Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
A KÉPÚJSÁG 1983. október 15. fi fehér bot napja Leszállók a buszról, a Május 1. utcát keresem Pest egyik csendes kerületében. Arra! — mutat egy cekker- rel ballagó hölgy az út túlsó oldala felé. Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége — tudatja a tábla a villaépület falán. Dr. Bódy István, a szövetség főtitkára a szobájába tessékel, (ö maga gyermekkorában vesztette el látását, minden iskoláját vakon végezte, de ez sem gátolta abban, hogy jogi diplomát szerezzen.) — Nem régi keletű az UNESCO határozata, amelynek értelmében október 15. világszerte a fehér bot napja — tartja felém sötét szemüvegét. — Csaknem ötven esztendővel ezelőtt Francia- országban jelentek meg az első botok az utcán, ami aztán az egész világon jelkép lett. A vakok jelképe. Magyarországon elsőként dr. Bánó Miklós kezdte meghonosítását, aki egyébként a pontírásnak is nagy elméleti szakértője volt, s emellett jeles eszperantista. — ön tíz éve a szövetség főtitkára, ami nálunk 1918- bán alakult. Hány tagot számlálnak? — Mintegy húszezret, de hozzávetőlegesen harminckét ezren kapják a vakoKJáradé- kát. Többnyire az idősebb korosztály, arányuk mintegy hetven-hetvenöt százalék. — Miért éppen a fehér bot... ? — Nekünk létszükséglet, érzékszerv a bot. A fehér szín pedig a figyelem felkeltését szolgálja. Bár manapság mind többen közlekednek vakvezető kutyákkal, de még nekik is úgy tanítják, hogy a fehér bot legyen a kézben. Az emberek már megszokták és nekünk szükségünk van a segítségükre. — Milyen támogatást kapnak, és milyent adnak önök a tagoknak? — Ami nálunk gondot okoz és amiben még sok a tennivalónk, az a segédeszközökkel való ellátottság hiánya. Külföldön elég sok készül a vakok számára. Ezek nagyban megkönnyítik az életet, a tanulást, a munkát, a háztartásvitelt... Mi, sajnos, elég szegényesen állunk, bár van némi előrelépés. Az említett külföldi eszközök meglehetősen drágák és valutáris gondok is nehezítik a beszerzésüket. Emiatt szinte alig hozzáférhetők. A másik nagy gondunk, amin szintén a szövetségnek kell majd valami módon segítenie, a munkaköri választék. Mert munAz ujjak olvasnak kahelyek vannak ugyan, de meglehetősen csekély . az olyan munkakör, amelyek közül a vak ember választhat. Vannak úgynevezett hagyományosan vak-szakmák; kefekötés, kosárfonás, seprűkötés, gyógymasszőrség, vagy telefonkezelés. A gyengén látók számára lehetőség a könyvkötés, a kárpitos munka. Néhány értelmiségi dolgozik tanári, jogászi pályán, vagy éppen programozóként. — Hogyan juthat el idáig mondjuk egy gyermekkorában látását vesztett ember? — Speciális általános iskolánk működik itt Pesten, az. Ajtósi-Dürer sorban, kiegészítve óvodával is. Akik pedig közép- vagy felsőfokú iskolát akarnak elvégezni, azok már a látó emberekkel együtt közösen tanulnak. A középiskolák szerencsére általában túl vannak az idegenkedésen, talán vidéken fordul elő még egy kis tartózkodás. A vak tanulóknak érthetően nehezebb együtt haladni a társaikkal, de többségükben’ megállják a helyüket. Mi, lehetőségeinkhez mérten, korrepetálásokkal is segítjük őket. Elsősorban a matematika és a fizika az a terület, ahol nagyobb segítségre szorulnak. — Mennyi pénzből gazdálkodnak? — A tagdíjakból és abból a hatékony állami támogatásból, aminek évi összege 12 millió forint. Ne vegye szerénytelenségnek ha azt mondom, hogy több pénzre lenne szükségünk. Próbáljuk ezeket az összegeket magunk A vakok általános iskolájában is gyarapítani, más egyéb forrásokból is növelni. Például az iskolások munkáiból árusítással egybekötött kiállításokat rendezünk. — Mik a legközelebbi terveik? — Tennivalónk folyamatosan akad. Jelenleg nem csupán a nemzetközi nap apropóján, hanem ehhez kapcsolódóan tartunk különböző programokat. Tizenhetedikén tudományos ülés lesz, amelyen a vakságról, a csökkentlátásról mint életvitelt nehezítő tényezőről lesz szó. Előtte pedig a látássérült gyermekeink kis munkáiból nyitunk meg egy kiállítást itt a szövetségben. Csöng a telefon, keresik. Elköszönünk, egyedül lépek ki a kapun, amelynek mind a két szárnya tárva-nyitva. Az utcára, a városra, a világra... B. J. Látogatás A füzekkel szegélyezett kavicsát hurkot vetett a pádon gubbasztó öregúr köré. Sovány, borostás arca homorú tükörként fordult a kapu irányába, amerről tereferélő, ingújjas emberek szállingóztak befelé. A napfény felszikráztatta a színeket, és fellazította a formák kontúrjait. Az öregúr hunyorgott. Az idegosztály szürke, rácsos ablakú épületéből ötven év körüli, kövérkés férfi lépett a kavicsútra. Körülnézett, beleszagolt a levegőbe, csettintett, aztán odament az öregúrhoz. — Zavarok, mi? — huhogott elégedetten, és lehuppant mellé a padra. — Ad egy kis tüzet? Az öregúr nem változtatott tekintete irányán^ nem is felelt. Takarékos mozdulattal emelte szájához a cigarettáját, nikotinsárga újjai remegtek, ahogy leszívta a füstöt. — Nem baj, nem baj! — kuncogott a másik ravasz mosollyal. — Van gyufám nekem is! Üjabb csapatnyi látogató érkezett, összegyűltek a kavicsát elején felállított eligazító táblánál, átböngészték a kórház térképét, majd lendületesen indultak tovább a meglelt irányba. — A Rácz doktor azt mondta, hamarosan hazamehetek! Magam fogok borotválkozni! Az ember megnedvesíti az arcát, pamacsol... Jó hosszan kell pamacsolni. Tudja, én mindig tégelyes borotvakrémet használok, és késsel borotválkozom, nem pedig pengével. Es timsót használok utána. A fiatalember strandpapucsban, rövidnadrágban és színes trikóban érkezett. A vállán könnyű sportszatyor himbáfódzott, a haja szőke volt és rövid. Amint belépett a kapun, az öregúr mindjárt észrevette. — A Rácz doktor azt mondta, jót tesz, ha beszélgetek — mondta a kövér—, de magával nem lehet szót érteni. Pedig mi a maga baja? Egy nagy semmi. Hipo- chondria! Az is betegség? Ha a felesége nem pénzeli le a Rácz doktor árat, magát az első héten hazapaterolták volna. De én úgy érkeztem ide, mint egy emberi roncs! — Csókolom, nagyapa! — A fiatalember leguggolt az öregúr elé. — Hogy van? — Hiába kérdi' — legyintett a kövér —, úgyse válaszol. Egy hónapja nem ejtett ki egyetlen hangot se! Mit hozott neki? A fiatalember kicsomagolta a süteményeket. — A nagymama küldi. Ischler és franciakrémes. Amit szeret. Az öregúr a fiú arcát bámulta. — Kanala van? — kérdezte a kövér, és elvette a padra tett süteményeket. — Egy hete nem eszik. Ez is csak megromlana itt — magyarázta csámcsogva. — Hiába friss. — A nagymama nem tud jönni, fájnak az ízületei — — Ugyan! — huhogott a kövér, és megtörölte a szája szélét. — Az Ischlert is megeszem, mielőtt elolvad. A fiatalember igyekezett kerülni a nagyapja tekintetét. — Fél órám van — mondta. — Még szeretnék kimenni a stranda, amíg így süt a nap. — Helyes! — cuppantott közbe a kövér. — Nem is tudtam, hogy magának ilyen stramm unokája van! Maga sokáig fog élni, fiatalember! De ennek — biccentett az öregúr felé —, már nem sok van hátra. Egész nap csak itt ül, bámulja a kaput, pedig a Rácz doktor neki is megmondta, hogy nem szabad visszagondolni. Mert akkor úgy látná az ember, hogy kalap szart nem ér az egész. Az ember jól-rosszul átvergődik az életén, dolgozik három helyett, aztán egyszercsak itt találja magát ezen a pádon, kétnaponta borotválja a borbély, mert ezek itt nem adnak kést a kezünkbe, az ajtókról leszerelik a kilincset, kimérik a séta idejét, ránkoltják a villanyt, us ha az ember véletlenül benyúl egy nővér szoknyája alá, feljelentik a főorvosnál. — Nem szabad így nézni a dolgokat, nagyapa — mosolygott az öregúrra a fiatalember kedves, személytelen mosollyal. — Itt mindenki jót akar magának. A fiatalember előhalászott a sportszatyrából egy narancsleves flakont és egy papírpoharat. A kövér töltött magának, ivott, aztán felállt a pádról, és kinyújtóztatta a tagjait. — Megyek, járok egyet. A Rácz doktor szerint a séta jót tesz nekem. — Néhány lépés után visszafordult. — Az élet reménytelen, tehát nem szabad reménykedni, akkor baj nélkül elmegy a bolt. Es ha megvágná magát, okvetlenül használjon timsót. A timsó remek dolog! — Kacarászva szökellt ki a kavicsát hurkából, és elkacsá- zott a kettes belosztály felé. A nap feljebb kúszott az égen, az öregúr makacsul hallgatott. A fiatalember letelepedett mellé, -felszede- gette a sütemény morzsáit a pádról, összehajtogatta a selyempapírt. Nem tudott mit mondani. Nem kellett volna idejönnie. Már amikor a térképtábla mellől megpillantotta a nagyapját, érezte, hiába igyekszik, nem tudja többé elfelejteni azt a hajlott hátú, frottírköpenyes alakot, a homorú, várakozásteli arcát, amely mint egy napraforgó fordult feléje, ahogy közeledett. — En semmiről nem tehetek, nagyapa — mondta védekezőn, és galacsinná gyűrte a selyempapírt. — Persze — bólintott a nagyapja, és a térdére tette erekkel telerajzolt, súlytalan kezét. — Ne haragudj. A fiatalember, mint akit rajtakaptak, ismét elpirult: — En? Ugyan már, nagyapa, miért? — Nem is tudod, mennyire örülök, hogy legalább te eljöttél. Hogy éppen te. Nagyon örülök. Komolyan. Es mondd meg a nagyanyádnak, hogy égettessen el. Az urna helye biztosan olcsóbb, mint egy sírparcella. Es mondd meg neki. hogy csókoltatom. Az öregember pislogva, behúzott nyakkal várta a választ. — T.assan mennem kell, nagyapa. A kapuból visszanézve, a fiatalembernek úgy tűnt, mintha a kavicsát hurka mindjobban és jobban összehúzódnék az öregúr körül. — Mi van, él még? — kérdezte a kórházkapu előtt a nagyanyja. — Felhívtam a Rácz doktort, azt mondja, sokáig már nem tudja bent tartani, kell a hely. Pedig ha hazaiön. én felkötöm magam. Nem fogok eaész nap körülötte uorálni. főzni rá, tisztába rakni, és hallgatni a marhaságait. Hogv ilyen szépen éltünk, meg olyan jó volt. Te vem tudod. fiam. mit álltam, én ki vele ötven év alatt. Mindennek ö az oka. Jössz ebédelni? A fiatalember rámosolygott a nagyanyjára, akinek kék foltokkal teli, rózsaszín bőrét vizes vattacsomókkal bélelte ki az idő, és arra gondolt, kis szerencsével talán születhetett volna olyan családba is. amelyet nem a gyűlölet tart össze elnyűhetetlen kötelékeivel, hanem a jótékony közöny, amelyet ő olvan féltve dédelget a szíve mélyén, mint valami felbecsülhetetlen zálogházi értéktárgyat. — Menj csak egyedül nagyikám — mondta a dagadt lábain ringó öregasszonynak. — En kiugróm a strandra és úszom egyet. Azt hiszem, ma nagyon jó lehet a víz. HORVÁTH PÉTER Gyerekek és a mozi Egy kísérlet nyomában A hagyományos filmforgalmazáson kívül az utóbbi időben a film jelentős szerepet tölt be a közoktatási és közművelődési tevékenységben. Egyre több iskola, művelődési ház, vállalati klub kapcsolja egyéb programjához a filmet. Felhasználása sokrétűbb lett, megjelenik mint eszköz — például az iskolai oktatásban — és megjelenik a film mint művészet. Filmfelelős-pedagógusok, filmklubvezetők, szervezőpropagandisták, filmszakelőadók, üzemvezetők részére tanácskozást rendeztek ez év nyarán Baján. Itt a filmművészet műfaji és forgalmazási kérdései mellett bemutattak egy kísérletet a gyer- mekfilmklub-foglalkozásról. Az előadó Féjja Sándor, a Filmtudományi Intézet tudományos munkatársa volt. Erről a kísérletről beszélgetünk a tanácskozás egyik Tolna megyei képviselőjével, Kiss Istvánnal, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ szakelőadójával. — Mivel a gyerekek „nyitottak” az élet dolgaira — kezdi Kiss István —, szinte mindennel lehet rájuk hatni, és biztos, hogy filmmel is érdemes. Különösen akkor, ha erkölcsi felelősséggel közelítünk hozzájuk. A Féjja Sándor által ismertetett kísérlet a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat kezdeményezésére Kecskeméten volt. — Nézzük kicsit részleteiben is ezt a kísérletet. — Ez a tudományos igényességgel készült munka — lapoz a kéziratba Kiss István — szól a gyereklélek sajátosságairól, foglalkozások módszeréről, a kiscsoportos élményfeldolgozásokról. Mindarról, ami a filmklubok működéséhez pontosabban a gyermek-filmklubokéhoz szinte elengedhetetlenül szükséges. Egy filmklubbos csoport tartóssága annál valószínűbb, minél kevésbé korlátozódik a puszta filmklubbeli vetítésekre és beszélgetésekre. Ezért lenne indokolt bizonyos háttérfoglalkozások, vagy ahogy ez a kísérlet nevezi, tükörjáté- kok bevezetése, mintegy a filmklubban folyó munka kiegészítőjeként. Továbbá az, hogy a gyerekcsoportjának tagjai egymás osztály-, illetve iskolatársai legyenek. Ugyanis ebben az esetben nem korlátozódik együttlé- tük a foglalkozások időtartamára. A klubban átélt hatások és a tükörjátékok élményei az iskolába is továbbélhetnek. „szocializálhatnak” a gyerekek között. — A foglalkozások eredményes megvalósításához a gyerekiélek sajátosságai közül melyeket kell elsősorban figyelembe venni? — A kísérlet a lélektani irodalom alapján tárgyalja ezeket a sajátosságokat, úgy,, hogy összefüggésbe hozza a filmbefogadással, számításba véve a gyerekek szellemi fejlettségét. Eredményt ígérőnek képzeljük a gyerekfilmklubi munkát akkor, ha nem a műveket, nem a filmet, nem a művészetet, nem a film és az egyéb művészet ábécéjét akarjuk tanítani, hanem a lehetőséginktől függően, az életet ismertetjük filmmel, az élethez közelítünk. — Nyilván a gyerekfilm- klubok foglalkozásait is több módszerrel lehet vezetni. A kísérlet milyeneket ajánl? — A kecskeméti tapasztalatok alapján is az úgynevezett visszacsatolási metódust javasolja. E módszer_ azt jelenti, hogy szüntelenül érdeklődünk vetítés után a filmbeli cselekmény nézői élményfeldolgozásáról. Tulajdonképpen folyamatos és könnyű játékos formában kérdezgetjük a gyerekeket, beszélgetünk velük. Mit és hogyan szólított meg bennük a film? Értik-e, hogyan értelmezik a látottakat? Merre találhatók kérdőjelek? Lehetőleg minden kérdésükre válaszolunk, és minden válaszukra reagálunk. Ügyelnünk kell arra is, hogy ne szugeráljuk beléjük a magunk véleményét, mert akkor nem tudjuk meg az övékét, sőt, megfosztjuk őket attól, hogy dolgozzák fel a filmtartalmakat. — A gyerek-filmklubokban mindenekelőtt az lesz a feladat, hogy gondolkodásra, véleményalkotásra serkentse a gyerekeket... — Az első és második osztályosoknál ilyen teendők még nem indokolnak komolyabb művészi játékfilmeket. Nálunk hagyományos és tudományos, fantasztikus . mesefilmek vetítése után látszik indokoltnak az „élet dolgairól” való közös gondolkodás, a filmélmények megbeszélése folytán. A nagycsoportos óvodásoknál rövid animációs és élőszereplős mese- és térmészetfil- mek vetítése után megkísérelhető. valamiféle gyerekek által dramatizált, eljátszott, a filmhősök bőrébe bújó, utánzó játék. Ezt egy-egy gyerek is játszhatja, miközben a többiek nézik, véleményezik vagy az óvó nénivel, esetleg az oviimozis felnőttel értelmezik. Jó esetben így a filmtematikájú. a filmcselekményből kiinduló, óvodás és általános iskolás szinten vezetett foglalkozás a gyerekek párbeszéde lesz a tudatosodó világlátásukkal, énjükkel, környezetükkel. — Szó volt korábban úgynevezett háttér-tükörjáték- ról. — A kísérlet ennél a tük- rözési játéknál abból indul ki, hogy minden művészeti alkotás, minden mű tükröz valamit, tükörkép. A filmművészet is sajátos formanyelven a maga eszközeivel tükrözi a történelmi-társadalmi kort, a művet alkotó ember szemléletét. Néhány „tükör”, amit játékként javasol Féjja Sándor. Természeti tükörrel a vízfelülettel kezdi, ahol a visszatükröző tájképről, vagy a vízfelületen megjelenő gyerekarcokról javasol beszélgetést kezdeményezni. Vagy rajzolják le a korábban látott „vízképeket”. Aztán az üvegtükörben látható képekről ajánl beszélgetési témát. Majd a meseirodalomban található tükrökről, aztán a torzító tükrökről, a fényképezőgép által megörökített tükörről, filmfelvevőgépről, mint tükörről. De az emberi szem és agy is a tükrök sorában szerepel. Ez a vizuális nevelés területén kínál számtalan ötletet, amelyeket a filmklubot vezető pedagógusnak saját elképzeléseivel, ötleteivel kell a foglalkozásokon „aprópénzre váltva” megvalósítani. A kecskeméti példa nyomán Szekszárdon is szeretnénk gyerekfilmklubot létrehozni. Pedagógust keresünk, bár nyugodtan mondhatjuk, hogy pedagógusokat, hiszen a kísérletből adódóan valamennyi osztályközösség kü- lön-külön filmklubéletet is élhetne. Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Tolnán kiemelkedően működő filmklubot tartanak nyilván. A tapasztalat azonban az, hogy a szervezők megelégednek pusztán a mozizás tényével. Tolna megyében az elmúlt évben óvodások részére 1463 előadást rendeztek, amelyen 101 ezer óvodás vett részt. Iskolások részére pedig 1197 alkalommal vetítettek filmeket, amelyeken 146 ezer 626 látogatót számláltak. DECSI KISS JÁNOS
