Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

SrtEPÜJSÁG 1983. október 15. Emeletes ház — ötezer éve Szovjet régészek ötezer éves város nyomaira bukkan­tak a mai Ukrajna területén, az Umany folyó közelében. Az Umany folyó víznyelő­je fölé emelkedő síkságon mintegy 1500 ház maradvá­nyát tárták fel, s a házak fö­démé arról tanúskodik, hogy közöttük több is emeletes volt. Szabályos körutak és sugárutak rendszere bontako­zott ki az ásatások során. Nagy számban kerültek elő munkaeszközök, fegyverek, használati tárgyak. Hasonló települést nem tártak még fel Európának ezen a részén. Le­het, hogy az egykori délkelet­európai néptörzsek kultúrá­ját — amelyet a régészek Tri- polje-kultúrának neveznek — új szemszögből kell ezek után értékelni. Szibériából Nyugat-Európába Átlépte a Kárpátokat a gázvezeték Olyan teljesítmény nem egészen 14 hónap alatt 4451 kilométeres gázvezetéket megépíteni, amelyre eddig nem "volt példa. A világ leg­hosszabb, Szibériából Nyugat- Európába vezető gázvonalát határidőre fektették le. Ez az építők nagyszerű tudását, mesteri szakismeretét iga- golja. Az Ázsiából Európába vi­vő vonalon az építők legyőz­ték az örök fagyot, szibériai erdőket és mocsarakat, tekin­télyes folyókat szeltek át, igen sok vasúton és közúton keresztüljutva. Az Ural és a Kárpátok hegyei sem jelent­hettek számukra akadályt. A vezeték lefektetéséhez 130 millió köbméter földet kel­lett kitermelni. A víz alatti vezetékszakaszok összes hosz- sza eléri a 200 kilométert. Érdekes, hogy a gázcsőve­s amelyek révén igyekezett a gázvezeték építéséhez szük­séges felszerelések üzembe állítását megtorpedózni, a Szovjetunióban olyan moz­galom bontakozott ki, hogy az export-gázcsővezeték üze­meléséhez szükséges beren­dezéseket és egyéb technikai felszereléseket a terv túltel­jesítésével készítsék el. A szovjet ipar becsülettel került ki a nehéz helyzetből. Az export-gázcsővezeték már a negyedik transzkonti­nentális úgynevezett energia­útvonal, amely a jelenlegi ötéves terv kezdetétől épült a Szovjetunióban. A világ legnagyobb gázkitermelő he­lyétől — az urengojitól — a Szovjetunió európai részéig még további két gázvezeték épül 1985 végéig. A gázcsővezeték darabjai­nak hegesztése zeték több mint felét három téli hónap leforgása alatt he­gesztették össze és helyezték a kiásott nyomvonalba, ami­kor egész hosszában alkal­mas volt már a technikai megmunkálásra. Befejezéshez közelednek a gáz áramoltatását előkészítő­biztosító munkálatok. Ered­ményesen zárult le több mint négyeze'' kilométer gázcső­vezeték kipróbálása. A veze­ték két szakaszát már be is kapcsolták a Szovjetunió egy­séges gázellátási rendszeré­be. Az export-gázcsővezeték összeállításában az egész Szovjetunió részt vett. Mint­egy 40 ezer építőmunkás. Azok után a nehézségek után, amelyeket az Egyesült Álla­mok kormányzata támasztott, Heine-összkiadás A gázvezeték egyik szakasza a Kárpátokban Hipnoanesztézia a sebészet szolgálatában Az NDK akadémiai kiadó­jának gondozásában lát nap­világot az eddigi legteljesebb Heine-összkiadás. A közel­múltban jelent meg az 50 kö­tetes sorozat 33. darabja. Az előkészítés és a sajtó alá rendezés munkáját a weimari Klasszikus Német Irodalmi Kutatóintézet és a párizsi Centre National de la Recherche Scientifique — Or­szágos Tudományos Kutató- központ — munkatársai vég- zik. Heinrich Heine (1797-1856) 1831-től francia emigrációban élt és alkotott. Munkásságá­nak francia vonatkozásai te­hát igen jelentős időszakot ölelnek fel. Ezért az összkia­dásban 7 kötet Heine francia nyelvű munkáit tartalmazza. Érdemes megjegyezni, hogy német kiadó első ízben jelen­teti meg Heine Franciaor­szágban, francia nyelven írt műveit. A szerkesztő bizottság né­met vezetője, dr. Hahn és francia társa: dr. Grappin e vállalkozás célját — egye­bek között — abban látja, hogy Heine művei szöveghű alakban kerüljenek az olva­sók kezébe. A modern orvostudomány újabb és újabb eszközöket keres az anesztézia — a mű­téti beavatkozásoknál szüksé­ges érzéstelenítés — tökéle­tesítésére. A legújabb mód­szerek egyikének, a hipno- anesztéziának mind több hí­ve van a bolgár orvosok kö­rében. De mi is az a hipnoanesz­tézia? Tömören fogalmazva: hipnotikus mélyálom állapo­tának előidézése és ellenőr­zés alatt tartása. Ez a mód­szer a beteg számára semmi­lyen károsodást nem okoz. Kiküszöböli az operáció előt­ti félelmi és görcsös állapo­tot, a páciensnek biztonságot, nyugalmat, az orvosnak pe­dig ideális munkakörülmé­nyeket teremt. Nincs fájda­lomérzés, lényegesen csökken a műtött testrész vérzése, a műtét szükség szerint hosz- szabb időt is igénybe vehet. Emellett az egyetlen módszer, amelyet más altatási eljárá­sokkal szemben érzékeny be­tegek, vagy súlyos szívkáro­sodásban szenvedők esetében alkalmazni lehet. A hipnoanesztézia kifej­lesztéséhez számos bolgár tu­dós járult hozzá. Közülük is a legjelentősebb specialisták közé tartozik Dincso Trajkov, aki 1963 óta alkalmazza a gyakorlatban a hinnoaneszté- ziát. Közreműködésével ed­dig 40 különösen bonyolult fogműtétet, négy mandula­műtétet, egy vakbéloperációt és egv terhességmegszakítást végeztek el az említett mód­szerrel. Az így végzett műté­tek ma még ritkaságnak szá­mítanak a világ orvosi praxi­sában. A műtétekről készült film­felvételt Trajkov professzor Oslóban, Mai izban és legu­tóbb a Csehszlovákiában megrendezett pszichoterápiái konferencián is bemutatta, és előadás kíséretében tájékoz­tatta a pszichoterápiával fog­lalkozó orvosok kongresszu­sát. Negyvenéves a lengyel néphadsereg 1945. április 26. és május 2. között a Kosciuszko hadosz­tály és több más lengyel egy­ség — a szovjet mellett az antihitlerista koalíció hadse­regei közül egyetlenként — rész vett a berlini harcokban. A Brandenburgi Kapura és a Győzelem-oszlopra a szovjet vörös zászló mellé fölkerült a fehér-piros lengyel zászló is. A lengyel katonák már hosszú évek óta tevékeny­kednek az ENSZ Közel-Kele­ten állomásozó békefenntartó fegyveres erejének köteléké­ben. A lengyel katonák a leg­utóbbi nehéz években is az első vonalban küzdöttek az ország társadalmi és gazdasá­gi rendjének megszilárdításá­ért. Már 1981-ben létrejöttek és megkezdték tevékenységüket az úgynevezett operatív kato­nai csoportok, amelyek a mű­ködésük első időszakában ál­talános, mindenre kiterjedő ellenőrzéssel segítették az or­szág valamennyi közigazga­tási és gazdasági egységének tevékenységét, s konkrét lis­tát terjesztettek elő a községi, és városi intézmények, vala­mint az üzemek vezetőségei által elintézendő ügyekről és a szükséges intézkedésekről. Az operatív katonai csopor­tok ellenőrzési akcióit a tár­sadalom széles rétegei támo­gatták, különösen a falvak­ban és a kisebb települése­ken. A fegyelmezett módon és szakszerűen végrehajtott katonai ellenőrzések ponto­san lemérhető eredményekkel jártak. A szükségállapot 1981. de­cember 13-án történt beveze­tését követően jelentősen bő­vült a lengyel néphadsereg közvetlen részvétele az élet különböző területeinek irá­nyításában, mindenekelőtt a népgazdaságban. Segítséget nyújtottak az államhatalmi szerveknek az országon belü­li rend helyreállításában. Röviddel a szükségállapot ez év júliusában bekövetke­zett megszűntetését követően az üzemek, intézmények ün­nepélyesen elbúcsúztatták a kirendelt katonai biztosokat, akik álalános elismerést, bi­zalmat és tiszteletet vívtak ki maguknak. Egy részük to­vábbra is ott maradt az or­szág gazdasági életének zök­kenőmentes működését bizto­sító — 1985-ig érvényben lé­vő — speciális rendszabályok szerint dolgozó üzemekben. A lengyel néphadsereg tör­ténetének kiemelkedő fejeze­te az 1943—1945 közötti idő­szak, amikor a Szovjetunió­ban megkezdődött a lengyel fegyveres erők létrehozása, majd a német fasizmus elle­ni harc. 1943. május 8-án a szovjet sajtóban és a rádióban köz­lemény adta hírül, hogy a Szovjetunió kormánya jóvá­hagyta egy lengyel hadosz­tály felállítását. A hadosztály ott volt Berlin bevételénél és rész vett az Elba menti tör­ténelmi találkozóban. 1943. október 12-én a Kosci­uszko nevét viselő 1. hadosz­tály és a Westerplatte Hősei lengyel harckocsidandár ka­tonái részt vettek a leninói csatában. A harcok után 239 lengyel közkatona és tiszt magas lengyel és szovjet ka­tonai kitüntetésben részesült. Azóta a leninói ütközet kez­detének a napja a lengyel néphadsereg napja is egyben. 1944. március 16-án a szov­jet hatóságok engedélyezték a lengyel fegyveres erők to­vábbi kiépítését — így ala­kult meg az I. Lengyel Had­sereg. A hadsereg katonai ta­nácsának tagjai: Zygmunt Berling és Karol Swierczew- ski tábornok, továbbá Alek- sander Zawadzki ezredes lettek. Röviddel ezután alakult meg a 2. Lengyel Hadsereg, s átesett a tűzkeresztségen az 1. Vadászrepülő ezred is. 1944. szeptember 16—23 kö­zött a lengyel és a szovjet tü­zérség, valamint a légierő tá­mogatásával a 2. és 3. gyalo­gos hadosztály megkísérelt segítséget nyújtani az au­gusztus 1. óta harcoló varsói felkelőknek. A Visztula bal partján létesített hídfőálláso­kat azonban nem sikerült megtartani. 1945. április 16-án mindkét lengyel hadsereg részt vett a II. világháború utolsó nagy európai hadműveletében. Az 1. Hadsereg az Oderán, a 2. Hadsereg pedig a Neisse fo­lyón kelt át. Ekkor a frontvo­nal 16 százalékán álltak len­gyelek. 1945. május 2—10. között a lengyel néphadsereg 1. Had­seregének egységei kijutottak az Elbához, ahol Berlintől északra találkoztak az ameri­kai katonákkal. Eljutottak erre a találkozóra a 2. Hadse­reg katonái is, akik a háború utolsó szakaszában Csehszlo­vákiában harcoltak. A lengyel néphadsereg sze­méi# állománya, amely 1943. október 12-én — az első tá­madás idején — 11 ezer főt számlált, a háború végén 400 ezer főből állt. Ebből 200 ez­ren harcoltak az első vonal­ban az 1. Belorusz és az 1. Uk­rán Front kötelékében. Békés küldetéseket ellátó lengyel katonák gyakran megfordultak a háború után a világ távoli — robbanással fenyegető — körzeteiben is. A koreai konfliktus békés rendezése ügyében 1952-ben az ENSZ-közgyűlés elé ter­jesztett lengyel javaslatterve­zet, majd a panmindzsoni egyezmény megkötését köve­tően Lengyelország is részt vett a Semleges Államok Fe­lügyeleti Bizottságának mun­kájában. Két évvel később a vietna­mi, kambodzsai és laoszi bé­keegyezmény betartására lé­tesített Nemzetközi Ellenőrző és Felügyeleti Bizottság mun­kájából is részt vállaltak a lengyel katonák. Az India és Kanada képviselőivel együtt­működő katonák tevékenysé­gét nagyra értékelték mind a felek, mind a nemzetközi köz­vélemény. Ennek tudható te, hogy 1973-ban Lengyelorszá­got újra beválasztották az In­dokínai Fegyverszüneti Bi­zottságba. A macskák felismerik a színeket Szovjet tudósok kiderítet­ték, hogy a macskák nem színvakok, sőt meg lehet ta­nítani őket a színek megkü­lönböztetésére. Grúz neuro- pszichológusok kísérletek so­rán megállapították, hogy a macskáknál a színek felisme­résének központja a nagyagy­kéregben, a látási központon kívül helyezkedik el, és hogy agyuk két idegközpontban érzékeli a vizuális informáci­ókat. Eddig azt tartották, hogy a macskák színvakok, mivel az agy látási központjában nincsenek a színek érzékelé­sére szolgáló idegeik — mon­dotta Arcsil Kaszeli a kuta­tócsoport vezetője. A kísérlet során alkalmazott technikák talán arra is alkalmasak, hogy megállapítsák a zavaro­kat az emberi ágyban. Elektromobil Togliattiból A volgai autógyár szakem­berei városi forgalomra ké­szült új, kis fogyasztású, vil­lamos meghajtású teherautó­kat állítottak elő, most pró­bálják ki az első mintapéldá­nyokat. Az autók meghajtása biz­tonságos és gazdaságos. Az akkumulátor egy feltöltéssel 85—100 kilométeres távra elegendő. Az újdonság terhel­hetősége 300—500 kiló. A vil­lamos meghajtású teherautó kipufogógázzal nem szennye­zi a levegőt és működése szinte teljesen zajtalan. Az ötvenéves a Szovjetunió volgai autógyár 1967—1971. között épült fel Togliatti vá­rosában. Termékei közül a legismertebb a Zsiguli, az ex­portnevén Lada személygép­kocsi. A VÁZ—2802 villamos meghajtású kisteherautó prototí­pusa. (Fotó: APN—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom