Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
1983. szeptember 10. Mit látnak a gyerekek? Hangzatosabb is lehetne a cím. ha azt mondanánk, hogy sötétség honol az iskolákban, de szerencsére az azért nem így van. Jelen esetben nem is a ..szellem napvilágáról” van szó hanem a tantermek mesterséges megvilágításáról. Mindjárt az elején és általában leszögezhetjük, hogy a legtöbb helyen a világítás nem felel meg a szabványban előírtaknak. Hogy mégsem kell mindjárt „felvilágosodásért” kiáltanunk, annak két oka is van. Az egyik a Nap, amely az év nagyobb részében és a tanítási idő nagyobbik felében azért „beragyog minden ház ablakán", így az iskolák nagyobbik hányadában is világos van. A másik ok pedig az, hogy országos program keretében megkezdődött a világítás korszerűsítése, és mint már arról a tanévnyitó kapcsán beszámoltunk, 18 iskolában korszerűsítették a nyáron a mesterséges világítást. A központi program célja a gazdaságos energiafelhasználás volt, ezért kaptak a megyék támogatást a világítás korszerűsítésére, vagyis, hogy jobb hatásfokú de kisebb fogyasztású armatúrákkal cserélhessék fel a régit és korszerűtlent. A pályázatok beérkezését követően az építési és vízügyi osztály és az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet szakemberei felmérést végeztek az iskolákban. Kilencven iskola közül 45 kérelmet továbbítottak, ebből 37-et az illetékesek el is fogadtak, így a megye 1 milliónyolcszázezer forint támogatást kapott. Ebből 37 iskola számára vásároltak terem- és táblamegvilágító csöves lámpatesteket. Ha ezeket felszerelik a megfelelő előírások szerint a 30—70 lux megvilágítás helyett a javasolt 400 körül lesz a tantermek világossága. A költségmegtakarítás is jelentősnek ígérkezik. Csakhogy, ellentmondás több is van. Az első mindjárt a pályázatban. Annak a célja ugyanis az izzólámpák kiváltása és a takarékosság, tehát csak az nyerhet a pályázaton, aki bizonyítja, hogy az új — gazdaságosabb — világítótestek energiamegtakarítást jelentenek. Ahol tehát igen sötét van, ott biztosan többe fog kerülni a korszerűbb világítás, mint a hiányos régi. Ebből következik, hogy ott éri meg a csere, ahol nem is olyan rossz a helyzet. Ezért van az, hogy minden iskola, és mindenféle illetékes az úgynevezett H-mutatót szidja, ami egy igen bonyolult módszerrel számított gazdaságossági jelzőszám. Pedig nem szegény mutató tehet róla, hogy nem mindenütt van elegendő világosság. Egyébként nem az energiatakarékossági program volt az első a megyében, amelyben vizsgálták a tantermek megvilágítását. Első alkalommal a MTESZ tagszervezete, az Elektrotechnikai Egyesület megyei csoportja készített felmérést és értékelést 18 iskolában, ebben még a tantermek festésére és a színdinamikai követelményekre is javaslatot tettek. A felmérés eredménye nagyjából megfelelt az országos átlagnak. Még 1977-ben öt iskolában hat tanterem világítását tervezték az egyesület tagjai együttműködve a megyei tanácsi tervezővállalattal. A kivitelezést a DÉDÁSZ szocialista brigádjai végezték társadalmi munkában. Azért érdemes elmondani a példát, hogy társadalmi munkában is készült korszerű világítás, mert a kapott állami támogatásból csak a fénycsövek beszerzésére tellett. A felszerelés és az egyébb szükséges munkák költségei az iskolákat terhelték, pontosabban szólva terhelik ma is. Az armatúrák 1982. novemberében megérkeztek az iskolákba, azzal a felhívással, hogy társadalmi munkát vegyenek igénybe a felszereléshez. Volt eredménye ennek is. Tolnán a 2-es iskolában például a táblavilágító testeken kívül minden armatúrát felszereltek a nagyközségben működő ipari üzemek szocialista brigádjai. Csak az a baj. hogy a villany- szereléshez érteni kell, és vannak biztonsági szempontok. sőt. előírások is, amelyeket be kell tartani. Villanyszerelésre nem hívhatják össze a szülőket, mint ahogy a takarításra eredményesen megtették a tanácsok és az iskolák. Azokon a helyeken, ahol villamos-szakembereket foglalkoztató üzem nincs, a feladat szinte megoldhatatlan. Dunaszentgyörgyön például egy kisiparossal állapodtak meg a munkák elvégzésében. Annak ellenére, hogy megkapták a felszerelés típustervét — a munka nem sikerült. Ugyanis a KÖJÁL is végzett felmérést, amelyben megállapították, hogy az armatúrák egy részét a nézési iránnyal merőlegesen szerelték fel, ennek következtében a fényterelő rácsok hatása nem érvényesül, a csövek szemkáprá- zást okoznak. A népi ellenőrzés több lépcsőben és sokoldalúan vizsgálta az iskola helyzetét, ebben a vizsgálati anyagban foglalták össze a világítással kapcsolatos gondokat is. a cikkünkben szereplő példák is ebből az anyagból valók. A népi ellenőrzési vizsgálatban is részt vettek a KÖJÁL szakemberei, de ettől függetlenül is elemezték az iskolák megvilágítását, nyolc iskola 15 osztálytermében. Minden esetben mérési jegyzőkönyvet vettek fel, amelyekben szerepel a terem méretein kívül a megvilágítás módja, a világítótestek elhelyezése, a műszeres mérés eredményei, a térbeli egyenletesség, az átlagos lux-erősség és természetesen a vélemény és javaslat. Egy kivétellel fénycsővel megvilágított termekben készült a felmérés, mégis sötét az eredmény, ugyanis a világítás erőssége többségében alatta marad az építési szabványokban előírt minimális 200 lux nak. Az ajánlatos fényerő 400 lenne. A térbeli egyenletesség sehol nem éri el a hivatalos mutatót. Érdekes, hogy a legkevesebb fény a tanári asztalok közelében. Ezért javasolják a táblavilágító armatúrák felszerelését, a táblák átfestését zöldre, a kiégett fénycsövek pótlását egyszínű fénycsövek beszerelését a kevert fényűek helyett, és világos sötétítő függönyök elhelyezését. A KÖJÁL további szakmai segítséget is ígér, mivel időközben Szekszárdon és a szekszárdi járásban további hatvan mérést végeztek el. A helyzetet tehát már sokan és sokoldalúan megvilágították, most már csak arra lenne szükség, hogy legalább a központi keretből megvásárolt armatúrákat mindenütt szereljék fel, hogy az iskolákban is megfelelően világos legyen. —ihárosi— A/, építkezők ludják legjobban, hogy a kisméretű falazótéglára olyan nagy szükség van. mini egy falat kenyérre. Ezeken a gondokon próbál segíteni a bonyhádi átesz teveli téglagyára A gyár kapacitása évi 4.5 millió tégla, amellyel elsősorban a környék lakosságának igényeit elégítik ki Az elmúlt években az üzem veszteségesen működött, ezért bizonyos mértékű rekonstrukcióra került sor. A régi. elavult csillerendszert megszüntették Ma már korszerű szállítószalag és fürge targoncák segítik az itt dolgozók munkáját. Kapfinger'András képriportja Miklós József vozetöégetö — „hangjáról lehet megismerni a jó téglát”. Az itt égetett kisméretű falazótégla azonnal vevőre talál. Az elmúlt évi rekonstrukciót követően most 210 méteres szalag szállítja az anyagot. Csillék helyett targoncával könnyebb és gyorsabb. Balogh István kihordó — kell a kalória Képújság 5 A mindig mosolygós Ber- náth néni. •1 Bíró Sándor berakó kétszeres kiváló dolgozó Napi háromszáz mázsa Bernáth bácsi a gyár házőrzőjével.
