Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

1983. szeptember 10. ^PÜJSÁG 11 „A könyveknek megvan a maguk sorsa” A gyermek* és ifjúsági könyvkiadás A könyveknek megvan a maguk sorsa. Vajon milyen sorsa van ma a hazánkban megjelenő gyermek- és ifjú­sági könyveknek? A fiatalok gondolkodásában milyen presztízse van az olvasásnak, a könyv szeretetének? Mi­lyen választékot kínál irodal­mi ízlésük fejlődéséhez, is­mereteik gyarapításához a könyvkiadás? A 70-es években a gyer­mek- és ifjúsági könyvkiadás dinamikus fejlődésének vol­tunk tanúi, a művek gyara­podását és a példányszámok változásait összevetve. 1971- ben mintegy másfélszáz kötet jelent meg 4,5 millió pél­dányban, a 80-as évek ele­jére ez a szám majdnem elér­te a négyszázat, illetve pél­dányszámban a 17 milliót. A számok emelkedése meg­nyugtató, érdemes azonban szóvá tenni néhány olyan problémát, amelynek elken­dőzése nem volna helyénva­ló. A könyvtárak emelkedése ellenére az utóbbi egy-két esztendőben — szerencsére — nem csökkent a könyv irán­ti vásárlói érdeklődés. Vésze­sen csökkent az olvasásra fordított idő. Az olvasási igé­nyek csökkenése különösen a gyermek- és ifjúkorban szo­morú tapasztalat. A gyermek - és ifjúsági könyvújdonságok száma 1982-ben az összkia­dás 4,5 százalékát jelentette, örülhetünk annak, hogy többségükben szépek, vi- vonylag olcsók, nemzetközi könyvkiállításokon, könyv- művészeti versenyeken más országok hasonló könyvkíná­latával szemben'versenyképe­sek. Ám aggódva kutatjuk, vajon megfelelő látásmódot nyújtanak-e az óvodás korú gyermekeknek a különféle képeskönyvek, lapozgatok. Évek óta tapasztalni, hogy a legkisebbeknek szánt leporel­lók választéka nem üti meg a mértéket, egyes művek il­lusztrációi nem törekednek arra, hogy a kicsinyek meg is értsék az alkotók üzenetét. Az iskolába . járó 10—14 éves korosztály — ha tévé­nézés mellett még olvasásra is fordít időt — kedvvel for­gatja Berkesi, May Károly, Dumas, Fekete István, Gár­donyi Géza, Cooper, Szabó Magda, Verne, Mándy Iván, Erich Kastner könyveit. De ahhoz, hogy az olvasás való­ban természetes igénnyé, ön­ként vállalt elfoglaltsággá váljék, az is szükséges, hogy a ráfordított idő kedvvel, öröm­mel, emlékezetes élményekkel járó tennivaló legyen. Előse­gíthetik gyermekkori könyv­ajándékok. a házi könyvtár felfedezése szülői segítséggel, bátorító, barátságos gyermek­könyvtárosi kéznyújtás, peda­gógusi buzdítás, no és persze jó könyvek. Az iskolai köte­lező és ajánlott irodalom — ha éppen nem hiánycikk — feladatszerűsége miatt nehe­zen marad meg a gyermekek kezében. A könyv azonban váratlanul felfedi értékeit, ha elolvasását a felnőttek nemcsak számon tartják, ha­nem a gyermekekkel együtt értelmezik is. Például az ol­vasótáborokban az Egri csil­lagok a gyermekek segítsé­gével megelevenedett, cselek­ményét játékos formában megismételték, a kötelező ol­vasmány igazi élménnyé vált. A könyvekkel való találko­zás nem mellékes formája a könyvvásárlás élményének felfedezése. Nézzük meg a vá­lasztékot! Az ismeretterjesztő gyer­mekkönyvkiadás eredmé­nyeivel joggal dicsekedhe­tünk. A méltán népszerű Bú­vár Zsebkönyvek, a Képes * Történelem, a Képes Föld­rajz, az Így élt..., a Kolib­ri, a Bölcs Bagoly, Az én zeneszerzőm .. ., Az én mú­zeumom . .., az Ezerszínű Ma­gyarország, a Csináld velünk- sorozatok köteteinek egyetlen hibája, hogy megjelenésük után hamar elfogynak a könyvesboltokból. Hiányukat látjuk, tapasztaljuk, pótlá­sukról néha későn, akadoz­va gondoskodunk. Pedig ha valami fontos, jó és hasznos, akkor kiadói álszerénység, vagy az olvasói igények kö­rüli bizonytalanság kis pél­dányszámban terjeszteni. Pa­pírkeretre hivatkozni — ahogy kiadóink szoktak — ebben az esetben nem he­lyénvaló. Az ismeretterjesztő köny­vek sikerével szemben ellen­pontként említhetnénk, hogy a kiadók és a költők keveset tesznek például a vers meg­szerettetéséért. A Kis Ver­seskönyvek, a Magyar Iro­dalom Gyöngyszemei fontos sorozatok, de hasonló kiadói szándékkal ritkán találkoz­hatunk. Eltűntek a régebben sikeres leányregények, nem találták meg mai helyüket. Kár. hogy a fiatal, pályakez­dő írók nem nagyon kíván­nak fiatalabb társaikhoz szólni, vagy ha igen, a köz­lésmód nem a legszerencsé­sebb. A könyvek sorsa függ at­tól is, hogy hogyan, mikor értesülünk róluk. A gyermek- és ifjúsági könyvkiadás leg­főbb gazdája a Móra Könyv­kiadó, bár helytelen volna megfeledkezni arról, hogy a Tankönyvkiadó, a Minerva, a Zeneműkiadó, a Medicina és az Ifjúsági Lapkiadó Vál­lalat elsősorban ismeretter­jesztő művek kiadásával részt vállal belőle. A Móra Könyv­kiadó tájékoztatófüzetekkel ad tudósítást műveiről, soror zatairól, kiadói terveiről. Hogy valójában mennyit se­gít ez a könyvek kiválasztá­sában. azt nem tudjuk ponto­san, de az biztos, hogy a személyes tájékoztatást nem pótolja. Néhány hete kap­tunk hírt arról, hogy az Eu­rópa Könyvkiadó könyvklub létrehozásával kívánja javí­tani a kiadó és olvasóinak kapcsolatát. írásbeli, szóbeli tájékoztatásról, előjegyzésről csak a könyvklub tagjainak szánt könyvritkaságok meg­jelentetéséről, különféle iro­dalmi programok szervezésé­ről gondoskodik. Jó volna, ha ezt a kezdeményezést a Mó­ra Könyvkiadó a maga sajá­tos eszközeivel speciális for­mában követné. A könyvek iránt érdeklődő fiatalok bi­zonnyal szívesen járnának olyan gyermek- és ifjúsági könyvklubokba, ahol műve­lődve szórakozhatnának. Az Olvasó Népért mozga­lom III. országos konferen­ciáját októberben rendezi a Hazafias Népfront. Majdnem azonos időben a népfront egv másik programra is ké­szül: társadalmi vitán mond­hatják el véleményüket a gyermek- és ifjúsági könyv­kiadás és -terjesztés helyze­téről pedagógusok, könyvtá­rosok, népművelők, szülők, fiatalok, az illetékes társa­dalmi és tömegszervezetek munkatársai. A társadalom számára nem lehet közöm­bös, hogy meg tudja-e terem­teni a jövő nemzedékének a tartalmas művelődés felté­teleit. Maróti István Pierre Székely kiállításairól A formák ellentéte és harmóniája A Párizsban élő Pierre Székely életművét — kicsit rendhagyó módon — négy helyet végigjárva ismerhet­jük meg ezekben a hetekben Budapesten. A rendhagyó ki­állításnak az oka, hogy ami­kor a Nagyvárad téri Béke­szobor felállítása körüli meg­beszélések folytak, felmerült az az igény, hogy a szobor­avatás és a több mint három évtizedes művészi tevékeny­ség átfogó bemutatása egy­mást követő és kiegészítő esemény legyen. Hamorosan kiderült, hogy 1983-ra a leg­több kiállítóhely lekötötte termeit, így a szükség forma­bontást eredményezett: egy kiállítás négy helyen került megrendezésre. Az első „ki­állítóhely” a Nagyvárad tér, ahol 1983. június 14-től a Bé­ke című szobor látható. Az emberre és madárra emlékez­tető alkotás — kölcsönvéve a művész szavait — jel-szobor. Az embertestű madár hatal­mas szárnyai és az egész mű statikai felépítése érzékelte­ti, hogy korunk békéje hatal­mas erők egyensúlyára épül. Néhány napja, augusztus 25-én nyílt meg az újjáala­kult Budapest Galéria kiállí­tótermében Székely köztéri és építészeti munkáiból ren­dezett tárlat. A kiállított köz­téri szobrok modelljei egyben önálló kisplasztikái alkotá­sok, közös jellemzőjük a konstruktív szellemű figura- tívitás. Fotók, diák, filmek segítségével tanulmányoz­hatjuk a tíz-húszszoros vagy még többszörös nagyságban megvalósult műveket. 1983- ban Nainville les Roches-ban (Franciaország) állították fel a Védd magad önmagadtól című szobrot. Megfigyelhet­jük, hogy a rusztikus ele­mekből szerkesztett plaszti­kában olyan erő és arány­viszony valósult meg, amely az ember és a természet koz­mikus erejét sugallja. Pierre Székelynek közel száznyolcvan szobra áll Európa, Ázsia, Amerikai or­szágaiban, városaiban. Alko­tó tevékenysége a hatvanas évektől kezdve kiterjed az építészet területére is, az 1976-ban kiadott Nagy La­rousse lexikonban a szobrász­építészet úttörőjének nevez­ték. Több ház és a Valenci- ennes-i karmelita kolostor el­készítése után került sor 1964—69 között a francia ten­gerparton, Bég Meil-ben a Megújulás faluja címet vise­lő üdülőtelep felépítésére. A szoborszerű épületek szerve­sen kapcsolódnak egymáshoz, a fehér falak kontrasztjaként megjelenő színes bejáratok és ablakok, a tájat és a ker­tet összekapcsoló környezet a megszokottól eltérő, harmo­nikus keretet ad a pihenés­hez. A nyaralófalu építészeti A Védd magad önmagadtól című szobor A kórusmozgalom Magyarországon Ma a kórusok és a falusi népdalkörök tagjainak a szá­ma meghaladja a 80 ezret. Az európai rangú magyar énekkari kultúra múltja 500 évre nyúlik vissza, és a kez­detek is a legmagasabb szín­vonalú európai kórusmuzsi­kához kötődnek. A krónikák feljegyezték, hogy a 15. szá­zad második felében. Mátyás udvarában már működött egy 13 tagú állandó, ahogy ma mondanánk: függetlenített énekkar. A legigényesebb eu­rópai kóruszene Beatrix-szel érkezett az udvarba, s Má­tyás király a bányavárosok teljes jövedelmét fordította erre a célra. A Budán fel­hangzó. több szólamú rene­szánsz karének még Castello püspököt, a pápa küldöttét is bámulatba ejtette. Lelkes je­lentése késztette arra V. Sixtus pápát, hogy a Sixtusi kápolna — később világhírű­vé vált — kórusát életre hívja. i A több szólamú éneklés a felvilágosult uralkodók udva­rában kezdődött. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem pártfogoltjaként alkotott pél­dául Giovan Battista Mosto, kora egyik legtehetségesebb észak-olasz madrigalistája; a mecénási szerepet később a híres iskolák vették át. A Debreceni Kollégiumi Kántus 1739-ben alakult. Szilágyi Márton rektor uramnak nem kis fáradságába került, hogy a gyülekezeti tagokkal meg­értesse: nem csupán egy, ha­nem négy szólamban is lehet énekelni. A Sárospataki Is­kolai Énekkar meglétéről csupán 1752-ből vannak ada­tok, azok viszont már arról tanúskodnak, hogy a kórus világi dalokat is énekelt. Né­ha — borízű hangon. Lega­lábbis erre lehet következtet­ni a törvénybe iktatott mű­ködési szabályzatából, amely kimondja, hogy „... aki a kóruspróbán az éneklést szín­lelve csak a száját mozgatja, aki vidéki szereplések alkal­mával dorbézol, vagy magát leissza... 50 dénárt tartozik fizetni”. Fizettek, nem fizet­tek — ki tudja, de az bizo­nyos, hogy már nyolc szólam­ban is énekeltek. A hazai karéneklés első nagy korszaka a reformkor­ban bontakozott ki. A nem­zetté válásban a nyelv és az irodalom mellett a zenének is nagy szerepe volt: sorra ala­kultak a kórusok. Egressy Béni a Szózat, Erkel Ferenc a Himnusz megzenésítésekor, a nemzeti operák kardalainak komponálásakor maga előtt látja „az égész országot", amely majd énekelni fogja őket. Népszerűvé vált a Szózat, a Himnusz, a Hunyadiból a Meghalt a cselszövő, s ebben nagy része volt Havi Mihály­nak, a Nemzeti Színház éne­kesének. aki 1840-ben alakí­tott férfikarával járta az or­szágot. A szabadságharc leverése évekre elnémította a dalt. Az önkény, az elnyomás enyhü­lésével azonban ismét közön­ség elé álltak a kórusok: a Pest-Budai Dalárda, a Lugosi Dal- és Zeneegylet, a kőszegi Concordia Férfikar, a bajai, a balassagyarmati, a harkai. a miskolci, a szarvasi, a szek­szárdi, a pécsi, a veszprémi dalárda. A Pécsi Dalárda zászlóbontó ünnepsége 1864- ben egyúttal az első országos dalostalálkozó is volt: tizen­nyolc együttes vett rajta részt. A kiegyezést követő idő­szak a magyar kórusmuzsika második fénykora, legalábbis, ami a számszerűséget illeti. Országos méretűvé vált a „dalárdamozgalom”, városaink egymással versengtek a „da- lárdaünnepségek” szervezésé­ben, egymást követték a dal­pályázatok és a „dalárdaver­senyek”, megalakultak — el­sőként 1870-ben Vácott, majd Pesten és Pécsett — az első önálló női karok is. Fénykor volt a századvég, a századfor­duló, csak éppen a kórusok műsorában kicsit sok volt a műdal, a nóta. Viszont ebben az időben alakultak meg az első mun­káskórusok. Kezdetben még a dalárdák nótáit énekelték, legföljebb csak a szöveg vál­tozott. 1892. május elsején Hódmezővásárhelyen az ag- rárproletároik a Kossuth-nó- tát így énekelték: „Indulj munkás tüntetésre, május hó­nap elsejére..." A munkás- mozgalom népszerű dala. a Fel vörösök. proletárok, amelynek már önálló dallama és szövege van. a Tanácsköz­társaság idején vált általáno­san ismertté. Századunk első éveiben megjelenik a népdal. Vikár Béla fonográffal járta az or­szágot. Kodály pedig a ma­gyar népdal szerkezetéről írta bölcsészdoktori értekezését. 1917-ben a Lichtenberg-kórus a Zeneakadémián elsőként mutatta be Bartók Tót nép­dalok című férfi- és Kodály Két zoborvidéki népdal című női karát. 1923-ban pedig fel­hangzott Kodály Psalmus Hungaricusa. Az ..új zene" ha nehezen, ha sok ellenállás­ba ütközve, de megkezdte diadalútját. Első értői és népszerűsítői között a mun­káskarok is ott voltak. Napjainkra nemcsak a da­losmozgalom tartalma, hanem formája, stílusa is megválto­zott: embertől emberhez szól az ének. Ma nem dalárdák, hanem munkás-, parasztkóru- sok, iskolai és diákénekkarok énekelnek. A magyar ének­karok európai rangúak. Mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy neves külföldi együtte­sek jönnek el kétévenként Debrecenbe, az európai hírű nemzetközi kórusversenyre. A külföldiekre pedig évről évre vagy másfél tucat magyar énekkart hívnak meg a ren­dezők. Nincs olyan év, hogy ne díjakkal érkeznének haza Olaszországból, Belgiumból, Spanyolországból, s máshon­nan. A legnevesebb európai kórusversenyről, Llangollen- ből tavaly a Bartók Kórus egyszerre három első díjat is elhozott. Erre még sohasem volt példa az angliai talál­kozó történetében. DEREGAN GÁBOR A Megújulás faluja Székely-tcrvezte épületei sajátosságai közé tartozik a ritkán használt úgynevezett lövellt-technikai eljárás, ame­lyet Henri Moutte építésztár­sával közösen alkalmaztak. A formára hajlított rácsszer­kezetre betonburkot lövell­tek, és így keletkeztek a di­namikus ívű épületek. A Vigadó Galériában szep­tember 8.—október 2. között kisplasztikáiból, festményei­ből, rajzaiból, miniatűr ret­rospektív kiállítás látható. A legkorábbi szobor 1944-ben készült a jászberényi munka­táborban, ezt követi — csupán villanásszerűen — az ötvenes évek szürrealista irányultsá­gára utaló festmény és terra­kotta szobor. Hangsúlyosab­ban szerepelnek a hatvanas években született pozitív-ne­gatív formák ellentétére épü­lő művek, valamint a hetve­nes években kialakult színes korszakának, a különböző színű márványból, gránitból, féldrágakőből készített kis­plasztikái. A kiállítás legké­sőbbi alkotásait, a Létörö­möt és a Kőcirkusz-sorozat néhány darabját nemrég Ma­gyarországon, a siklósi bá­nyában fejezte be a művész. Grafikáinak és festményei­nek többsége szobrokban megfogalmazott gondolatai­nak kétdimenziós változatai. Kő- és aszfaltfelületről rizs­papírra átvitt sokszorosított grafikáira, fekete és színes méhviaszra rajzolt képeire, fénykarcaira, egyedi festmé­nyeire a formai tömörség és a biztos szerkezet a jellem­ző. A Fészek Klub Hermán Li- pót termében ugyancsak szeptember 8.—október 2. kö­zött faliszőnyegek, érmek, éremszobrok láthatók. A ló­szőrből készített négydarabos Életerő című faliszőnyeg-so- rozatban Székely geometrikus jeleinek újabb — az anyag sajátságaihoz alkalmazkodó — változatát ismerhetjük meg. A hántolt, faragott fe­lületek és a fényes állatsző­rök ellentéte egyszerre nyújt képi és plasztikai hatást. Si­ma sziluett-szerű bronzérmei melett vidám, olykor szatiri­kus apró éremtárgyakkal és talapzatra állított éremszob­rokkal is találkozhatunk a kiállításon. GELENCSÉR ÉVA t

Next

/
Oldalképek
Tartalom