Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-13 / 216. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 13. A Pravda a madridi találkozóról A madridi találkozón szer­zett tapasztalatoknak nagy jelentőségük van. Azt bizo­nyítják, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok, bármennyire eltérő is legyen politikájuk, bármeny­nyire különbözőképpen is ér­tékeljék a nemzetközi hely­zetet, képesek kölcsönösen elfogadható, realista meg­állapodásokra jutni még a jelenlegi, Washington hibájá­ból feszült nemzetközi lég­körben is. Ezt hangsúlyozza vasárnapi nemzetközi szem­léjében a Pravda, a madridi találkozó eredményeit érté­kelve. A cikk arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy az értekezlet eredményes befejezése szá­mottevő sikere annak a nem­zetközi irányvonalnak, amelynek célja a katonai ve­szély csökkentése, a helsinki tanácskozás záródokumentu­mában foglalt valamennyi elv tiszteletben tartása, a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti együtt­működés. A csaknem három éven át tartó madridi találkozón vé­gül is győzedelmeskedett an­nak józan belátása, hogy a Helsinkiben kijelölt útról való letérés csak a konfron­táció zsákutcájába vezethet. A Madridban elfogadott zá­ródokumentum jelentős mér­tékben a Szovjetunió és más szocialista országok rugal­mas álláspontjának eredmé­nye. Olyan kompromisszum, amely elősegíti az enyhülés ügyét, a békés kapcsolatok fenntartását Európában és az egész világon. Bebizonyosodott, hogy le­hetőség van olyan megálla­podások elérésére, amelyek javára' válnak minden nép­nek, s elősegítik az enyhülés folytatódását és fejlődését. Madridnak ez a tanulsága minden bizonnyal befolyásol­ja majd a világpolitika kö­zeli és távoli alakulását — állapítja meg a Pravda. PANORAMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Mengisztu Haile Mariamot, a Szpcialjsta Etió­pia ideiglenes katonai kor­mányzótanácsa elnökét, az etióp forradalom győzelmé­nek 9. évfordulója alkalmá­ból. SZÉKESFEHÉRVÁR Chilei szolidaritási nagy­gyűlést nendeztek hétfőn a székesfehérvári egészségügyi szakközépiskola aulájában. A demonstráción a székes- fehérvári nagyüzemek dol­gozóinak és tanulóifjúságá­nak képviselői emelték fel szavukat a Pinochet-rez^im népirtó. antidemokratikus politikája ellen, szabadságot követelve a latin-amerikai népeknek. BÉCS II. János Pál pápa, aki az osztrák katolikusok országos találkozóján tartózkodik Bécsben, hétfőn a szt. István székesegyházban mondott mi­sét, majd osztrák értelmisé­giekkel találkozott. A pápa látogatást tett a bécsi ENSZ- intézményeknél is. TOKIÓ Miközben a hivatalos To­kió továbbra is arra törek­szik, hogy elhárítsa magáról a szovjet légtérbe szeptem­ber 1-én behatolt dél-koreai repülőgéppel történtek miat­ti felelősséget, a japán fővá­rosban egyre hangosabbak az ellenkezőjét bizonyító vé­lemények. Tanabe Makoto, az ellenzéki Japán Szocialis­ta Párt központi végrehajtó bizottságának főtitkára hét­főn a parlamentben kérdőre vonta a kormányt amiatt, hogy nem akadályozta meg az incidenst. A politikus hangsúlyozta: az amerikai és japán járőrgépek, valamint radarrendszerek tudtak ar­ról, hogy a dél-koreai repü­lőgép mélyen megsértette a Szovjetunió légterét, s ennek alapján figyelmeztethették volna útirányának megvál­toztatására. Néhány adat a finn gazdaságról Finnország kis ország. Területe ugyan három és félszer nagyobb Magyarországé­nál, lakosainak száma azonban csak 4,7 millió. A munkaképes korú finnek körülbelül 35 százaléka az iparban, 40 százaléka a keres­kedelemben és szolgáltatási ágazatokban, 10—12 százaléka a mezőgazdaságban és 8 százaléka a közlekedésben dolgozik. A szabad vállalkozás elvén alapuló finn gazdaság nagy része magánkézben van. Néhány területe azonban állami monopó­lium, mint például a vasút, a szeszipar és alkoholforgalmazás. A gazdaság egyensúlyát — ahogy a legtöbb kis ország esetében — döntően meghatározza a külkereskedelem. Legfontosabb kereskedelmi partnerei Svéd­ország, a Szovjetunió, Anglia és az NSZK. Finnország nemzeti termelésének negyed­részét, ipari termelésének pedig több mint egyharmadát exportálja. Ipari termékek körülbelül 95 százalékát adják az összkivi- telnek. A világ ipari termelésének a finn ipari termelés csak 0,3 százalékát adja, de a világkereskedelemben való részesedése több mint háromszorosa ennek. Néhány iparágban a finnek szerepe nem­zetközileg is jelentős. így a világ papír- és kartonpapír-kereskedelmében, valamint a fémipar egyes ágaiban ez az arány 15—20 százalék. Az ország területének kétharmad- részét borító erdő az alapja a fejlett fa- és papíriparnak; termékeinek 80 százaléka ke­rül exportra. Az összkivitel 32 százalékát fémipari termékek teszik ki. Nagyfokú sza­kosodás ment végbe a hajóépítés és a gép­gyártás területén. A finn hajóépítés reme­keit, a jégtörőket, utasszállító hajókat, olaj­fúró tornyokat az egész világon ismerik. Finnország energiában szegény ország, gazdasága tehát mindenkor érzékenyen rea­gál a nyersanyagok és energiahordozók vi­lágpiaci árának változásaira. Az energia- hordozók árainak emelkedése az elmúlt években rendkívül megdrágította az im­portot, következésképp jelentős a külkeres­kedelmi mérleg hiánya. Mégis gazdasági fejlettsége révén Finnország az élvonalba tartozik, az egy főre jutó bruttó nemzeti terméke magasabb, mint például Ausztriáé, Japáné, Angliáé, vagy Olaszországé. Az ENSZ hivatalos statisztikája szerint fejlett­ségi szintben a 16. helyet foglalja el a világ- szervezet tagállamai között. 1982-ben a közös piaci országok 35 szá­zalékkal, a szocialista országok 28 százalék­kal, a szabadkereskedelmi társulás országai 20 százalékkal részesedtek a finn külkeres­kedelemből. A külkereskedelmi forgalom 12 százalé­kát tette ki a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem, míg a maradék 6 százalékon az Egyesült Államok és Japán osztozott. Finnországnak a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben az Utóbbi időkben egyen­súlyeltolódás, finn többlet tapasztalható, a finnek piacot keresve, az idén 4 százalékkal kívánják bővíteni a kivitelt a fejlett tőkés országokba. Finnországban arra számítanak, hogy az olajár emelkedése és a hagyomá­nyos szovjet termékek behozatalának bőví­tése a jövőben helyrebillenti a szovjet—finn külkereskedelmi mérleget. A jövő évben írják alá a következő szovjet—finn keret- szerződést, amely hosszú és rövid távon szabályozza a kereskedelmi kapcsolatokat is. Finnországban az utóbbi időben nagy az érdeklődés a távol-keleti kereskedelmi kap­csolatok fejlesztése iránt is. Két-három év alatt 34 finn érdekeltségű vállalat létesült Indonéziában, Malaysiában, fejlesztik a kapcsolatokat Thaifölddel és a Fülöp-szi- getekkel is. Néhány kiegészítő adat: 1983-ban az éves bérindex 10 százalékkal, a fogyasztói árin­dex 9 százalékkal emelkedik Finnországban. 1984-re 3 százalékos nemzeti jövedelem- emelkedést terveznek, elsősorban a tőkés országokkal folytatott kereskedelem ered­ményeként. Tíz év után A diktátor végjátéka Rendőrök néznek farkasszemet a tüntetőkkel az egyik til­takozó napon. (Fotó — AP—MTI—KS) A történelem sajátos frics­kája, hogy a vészharang épp az Allende-kormányt meg­döntő véres puccs tizedik év­fordulója táján kondult meg. A. sorozatos nemzeti tiltako­zó napok jelzik: Chile be­lépett a Pinochet utáni kor­szakba, még akkor is, ha a tábornok-elnök változatla­nul az 1989-ig tervezett man­dátumáról szónokol. A poli­tikai pártok és a szakszerve­zetek már nyíltan tárgyalják a diktátor távozását követő alkotmányos lépések menet­rendjét, az erőszakrendszer pedig egyre újabb engedmé­nyekre kényszerül. A felszínen, látványos, né­hány hónap alatt omlottak le a diktatúra pillérei. Az első nagyszabású megmozdulásra májusban került sor a szak- szervezetek sztrájkfelhívását követően. Az országos tilta­kozó nap megismétlődött jú­niusban, júliusban, majd augusztusban. Pinochet mind ingerültebb választ adott a tömegek elégedetlenségére, sok ezer fegyverest vezényel­tetek az utcákra. Az erőszak mégsem segí­tett. Pinochet, utalsó lehető­ségként, egyfajta politikai végjátékként az engedmé­nyek módszeréhez folyamo­dott. A kulcsfontosságú — a miniszterelnöki tisztséggel egyenértékű — belügymi­niszteri posztot egy konzer­vatív polgári politikusra, Onofre Jarpára bízta. Az új belügyminiszter feladatul kapta, hogy kompromisszu­mokkal ossza meg az ellen­zéket, kínálja fel a párbeszé­det a polgári pártoknak. Fel­oldották a tíz éve érvényben lévő rendkívüli állapotot, ígéretet tettek a betiltott po­litikai pártok működésének engedélyezésére, kivéve per­sze a marxista, baloldali erő­ket. A diktátorral egyébként három fő politikai csoporto­sulás néz farkasszemet. Nem pártok, inkább személyisé­gek gyűjtőmedencéje a PRO- DEN. Ennél sokkal fontosabb a Demokratikus Szövetség, amely a centristának minő­sülő kereszténydemokraták kezdeményezésére született. Részt vesz benne a jobboldali nemzeti párt, a középutas ra­dikális párt, s a szocialista párt egyik mérsékelt szár­nya. Programjuk a katonai rendszerrel való párbeszé­den alapul, de ők is követe­lik Pinochet lemondását. A legújabb ellenzéki tömörü­lés, a Demokratikus Népi Front, amely a kommunista párt, a MAPU és a szocialis­ták . következetes baloldali szárnya részvételével augusz­tus végén hirdette meg prog­ramját, egy ideiglenes kor­mány azonnali megalakítását követeli. Az Allende-kormányt meg­döntő puccs pillanatában Chile politikailag megosztott ország volt. Pinochet azt hit­te, hogy véres terrorral, tíz­ezrek kivégzésével, százezrek bebörtönzésével és száműzé­sével tartósan megfélemlít­het mindenkit. A demokrati- *kus erőket is, a puccsot el­lenző polgári pártokat is. A diktátor elhatározott szándé­ka volt az „agyak átmosása”, a demokratikus hagyomá­nyok kiirtása. Olyan „csen­des többséget” kívánt meg­nyerni magának, amely „nem politizált”, amelyet ki­elégít a fogyasztói modell. Fokozatosan magánkézbe ad­ta a korábban államosított vállalatok zömét, megnyitot­ta a kaput a külföldi termé­kek és hitelek előtt. Vissza­csinálta az Allende-időszak agrárreformját.. Megszüntet­te a rendkívül haladó álla­mi biztosítási rendszert. Gazdasági modelljének a munkások és a parasztok kezdettől fogva kárvallottjai voltak; ám a válság később már érintette az import- dömpinggel versenyképtelen hazai kis- és középvállalko­zókat is. A külföldi kölcsönökre épített gazdaságpolitika né­hány év után megbosszulta magát; a vállalatok, a ma­gánbankok sorra csődbe ■mentek. Chile szinte fizetés- képtelenné vált, külföldi adósságai meghaladják a 18 milliárd dollárt. A pénzügyi krízis gazdasági válságba torkollott. 1981-ben és 1982- ben a termelés több mint tíz százalékkal esett, százez­reket bocsátottak el munka­helyükről. Ma a fővárosban, Santiagóban a munkanélkü­liek aránya meghaladja a húsz százalékot. A statisztika szerint a lakosság életszínvo­nala a tíz évvel ezelőtti szint alá esett. A tömeges elége­detlenség először gazdasági követelésekben fejeződött ki, s fokozatosan terjedt át po­litikai síkra. A Pinóchet-diktatúra kép­telen a gazdasági válság or­voslására, s ma már a fegy­veres fenyegetéssel sem tud­ja visszaszorítani az egyre erősödő követelést; Pinochet távozzék! ORTUTAY L. GYULA Hazánkba érkezett a brit külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezett sir Ge- offrey Howe brit külügymi­niszter. Az angol diplomácia vezetőjét a Ferihegyi repü­lőtéren vendéglátója fogad­ta. Jelen volt Bányász Rezső, hazánk londoni, valamint Peter William Unwin, Nagy- Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyság budapes­ti nagykövete. Az enyhülés tartalékai Hétfő esti kommentárunk. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Madridban a töb­bi között így fogalmazott: az enyhülés politikai tartalékai ko­rántsem merültek ki. Kijelentésének szinte illusztrációjaként a spanyol fővárosból, az európai találkozóról Gromiko egye­nesen Párizsba utazott, hogy a francia államférfiakkal foly­tasson eszmecserét. A szovjet—francia kapcsolatok régóta fontos elemei a kon­tinens biztonságának, az európai országok együttműködésé­nek. Aligha véletlen, hogy az enyhülés korszakának egyik- úttörőjeként máig is De Gaulle tábornokot emlegetik, aki a ■nyugati vezető politikusok közül elsőként látogatott el Moszk­vába. Franciaország és a Szovjetunió nemcsak a fasizmus el­leni háborúban, hanem a hidegháborút követő időszakban, az európai biztonság és együttműködés megalapozásának szaka­szában is példát mutatott a különböző társadalmi és gazda­sági berendezkedésű országoknak a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztésében. Ami Gromiko hétvégi párizsi megbeszéléseit illeti, a két­oldalú kapcsolatokban tagadhatatlanul gondot okoz a francia közép-hatótávolságú rakéták elbírálása. Jól ismert az ezek­kel összefüggő szovjet nézet: Moszkva hajlandó Genfben az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon mindén ésszerű meg­állapodásra, de ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO európai csapásmérő eszközeinek sorában a brit és a francia raké­tákat is vegyék figyelembe. A szovjet javaslat értelmében a hasonló típusú saját fegyverzeteket olyan mértékben csök­kentenék, hogy azok nem haladnák meg a brit és a francia eszközök együttes mennyiségét. Párizs — akárcsak London, valamint az amerikai tárgyaló fél — egyelőre hallani sem akar erről a megoldásról. Figye­lemre méltó viszont, hogy mind Hollandiában, mind Belgi­umban egyre nagyobb mértékben gyarapodik a legutóbbi Andropov-javaslat híveinek tábora. Mitterrand elnök, Mauroy kormányfő és Cheysson külügy­miniszter — Gromiko párizsi tárgyalópartnerei — egyöntetű­en hangsúlyozták annak fontosságát, hogy Moszkva és Pá­rizs között a politikai párbeszéd egyszersmind az európai és a nemzetközi béke érdekeinek is megfelel. Franciaország te­kintélye és súlya a mai bonyolult világpolitikai körülmények között kettőzött felelősséget ró Párizsra. Aligha kétséges, hogy annak idején a hidegháború korlátái közepette sem volt köny- nyú rátalálni az együttműködés, az enyhülés útjára. Ma azon­ban már ismertek ezek az ösvények, éppen Párizs taposta szélesre őket. Ha valamikor, most újból szükség mutatkozik arra, hogy Franciaország tevékenyen közreműködjék az euró­pai nukleáris konfrontáció veszélyének csökkentésében, az enyhülés légkörének föltámasztásában. örvendetes, hogy a párizsi tárgyalásokon a leglényegesebb kérdésekben: a béke megőrzéséért, a feszültség enyhítéséért teendő lépésekben egyetértés mutatkozott. A szovjet—fran­cia kapcsolatokban bizonyára jelentős állomásnak tekinthető Gromiko látogatása. Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a madridi európai találkozó eredményes lezárása után a nyo­matékkai hangsúlyozott kölcsönösen előnyös szovjet—francia együttműködés újabb lendületet adhat a kontinens biztonsá­gáért, a béke megőrzéséért tett erőfeszítéseknek. Lévén ez a kapcsolatrendszer is az enyhülés egyik fontos tartaléka. GYAPAY DÉNES 11 Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAARFOLYAMOK Érvényes: 1983. szeptember 13-tól Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font: 6 745,13 6 731,88 6 758,63 Ausztrál dollár 3 925,94 3 929,87 3 933,80 Belga frank 23,15 83,23 83,31 Dán korona 464,18 464,64 465,10 Finn márka 783.00 783,78 784,56 Francia frank 554,70 555,26 555,82 Hollandi forint 1 492,02 1 493,51 1 495,00 Japán yen (1000) 181,85 182,03 182,21 Kanadai dollár 3 617,78 3 621,40 3 625,02 Kuvaiti dinár 15 307,57 15 322,89 15 338,21 Norvég korona 598,19 598,79 599,39 NSZK márka 1 669,63 1 671,30 1 672,97 Olasz lira (1000) 28,02 28,05 28,08 Osztrák schilling 237,59 237,83 238,07 Portugál escudo 35,83 35,87 35,91 Spanyol peseta 29,39 29,42 29,45 Sváici frank 2 060,19 2 062,25 2 064,31 Svéd korona 566,31 566,88 567,45 Tr. es. cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 4 466,75 4 471,22 4 475,69 Az államközi megállapodásoko>i alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közléseknek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényes: 1983. szeptember 13-tól Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 549,32 6 954,44 Ausztrál dollár 3 811,97 4 047,77 Belga frank 80,73 85,73 Dán korona 450.70 478,58 Finn márka — a) 760,27 807,29 Francia frank 538,60 571,92 Görög drachma — b) 46,08 48,93 Holland forint 1 448,70 1 538,32 Japán yen (1000)> 176,57 187,49 Jugoszláv dinár — a) 42,22 44,84 Kanadai dollár 3 512,76 3 730,04 Kuvaiti dinár 14 863.20 15 782,58 Norvég korona 580,83 ' 616.75 NSZK márka 1 621.16 1 721,44 Olasz líra (1000) 27,21 28.89 Osztrák schilling 230,70 244,96 Portugál escudo 34,79 36,95 Spanyol peseta 28,54 30,30 Sváici frank 2 000,38 2 124,12 Svéd korona — a) 549.87 • 583.89 USA dollár 4 337,08 4 605,36 a) — vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 100-as b) — vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 500-as

Next

/
Oldalképek
Tartalom