Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

1983. szeptember 28. rtÉPÜJSÁG 3 Hústermelés, fogyasztás, export II. Felvásárlás és választék Lakótelep a torkolatnál A telep névadója Kedvezőnek tekinthető, hogy az idei első és második negyedévben az áilatforgalmi és húsipari vállalatok a sokak által túlzottan feszítettnek .minősített felvásárlási elő­irányzatokat túlteljesítették. A termelés jövedelmezőségé­nek tudatos alakításával, az érdekeltség megteremtésével, a zavartalan tenyészanyag- és takarmányellátással sikerült elérni, hogy a tavalyihoz ké­pest félmillióval több sertés­re kötöttek szerződést az ál­latforgalmi és húsipari válla­latok. Minden remény meg­van tehát arra, hogy 1982-höz viszonyítva az idén 650 ezer­rel több, összesen 7.6 millió sertést vásároljon fel az álla­mi húsipar. A HÚSIPAR TÖREKVÉSEI Jövőre az éves sertésfelvá­sárlás elérheti a 7,8 milliót. Ahhoz, hogy ez a mennyiség egyenletes ütemben érkezzen a vágóhidakra, a húsipar az idén minden eddiginél koráb­ban, már májusban meghir­dette termeltetési feltételeit. Eredménnyel járt már az év első felében az a törekvése, hogy a tavalyihoz képest nö­vekedjék a kistermelőknek értékesített vemheslkocák száma. A húsipar arra szá­mít, hogy a tavalyihoz hason­ló mennyiségű, összesen mint­egy 60 ezer vemheskocát ér­tékesíthet a háztáji és kise­gítő gazdaságoknak. Megfigyelhető, hogy a húsipari vállalatok önálló­ságának növekedésével egyre inkább törekednek a mező- gazdasági termelőkkel a kap­csolat javítására, a szorosabb együttműködésre. Ezek a vál­lalatok anyagi lehetőségeiktől függően, egyre nagyobb részt vállalnak a vágómarha-terme­lés fejlesztéséből is. A húsipar anyagi eszközök­kel támogatja a húshozamű szarvasmarha-ágazat fejlesz­tését. Ez érthető, hiszen neki is érdeke, hogy a mezőgazda- sági üzemek kihasználják vá­gómarha-termelési lehetősé­geiket, amelynek révén aztán az ország tetemes mennyisé­gű devizabevételhez juthat a vágómarha-exportból. Döbröközön hétfőn a ta­nácsházán tartották meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvénytervezet vitáját. A részt vevő 45 személlyel — melyek között ott voltak a kaposszekcsői és kurdi ta­nács tisztségviselői is — Ku- rucz József, a Hazafias Nép­front Dombóvár városi bi­zottságának titkára ismertet­te a törvényjavaslat terveze­tét. A minden részletre ki­terjedő ismertetést nyolc hozzászólás követte. A hoz­zászólók mindegyike öröm­mel fogadta az új törvény- javaslatot demokratizmusa miatt. Javasolták, hogy a vá­lasztás és szavazás közti kü­lönbség „megmagyarázásá­Szüretelik a pezsgőszőlőt Etyeken. A HUNGAROVIN- célgazdaságban az elkövet­kező hetekben csaknem hat­száz hektárról takarítják be a híres, külföldön is igen keresett Törley pezsgő alap­anyagául szolgáló fajtákat, a rizlingszilvánit, a budai zöl­det, a mézes fehéret, az olasz- rizlinget és a Chardonnayt. Egyelőre hagyományos mó­don, kézzel szedik a fürtöket, később azonban a szőlőkom­bájnokat is munkába állítják. Etyeken csak mustot készí­tenek, a további feldolgozás­ra, az érlelésre már a buda­foki pincékben kerül sor. ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉS A NAGYÜZEMEKNÉL Ezért is helyeselhető, hogy a húsipar az idén például 300 millió forintos bankhitel fel­vételével az év végéig mint­egy 10 ezerrel kívánja növel­ni a mezőgazdasági nagyüze­mekben a húshasznú tehén- állományt. Az akció iránt a nagyüzemék élénken érdek­lődnek. Ezért is igyekszik a feldolgozó ipar a következő években is hasonló feltételek mellett segítséget nyújtani a nagyüzemeknek a húshasznú tehénállomány növeléséhez. A végső cpl az, hogy két-három éven belül, mintegy 30—40 ezerrel növekedjék a húsipar anyagi segítségével a nagy­üzemek húshasznú tehénállo­mánya. Kedvezőnek tekinthető az is, hogy a feldolgozó ipar a juhhústermelés fejlesztését is segíti. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok közös ér­dekeltség .megteremtésével, a felvásárlási árak idejekoráni meghirdetésével akarják el­érni, hogy akkor jelenhessünk meg birkahússal a külföldi piacokon, amikor annak ép­pen a legjobb ára van. A vágóállat-termelés fej­lesztésének tennivalóit a fő ágazatokban hosszan lehetne sorolni, amelyek megoldá­sáért érdemes fáradozni. Csak ez teremtheti meg az alapját annak, hogy mind hazai piac­ra, mind külföldre több és jobb minőségű húst és húské­szítményt értékesíthessünk. MIRE PANASZKODIK A FOGYASZTÓ? El kell ismernünk, hogy a nyugati országokban csodá­latosak a húspultok. Csak ak­kor döbben meg a hazánkfia, ha jobban szemügyre veszi, hogy az előrecsomagolt hús dekára milyen kevés. Ott ugyanis már nagyobb vásár­lásnak számít, ha valaki fél kiló karajt, combot, vagy hát­szint tesz a kosarába. Drágul az élet. Nemcsak nálunk, hanem az egész vilá­gon megnőttek az élelmiszer- termelés költségei és ínsége­ban” vegyen részt a rádió és a televízió is. A megyei ta­nácstagok túlnyomó részét a helyi tanácstagok közül vá­lasszák és az eddigieknél ki­sebb szerepet játsszon a sta­tisztika, mert így a megvá­lasztásra kerülők jobban tud­ják képviselni majd saját te­lepüléseik érdekeit. Szó esett arról is, hogyha a tanácsta­gi jelölő gyűléseken a két je­lölt közül az egyik nem fo­gadja el a jelölést, akkor le­hessen egy harmadik sze­mélyre is javaslatot tenni. A hozzászólók javasolták, hogy a vándorurna megszűnése miatt az idős embereket gép­kocsival szállítsák be a sza­vazás helyszínére. Etyek környékén évszáza­dos hagyományai vannak a pezsgőszőlők termesztésének, a táj természeti adottságai ugyanis kiválóan alkalma­sak a nemes ital készítésé­hez szükséges jellegtelen, de savakban gazdag borok elő­állítására. Jelenleg a Buda­foki Pezsgőgyár alapanyag­szükségletének a felét terme­li meg az etyeki célgazdaság, de úgy tervezik, hogy néhány éven belül duplájára növelik a termőterületet, s teljes egé­szében e tájon termesztik a gyöngyöző ital készítésé­hez szükséges szőlőt. sebb időkben a fogyasztók jobban megnézik, hogy meny­nyit adnak ki élelmiszerre. Tény és való, hogy mi még korántsem tartunk ott, hogy élelmiszer-kereskedelmünk az iparilag fejlett országokhoz hasonló technikai felszerelt­séggel. hűtőpultokon, előre­csomagolva hozhatná forga­lomba a tőkehúst és a húské­szítményeket. Ez azonban csöppet sem csökkenti étvágyunkat. Ezt jelzi az is, hogy tavaly már több .mint 76 kiló jutott hús­ból és húskészítményekből át­lagosan egy-egy magyar ál­lampolgár asztalára. Ha pedig elismerjük annak, az egyéb­ként nemzetközileg elfoga­dott megállapításnak az igaz­ságát, amely szerint a táp­lálkozás színvonalát a húsfo­gyasztás színvonala jelzi leg- megbízhatóbban. akkor mi a világ jól táplálkozó népei kö­zé tartozunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs már mit tennünk a hazai ellátás javításáért. Sokszor jogosan panaszkodik a fogyasztó,diogy kicsi a választék, rendszerte­len a kiszállítás, különösen nagy nyári hőségben csak egy-két húskészítményt lehet kapni a boltokban. Ez sok esetben nemcsak a húsipari vállalatok hibája, a kereske­delem is elég kényelmes, nem szereti a kockázatvállalást, érthető tehát az a jogos fo­gyasztói igény, hogy mind a termelő, mind a forgalmazó szervezze meg jobban mun­káját, mindannyiunk érdeké­ben. Különösen fontosnak ítél­hető, Rogy figyelembe vegyék azt az igényt, amely szerint javítani szükséges az előre­csomagolt hús és húskészítmé­nyek arányát, mert ez nem­csak azzal a haszonnal jár a fogyasztó számára, ho^y pon­tosan mért árut kap a pén­zéért, hanem azzal is, hogy így még a kisebb lélekszámú településekre is eljuthat a hús- és húskészítmény ott, ahol megteremtik a kereske­delemben a forgalom techni­kai feltételeit. Cs. F. Befejeződött a bitumen­emulziót gyártó üzemek or­szágos hálózatának kiépíté­se, ebből az alkalomból tar­tottak tanácskozást kedden, a munkában részt vevő ma­gyar és francia szakemberek a Kemikál és az Aszfaltút­építő Vállalat budapesti kö­zös telepén. Hazánkban évente 100 ezer tonnányi hígított bitument használnak fel utak építésé­hez, fenntartásához, javításá­hoz. Ez az útépítő anyag rendkívül energiaigényes: hí­gításához nagy mennyiségű gázolaj szükséges, 110 Celsi­us fokra történő felmelegíté­se szintén sok energiát kö­vetel. Elsősorban energiata­karékossági megfontolások miatt 1977-ben az Útépítő Tröszt — az Intercooperation Rt. közreműködésével — megvásárolta a legfejlettebb útépítési technológiával ren­delkező francia Sereg cégtől a bitumenemulziós eljárás know-how-ját. Még 1978-ban felépült az első magyaror­szági „hidegaszfalt-üzem”, s nemrégiben kezdett termelni a nyolcadik, mellyel teljes­nek tekinthető a hazai emul­ziós üzemek hálózata. Létre­hozására — gazdasági elő­nyeire tekintettel — csaknem 200 millió forintos kedvez­ményes kölcsönt nyújtott az Állami Fejlesztési Bank. A bitumenemulzió minden­fajta út építéséhez, fenntar­tásához kiválóan megfelel, alkalmazásával csaknem 25 ezer tonnányi energiahordo­zót lehet évente megtakarí­tani, ugyanis hígítóanyaga a víz, s felmelegítést sem igé­nyel. Azt bajos lenne megmon­dani, hogy a megyében hány lakótelep van. Azt viszont nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy ennél különb, egészségesebb fekvésű alig­ha akad. Köröskörül erdő, a víz közel, minden lakáshoz nagy kert tartozik és magu­kat a lakásokat is olyan sze­rencsésen méretezték, hogy bárki városlakó elpanelesedő szíve megdobbanhat a láttuk- ra. Két szoba, konyha ugyan, de a konyha magában akko­ra. mint egy kisebb garzon­lakás. Telefon mindenütt. Bármilyen messze van is a város, a lakótelep onnan köz­vetlen kapcsolással hívható. Ha jól sikerült összeszám­lálni, a nyolc lakásban fér­jek, feleségek és gyerekek összesen tizenkilencen van­nak. Minden egyes család személygépkocsi-tulajdonos. Ezenkívül pedig jószágtartó, ami ugyancsak helyi lakóte­lepi specialitás. A hét elején az emberek mellett három hízóba fogott szarvasmarha, 16 anyadisznó és 237 süldő élt a telepen. Gazdáik majd­nem mind kishalászok is. Abban bízva, hogy ezzel talán sikerült valamelyest felkeltenünk az olvasó érdek­lődését, tegyük hozzá, hogy a lakótelep többszörösen is kö­rülkerített, aszfaltozott ma- gánútja van, de járműforgal­ma oly csekély, hogy a gye­rekeket akadálytalanul ki le­het engedni akár az úttest legközepére is, nem fenyegeti őket balesetveszély. A torkolat, amelyről a cím­ben szó van, természetesen nem valamelyik szekszárdi utca torkolatát jelenti, hanem a Sióét. Rövidebben Sió­toroknak is mondható. Szalai László üzemvezető­helyettessel és Cserák Rudolf karbantartóval beszélgetünk, előbb egyikük, majd mási­kuk konyhájában. Utóbbi a 160 lakásos bérházból jött, úgy is mondhatnánk, hogy menekült ki ide. — Természetimádó vagyok, — mondja tömören. Ami nagyon szép. de óha­tatlanul együtt járhat némi kellemetlenséggel is. — Hová járnak a gyerekek iskolába? — Szekszárdra! — És hogyan? — Reggel 6.50-kor kijön értük a Volán-busz, délután pedig hazahozza őket. — És ha leszakad az igazi hóesés? — Keselyűsig a 2 kilomé­ternyi magánutunkat mi va­gyunk kötelesek tisztítani. Van egy kis traktorunk hoz­zá. Lakótelepi traktor, újabb sajátosság. — Az asszonyok is itt dol­goznak a siótoroki műnél? — Nem. Odabenn a város­ban. Ök is busszal járhatnak be, vagy gépkocsival. Az már csak magától érte­tődik, hogy bevásárolni vagy Szekszárdon, vagy Bogyisz- lón lehet, mely utóbbi úgy­nevezett „vonal-úton” köny- nyen megközelíthető. Fél tu­cat kilométer csupán ... — A posta jár? Beszélgetőtársaink össze­néznek. Kiderül, hogy meg­lehetősen ötletszerűen. Ha valakinek levélküldeménye érkezik, akkor feltétlenül és ilyenkor kihozza az újságom kát is. — Van, amikor a Tolna megyei Népújságot kötegelve olvassuk, több számot is egy­más után. Minálunk gyakran hetilap. Vigasztalódjunk azzal, hogy így alapos idejük van egy-egy szám áttanulmányozására? Nem vigasztalódunk. A Siótoroki mű egyébként kényelmes munkahelynek tű­nik, de ezt tanácsosabb nem emlegetni, mert a helyiek megsértődnek, méghozzá joggal. — Épp elegen vannak, akik szeretik azt mondani, hogy mi itt nem csinálunk sem­mit! Akkor kell örülnünk, ami­kor a munkájukra nincs ok a közfigyelmet felhívni. A Sió-toroki mű 1974-es átadá­sa óta egyszer s mindenkorra kirekesztették a Duna vissza­csapó áradásait. Később, a valószínűleg nagyon távoli jövőben hasonló létesítmé­nyek sora biztosítja majd, hogy 1500 tonnás uszályok a mainál jóval feljebb juthas­sanak a Sión. Az itteni tevé­kenység befolyásolja a víz­part öntözési lehetőségeit is, azt pedig valószínűleg keve­sen tudják, hogy a 95x13,5 méteres hajózó zsilip a leg­nagyobb az országban. — Nagyobb, mint a tisza- löki, vagy a kiskörei! A lakótelep létét a Sió-to- roki mű indokolja. A műsza­kiak öten. vannak: Szakái Imre üzemvezető, Szalai László, a helyettese, Kupás Béla zsilipkezelő, Bihari Jó­zsef és Cserák Rudolf kar­bantartók. Óvatosan megkérdezzük: — Nincs ennek a kinti élet­nek valamelyes emigráció­jellege? Tagadják és felhívják a fi­gyelmünket arra az országo­san tapasztalható sajátosság­ra, hogy a nem városlakó ál­talában a városba, aki pedig már „odabenn” van, az mi­előbb kifelé vágyódik. Köze­lebb a természethez. — És a jószágtartáshoz? — A jószágtartást senki ne irigyelje. Épp elég munkát ad, de bolond lenne az, aki itt nem élne a lehetőségek­kel. Például a bérhizlalással az Á. G.-nak ... A végén rukkolunk ki az­zal, ami már a beszélgetés elején bennünk motoszkált: — Szép a táj, nagyok a la­kások, elbűvölő és főleg egészséges a környezet. Mek­kora tehertételt jelent az, hogy az ember a szomszéd­ban is ugyanazokat az arco­kat látja, amelyeket napköz­ben a munkahelyén? Súrló­dások, veszekedések rémképe ötlik fe^ a kívülállóban . .. Megnyugtatnak bennünket arról, hogy a Sió-toroki la­kótelep a béke földje. Ha van is összekoccanás, legfeljebb olyasmin, hogy az egyik szomszédasszony kutyája el­kapta a másik csirkéjének nyakát. Ilyesmin persze íze­set lehet veszekedni, de az errefelé nem szokás. — Eltöltheti az ember más­ként is az idejét! Ami természetesen így igaz. ORDAS IVAN Fotó: Gottvald Károly (Folytatjuk.) Döbröközi javaslatok Vita a választási törvénytervezetről Bitumentelepek Szüretelik a pezsgőszőlőt A Cserák portán Szalaiék háztájija

Next

/
Oldalképek
Tartalom