Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

2 Képújság 198S. OAtóber 16. Hétfő: Lázár György és Lubomír Strougal tárgyalásai Prágában — Riadókészültségbe helyezték a dél-koreai hadsereget, miután burmai látogatásakor pokolgépes me­rényletet kíséreltek meg Csőn Tu Hvan elnök ellen — Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter Washingtonba érkezett. Kedd: Chilében megkezdődött a Pinochet-rendszer el­leni újabb, háromnapos tiltakozási akció — Miután a kne- szetben beiktatták a Samir-ko'rmányt, Izraelben példátlan szigorú gazdasági intézkedésekét hoztak — Kirchschláger osztrák köztársasági elnök az NDK-ba utazott hivatalos látogatásra. Szerda: Bonnban nyilvánosságra hozták Kohl kancellár Jurij Andropovhoz inézett levelének szövegét — Moszk­vában befejeződtek a szovjet—nyugatnémet parlamenti tárgyalások — A Kínai KP Központi Bizottságának ülé­sén határozatot hoztak a párt konszolidálásáról. Csütörtök: Kohl kancellár Bonnban fogadta Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettest — Mitterrand francia köz- társasági elnök Brüsszelben tett hivatalos látogatása során a rakétakérdésről is tárgyalt — Irán megtorlást helyezett kilátásba,’ ha Franciaország harci repülőgépeket és Exocet- rakétákat szállít Iraknak. Péntek: A NATO- és az európai országokhoz intézett felhívást a Varsói Szerződés országainak külügyminiszteri bizottsága — Blackpoolban véget ért a brit konzervatívok kongresszusa — Reagan a lemondott Watt belügyminisz­ter helyére Clark, eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadót nevezte ki. Szombat: Gromiko és Genscher találkozója Bécsben — A nyugatnémet békeerők nagyszabású megmozdulásokon tüntettek a rakétatelepítés ellen — A LEMP Központi Bi­zottsága kétnapos ülésen a párt ideológiai feladatait vitat­ta meg — Rómában tárgyal Gonzáles spanyol kormányfő, nemcsak Craxival, hanem az ugyancsak ott-tartózkodó Palme svéd miniszterelnökkel is. A hét 2 kérdése 1. Hogyan befolyásolja az európai helyzetet a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának felhívása? Túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli horderejű az a figyelmeztetés, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága a Szófiában megrendezett ülé­séről intézett a NATO-országokhoz: halasszák el a decem­berre tervezett rakétatelepítést, a genfi tárgyalások sike­res befejezésére még van lehetőség — üzenték a szocialista országok a túlsó tábornak. A szovjet—amerikai tárgyalá­sokat akkor is folytatni kell, ha az év végéig nem jönne, létre megegyezés. A genfi eredmény érdekében a Szovjet­unió továbbra is fenntartja a közepes hatótávolságú ra­kétákra vonatkozó moratórium-javaslatot, és a meglévő nukleáris eszközök csökkentését célzó ajánlatát. A külügyminiszterek Szófiában különösen nagy figyel­met szenteltek annak, hogy mindenképp meg kell aka­dályozni az új amerikai nukleáris fegyverek nyugat-euró­pai telepítését. A fegyverkezési hajszában olyan új me­net kezdődik ezzel, amely az európai helyzet jelentős rom­lásához és a háborús veszély fokozódásához vezetne. A külügyminiszteri bizottság arra is utalt ugyanakkor, hogy Nyugat-Európában mind erőteljesebb a népek és a békeszerető erők fellépése a háborús fenyegetés és a fegy­verkezési hajsza fokozódása ellen. (A szófiai tanácskozás­sal egy időben az NSZK-ban a békemozgalom látványos és széles körű tiltakozó akciókat szervezett amerikai lak­tanyák, támaszpontok, kikötők és a tervezett rakétabázi­sok körül.) A rakétakérdésben nyugaton az NSZK az első számú ér­dekelt. A Kohl-kormány megállapodási készségéről, a pár­beszéd folytatásának szándékáról beszél, de a NATO szö­vetségi hűsége alapján a rakétatelepítés szükségességét is hirdeti. A kérdések tisztázását szolgálhatta a Gromiko—Gen­scher találkozó, amelyet eredetileg még New Yorkba ter­Libanonban változatlanul feszült a helyzet. A szemben­álló erők kényes egyensúlyát egy újonnan szervezett síita fegyveres csoport is veszélyezteti. veztek, de amelyre az amerikai hatóságok barátságtalan és a diplomáciai életben szokatlan lépése miatt az ENSZ székhelyén nem kerülhetett sor. Egy másik „ENSZ-város” Bécs — és ki tudja, évtizedek múlva nem lesz-e a világ- szervezet székhelye?! — megfelelő színhelynek kínálko­zott... 2. Tovább mélyült-e a palesztin mozgalom válsága? A héten megdöbbentő hírek érkeztek Tripoliból, ebből az észak-libanoni kikötővárosból, ahol a helyi hatalom a mohamedánok kezében van, s ahol a Palesztin Felszabadí- tási Szervezet katonái is szép számmal megmaradhattak: a Libanoni Kommunista Párt helyi székháza a mohame­dánok és a palesztinok támadásának célpontja lett. Szá­mos kommunista életét vesztette a támadás során. Ez az eset egyszerre mutatja a libanoni tragédia kusza, zavaros voltát, és magának a palesztin mozgalomnak a válságát is. Libanonban ma is mintegy 400 000 palesztin menekült él. Olyan táborokban mint Szabra és Szaitila, amelyek ta­valy szeptemberben az izraeli jóváhagyással végrehajtott keresztény-milicista vérfüdő nyomán szomorú hírnévre tettek szert. Észak-Libanoniban, Tripoli környékén és a kis ország keleti részén, Szíria közelében, a Bekaa-völgy- ben változatlanul állomásoznak palesztin katonai erők is. Arafat, a PFSZ vezetője ellen mind több vád hangzik el, a vele szemben kialakuló tábor a jelek szeriint mind erő­sebb. (Szinte függetlenül attól, hogy Arafat ellenlábasai szír támogatásra számíthatnak.) Szemére vetik a PFSZ vezetőjének nemcsak munkastílusát, hanem azokat a po­litikai célokat is, -amelyek végeredményben a hírhedt Reagan-terv elfogadását jelentenék ellenzői szerint. Ara- fai ugyan most is azt mondja, csak a fezi arab csúcsta­lálkozón elfogadott határozat szerint cselekszik, de ami­kor a Jordániával való újabb tárgyalások lehetőségéről beszél, csak még jobban magára haragítja ellenzékét. Mert Jordánia hovatartozásáról beszédesen árulkodik egy új amerikai sajtóértesülés is, amely szerint az USA majd­nem negyedmilliárd dollár költséggel jordán csapatokat akar felszerelni az iraki—iráni háború elmérgesedése ese­tére, a Perzsa- (vagy Arab-) öböl védelmére. Ezek szerint Wiashingtón a jordán beduinokat szeretné bevetni a ma­ga érdekeinek védelmében. S ezzel a Jordániával akarna tárgyalni Arafat? pAlfy József Gromiko és Genscher bécsi találkozója Andrej Gromiko szovjet, és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter szombaton délután befe­jezte első, négyórás megbe­szélését. A tárgyalásra a bé­csi szovjet nagykövetségen került sor. A tárgyalásokról Genscher távozóban nem nyilatkozott, a várakozó új­ságíróknak csak annyit mon­dott, hogy vasárnap a nyu­gatnémet követségen folytat­ja szovjet kollégájával a megbeszéléseket. A szófiai felhívás nyugati visszhangja A fegyverzetkorlátozási tár­gyalások folytatására való készség, „a közlemény általá­nosságban pozitív hangneme” ragadta meg az amerikai saj­tó figyelmét a Varsói Szerző­dés külügyminiszteri tanács­kozásának eredményeiből. Másfelől az amerikai lapok, sőt John Hughes, a külügymi­nisztérium szóvivője is, bi­zonyos „kétértelműséget” vél­nek felfedezni a külügymi­niszterek ajánlatában. A The Washington Post szerint a „kétértelműség” abban állna, hogy a miniszterek nem tisz­tázzák, milyen feltételek mel­lett támogatják a tárgyalások folytatását. Az amerikai megfigyelők között a vita most arról fo­lyik, vajon a szocialista or­szágok a telepítés teljes le­mondásához, vagy csak annak elhalasztásához ragaszkodnak, jóllehet, elismerik, az adott szakaszban ennek nincs kü­lönösebb jelentősége. Az amerikai külügyminisz­térium pénteken óvatos vá­laszt adott a szófiai közle­ményre, s azt- pozitívnak ítél­te. Ugyanakkor azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy feltétele­ket szab a tárgyalások folyta­tásához, s hogy a maga részé­ről folytatja a rakétatelepítést Európában. Az érdemi ame­rikai válasz természetesen még várat magára. Az összes nagy nyugatné­met napilap az első oldalon tudósított arról, hogy a Varsói Szerződés az év vége után is kész folytam az európai kö­zép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tár­gyalásokat, amennyiben a NATO nem telepíti Nyugat- Európába az amerikai raké­tákat. A jobboldali beállítottságú lapok, így a Die Welt, termé­szetesen máshová tették a hangsúlyt, azt a látszatot kelt­ve. mintha az amerikai tele­pítés elutasítása „jogtalan” követelés lenne a szocialista országok részéről. „Mérsékelt”, illetve „békí­tő” hangneműnek találták ve­zető londoni lapok is a VSZ- külügyminiszterek szófiai ta­lálkozójáról kiadott közle­ményt. A brüsszeli NATO-központ- ban hivatalos értékelések ugyancsak „mérsékelt” hang­neműnek ítélik a szófiai kül­ügyminiszteri találkozóról ki­adott közleményt, de továbbra is a genfi tárgyalásokat zsákutcába juttató amerikai java-latokat tekintik az egye­düli lehetséges megoldásnak. Tétényi Pál látogatása Moszkvában Tétényi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja a KB Tudományos Köz­oktatási és Kulturális Osztá­lyának vezetője az SZKP Központi Bizottságának meg­hívására október 13—15. kö­zött látogatást tett a Szov­jetunióban. Látogatása során fogadta Mihail Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára. Megbeszélést folytatott vele Vaszilij Sauro az SZKP KB póttagja, a KB kulturális osztályának veze­tője és Vagyim Medvegyev, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP Tudományos és Köz­oktatási Osztályának vezető­je. A megbeszéléseken véle­ménycserére került sor a két párt kulturális, közoktatási és tudományos politikájának tapasztalatairól, a magyar— szovjet pártközi együttműkö­dés időszerű kérdéseiről. (MTI) Munkásemlékek századunk első harmadából (8.) Az első ütközések Egy napon — számomra megint csak feledhetetlen emlékként —, pontosan 1924. január 24-én, a Népszava rö­vid hírben közölte, hogy Le­nin meghalt. Mi alig tudtunk valamit Leninről, pártjáról, a szocialista forradalomról, a szocializmus országáról. Szerettünk volna bővebben tájékozódni. A Vasasszak­szervezet könyvtárjegyzéké­ben egyetlen olyan művet sem találtunk, amelyet Le­ninről írtak vagy Lenin írt volna. Most újra Szabó szak- társ jött segítségünkre, de ő sem tudott annál többet Le­ninről, mint ami 1919-ből az emlékezetében megmaradt. Hosszú beszélgetés után tanítósegédünk azt ajánlot­ta, hogy ismerkedjünk meg Marx Károllyal, ezen az úton közelebb juthatunk Lenin­hez, aki Marx tanításainak követője és továbbfejlesztő­je. Marxtól, illetve Marxot bemutató műveket a szak- szervezeti könyvtárban is találhatunk. Választásunk akkor Franz Mehring Marx életéről szóló könyvére esett. A Népszava 1925. április 15-i száma hírül adta, hogy új párt alakult, a Vági Ist­ván vezette Magyarország: Szocialista Munkáspárt. A lap az eseményt ellenséges hangon kommentálta és ezt a hangot az indokolta, hogy a párt vezetőjét, Vági István ácssegédet az év januárjában pártellenes magatartása mi­att kizárták a Szociáldemok­rata Pártból. Szabó József — amikor kérdéseinkre válaszolt — szenvedélyes hangon ecsetel­te az új párt megalakulásá­nak jelentőségét. Szavai alapján érzékelni lehetett, hogy rokonszenvez az új munkáspárttal. Elemezte a szakszervezeteken és a Szo­ciáldemokrata Párton belüli helyzetet és elmondta, hogy a munkások egy része elége­detlen a vezetők politikájá­val. — Most az történt — hang­súlyozta Szabó József —, hogy a vezetőkkel elégedet­len munkások új pártba, a Magyarországi Szocialista Munkáspártba tömörültek, hogy megalkuvás nélkül foly­tathassák küzdelmüket. A pártnak már van program­ja. Ebben a programban a többi között célul tűzi a de­mokratikus szabadságjogok k:harcolását, az általános titkos választójog törvénybe iktatását, a reálbérek feleme­lésének azonnali végrehajtá­sát a háború előtti színvonal­ba, a munkanélküli-segélyek rendszeres fizetését, a nyolc­órás munkanap törvénybe iktatását. Szabó József-még sokat és sokszor beszélt nekünk a munkásmozgalom akkori ese­ményeinek rugóiról és azok jelentőségéről. Arról azon­ban — érthető óvatosságból — még előttünk sem tett em­lítést, hogy ő maga is belé­pett az új munkáspártba. Egy alkalommal azonban az MSZMP úgynevezett akció- programjáról kinyomtatott röplapokat hozott, s elmond­ta, hogy rajtunk kívül az üzemben dolgozó segédekhez is szeretné eljuttatni őket. Személyesen és nyíltan nem oszthatta ki a fontos prog­ramvázlatokat dolgozótársai között, mert ezzel elbocsátá­sának veszélyét kellett volna vállalnia. Ezért kérte tőlünk, hogy a hivatalos munkaidő leteltével, amikor az üzem­ben csak mi, inasok mara­dunk, helyezzünk el egy-egy röplappéldányt a munkások öltözőszekrényeiben, illetve szerszámtartó fiókjaikban. Másnap — nagy botrányra számítva — izgatottan vár­tuk a hatást. Csodálkozá­sunkra eleinte semmi rend­kívüli nem történt. Kiderült, hogy az üzemben dolgozókat érdekelte a röpirat tartalma. Pár nap múlva azonban még­is jelentkeztek a következmé­nyek. A loesúgóhálózat — amelynek létét akkor vettük először észre — néhány röp- iratpéldányt Wekerle mester kezeihez juttatott. Az esetet követően Hess András üzemvezető összehív­ta inasgárdánkat és figyel­meztetett: „Ha kiderülne, hogy közületek bárki részt vesz olyan akciókban, mint a minapi destruktív tartal­mú röpiratterjesztés, Weker­le úr a tanoncszerződést azonnal felbontja és az étin- tettet elbocsátja!” Nem sokkai a műhelybeli röpiratakciót követően, 1925. június 30-án a rendőrség az MSZMP elnökét, Vági Ist­vánt és a vezetőség több tag­ját letartóztatta. A rendőri akció előzménye volt, hogy a párt nagygyűlést hirdetett, de a hatóságok megakadá­lyozták a megtartását. Az összesereglett munkások azonban tüntető menetben a Rákóczi térre, majd a Tisza Kálmán térre (a mai Köz­társaság térre) vonultak. Mindkét helyen összetűzésre került sor a rendőregységek- kel. Az eseményt követően az üzemben vita robbant ki a segédek között. Ekkor derült ki, hogy közülük néhányan szimpatizálnak az MSZMP akcióprogramjával és helyte­lenítik a párt vezetőinek le­tartóztatását. Mások viszont gyalázkodó .szavak kíséreté­ben nyilvánítottak ellenvé­leményt. Szabó József na­gyon hatásos érvekkel verte vissza a gyalázkodók meg­nyilvánulását. Természetes, hogy ezt követően a főnök maga elé citálta és elbocsá­tással fenyegette, ha nem hagy fel „destruáló” agitá- ciójával. Ezúttal még — nagy örömünkre — a főnök nem vitte kenyértörésre a dolgot. Egy idő után nekünk úgy tűnt, hogy az MSZMP körül felkorbácsolt hullámok elül­nek. Ez azonban csak lát­szat volt. Vági és harcostár­sai letartóztatását követően mintegy két és fél hónappal (szeptember 22-én) a rendőr­ség letartóztatta az illegali­tásba kényszerített kommu­nista párt vezetőit. (Következik: A bátorság példája.) HARMATI SÁNDOR PANORÁMA BUDAPEST Szombaton elutazott, Bu­dapestről Vlagyimir Ivano- vics Tyerebilov, a Szovjet­unió igazságügy-minisztere, aki — küldöttség élén — hi­vatalos látogatást tett Ma­gyarországon dr. Markója Imre igazságügy-miniszter meghívására. V. I. Tyerebi- lovot fogadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Borbán- di János, a Minisztertanács elnökhelyettese. COLOMBO Szombattól ismét legálisan működhet a Srí Lanka-i Kommunista Párt. Két má­sik baloldali párt tevékeny­ségét azonban egyelőre to­vábbra is betiltják a colom­ból hatóságok. SZÖUL Jun Szung hadügyminisz­ter megfenyegette a Koreai NDK-t, s attól sem riadt vissza, hogy „a legrosszabb helyzetről”, azaz katonai konfrontációról beszéljen. Előzőleg dél-koreai katonák a demilitarizált övezetben a Koreai NDK-hoz tartozó ha­tárőr-állásokat lőtték. Phen- jan hivatalosan tiltakozott a provokáció ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom