Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. október 15. ^ÉPÜJSÁG 13 Piszka, a megzöIdült tengerészbaba szomorú volt. Szomorú volt éjjel és nappal,' szomorú volt hetek óta, hónapok óta. Hogy mitől? Azt már elfelejtette. Ám, amikor fél év elteltével is szomorú maradt, egyre többször jutott eszébe, hogy ő milyen régóta szomorú, s ettől annyira élszomorodott, hogy még jobban megzöl- dült. Verseket természetesen már jó ideje nem írt. Ha egy-egy áttetsző sor felötlött benne, keserűen legyintett, és hatalmas sóhajában benne vibrált, hogy nem akarja ám ő ezt a mérhetetlen szomorúságot megosztani, másra ruházni meg pláne nem akarja. De hát mit tegyen? Csak tespedt, lo- hadozott, kókadtan üldögélt tehetetlenül, s 'talán már felálltai sem tudott volna, ha egyáltalán megpróbálja. A babapolc lakói pedig aggódva figyelték, mint töpöríti össze a szomorúság Piszkát. Sóhajtoztak ők is, nem tudDeák Mór: ván, mitévők legyenek, nem tudván orvosolni a bajt, hiszen nem ismerték okát. Rikító színeik kifakultak, s a mosoly tarka kavicsai messze kacsáztak tőlük a szomorúság fekete tengerén. Addig-addig, míg Puszáló, a megsárgult barnamackó rá nem bődült Piszkára. — A durmucát neki, te szedtevette költőbaba! — ordított fel, de bizony, karcos volt a hangja. — Hát nem tudod, hogy nekünk nem a szomorkodás a dolgunk? Hanem a nevetés? A neveltetés? — De, tudom — felelte síri hangon a megzöldült tengerészbaba és a szeme porzott. — Tudom. A babasors vidámság, jókedv és öröm. Tudom bizony, és félek, hogy én talán már nem is vagyok baba. Erre a válaszra Puszáló nem számított. Lehajtotta a fejét, de Piszka nem nézett föl rá. — Ült erőtlenül, mint egy kiszáradó tengerszem, s szájában a só egyre csak gyűlt, gyűlt. Egy napon aztán Álomőriző elé járultak a babák. — 0, jó tündér, segíts rajtunk — kérlelték —, mert már nemcsak Piszka szomorú, hanem mi is azok lettünk, és nemcsak mi, de Zsumó és Gergő is, így aztán apu, meg anyu is, és nem tudjuk, ki mindenki még! DÚSA LAJOS: Lakatlan vers Nincs semmi ebben a versben, áll üresen, elveszetten. Belülről kong, kintről .mállk, üres mélye szörnyen á9Ít. Ez a közepe. Kifordul, s mint vén ajtó — rím nyikordul. All magában, mert lakója nincs már három hónap óta, s ez nem is vers. Hisz lakásunk bontják le: a régi házunk. — Jaj, bizony, a szomorúság ragadós — bólogatott Álomőriző, — s kilábotai belőle is nehezebb, mint a nevetést abbahagyni. Mert olyan, mint a hazugság; ha magyarázod, csak szaporodik. — De hát mit tegyünk? — zúgtak föl a babák. — Aki nem nyugszik bele, maga kell, hogy tudja — mondta titokzatosan Álomőriző, s a csalódott morajra elmosolyodott. — Hiúság — tette hozzá talányosán. — Te, Piszka, tudok egy marha jó viccet — sündörgött oda a megzöldült tengerészbabához Puszáló. — Hat csiga fut szőrcsuhában a csalánban. — Hagyd el — legyintett közbe kelletlenül Piszka — ismerem. De Jázminka is hiába tücsöktáncolt Tappancskával, hiába énekelt Csicsdka, a világszép alvóbaba, és hiába él- celődött Hamiga — a megzöldült tengerészbaba arca kőtömbként verte vissza a vidámság hullámait. — Hát idefigyelj — elégelte meg Ordiberakó Zdenkó a hiábavaló kísérleteket — írtam egy verset. — Halljuk, halljuk — kiabálták a babák. S lóm, Piszka szemhéján is pillát vert az érdeklődés! — PiszkapisZkapiszkapiszfca. — szavalta üvöltve Or- dibenkó Zdenkó — önmagának már csak maszkja, Piszka tiszta szurka-pisZka, pisz- kapiszkapiszkapiszka. A babák tátott szájjal bámultak rá, aztán gyanakodva Piszkára néztek. De most csodálkoztak el csak igazán. A tengerészbaba teli szájjal nevetett! — Méghogy vers — haho- tázta. — Méghogy vers! Ez! Piszkapiszkapiszkapiszka, Zdenkó, hát te nem vagy tiszta! A nagyhangú zöldség sértődötten hallgatott. — Piszkapiszkapiszkapiszka — kacagtak most már a babák is. — Zdenkó, hát te nem vagy tiszta! Amikor aztán este nyugovóra tértek, a megzöldült tengerészbaba oldalba bökte Csicsikát. — Tudod — nyelt egy nagyot, arra azért jó volt ez a végtelen nagy szomorúság, hogy most már tudok örülni annak, hogy örülni tudok. Csicsika elhúzta a száját, ahogy a vigyorgó Piszkára pillantott. — Amikor ilyeneket mond — gondolta bólogatva — abból előbb utóbb vers lesz. És szegény a mai napig sem tudja eldönteni: mi jobb, ha Piszka verset ír, vagy ha szomorú... Miért száradt le a denevér lába? (Altáji népmese) Manapság a denevér csak éjszaka röpdös. De volt olyan idő, amikor nappal is szárnyra kelt. Röpült, röpült és hirtelen a szürke héjával találkozott. — Jó hogy jössz — szólt a héja — már három éve kereslek, barátocskám. — Miben lehetek a szolgálatára? — Minden madár megfizette már a sasnak járó adót, csupán te tartozol még vele. — Én? Hát nézd meg madár vagyok én? — ereszkedett le a fűre a denevér. Elmosolyodott, kivillantotta a fogait és elfutott. — Ez végső soron négylábú állat — gondolta a héja. A denevér az erdőcskével koronázot domb felé futott, de egy bokorból hirtelen elészökkent az ezüstróka. — Hogy vagy barátocskám? Hetedik éve kereslek. — Miben lehetek szolgálatára? — Minden állat befizette már a medvének járó adót, csupán tőled nem kapta még meg. — Tőlem? Nézd meg négylábú vagyok én? — Széttárta a szárnyát és elröpült. Azóta a rókától rettegő denevér végképp abbahagyta a futkosást. ijedtében a lába is elszáradt. De nappal sem mer röpdösni, mert tart a héjától. így él most a szürkületben ijedtében elszakadt a négy- lábúaktól, de nem tartozik a madarakhoz sem. Migray Ernőd fordítása VERBÖCZY ANTAL: Dagonya Bong a Bakony pagonya,. dágványos a dagonya, benne bivaly dagonyáz, bivaly bőre agyonáz. Megfejtés A dominóköveket rakjátok megfelelő sorrendben egymás mellé! Egy magyar író nevét kapjátok megfejtésül. Ki az író? Múlt heti rejtvényünkben így tölthettétek ki a bűvös négyzetet: 3 6 5 2 1 4 Az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetsége pályázatot hirdet az ágazati és szolgáiltatási osztály OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTESI munkaikörének betöltésére. Feltétel: felsőfokú műszaki végzettség (elsősorban gépész, enegetikai ismeretekkel), középfokú pollitiíkai végzettség. Bérezés: ,a 30/1980. (XII. 29.) MüM sz. rendelet alapján, megállapodás szerint. Az állás 1983. november l-től betölthető. A pályázatot részletes önéletrajzzal a személyzeti és oktatási osztályra kérjük beküldeni. (Szekszárd, Széchenyi u. 53.) (487) PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK a bátaszéki Cserép- és Vázkerámia Gyárba műszaki vezetői munkakör betöltésére (gépész vagy szilikátipari vegyészmérnöki képesítés, legalább 5 éves vezetői gyakorlat.) Felveszünk: — tömeggyártásban jártas építőanyagipari szakközépiskolát végzett dolgozót meós munkakörbe; — tmk-előadót üzemmérnöki vagy gépésztechnikusi végzettséggel, legalább 5 éves gyakorlattal; — erős- és gyengeáramú berendezések karbantartásához irányítói munkakörbe villamos mérnököt; — automatikus vezérlésű, gáztüzelésű, tüzeléstechnikai berendezések üzemvitelében jártas szakirányú mérnököt üzemvezetői munkakörbe; — B, C, D, E és HIAB—850-es darukezelőt azonnali belépéssel. Jelentkezés a gyárvezetőnél (telefon: Bátaszék 140, 141, 142). Szükség esetén összkomfortos szolgálati lakást biztosítunk. (44) A régiért óját kap cserébe Dombóváron, ■a Napsugár Áruház konfekció osztályán október 17. és október 22. között leadhatja HASZNÁLT ÖLTÖNYÉT, és újat választhat helyette. Ha ezt teszi, az új öltönyt 500 forinttal olcsóbban adjuk. Afész-igazgatóság, Dombóvár. (401)
