Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-29 / 230. szám
1983. szeptember 29. NÉPÚJSÁG S Frvpnvpcíilpc A Ma9*ar NVe,v Érte,mei0 Szótára sze- Ul VCIIjrvSUlCS* rint az érvényesülés nem más, mint: „Az érvényesül igével kifejezett folyamat, megnyilvánulás, állapot; az a tény, hogy valaki, valami érvényesül; érvényre jutás, hatás (ossá vagy hatályossá válás). A közgondolkodásban legtöbbször a sikert, a boldogulást értjük ezen. Talán kicsit le is szűkítjük az egyének érvényesülésére, megfeledkezve a közösségek, illetve a közösségeket érintő, szolgáló eszmék, elvek, törvények érvényesüléséről, érvényre jutásáról. Hogyan látja a művész? — Amennyiben úgy kezdem mondandómat, hogy a művész a tehetsége, csakis a tehetsége folytán érvényesülhet, akkor úgy vélhetné, hogy jlejárt lemezt”, elcsépelt dolgokat hajtogatok ... No, és az objektivitással is „baj” lenne — mondja Farkas Pál, a Szek- szárdon élő szobrászművész. — Az érvényesülés útján nagyon fontos, hogy a művésznek legyenek lehetőségei, csöppet sem elhanyagolható, hogy hogyan érzi magát munkájában; legyen önkritikája, s mellette — természetesen munkájából adódóan — önbizalma is. Persze, saját lelkivilágának .rendben tartását” soha se kizárólag a közönségtől várja! — Tehát hazánkban a művészek „csak” tehetséggel nem érvényesülhetnek, tehetség nélkül pedig pláne nem? — Az utóbbi egyértelmű. Az első kijelentésre pedig folytatom az előbb megkezdett gondolatsort. Tehát: nagy-nagy szorgalom és a .művészet iránti alázat szükségeltetik, valamint még egy fontos dolog: a szerencsefaktor. — Mennyiben fontos a szerencse? Hogyan érti ezt? — Nem akarom misztifikálni a dolgot, de hiszem, sőt tudom, hogy a sors szerencsés összjátékai olyan körülményeket teremthetnek, amelyben nagy lehetőségek rejlenek. Amennyiben ezt a művész kihasználja — tehetségét, szorgalmát, kitartását „mellékelve” hozzá — s ez többször ismétlődik, akkor már hírnévről is lehet beszélni. — Amelyet mi befolyásol? — Ahhoz, hogy valamilyen művészi pálya befutott legyen, ki kell érni valamiféle közösségi ítéletformának. Persze, fontos a szakemberek értékítélete is, de a közönség is meghatározó ... Ezenkívül egy művész pályafutását — sikeres pályafutását — nagyban befolyásolhatja a hivatalos elismerés, támogatás, és a lehetőségek felkínálása. Ettől pedig a művész, az általában érzékeny művész közérzete válhat jóvá, amely ugyancsak segítheti a jó értelemben vett érvényesülésben. — Ezt hogy érti? — Egyáltalán nem úgy, hogy az elismerés, a siker, a pozitív ítélet hatása elhatalmasodhat az alkotón. Nem szabad ennek kellemes bűvkörében sütkérezni. Viszont erőt, önbizalmat adhat a továbbiakhoz. Fontosnak tartom, hogy egy-egy alkotásról meg kell hallgatni — a másik oldalról pedig el kell mondani — a negatívumokat is, amelyet a művésznek mindig meg kell szívlelnie. — Milyenek a művészek itthoni bemutatkozási lehetőségei ? — Egyetlen szóval: korlátlanok. Gondolok a közművelődési intézményekre, s arra, hogy azokat a művészeknek is meg kell keresniük terveikkel, kiállítási, azaz az első időben bemutatkozási javaslattal. — Min dolgozott mostanában? — Öröm, hogy a megyében többen szívügyünknek tekintjük a Baibits-cemtenáriumot. Az országos képzőművészeti pályázatra készültem magam is. Ügy tűnik, hogy a megyében élő művészéknek sikerült színvonalasan képviselniük megyénk művészeti közéletét, azaz az országos mezőnyben nincs ok a szégyenkezésre. Sőt... A kiállítás egyébként november 26-án nyílik Szekszárdon, a megyei művelődési központban. A közösség képviseletében Scheid Lajos, a madocsai Igazság Termelőszövetkezet elnöke közel tíz éve megyei tanácstag. E tevékenységéről így vall: — A közönség képviseletében végzett tevékenységemről, ha az érvényesülés oldaláról vizsgálom, csupa jót tudok mondani. Eddig háromszor interpelláltam, s mind a három alkalommal módot és lehetőséget adott a testület arra, hogy a felvetett gond a továbbiakban ne legyen gond. Elmondanám az elmúlt két év interpellációját, hozzátéve azt, hogy mind a kétszer olyan dologban szólaltam föl és kértem támogatást, amelynek megvalósítása valóban indokolt 'volt, s alaposan átgondoltam, átgondoltuk, hogy milyen lehetőségünk van, milyen támogatásra van szükségünk. — Tavaly új művelődési házat kezdtünk el építeni a községben, amelynek a bekerülési összege 4 és fél millió forint volt. összefogott a község, rengeteg társadalmi munkát végeztünk, de a pénz mégsem volt elég. Tehát interpelláltam. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére is 400 ezer forint támogatást kaptunk a megyétől. — Idén a hajóállomási útépítéssel volt gondunk. Nem KPM-, hanem tanácsi kezelési útról van szó. Közismert, hogy a tanács útfelújítási kerete nagyon szűkös, Mado- csán évi 60 ezer forint. A régi makadámúton 15—20 tonnás szerelvények közlekednek, ugyanis Tolna és Fejér megye uszályrakodása jórészt itt történik. Ugyan a megyék gabonaforgalmi vállalatai, valamint a helyi téesz hozzájárulnak az útépítéshez, de kiderült, hogy ennek ellenére is hiányzik 200 ezer forint. Interpellációmra ezt az összeget meg is kaptuk a megyétől. Amikor pedig kivitelezésre került sor, kiderült, hogy az áremelkedések és egyebek miatt még mindig kevés a pénz. A hiányzó összeget külön kérésre ismét megadta a megye... Azt hiszem, hogy ezekhez egyáltalán nem szükséges kommentár. A dombóvári Alkotmány Tsz Gagarin brigádja 1966- ban alakult, és az eltelt idő-' szak alatt jelentős eredményeket ért el a sertéstenyésztésben, illetve a sertéshizlalásban. A kis közösség sikeres tevékenységét oklevelek, elismerések tanúsítják: 1975 a Szakma Kiváló brigádja, ugyancsak ebből az évből származik az az oklevél is, amely a kongresszusi versenyben végzett eredményes munkát igazolja. A Népköz- társaság Kiváló Brigádja címet 1976-ban kapták, míg a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést 1981-ben. A sjkerek titkáról Frezik Istvánné brigádvezetőt kérdeztük, aki a Szocialista Munka Hőse kitüntetés boldog tulajdonosa. — Lehet, hogy azért van ennyi elismerésünk, mert mi alakultunk meg először, és talán miránk jobban odafigyelnek, mint másokra — kezdi a beszélgetést Frezik Istvánné, aztán elárulja a titkot is: — A siker titka az, hogy mindnyájan szeretjük a munkát, szívvel-lélekkel csináljuk, meg összefogunk. Mert összefogás nélkül nincs eredmény. A kollektíva sikerének titka azonban nemcsak ennyiből áll. A rengeteg munka, lemondás, türelem, egymás segítése is összetevői ennek. Ennyi van „csupán” a Gagarin brigád kitüntetései, sikerei mögött. Mivel, hogyan ? Akár az egyéni, akár a közösségi érvényesülés okait kutatjuk, kiderül, hogy az embernek egész testévé’ részt kell vennie a folyamatban. Engedtessék meg, hogy ennek igazolására egy nem teljes listát terjesszünk elő. Lássuk tehát a testrészeket, érzékszerveket, amelyek részvétele nem hiányozhat a siker eléréséből. Fej (agy): Ez a legfontosabb. Mindenkor a helyén kell lennie, sohasem szabad elveszítenünk. Egy „jó fej” mindig érvényesül. Szem: Jó, ha mindent, vagy nem mindent lát meg. Fül: Két esetben fontos. Mindent meghallani, vagy egyiken ki, a másikon be. Orr: Nem árt néha szimatot venni, esetleg mindenbe beleütni. Ez utóbbi lehet káros is. Száj (nyelv, fogak, ajkak) : Eredeti funkciójukon kívül másra is használva sikerhez vezethetnek. Nyelőcső: Képletesen is az eredeti megnevezésére szolgál. Váll: Jó, ha széles és teherbíró. Gerinc: Ha túl merev, az sem mindig jó, de ha nagyon hajlékony, az is baj. Vigyázni kell rá. Derék: Nem mindig a tv-torna alatt hajlít- gatjuk. Karok, kezek: ölelnek, simogatnak, munkát végeznek. Ha sokat „bírnak” ebben is, abban is, akkor a siker zálogai lehetnek. Könyök: Nem mindig csak az autóbuszra való felszállásnál jó. Láb, térd, talp. Terhet cipelnek, tartanak, talpalnak . . . Amire mindenki gondol, de itt még nem szerepelt, esetenként az is eljuttathat a célhoz. Sokan így képzelik Mú/tbanézés Kanizsai István, Tekker János és Csonka János a múltat idézi A dombóvári Napsugár áruház előtti padok gyakran szolgálnak pihenő-, beszélgető, sütkérezőhelyül a nyugdíjasoknak. A dolgos évek utáni tereferékben gyakran néznek vissza a múltba. így történt ez találkozásunk idején is, amikor arról váltottunk szót Kanizsai István, Tekker János és Csonka János nyugdíjasokkal, hogy kinek-kinek milyen lehetősége volt az érvényesüléshez, illetve, hogyan sikerült érvényesülniük. — Negyvenhét évig molnárként dolgoztam Sásdon a piarista-malomban — kezdi az emlékezést Tekker János, majd hozzáteszi. Nagyon sokat kellett dolgoznom... A célomat részben elértem, mert molnár lettem, de a legnagyobb vágyam nem teljesült, mert nem tudtam családi házat szerezni. A piaristák csak dolgoztattak, de nemigen fizettek. — Megettük a kenyerünk javát... Rosszkor születtünk — veszi át a szót a 80 éves Csonka János. Nekem nem sikerült érvényesülnöm. Lakatos szerettem volna lenni a tárkányi uradalomban... Lopva azért ellestem a lakatos szakma néhány fortélyát itt, a MÁV fatelítőtelepen, ahonnan 24 évvel ezelőtt jöttem el nyugdíjba. — Nézze, nekem sikerült az, amire számítottam — mondja a legfiatalabb. Kanizsai István, aki az idén nyáron ment nyugdíjba, majd tovább fűzi a szót: — Az én munkakönyvemben nincs más, mint Alsóleperdi Állami Gazdaság. Ott voltam traktoros, majd fogatos, előtte pedig 12 éves koromtól summás. Minden vágyam az volt, hogy ne a pusztán kelljen laknom és az is, hogy a gyerekek rendben legyenek. Teljesült, amit kívántam. — Én pedig a szekszárd- szőlőhegyi óvodában — mondja Judit. — De tovább akarunk tanulni. — Ismét Zsuzsa: — Alapvetően optimisták vagyunk. A mostani sikertelenségnek is megvan a jó és rossz oldala. Kevesebb ideig lehetünk diákok, ez rossz. Az ismerkedés első tíz percében annyit árulnak el ön- maguktól, hogy tíz perc különbséggel születtek, szilveszterkor lesznek tizenkilenc évesek, mindketten a bátaszéki gimnáziumban érettségiztek, és az első nekirugaszkodásra nem sikerült a felvételijük. Megkapó jelenség a két szekszárdi Apáti lány. Már csak ők ketten laknak a szülőknél, a Cseri János utca 14-ben. Zsuzsi és Judit hanghordozásában van valami megnyugtató. Kortársaikkal ellentétben ők nem hirtelen- kedők, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnnek. A szülői ház halijában, Szász Endre festményreprodukciói mellett beszélgetünk az érvényesülésről. — A gimnáziumi osztály- főnöki órákon szóba került ez a téma? A két lány egymásra nevet. — Ha egy ilyen téma szóba került — mondja Judit — akkor mindenki két centimétert zsugorodott és igyekezett meg sem szólalni. — Az egyik ismerősünk nyíltan hirdette, hogy ő bizony összeköttetései révén szeretne ... Nála a tanulás másodlagos volt. Mi, mindketten azok közé tartozunk, akik hiszik, hogy igazán csak akkor örülhet az ember a sikereinek, ha azt ő maga érte el. Apáti Zsuzsa Apáti Judit — Ügy, mint érvényesülés — folytatja Zsuzsa — egyszer sem. De erről a. témáról — Említették, hogy nem sikerült a felvételi. Most lépéshátrányban érzik-e magukat? — De az, hogy egy évig tudunk tapasztalatokat gyűjteni, az jó. alapvetően kétfajta értelmezés volt... Az osztály munkája és tanulmányai révén szeretne érvényesülni. — Találkoztak ellenkező nézettel is ismerőseik körében? Zsuzsa: Semmiképpen, örülünk a többiek sikerének. Persze, az első napokban mindketten azt hittük, hogy ezt nem éljük túl. Én a Tolna megyei Népbolt Vállalat központjában dolgozom. Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Síűes László János, Decsi Kiss János, Czakó Sándor, Gott- vald Károly és Ékes László. A kitüntetések beszélnek
