Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 214. szám ÁRA: 1,80 Ft 1983. szeptember 10., szombat Mai számunkból ÉPÍTŐ KATONÁK, VIGYÁZZMENETBEN (4. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) KERESKEDELMI KÖVETEINK (8. old.) A KÓRUSMOZGALOM MAGYARORSZÁGON (11. old.) i APA KETTŐS SZEREPBEN (7. old.) Befejezte munkáját a madridi találkozó A madridi találkozón részt vevő 35 állam külügyminisz­teri szintű küldöttségei pén­teken megtartották utolsó ülésüket és ezzel a madridi találkozó — három évvel megkezdése után — befejezte munkáját. A madridi találkozó 181. ülésén jelen volt a spanyol királyi pár. Délelőtt 10 óra­kor, a spanyol himnusz el­hangzása után, János Károly király intézett beszédet a ta­lálkozó résztvevőihez. Madrid a remények városa lett — mondotta, és a talál­kozó záróokmányával kap­csolatban annak a reményé­nek adott hangot, hogy az or­szágok vezetői nem szavak­ban, hanem tettekben fogják bizonyítani készségüket a párbeszédre. „A bizalom alap­ján kell dolgoznunk bátrabb célokért” — mutatott rá. A záróülésen elnöklő Fer- nando Mórán spanyol kül­ügyminiszter ezután George Shultz amerikai külügymi­niszternek adta meg a szót. Shultz éles szovjetellenes megfogalmazásokat használ­A madridi találkozó befe­jeztével nyilvánosságra hoz­ták a csaknem három eszten­deje megkezdett tanácskozás záródokumentumát, amelyet az alábbiakban kivonatosan ismertetünk. A dokumentum hivatalos és teljes szövegét minden részt vevő államban, így Magyarországon is közzé teszik. A madridi dokumentum cí­me a következő: „Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő álla­mok képviselőinek — a záró­okmány rendelkezései alap­ján megtartott — 1980. évi madridi találkozójáról szóló dokumentum”. Ez az elnevezés a kiinduló­pontra, az 1975. augusztus 1- én Helsinkiben aláírt záróok­mányra utal. Annak aláírói — így az ott megkezdett fo­lyamat és ezen belül a mad­ridi találkozó résztvevői — a következők voltak: az Ame­rikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Íror­szág, Izland, Jugoszlávia, Ka­nada, Lengyelország, Liech­tenstein, Luxemburg, Ma­gyarország, Málta, Monaco, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársa­ság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szovjetunió, Tö­rökország és a Vatikán. A madridi záródokumen­tum bevezetőben elmondja, hogy a részt vevő államok képviselői mellett a tanács­kozáson felszólalt az ENSZ európai gazdasági bizottsá­ga és az UNESCO képviselő­je, s megfigyelőként kifejtet­ték álláspontjukat a Földközi­tenger térségének olyan álla­mai is, amelyek hivatalosan nem résztvevői a találkozó­nak: Algéria, Egyiptom, Iz­rael, Marokkó és Tunézia. A részt vevő államok ismét megerősítették elkötelezett­ségüket a Helsinkiben meg­kezdett európai biztonsági és együttműködési folyamat' mellett. Hangsúlyozzák, hogy va végigment az emberi jo­gok, a lengyelországi helyzet és a dél-koreai repülőgépügy szokványos témáin. Szemére vetette a Szovjetuniónak az SS—20-as rakéták telepítését. George Shultz „geopolitikai agresszióval” vádolta a Szov­jetuniót Afrikában, a Közép- Keleten és Délnyugat-Ázsiá- ban, s egyebek között ezzel indokolta a gazdasági együtt­működés visszafejlesztését. Végezetül méltatta a mad­ridi záróokmány jelentőségét, s tárgyalókészségét bizony­gatta a Szovjetunió vonatko­zásában. Az ülés utolsó felszólalója, San Marino külügyminiszte­re volt. Az elnöklő spanyol külügy­miniszter ezután lezárta a madridi találkozó 10. napi­rendi pontját — a külügymi­niszterek zárónyilatkozatait —, amelynek keretében mind a 35 részt vevő állam diplo­máciájának vezetője beszédet mondott, majd a 11. napiren­di pontként — ünnepélyes méltató szavakkal — bezárta a madridi találkozót. fontos a záróokmány minden rendelkezésének és minden elvének megvalósítása és tiszteletben tartása. Állást foglalnak amellett, hogy a zá­róokmány minden részének megvalósításában kiegyensú­lyozottan kell előrehaladni. A dokumentum emlékeztet a következőkre: „A záróok­mányban megjelölt mandá­tumnak és a madridi talál­kozó napirendjének megfele­lően a részt vevő államok képviselői mélyreható véle­ménycserét folytattak mind a záróokmányban foglalt ren­delkezések végrehajtásáról és a konferencia által meghatá­rozott feladatokról, mind pe­dig az ott tárgyalt kérdések­kel összefüggésben kölcsönös kapcsolataik elmélyítéséről, az európai biztonság megszi­lárdításáról, az együttműkö­dés fejlesztéséről és az eny­hülési folyamat jövőbeni fej­lesztéséről. Megerősítést nyert, hogy a beható eszme­csere önmagában véve is ér­tékes hozzájárulás az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet által kitű­zött célok eléréséhez. Ebben az összefüggésben egyetérte­nek azzal, hogy e célok csak a záróokmány összes rendel­kezésének egyoldalú, kétolda­lú és többoldalú keretekben történő folyamatos végrehaj­tásával és minden elvének tiszteletben tartásával ér­hetők el”. A dokumentum a további­akban kifejti: a tárgyalások során eltérő és esetenként el­lentétes nézetek hangzottak el arról, hogy a részt vevő államok eddig milyen mér­tékben valósították meg a zá­róokmányt. Sajnálattal álla­pítja meg, hogy az előző ha­sonló jellegű tanácskozás, az 1977-es belgrádi találkozó óta a nemzetközi helyzet romlott. A résztvevők aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy államaik között továbbra is hiányzik a bizalom. Aggodal­mukat fejezik ki a terroriz­mus terjedésével kapcsolat­ban is. A résztvevők mélyrehatóan megvitatták a záróokmány­nak a bizalomerősítő intéz­kedésekről, a gazdasági, mű­szaki-tudományos és környe­zetvédelmi együttműködés- ' ről, valamint a humani­tárius és egyéb területe­ken folytatott együttműkö­désről szóló rendelkezései végrehajtását. Megállapítot­ták, hogy a záróokmányból adódó számos lehetőséget nem használtak ki megfelelő mértékben. Ugyancsak megvitatták a Földközi-tenger térségének biztonságát és együttműködé­sét érintő kérdéseket is. A közel 40 oldalas záródo­kumentum ezután több feje­zetben és alfejezetben össze­foglalja a madridi megálla­podásokat, két mellékletében pedig elnöki nyilatkozat for­májában intézkedik az 1984 októberére Velencébe össze­hívott földközi-tengeri térségi gazdasági-tudományos és kulturális együttműködési szeminárium megrendezésé­ről, illetve a személyek, intézmények és szerveze­tek közötti kapcsolatok fej­lesztésének megvitatására hivatott 1986. áprilisi berni szakértői találkozó összehívá­sáról. A madridi dokumentum, a helsinki záróokmány felosz­tását követve, az alábbi fő fe­jezetekből áll: — Az európai biztonságot érintő kérdések; — Együttműködés a gazda­ság, a tudomány és technika, valamint a környezetvédelem területén; — A Földközi-tenger térsé­gének biztonságát és együtt­működését érintő kérdések; — Együttműködés humani­tárius és egyéb területeken; — A konferencia utáni in­tézkedések. Az európai biztonságot érintő kérdések című fejezet­ben a résztvevők kifejezik el­tökéltségüket arra, hogy új erőfeszítéseket tesznek az enyhülés hatékony és folya­matos, egyre életerősebb, át­fogóbb és hatásában egyete­mes folyamattá tétele érde­kében a záróokmányban fog­lalt kötelezettségekkel össz­hangban; a rendezetlen prob­lémákra, békés eszközök se­gítségével keresik a megoldá­sokat; szigorúan tiszteletben tartják a részt vevő államok kölcsönös kapcsolatait vezér­lő mind a tíz helsinki elvet; fejlesztik az együttműködé­sen, barátságon és bizalmon alapuló kölcsönös kapcsola­taikat, tartózkodva minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes a záróokmánnyal, s így kárt okozhatna e kap­csolataiknak; bátorítják a zá­róokmány végrehajtása érde­kében tett tényleges erőfeszí­téseket; valódi erőfeszítése­ket tesznek a fokozódó fegy­verkezés megfékezése, vala­mint a bizalom és biztonság erősítése, a leszerelés elősegí­tése végett. E fejezet Elvek című alfe- jezetében a résztvevők aján­latosnak tartanák, ha a záró­okmányban lefektetett tíz alapelv kifejeződne államaik törvényhozásában, az egyes országok saját gyakorlatának és eljárásainak megfelelő formában. Ugyancsak fontos­nak tartanák, hogy ezeket az elveket tükrözzék a résztve­vők által kötött szerződések és megállapodások. Fontos megállapítás továbbá: „A részt vevő államok megerősí­tik annak szükségességét, (Folytatás a 2. oldalon.) A záróokmány U San Yu elutazott Magyarországról Pénteken reggel elutazott Budapestről U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köz­társaság elnöke, aki Loson- czi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hi­vatalos látogatáson tartózko­dott hazánkban. A két államfő a kora reg­geli órákban zárómegbeszé­lést folytatott a kormány Bé­la király úti vendégházában. Ezt követően a magas rangú vendéget és kíséretét ünne­pélyesen búcsúztatták a ma­gyar és burmai zászlókkal díszített Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszzászlóalja. A Losonczi Pál társaságában érkező U San Yu, és az el­nök kíséretében levő szemé­lyiségek búcsúztatására meg­jelent Trautmann Rezső, az Elnöki 'Tanács helyettes el­nöke, Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, Nagy János kül­ügyi államtitkár, valamint az állami, a társadalmi élet számos más vezető képvise­lője. Ott volt Veres János, hazánk Rangoonban és Hla Swe, Burma Budapesten akkreditált nagykövete is. Kürtszó harsant, a dísz­zászlóalj parancsnoka jelen­tést tett U San Yunak, majd felcsendült a két ország himnusza. Ezután a burmai államfő Losonczi Pál társa­ságában ellépett a dísz­zászlóalj előtt. U San Yu és kíséretének tagjai elköszön­tek a magyar közéleti szemé­lyiségektől és a búcsúztatá­sukra megjelent külföldi dip­lomatáktól. Az ünnepélyes esemény a katonai díszzászló­alj díszmenetével zárult, amelyet U San Yu és Loson­czi Pál együtt tekintett meg. A vendégek ezután dísz­motorosok kíséretében a Fe­rihegyi légikikötőbe hajtat­tak, amelynek betonján Lo­sonczi Pál és felesége szívé­lyes búcsút vett U San Yu- tól és feleségétől. Néhány perccel később a burmai el­nök különgépe a magasba emelkedett. U San Yu magyarországi látogatásának tapasztalatai­ról elutazása előtt sajtónyi­latkozatot adott. A sajtónyilatkozat kiemeli: a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnöke és kísé­rete a két ország szoros és baráti kapcsolatait tükröző meleg fogadtatásban része­sült Magyarországon. A lá­togatás során U San Yu és kísérete megismerekedett Budapest és környéke törté­nelmi nevezetességeivel, a Magyar Népköztársaság ipa­ri és műszaki fejlődésének vívmányaival A Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnöke kétolda­lú, regionális és kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről egyaránt tárgya­lásokat folytatott Losonczi Pállal, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nökével. A burmai elnök elégedet­ten állapította meg, hogy Magyarország és Burma kö­zött barátiak a kapcsolatok. A Losonczi Pállal folytatott tárgyalások során kifejezte készségét, hogy a kölcsönös előnyök alapján továbbfej­lesszék az együttműködést. Gromiko Párizsban Kádár János fogadta Viktor Kulikovot A francia kormány meghí­vására pénteken munkaláto­gatásra Párizsba érkezett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első helyette­se, külügyminiszter. A repü­lőtéren a szovjet vendéget Claude Cheysson francia külügyminiszter és több más hivatalos személyiség fogad­ta. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken fogadta Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerző­dés tagállami egyesített fegy­veres erői főparancsnokát és Anatolij Gribkov hadsereg­tábornokot, az egyesített fegyveres erők törzsének fő­nökét. A megbeszélésen részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, és Czinege Lajos had­seregtábornok, honvédelmi miniszter. Téglagyári portrék A teveli téglagyárban készült képriport lapunk 5. oldalán látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom