy közül az egyik én vagyok, igyek­szem okos ember módján a más kárán tanulni. Ismeret- terjesztő alapon elsajátítandó leckéim között ma már olyan műalkotások szerepelnek, mint Bergman filmje a Je­lenetek egy házasságból vagy a Krarner kontra Krámer. Házastársammal minden év­ben magunknak kötelezően ajánlott záróvizsga gyanánt újfent és újfent megnézzük mindkettőt. A Hegyi Imre riporter és Kovalik Márta szerkesztő ké­szítette Szerelemcsütörtököt demokratikusan az isméte­lendő házi feladatok közé so­roltuk. Bizonyára nemcsak mi... szűcs ... hirdette a felirat Tamá­siban, a Gőgös Ignác Műve­lődési Központ színházter­mében azon a koncerten, melynek egyik főszereplője az NSZK északraj,na-vesztfá- liai tartományának Güters- loh városából hazánkba ér­kezett St. Fankratius elneve­zésű kórus volt. A Paul Leó Lenen vezette együttes a ta­mási Pro Culíura Humana vegyeskar — karnagy Király­né Békefi Stefánia — tavaly októberi látogatását viszo­nozta, mikor is a magyar énekkar részt vett az „Euró­pa Singt” (Európa énekel) el­nevezésű nemzetközi feszti­válon. A tamásiak akkor nemcsak jól énekeltek, de sok-sok barátot is szereztek országunknak, önmaguknak. Ez a barátság folytatódott a szívesen látott vendégek magyarországi útja során. A Tamásiban megrendezett közös hangversenyen fellé­pett a pári Német Nemzeti­ségi Együttes gyermekcso­portja, és tréfás, vidám pro­dukciójával nagy tetszést aratott. Ízelítőt adott tudásá­ból a tamási I. sz. Általános Iskola gyermekkara Kodály, Daróczi, Bárdos és Ránki egy-egy művének előadásá­val, reprezentálva a honi énektanítás világviszonylat­ban is elismert eredményeit. A vendéglátó Pro Cultura Humana Mendelssohn, Brahms, Kodály, Karai, Bár­dos, Letoni darabokat éne­kelt szép sikerrel. Helyet ka­pott a műsorban az ugyan­csak NSZK-ban járt szek­szárdi Spirituálé Együttes. A quartett — a korai jazz kor­szakát fémjelző — összeállí­tását a közönség élvezettel hallgatta. Ezt követően lépett dobo­góra a vendég güterslohi kó­rus. Donáti, Haszler, Gastol- di egy-egy madrigálja után Haydn: Wünsche dér Lieb An die Freundschaft Simpathie szerzeményét mutatták be. Műsoruk második részében Dvorzsák: Goldne Fluren (Arany utakon), Brahms há­rom darabja. Brúnó Stürmer: Gute Rat (Jó tanács) és Rei- chardt Wacht auf meins Her- zens Schöne (Ébredjetek szí­vem szépei) c. kórusművek hangzottak el. A rendkívül kultúráltan, árnyalt dinamikával, stíluso­san muzsikáló német kórust, s szimpatikus karnagyét, Paul Leó Lenent a jelenlevők nagy tapssal ünnepelték. A hangverseny végén Klein István, a helyi áfész elnöke Királyné Békefi Stefánia és Paul Leó Lenen meleg sza­vakkal köszöntötték az együt­teseket, s virággal, emlék­tárgyakkal adták tanújelét barátságuknak. A két kórus ismételt talál­kozása, a hangulatos est jól szolgálták a népek és nem­zetiségek közötti megértést, egymás kölcsönös megbecsü­lését. mindkét nép nemzeti kultúrájának jobb megisme­rését. Vendégek és vendéglátók azzal köszöntek el egymás­tól: Auf wiedersehn, — a vi­szontlátásra. LEMLE ZOLTÁN Sikeres nyitás A Népújság Galériájának első kiállítását, Cseh Gá­bor festőművész ,képeit több mint hatszázan tekintet­ték meg. A bemutató öt napig tartott nyitva. A Nép­újság Galéria következő kiállításán fotóriporterünk, Bakó Jenő Szibériában készített felvételeit mutatjuk be november elején. Tévénapló Egy óra Weöres Sándorral Csodagyerekként indult, s az úgynevezett „zsengék”, amiket felvett az egybegyüjtött írásokba, teljes értékű költőt mutatnak. A Kodály Zoltán által megzenésített, öregek éppúgy a fiatalkori versek között van, mint a Holdkóros biciklista, a Diáknotesz kedves játékai között pedig a színusztétel gyötrelmeiről is szól vers: végtelen éje volt a tábla a kréta tévedt messzi vándor s a számok la síkon remegtek — Nem megy a szinusz-tétel, Sándor, bújj vissza és szüless meg újra. Babits azt írta a fiatal Weöresről, hogy nagy meg­lepetéseket lehet várni tőle, s ezeknek egy részét maga is láthatta, de az igazi beteljesedés a Babits halálát kö­vető években következett be, s A fogak tornáca vagy a Tűzkút olyan költőt mutatott be, akinek jelentőségét vi­lágirodalmi mércével kell mérni. Az életmű már ma is roppant méretű, s szerencsére a hetvenéves Weöres Sándor változatlan frisseséggel lep meg ma is bennünket verseivel, nyelvi leleményei­vel, műfordításainak a régmúltat és jelent, bekalando­zó sorával. Manapság az olvasói kedv elfordul a verstől, ugyanakkor azonban Weöres Sándor népszerű, olvasott költő, amit az is mutat, hogy az egybegyüjtött írások három testes kötete 1981-ben már negyedik kiadásban jelent meg. Ügy is mondhatnánk, az egész ország ol­vassa, s alig van gyerek, aki ne tudná elszavalni a Ku­tyafülű Aladárról szóló verset, aki pedig a gondolati elemet kéri számon, a század filozófiai érdeklődését, ugyanazzal az örömmel olvashatja a Szimfóniák nemes veretű sorait, A teljesség felé prózavázlatait, az Átvál­tozások szonettjeit s elkalandozhat drámái szerte­ágazó világában. A tv nagyon szép portréfilmmel köszöntötte a 70 éves Weöres Sándort, végigkísérve életútját a csöngei gyerekkortól mai otthonáig, s nemcsak a költő szavát hallhattuk, hanem a barátokét is, Tatay Sándort, Ta- káts Gyulát, akik ifjú éveinek voltak tanúi, s Csorba Győzőt, aki a negyvenes évek pécsi irodalmi életéről beszélt, majd két irodalomtörténész szólt, Tüskés Tibor és Bata Imre. Már Takáts Gyula megemlítette Várkonyi Nándort, aki „maga volt egy intézmény”, s az akkori pécsi fiata­lok az ő „magánegyetemére” jártak, s akinek nagy sze­repe volt Weöres Sándor indulásában is. Tüskés Tibor már az irodalomtörténész ítéletével erősítette meg a baráti visszaemlékezéseket, felidézve a méltatlanul feledett Lovász Pál alakját is, aki a Janus Pannonius Társaság főtitkára volt, s fontos szerepe volt a korai Weöres-kötetek (Hideg van, A teremtés dicsérete) ki­adásában is. S természetesen megszólalt a feleség, a költőtárs, Ká­rolyi Amy, s értő, okos előadásában hallhattunk Weö- res-verseket, az egészen koraiaktól az érett és megér­tett Weöres-versekig. Azt mondta magáról, miközben Tatay Sándor és Ta­káts Gyula kései munkásságát dicsérte, hogy fiatalon eltékozolta tehetségét, s mára már nem maradt sem­mije. De ezt azért ne higgyük el neki. A 70 éves Weö­res Sándor, aki már annyi meglepetést okozott olva­sóknak és irodalomtörténészeknek, s a filmben egy drámai verssel búcsúzott, szerencsére, ereje teljében van s lesz is, reméljük, nagyon sokáig. CSANY1 LÁSZLÓ Kirándulás a történelemben Vakmerőség egy 16 részes sorozat első két adása után nyilatkozni a Televízió közművelődési főszerkesztősé­gének vállalkozásáról, mert még „nem ugrottuk át az árkot" és méltatni is csak az egész ismeretében lehet? Ez így van. Ám e sorok íróját az a titkolni fölösleges szándék vezeti, hogyha elkerülte volna a T. Néző fi­gyelmét a Tv-egyetem új, történelemmel foglalkozó sorozatának első két részlete — mely érdeklődésger­jesztőnek is pompásan megfelelt —, akkor lépjen leg­alább a harmadik előadás alkalmával — holnap — a Tv-egyetem hallgatóinak, illetve nézőinek sorába. Ér­demes. A sorozat alkotói ugyanis négy és fél év alatt negyvenórányi filmet vettek fel tizenöt ország több mint hetven múzeumában és megküzdve a bőség zava­rával derekasan, nem mozgóképes történelemkönyvet készítettek az ókori Keletről, hanem — mint azt az in­dítás bizonyította is — kiemelve azokat a konkrét problémákat, amelyeket részletesebb megtárgyalásra tartottak érdemesnek. A film tudományos szakértője és rokonszenves elő­adója Komoróczy Géza történész, szerkesztője és ren­dezője Kővári Péter már az első két részben mindig konkrét tényből (helyszín, tárgyi lelet, múzeum) kiin­dulva jutottak el az általánosításig és ezt ígérik a to­vábbiakra szólóan, és hogy filmjük ne legyen iskolás módon tankönyvszerű, mellette mondhasson valamit a témával foglalkozóknak is. Az ókori Kelet történetét bemutató előadássorozat tehát megérdemli a közfigyelmet, mert élményszerűen kínál ismereteket valóban nem nagyobb erőfeszítésért cserében, mint egy üdítő kirándulás. — a — Az anya a rendőr segítségét is kéri, hogy szétválassza a fiatalokat — eredménytelenül Visszaesők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom