Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-14 / 243. szám

1983. október 14. NÉPÚJSÁG 3 Ülést tartott Szekszárdon a városi tanács Napirenden a megyeszékhely ötéves terve és az ifjúsági törvény végrehajtása Szerdán tartotta esedékes ülését Szekszórd város taná­csa, mely ez altkatamal tár­gyalta meg Kovács János ta- nácseilnök tájékoztatóját a megyeszékhely VI. ötéves ter­vének végrehajtásáról, majd pedig az ifjúsági törvény vég­rehajtásának tapasztalatait összegezte a testület. Végül — és nem mellékesként — Maj- sai János, a termelési és el­látási bizottság elnöke adott számot az elnökletével tevé­kenykedő tanácsi bizottság munkájáról. Mint az ismeretes, Szek- szárd város VI. ötéves terve eleve számolt azzal, hogy a tanács pénzügyi lehetőségei, a már elért átlagos növekedés üteménél szerényebben bővül­hetnek 1980—1985 között. Ezért volt szükség rangsoro­lásra, és döntött úgy a tes­tület, hogy a legfontosabb tár­sadalompolitikai célokat tart­va szem előtt, a lakosság szé­les körét érintő alapellátás színvonalát őrzi meg. A terv elsőséget biztosított a lakás­építésnek, az ezzel összefüggő közműépítésnek, az alsófokú oktatási hálózat fejlesztésé­nek, valamint a megkezdett kommunális létesítmények befejezésének. A tervben egyébként a korábbi időszak­hoz viszonyítva, nagyobb hangsúlyt kapott — és okkal — a meglévő létsítmények fel­újítása, karbantartása is. A városi tanács Szekszár- don beruházásokra 883 millió forintot irányzott elő. Ebből a tervidőszak első három évé­ben — 1983 végéig — előre­láthatóan 661 milliót költ el. A nehezebb gazdasági felté­telek között folyó városfej­lesztés lehetőségeit jelentősen növelték a tervidőszak első két évében a vállalatok, szö­vetkezetek pénzátadásai, me­lyek többnyire a tervben nem szereplő beruházások finan­szírozását tették lehetővé. (Pl. Keselyűsi árok lefedése a tejipari, a húskombinát és a TOTEV előtt; a Sióba történő szennyvízelvezetés előkészí­tése; az Ózsák pusztai kút megépítése stb.j. A városi tanács — noha a teljes terv­időszakra szólóan 125 millió forint pénzátadássál számolt — 1983. augusztus 31-ig 152 millió forintot vett át fejlesz­tési célokra. Ezenkívül si­került .növelnie jelentékenyen saját bevételeit, mely többlet- bevételt a családi- és társas­házas építés telekbiztosítására használta föl. A leltár tehát, ami tegnap készült, nem mutat kedvezőt­len képet, így a városi tanács azt állapíthatta meg, hogy a VI. ötéves, középtávú pénz­ügyi tervben meghatározott főbb célkitűzések eddig idő­arányosan teljesültek. Továb­bá, hogy az utak, hidak fenn­tartására, felújítására, vala­mint a .meglévő intézmények felújítására tanácsunk lénye­gesen többet fordított a terv­ben szereplő előirányzatok­nál. Az 1971. évi IV. törvény végrehajtásáról ezt megelő­zően 1981. decemberében ké­szített mérleget Szekszárd tanácsa, melynek szervei az elmúlt években is folyamato­san firveiemmel kísérték az ifjúsági törvényből fakadó feladatok végrehajtását. A testületnek egyébként 1981. óta is számos előterjesztése foglalkazott a fiatalokat érin­tő ♦émakörökkel, az ifjúság- politika egy-egy részterületé­vel. A városi tanács elnökének beszámolója feletti vitaoan sok szó esett az ifjúság neve­lésének, oktatásának intéz­ményi feltételeiről; a gyer­mekvédelemről ; a fiatalok pá­lyakezdéséről; az ifjúsági par­lamentek tapasztalatairól; a fiatalok érdekvédelméről; szabad idejük kulturált eltöl­tésének lehetőségeiről. Meg­állapította a városi tanács, hogy a torvény megvalósítá­sát biztosító intézmények ren­delkezésre állnak, .míg más területeken, elsősorban a ,la­kásellátás területén ez idő szerint még nem .adhatunk számot hasonló eredményes­ségről. De bizonnyal sor ke­rül 1985-ig erre is. A termelési és ellátási bi­zottság tevékenységéről szóló beszámoló elfogadását köve­tőien foglalkozott a városi ta­nács a „Bejelentések"’ címszó Platt élőterjesztett ügyekkel és jelölte ki a IV. sz. Általá­nos Iskolát német nyelvet ok­tató iskolává. Az intézmény — alapozva a Honvéd utcai óvoda 81/82-ben bevezetett német nyelvoktatására —, az 1983/84-es tanévtől felmenő rendszeriben, egy csoportban német nyelvet oktat. A könyv szerepe ma Az őszi megyei könyvhetek elé A könyv célja semmiképp sem az, hogy elraktározva, olvasatlanul, a közösség gaz­dagítása nélkül ringasson el minket a betűk tengerén, vagy úgy tornyosuljon elénk, mint megemészthetetlen, át- rághatatlan mesebeli kása­hegy. Tiszteljük, de nehéz fölfognunk a lezárt, gyara- píthatatlan kultúrákat. Ezért keresték a nyitott emberek mindig azokat a további esz­közöket, amelyek hatásosan fejlesztették a világról az együttes tudást. Létezni, dolgozni, egymás­nak szóval üzenni — írásjel és könyv nélkül is évezrede­kig tudtak e földön előde­ink. Közben a rengeteg időt óhatatlanul is arra fordítot­ták, hogy egyszer majd túl­jussanak a pontatlan és pri­mitív üzengetésen. Modern kifejezéssel: változtassanak időt rabló és félrevezető közlési helyzetükön. Hiszen a szó elszállt (és torzult), ami­kor nem volt róla írás, ami megmaradjon —, hogy hi­ánytalanul közvetítse azt a múlhatatlan gondolatot, amit egyik ember a másiknak tu­domására akar hozni meg­fontolás végett. Napjainkban az elektroni­kus kép- és szóközvetítés jóvoltából, mintha kissé hát­rébb sasszéztunk volna. Suttyomban visszahátrál­tunk ahhoz a régi beszélge­tős-kommunikáló viszony­hoz. Persze nem oktalanul, nem véletlenül. A távközlés bevezetésével alighanem vissza akartunk nyerni vala­mit abból a közvetlenségből és egyidejűségből, amit a könyv csak áttételesen ad meg. A közvetlenség öreme s az előforduló dolgok széles el­térj eszthetőségének tapasz­talása indította arra a tévé­korszak kitermelődött kuta­tóit, hogy megkongassák a lélekharangot félezredév könyvszázadai felett. A jö­vőbe kukucskáló szakférfiak — a macluhisták — úgy vél­ték, hogy a tévé a maga be­láthatatlan kínálatával (ami nem csupán a szórakozást szolgálja) egyhamar kifogja szorítani a pozícióból a köny­vet. Jóslatukat a könyvhöz szo­kott közönség berzenkedve és hitetlenkedve fogadta. An­nál is inkább, mert az új­módi kommunikáció — tudó­sok egyáltalán nem a tévé­ben, de híres-hírhedt köny­vekben hirdették meg elmé­letüket. Rövidesen azonban az ol­vasás esküdt szerelmesei is a bőrükön tapasztalták, hogy van némi igazság az enyhén csökkenő és negatív olvas- mányösszetétel-változást jel­ző olvasói statisztikákban. A tévé tőlük is kiköveteli, csú­nyábban szólva ellopja az energiát. Ezért kell még job­ban megválogatniuk ama könyveket, melyeket olvasni vagy tanulmányozni érde­kesnek tartanak. De éppen itt, ezen a gon­dolkodási fordulóponton jut­hatunk el ahhoz a termékeny felismeréshez, hogy de­hogyis tette-teheti felesle­gessé a tévé a tartalmas könyvet! Mint ahogy a té­tel fordítva is igaz. Az olvasásra kínálkozó könyvek számának folyama­tos emelkedése és a tévé­műsorok szakadatlan meny- nyiségi növekedése azt mu­tatja a kiszorítósdit játszó el- mélkedőkkel szemben, hogy egyiket sem muszáj az igazi kultúrát és a hasznos isme­reteket terjesztő eszközök közül kiiktatni. A kulturálódás és a műve­lődés óhaja volt mindig is a döntő lépés affelé, hogy megérezzük: mennyire nem attól függ e minőség, hogy milyen eszköz hordozza. Aki viszont nem tudja kiválasz­tani a kínálat áradatából a jót, mert igyekvése ellenére képtelen eldönteni, hogy arányos szellemi gyarapodá­sához a fölajánlott válasz­tékból mire van szüksége, az — sajnos — akkor sem is­merné fel az értékeket, ha csak könyvet forgatna, csak rádiót hallgatna, ha csak té­vét bámulna, vagy kizárólag tanítóira és barátaira ha­gyatkozna önmaga építésé­ben. Azt próbáljuk meg kisze­melni, amihez hajlamunk ve­zet, s ami majd feltételezhe- tőleg értelmes foglalatossá­gunk lesz a jövőben. Ennek a választási — elkülönítési tu­dománynak a megszerzésé­ben pedig, saját józan belá­tásunk és magasabb érde­künk mellett, a könyvérté­kelők segítenek bennünket. ISZLAI ZOLTÁN Vb-ülés Bonyhádon A Bonyhád városi Tanács Végrehajtó Bizottsága teg­nap délután ülést tartott. Napirenden szerepelt egye­bek között a városi tanács köztisztasági tanácsrendele­tének hatályosulása, a költ­ségvetési üzem köztisztasági tevékenységének fejlesztése is. A végrehajtó bizottság 1980-ban határozatot hozott a MÁV rakodóterületének rendezését kényszerítő in­tézkedés megtételéről, az in­tézményes szemétszállítás ki­szélesítésének gyorsításáról, valamint a köztisztasági ren­deletekben foglaltak mara­déktalan végrehajtásáról. A napirendi pont előadója be­számolhatott arról, hogy az állomás rekonstrukciója ez év végéig befejeződik, de már az eddig végzett mun­kák eredményeként is meg­szűntek a korábbi panaszok forrásai. A költségvetési üzemnek köztisztasági tevé­kenysége keretében — az intézményes szemétszállítás mellett — 22 ezer négyzet- méter burkolat és 7 ezer négyzetméter burkolat nél­küli útfelület téli-nyári tisz­tán tartásáról is gondoskod­nia kell. A beszámoló szólt az eszközállomány fejleszté­sének, valamint a köztiszta­sági brigádok személyi állo­mányában beálló gyakori változás problémáiról is. A végrehajtó bizottság a városközpont részletes ren­dezési tervének jóváhagyá­sával zárta ülését. A nagyobb munkadarabokat még a szabadban javítják A telephely Kapospula főutcáján Természetesen a mérleg ja­vító életformát vállalni is kell. A rengetek utazás még a leg­erősebb emberből is kiveszi az erőt. A munkakörülmények sem hasonilítanaik valami osil- logó-villogó gyárhoz, és min­den szociális létesítménnyel ellátott munkahelyhez. Ezt a szakmát ima már nem tanítják sehol. Régebben még szerepelt a szakmai jegyzé­ken, mára már lekerült on­nan, így szervezett oktatás keretében nem lehet elsajátí­tani. Már csak azért sem, mert összetett feladat: lakatosnak, villanyszerelőnek, kovácsnak és még ki tudja, minek nem kell lenni egy személy ben. Űj embereket így csak a társ­szakmákból tudnak képezni, úgy, hogy ők maguk segíte­nek, es megmutatják a szak­mai fogásokat. Akiből egy év alatt nem lesz mér lég javító, abból az élete végéig sem. Ér­zék kell hozzá és jó kéz, anél­kül nincs előrejutás. Természetesen az előbbiek azt is jelentik, hogy a mérleg- javítókat tisztességesen meg kel'l fizetni. A kisszövetkezet egyik előnye, hogy itt nincse­nek megkötött bérszabályozási formák. Amennyit megter­melnek, annyit fizethetnek Is. Habár ez nem is olyan egy­szerű: minden száz forint bér után közel hatvan forint a kiadás, az SZTK és a külön­féle bérjellegű adók. így a 10 ezer forintos kereset után több mint ötezer forintot kell befizetni. És ennek a követel­ménynek csak akkor tudnak eleget tenni, ha meg is ter­melik azt az összeget. Es meg tudják termelni. A kisszövetkezet az 1983-as év­ben várhatóan 7—8 millió fo­rintos termelési értéket állít elő, amiből várhatóan a tiszta nyereség két millió lesz. — Természetesen, — mond­ja Pusztai Zoltán elnök — ná­lunk minden csavarnak „sze­me van”, amit nem dobnak el az emberek, és nem is hagy- oaK a szemétbe kerülni, mert az rögtön meglátszik az anya­gi helyzetünkön. Minden fillért fogni kell, mert az eredményes munká­hoz nemcsak a munka szük­ségeltetik, hanem pénz is, amit csak együttesen tudnak előteremtem. Ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, vásárolni kell olyan berendezésieket, amelyek könnyebbé teszik a munkát. Így kellett kigazdál­kodni azt a két Zuk kiskocsit, amivel a szállítást megoldot­ták. Most gyűjtenek — a szót teljes értelmében kell venni — egy platós tehergépkocsira, a meglévő Robur mellé. De, a pénzt nekiik kell előterem­teni. így aztán a kisszövetke­zetben mindenki alkalmazott és egyben vezető is, mert huszonegyen vannak és oda­figyelni a dolgokra minden­kinek kötelessége. A kisszövetkezet rendelke­zik egy 300 négyzetméteres alapterületű „üzemcsarnok­kal”, de ezt is bővíteni kell. A bővítést pedig a hétvége­ken, társadalmi munkában végzik. Természetesen a tár­sadalmi munka itt .máskép­pen értendő, hiszen az új mű­helyekkel, a fürdővel, a gépek felújításával a maguk közös vagyonát gyarapítják. — Mennyivel könnyebb és egyszerűbb az adminisztráció itt? — kérdezem az elnököt. — Semmivel sem kevesebb, mint egy több száz fős üzem­ben. Itt is ugyanaz a papír­munka, egy viillanyégő vásár­lásánál, mint másutt. Tehát sok és kényelmetlen nálunk is a bürokrácia által kiszabott tennivaló. — És kikkel tudják csinál­tatni ezt? — Vám főkönyvelőnk és ad­minisztrátorunk nekünk is. Osiak azzal a különbséggel, hogy két nyugdíjast és egy .mellékállásban dolgozó höl­gyet foglalkoztatunk. A szövetkezetben keresik az új lehetőségeket is. Ma már nemcsak mérlegjaví­tással foglalkoznak, hanem vállalnak villanyszerelést és más munkákat is. A munka­időt teljes egészében ki kell tölteni, és ezt csak úgy lehet, hogy az időkieséseket is ki­használják. Van egy csoport­juk a Balaton mellett Gyenes- diáson. Ott öten dolgoznak, és ugyanúgy járják az országot, mint a többiek. Azt mondja az elnök, hogy ők is ugyanúgy dolgoznak, mint a lobi mér,legjavító egy­ség az országban, csak egy picivel jobban. Ez a pici azt is jelenti, hogy évekre előre megvan a munkájuk. Egyéb­ként a mérlegjavítókniak szi­gorú meósaik vannak; az Or­szágos Mérésügyi Hivatal szakemberei... H. J. — G. K. A Kapospulai ri és Szolgáltató kezet igazán kicsi egyen dolgoznak itt, ország minden részén, lévén, hogy mérlegjavítással foglal­koznak. Mérlegek — vasúti, közúti, híd ... — pedig távoli városokban, falvakban, pusz­tán vannak. így a szövetkezet tagjai csak negyedévenként vannak együtt, amikor .menet­rendszerűen megtartják köz­gyűlésüket, ahol nem gond szinte személy szerint is ér­tékelni a munkát. A kapospulai szövetkezet 1982. július 1-én alakult. Ad­dig a dombóvári áfész kere­tében dolgoztak. Az önállóság megteremtésének több oka is volt. Megrendelésük már ek­kor is számtalan volt, de a lét. szám nem ment föl tíz fölé. Sok gondot okozott, hogy az áfész részére is megszabták, hány kilométert futhatnak kocsijai, sőt, azokat még csök­kenteni is kellett. Rájuk is vonatkozott a magán személy- gépkocsikról -hozott határozat, így bármennyire is jól érez­ték magukat az áfésznál, .mégis gátja volt a további fejlődésnek. A kisszövetkezet egyszerűbb gazdasági forma, így éssze­rűbb volt a különválás, és az új forma kialakítása. Az áfésztől átvették a be­rendezéseket, az anyagkészle­tet azzal a megkötéssel, hogy év végéig kifizetik azt. És de­cember közepére már kigaz- dálkodták azt a háromszáz- ezer forintot, amivel tartoz­tak. A kezdeti zökkenők után hamar felfuttatták a létszá­mot huszonegyre. Természe­tesen hozzájuk is lépett be dolgozná olyan ember, aki úgy gondolta, hogy „ell’ődör- gök”, de ezt egy ilyen kis kö­zösségben lehetetlen megten­ni hosszabb távon. Hiszen a harmadik hónapban már je­lentkezik a felelősségre vonás. Az ilyen „munkatársak” aztán hamar odébbálltak. Az előbbiek annál is inkább bekövetkeznek, mert egy-egy távoli munkahelyein két-há- rom ember dolgozik együtt, és szigorúan teljesítménybér­ben ... ott meg nem lehet há­romból egynek lazítani. Mérlegbeállítás Kisszövetkezet Kapospulán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom