Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
2 Képújság 198S. OAtóber 16. Hétfő: Lázár György és Lubomír Strougal tárgyalásai Prágában — Riadókészültségbe helyezték a dél-koreai hadsereget, miután burmai látogatásakor pokolgépes merényletet kíséreltek meg Csőn Tu Hvan elnök ellen — Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter Washingtonba érkezett. Kedd: Chilében megkezdődött a Pinochet-rendszer elleni újabb, háromnapos tiltakozási akció — Miután a kne- szetben beiktatták a Samir-ko'rmányt, Izraelben példátlan szigorú gazdasági intézkedésekét hoztak — Kirchschláger osztrák köztársasági elnök az NDK-ba utazott hivatalos látogatásra. Szerda: Bonnban nyilvánosságra hozták Kohl kancellár Jurij Andropovhoz inézett levelének szövegét — Moszkvában befejeződtek a szovjet—nyugatnémet parlamenti tárgyalások — A Kínai KP Központi Bizottságának ülésén határozatot hoztak a párt konszolidálásáról. Csütörtök: Kohl kancellár Bonnban fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettest — Mitterrand francia köz- társasági elnök Brüsszelben tett hivatalos látogatása során a rakétakérdésről is tárgyalt — Irán megtorlást helyezett kilátásba,’ ha Franciaország harci repülőgépeket és Exocet- rakétákat szállít Iraknak. Péntek: A NATO- és az európai országokhoz intézett felhívást a Varsói Szerződés országainak külügyminiszteri bizottsága — Blackpoolban véget ért a brit konzervatívok kongresszusa — Reagan a lemondott Watt belügyminiszter helyére Clark, eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadót nevezte ki. Szombat: Gromiko és Genscher találkozója Bécsben — A nyugatnémet békeerők nagyszabású megmozdulásokon tüntettek a rakétatelepítés ellen — A LEMP Központi Bizottsága kétnapos ülésen a párt ideológiai feladatait vitatta meg — Rómában tárgyal Gonzáles spanyol kormányfő, nemcsak Craxival, hanem az ugyancsak ott-tartózkodó Palme svéd miniszterelnökkel is. A hét 2 kérdése 1. Hogyan befolyásolja az európai helyzetet a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának felhívása? Túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli horderejű az a figyelmeztetés, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága a Szófiában megrendezett üléséről intézett a NATO-országokhoz: halasszák el a decemberre tervezett rakétatelepítést, a genfi tárgyalások sikeres befejezésére még van lehetőség — üzenték a szocialista országok a túlsó tábornak. A szovjet—amerikai tárgyalásokat akkor is folytatni kell, ha az év végéig nem jönne, létre megegyezés. A genfi eredmény érdekében a Szovjetunió továbbra is fenntartja a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó moratórium-javaslatot, és a meglévő nukleáris eszközök csökkentését célzó ajánlatát. A külügyminiszterek Szófiában különösen nagy figyelmet szenteltek annak, hogy mindenképp meg kell akadályozni az új amerikai nukleáris fegyverek nyugat-európai telepítését. A fegyverkezési hajszában olyan új menet kezdődik ezzel, amely az európai helyzet jelentős romlásához és a háborús veszély fokozódásához vezetne. A külügyminiszteri bizottság arra is utalt ugyanakkor, hogy Nyugat-Európában mind erőteljesebb a népek és a békeszerető erők fellépése a háborús fenyegetés és a fegyverkezési hajsza fokozódása ellen. (A szófiai tanácskozással egy időben az NSZK-ban a békemozgalom látványos és széles körű tiltakozó akciókat szervezett amerikai laktanyák, támaszpontok, kikötők és a tervezett rakétabázisok körül.) A rakétakérdésben nyugaton az NSZK az első számú érdekelt. A Kohl-kormány megállapodási készségéről, a párbeszéd folytatásának szándékáról beszél, de a NATO szövetségi hűsége alapján a rakétatelepítés szükségességét is hirdeti. A kérdések tisztázását szolgálhatta a Gromiko—Genscher találkozó, amelyet eredetileg még New Yorkba terLibanonban változatlanul feszült a helyzet. A szembenálló erők kényes egyensúlyát egy újonnan szervezett síita fegyveres csoport is veszélyezteti. veztek, de amelyre az amerikai hatóságok barátságtalan és a diplomáciai életben szokatlan lépése miatt az ENSZ székhelyén nem kerülhetett sor. Egy másik „ENSZ-város” Bécs — és ki tudja, évtizedek múlva nem lesz-e a világ- szervezet székhelye?! — megfelelő színhelynek kínálkozott... 2. Tovább mélyült-e a palesztin mozgalom válsága? A héten megdöbbentő hírek érkeztek Tripoliból, ebből az észak-libanoni kikötővárosból, ahol a helyi hatalom a mohamedánok kezében van, s ahol a Palesztin Felszabadí- tási Szervezet katonái is szép számmal megmaradhattak: a Libanoni Kommunista Párt helyi székháza a mohamedánok és a palesztinok támadásának célpontja lett. Számos kommunista életét vesztette a támadás során. Ez az eset egyszerre mutatja a libanoni tragédia kusza, zavaros voltát, és magának a palesztin mozgalomnak a válságát is. Libanonban ma is mintegy 400 000 palesztin menekült él. Olyan táborokban mint Szabra és Szaitila, amelyek tavaly szeptemberben az izraeli jóváhagyással végrehajtott keresztény-milicista vérfüdő nyomán szomorú hírnévre tettek szert. Észak-Libanoniban, Tripoli környékén és a kis ország keleti részén, Szíria közelében, a Bekaa-völgy- ben változatlanul állomásoznak palesztin katonai erők is. Arafat, a PFSZ vezetője ellen mind több vád hangzik el, a vele szemben kialakuló tábor a jelek szeriint mind erősebb. (Szinte függetlenül attól, hogy Arafat ellenlábasai szír támogatásra számíthatnak.) Szemére vetik a PFSZ vezetőjének nemcsak munkastílusát, hanem azokat a politikai célokat is, -amelyek végeredményben a hírhedt Reagan-terv elfogadását jelentenék ellenzői szerint. Ara- fai ugyan most is azt mondja, csak a fezi arab csúcstalálkozón elfogadott határozat szerint cselekszik, de amikor a Jordániával való újabb tárgyalások lehetőségéről beszél, csak még jobban magára haragítja ellenzékét. Mert Jordánia hovatartozásáról beszédesen árulkodik egy új amerikai sajtóértesülés is, amely szerint az USA majdnem negyedmilliárd dollár költséggel jordán csapatokat akar felszerelni az iraki—iráni háború elmérgesedése esetére, a Perzsa- (vagy Arab-) öböl védelmére. Ezek szerint Wiashingtón a jordán beduinokat szeretné bevetni a maga érdekeinek védelmében. S ezzel a Jordániával akarna tárgyalni Arafat? pAlfy József Gromiko és Genscher bécsi találkozója Andrej Gromiko szovjet, és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter szombaton délután befejezte első, négyórás megbeszélését. A tárgyalásra a bécsi szovjet nagykövetségen került sor. A tárgyalásokról Genscher távozóban nem nyilatkozott, a várakozó újságíróknak csak annyit mondott, hogy vasárnap a nyugatnémet követségen folytatja szovjet kollégájával a megbeszéléseket. A szófiai felhívás nyugati visszhangja A fegyverzetkorlátozási tárgyalások folytatására való készség, „a közlemény általánosságban pozitív hangneme” ragadta meg az amerikai sajtó figyelmét a Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácskozásának eredményeiből. Másfelől az amerikai lapok, sőt John Hughes, a külügyminisztérium szóvivője is, bizonyos „kétértelműséget” vélnek felfedezni a külügyminiszterek ajánlatában. A The Washington Post szerint a „kétértelműség” abban állna, hogy a miniszterek nem tisztázzák, milyen feltételek mellett támogatják a tárgyalások folytatását. Az amerikai megfigyelők között a vita most arról folyik, vajon a szocialista országok a telepítés teljes lemondásához, vagy csak annak elhalasztásához ragaszkodnak, jóllehet, elismerik, az adott szakaszban ennek nincs különösebb jelentősége. Az amerikai külügyminisztérium pénteken óvatos választ adott a szófiai közleményre, s azt- pozitívnak ítélte. Ugyanakkor azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy feltételeket szab a tárgyalások folytatásához, s hogy a maga részéről folytatja a rakétatelepítést Európában. Az érdemi amerikai válasz természetesen még várat magára. Az összes nagy nyugatnémet napilap az első oldalon tudósított arról, hogy a Varsói Szerződés az év vége után is kész folytam az európai közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokat, amennyiben a NATO nem telepíti Nyugat- Európába az amerikai rakétákat. A jobboldali beállítottságú lapok, így a Die Welt, természetesen máshová tették a hangsúlyt, azt a látszatot keltve. mintha az amerikai telepítés elutasítása „jogtalan” követelés lenne a szocialista országok részéről. „Mérsékelt”, illetve „békítő” hangneműnek találták vezető londoni lapok is a VSZ- külügyminiszterek szófiai találkozójáról kiadott közleményt. A brüsszeli NATO-központ- ban hivatalos értékelések ugyancsak „mérsékelt” hangneműnek ítélik a szófiai külügyminiszteri találkozóról kiadott közleményt, de továbbra is a genfi tárgyalásokat zsákutcába juttató amerikai java-latokat tekintik az egyedüli lehetséges megoldásnak. Tétényi Pál látogatása Moszkvában Tétényi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja a KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetője az SZKP Központi Bizottságának meghívására október 13—15. között látogatást tett a Szovjetunióban. Látogatása során fogadta Mihail Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára. Megbeszélést folytatott vele Vaszilij Sauro az SZKP KB póttagja, a KB kulturális osztályának vezetője és Vagyim Medvegyev, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP Tudományos és Közoktatási Osztályának vezetője. A megbeszéléseken véleménycserére került sor a két párt kulturális, közoktatási és tudományos politikájának tapasztalatairól, a magyar— szovjet pártközi együttműködés időszerű kérdéseiről. (MTI) Munkásemlékek századunk első harmadából (8.) Az első ütközések Egy napon — számomra megint csak feledhetetlen emlékként —, pontosan 1924. január 24-én, a Népszava rövid hírben közölte, hogy Lenin meghalt. Mi alig tudtunk valamit Leninről, pártjáról, a szocialista forradalomról, a szocializmus országáról. Szerettünk volna bővebben tájékozódni. A Vasasszakszervezet könyvtárjegyzékében egyetlen olyan művet sem találtunk, amelyet Leninről írtak vagy Lenin írt volna. Most újra Szabó szak- társ jött segítségünkre, de ő sem tudott annál többet Leninről, mint ami 1919-ből az emlékezetében megmaradt. Hosszú beszélgetés után tanítósegédünk azt ajánlotta, hogy ismerkedjünk meg Marx Károllyal, ezen az úton közelebb juthatunk Leninhez, aki Marx tanításainak követője és továbbfejlesztője. Marxtól, illetve Marxot bemutató műveket a szak- szervezeti könyvtárban is találhatunk. Választásunk akkor Franz Mehring Marx életéről szóló könyvére esett. A Népszava 1925. április 15-i száma hírül adta, hogy új párt alakult, a Vági István vezette Magyarország: Szocialista Munkáspárt. A lap az eseményt ellenséges hangon kommentálta és ezt a hangot az indokolta, hogy a párt vezetőjét, Vági István ácssegédet az év januárjában pártellenes magatartása miatt kizárták a Szociáldemokrata Pártból. Szabó József — amikor kérdéseinkre válaszolt — szenvedélyes hangon ecsetelte az új párt megalakulásának jelentőségét. Szavai alapján érzékelni lehetett, hogy rokonszenvez az új munkáspárttal. Elemezte a szakszervezeteken és a Szociáldemokrata Párton belüli helyzetet és elmondta, hogy a munkások egy része elégedetlen a vezetők politikájával. — Most az történt — hangsúlyozta Szabó József —, hogy a vezetőkkel elégedetlen munkások új pártba, a Magyarországi Szocialista Munkáspártba tömörültek, hogy megalkuvás nélkül folytathassák küzdelmüket. A pártnak már van programja. Ebben a programban a többi között célul tűzi a demokratikus szabadságjogok k:harcolását, az általános titkos választójog törvénybe iktatását, a reálbérek felemelésének azonnali végrehajtását a háború előtti színvonalba, a munkanélküli-segélyek rendszeres fizetését, a nyolcórás munkanap törvénybe iktatását. Szabó József-még sokat és sokszor beszélt nekünk a munkásmozgalom akkori eseményeinek rugóiról és azok jelentőségéről. Arról azonban — érthető óvatosságból — még előttünk sem tett említést, hogy ő maga is belépett az új munkáspártba. Egy alkalommal azonban az MSZMP úgynevezett akció- programjáról kinyomtatott röplapokat hozott, s elmondta, hogy rajtunk kívül az üzemben dolgozó segédekhez is szeretné eljuttatni őket. Személyesen és nyíltan nem oszthatta ki a fontos programvázlatokat dolgozótársai között, mert ezzel elbocsátásának veszélyét kellett volna vállalnia. Ezért kérte tőlünk, hogy a hivatalos munkaidő leteltével, amikor az üzemben csak mi, inasok maradunk, helyezzünk el egy-egy röplappéldányt a munkások öltözőszekrényeiben, illetve szerszámtartó fiókjaikban. Másnap — nagy botrányra számítva — izgatottan vártuk a hatást. Csodálkozásunkra eleinte semmi rendkívüli nem történt. Kiderült, hogy az üzemben dolgozókat érdekelte a röpirat tartalma. Pár nap múlva azonban mégis jelentkeztek a következmények. A loesúgóhálózat — amelynek létét akkor vettük először észre — néhány röp- iratpéldányt Wekerle mester kezeihez juttatott. Az esetet követően Hess András üzemvezető összehívta inasgárdánkat és figyelmeztetett: „Ha kiderülne, hogy közületek bárki részt vesz olyan akciókban, mint a minapi destruktív tartalmú röpiratterjesztés, Wekerle úr a tanoncszerződést azonnal felbontja és az étin- tettet elbocsátja!” Nem sokkai a műhelybeli röpiratakciót követően, 1925. június 30-án a rendőrség az MSZMP elnökét, Vági Istvánt és a vezetőség több tagját letartóztatta. A rendőri akció előzménye volt, hogy a párt nagygyűlést hirdetett, de a hatóságok megakadályozták a megtartását. Az összesereglett munkások azonban tüntető menetben a Rákóczi térre, majd a Tisza Kálmán térre (a mai Köztársaság térre) vonultak. Mindkét helyen összetűzésre került sor a rendőregységek- kel. Az eseményt követően az üzemben vita robbant ki a segédek között. Ekkor derült ki, hogy közülük néhányan szimpatizálnak az MSZMP akcióprogramjával és helytelenítik a párt vezetőinek letartóztatását. Mások viszont gyalázkodó .szavak kíséretében nyilvánítottak ellenvéleményt. Szabó József nagyon hatásos érvekkel verte vissza a gyalázkodók megnyilvánulását. Természetes, hogy ezt követően a főnök maga elé citálta és elbocsátással fenyegette, ha nem hagy fel „destruáló” agitá- ciójával. Ezúttal még — nagy örömünkre — a főnök nem vitte kenyértörésre a dolgot. Egy idő után nekünk úgy tűnt, hogy az MSZMP körül felkorbácsolt hullámok elülnek. Ez azonban csak látszat volt. Vági és harcostársai letartóztatását követően mintegy két és fél hónappal (szeptember 22-én) a rendőrség letartóztatta az illegalitásba kényszerített kommunista párt vezetőit. (Következik: A bátorság példája.) HARMATI SÁNDOR PANORÁMA BUDAPEST Szombaton elutazott, Budapestről Vlagyimir Ivano- vics Tyerebilov, a Szovjetunió igazságügy-minisztere, aki — küldöttség élén — hivatalos látogatást tett Magyarországon dr. Markója Imre igazságügy-miniszter meghívására. V. I. Tyerebi- lovot fogadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Borbán- di János, a Minisztertanács elnökhelyettese. COLOMBO Szombattól ismét legálisan működhet a Srí Lanka-i Kommunista Párt. Két másik baloldali párt tevékenységét azonban egyelőre továbbra is betiltják a colomból hatóságok. SZÖUL Jun Szung hadügyminiszter megfenyegette a Koreai NDK-t, s attól sem riadt vissza, hogy „a legrosszabb helyzetről”, azaz katonai konfrontációról beszéljen. Előzőleg dél-koreai katonák a demilitarizált övezetben a Koreai NDK-hoz tartozó határőr-állásokat lőtték. Phen- jan hivatalosan tiltakozott a provokáció ellen.
