Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
a Képújság 1983. szeptember 20. Moziban Rádió Elcserélt szerelem Kriszti itt éppen boldogtalan Két apa összeveszik és megkezdődik a film. Ezt nem csak látjuk, hanem a gyengébbek kedvéért ki is írják. Az apák közül az egyik szigorú pedagógiai nézeteket valló, ezért nem engedi el Kriszti lányát a másik fiával, aki viszont igyekszik megérteni a fiatalokat, visszafiatalodni húsz-huszonöt évet. Persze a kissé suta kezdet, — a szellemtelenül poénkodó feliratok — ellenére Szálkái Sándor új filmje, az Elcserélt szerelem még éppúgy lehetne jó, szellemes vígjáték, mint ahogy nem lett az. Mert az első fricska után a néző tovább bosszankodik, unatkozik és lesi a film végét. Pedig sok minden, de ez nem várható el egy olyan filmtől, amit a plakátok filmvígjátékként hirdettek. Jómagam még emlékszem arra, hogy tudtunk mi kacagtató, jó vígjátékokat készíteni. És nem is csak a Lata- bár- vagy Csortos-fiimekre gondolok. A tizedes meg a többiek, a Butaságom története, vagy a Hattyúdal óta rendezőink mintha megfeledkeztek volna erről a fontos filmműfajról. Ez alól talán csak András Ferenc: Veri az ördög a feleségét című filmje volt kivétel. No és itt van Szálkái Sándor, aki állhatatos következetességgel igyekszik filmszatírát, filmvígjátékot készíteni, de sikere még csak mérsékeltnek sem mondható. Az Elcserélt szerelem esetében egyértelmű a magyarázat: a film rossz, nem is lehet sikeres. Szájbarágós~n ugyanakkor az olcsó viccelődés szintjét sem üti meg, és a történet néhol ízléstelen, cselekménye inkább felháborító, mint nevetséges. Gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor az apa (Avar István) úgy akarja visszacsábítani fia barátnőjét, hogy az öregedő nagynéni kórházi zárójelentését mutatja érvként, amiből kiderül, hogy a néni már nem sokáig él, így Zsol- tika rövidesen lakástulajdonos lesz, hisz eltartási szerződés fűzi a ' látszólag jó egészségnek örvendő nagynénihez. Egyébként szép, színes film az Elcserélt szerelem. Tökéletesen exponált, a felvételeken minden olyan szép, hogy az már nem is igaz. Az autók a kocsimosóból jönnek éppen, a parkokban nincs szemét, a dekoratív háziasz- szony (Moór Marianna) szinte estélyinek beillő otthonkában készíti a vacsorát, a szereplő ifjabb hölgyek egyikének sincs lógó keble, görbe lába és még a butuska szomszédlány is megszépül, majd természetesen ágyba bújik a főszereplő fiatalemberrel, mire véget ér a film. Meg kell a szívnek szakadni. A nevetőizmokat viszont kevésbé veszi igénybe a filmvígjáték, pedig az alkotók mindent megtesznek annak tudatosításáért, hogy ez a film mulatságos történet, ezen nevetni kell. Kénytelen vagyok a film zeneszerzőjét is hibáztatni, bár bizonyára a rendező tudtával, esetleg igényére írta úgy a filmzenét, hogy a poénoknál — miként a régi angol filmvígjátékokban — bejátsszák a poénzenét, mintegy felhíva a figyelmet, karmesterpálcával beintve, hogy bárgyú néző, most röhöghetsz, amit láttál, a film számtalan poénja közül az egyik volt. És ha ebben az esetben a néző mégsem tud nevetni, magára vessen. Egyébként, nem az ő hibája. TAMASI JÁNOS Kötet a látogatásról ^ ' A KÁDÁR JÁNOS VEZETTE MAGYAR PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA A SZOVJETUNIÓBAN 1983. JÚLIUS 18-23. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség július 18—23-i szovjetunióbeli látogatásáról Baráti látogatás címmel, szép kivitelű kötetet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A kötet az indulástól a megérkezésig követi nyomon a látogatás minden mozzanatát, s tartalmazza többek között a látogatásról kiadott közös közleményt, s a legfontosabb d okumentumok szövegét. A kiadványt illusztráló gazdag képanyag is dokumentum értékű. Tanévnyitó A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hétfőn tartották meg az idei tanévnyitó ünnepséget. A főiskola 109. tanévében a zongora-, a vo-% nős-, a fúvós-, az ének-, a zenetudományi, a karmester- képző, valamint a középiskolai énektanárokat képző tanszékeken 92 új hallgató kezdi meg tanulmányait. Az idei tanévtől fokozott jelentőséget tulajdonítanak a főiskolai oktatásban a társas muzsikálásnak. Szlovák nyelvű tv-adás Szeptember 22-től szlovák nyelvű tv-adások kezdődnek hazánkban. Ezzel teljessé válik az országunkban élő nemzetiségiek nyelvén sugárzott tv-műsorok köre. Eddig a szerb-horvát és német nyelvű műsorok a pécsi, a román nyelvű műsorok a szegedi stúdió szerkesztésében kerültek képernyőre. A hazánk 10 megyéjében élő több tízezer szlovák anyanyelvű lakosnak szóló, most induló műsort a szegedi stúdióban szerkesztik. A szlovák nyelvű adások a 2-es programon minden hónap utolsó előtti hetén csütörtökön lesznek, s a műsorokat két nap múlva szombatonként az 1-es programon délelőtt megismétlik. A Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiója által szerkesztett első szlovák nyelvű adást tehát a 2-es csatornán szeptember 22-én, csütörtökön 18 óra 30 perckor láthatják majd a nézők. Az év végéig már elkészített program szerint ebben a tv.-műsorban többek között tudósítanak majd a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VII. kongresszusáról, Könyv Szeged A Szegedről hírt adó első írásos emlék 800 éves, neve III. Béla király 1183-ból származó, sószállítmányi kiváltságot adományozó oklevelében szerepel, Ciggeddin alakban. Reizner János négykötetes monográfiájában Szeged történetéről a millennium utáni években keletkezett, de tudományos értékeit tekintve messze a korabeli átlag fölé emelkedett. Az elmúlt évtizedeken során azonban új történeti források, kuÜgyes kezdeményezések egy kosárban Elöljáróban mondom el, hogy a címben jelzett okos kezdeményezésekért Kapusi Rózsa nem megyénkbe jött mikrofonjával, hogy aztán harmincperces riportjában bemutassa az ország nyilvánosságának, mi öntevékenyen miként könnyítőnk a családok terhein (Riportja Köny- nyíteni a család terhein címmel az elmúlt pénteken volt hallható a Kossuth-adón.) Mielőtt még valamelyik vö- riJSkeresztes aktivista vagy tanácsi gyámügyi előadó megróna jegyzetindító, többszörösen bővített mondatomért, megjegyzem, nem kritikának szántam. Ha ténymegállapításom mégis helytelen lenne, akkor e témájú információm szűkössége mellett a család- védelemért felelős szervek némasága is okolható. A hangos sajtó elismert művelője, Kapusi Rózsa ezúttal azt gyűjtötte egy csokorba, hogy a különböző szervek, intézmények és vállalatok a jogszabály által kötelezően előírt feladataik mellett még mit tesznek a veszélyeztetett fiatalokért, a család kiegyensúlyozottságának biztosításáért, az idősek és a kispénzű nyugdíjasok életfeltételeinek biztonságosabbá tételéért. Az új kezdeményezéseket Pest megyében találta meg. Az ottani megyei vöröskeresztes titkár lelkesen beszélt az új családvédelmi szolgálat szerepéről, az új kísérlet fontosságáról. Ha jól értettem, a Vöröskereszt családvédelmi szolgálata aktivistáinak munkája azokon a pontokon ad nagy segítséget a családoknak, ahova a tanácsi ügyintézők munkája már nem terjed ki. Amire szólóan nincs jogszabályi állásfoglalás, útmutatás, irányelv. Követni lehet a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat jó néhány, igazán a család anyagi hátországának védelmét szolgáló ötletét is. Üzemet létesítettek, ahol 10—12 forintos áron gasztrofol ennivalót gyártanak. Természetesen a nagycsaládosoknak, a nyugdíjasoknak. Vagy előfizetéses vacsorarendszert indítottak az időseknek. Minden riport a tények bemutatása mellett azzal a szándékkal is készül, hangzik el a rádióban, kerül az írott sajtóba, hogy a riportban bemutatott új kezdeményezést mások is kövessék. Nem folytatom a riportban hallott kiváló ötletek ismertetését. Felesleges. Nagyon bízom abban, hogy minden megyében azért egy-két illetékes a műsor sugárzásának idejében rádióközeiben volt. szűcs története tatási eredmények kerültek napvilágra, s a Szeged fejlődésében bekövetkezett változások egyre sürgetőbben vetették fel a kor követelményeihez igazodó várostörténet megírásának szükségességét. A város alkotóműhelyei — egyetemek, főiskolák, a mú- múzeum, a levéltár, a Somogyi-könyvtár és más intézmények szakemberei — jelentős részt vállaltak e hatalmas munkából. Mintegy 65 a szerkesztők és szerzők száma, Tévénapló Két szobrász „Szobrász szerettem volna lenni, és népművész lettem” — mondta kissé rezignáltan Vitray Tamás kérdésére a tahi fafaragó, akinek nevét jótékonyan elhallgatta a műsor, mintegy jelezve, hogy itt valóban a nép fia jelentkezik, a maga természetes egyszerűségében, a népművészet képviseletében. A szobrász és a népművész ilyen éles szembeállítása azonban vitatható, s ezen az sem változtat, hogy a tabi Nagy Ferenc autodidakta, aki ellesve a technikai fogásokat, éppúgy ízlésre, belső sugallatra hallgat, mint minden művész. Tehetséges ember, ezt már akkor érezte, midőn először vett vésőt a kezébe, el is ment Kisfalu- di Stróbl mesterhez, aki megnézte a munkáit, egyet rögtön meg is vásárolt, s továbbküldte a főiskolára, ahol azonban a leendő szobrász nem boldogult. Így lett belőle népművész, s az már külön kérdés, hogy a különbség megérdemli-e a névtelenséget? Mert Nagy Ferenc neve csak véletlenül, mintegy mellékesen hangzott el a műsorban, érezhetően a film készítőinek szándéka ellenére. Azt is megtudtuk, s talán ezen lehetne segíteni, hogy a népi faragó csak férfikorában jutott el a Nemzeti Galériába, s itt látott először középkori szárnyasoltárokat, amelyek olyan hatással voltak rá, hogy ösztönzést adtak további munkájához. Nem volt világos,-hogy a műsor készítőit milyen szándék vezette, mert egyaránt figyelmeztethetett volna a népművészet élő voltára, a kuriózumon túlmutató jelentőségére, vagy éppen arra, hogy kár tehetséges embereket annyira magukra hagyni, hogy a magyar művészet középkori emlékeivel is csak későn, bár akkor sem hiába, ismerkedhetnek meg. A 18 éve Amerikában élő Jakovits József is autodidakta: üzemi munkás volt, s közben szobrászkodott, de szerencséjére a 45 utáni művészeti fellendülésében találkozott az európai iskola tagjaival, köztük Lossonczy Tamással, Vilt Tiborral, Bálint Endrével és Kállai Ernővel. Jakovits ekkor lépett ki elszigeteltségéből, s munkássága egészen másként alakult, mint a tabi fafaragóé. Az európai iskolát 1949-ben megszüntették, s tagjai, köztük Jakovits is, kiszorultak a művészeti életből. Erről beszélt a 18 év után hazalátogatott művész, s szavai nyomán egy ma sem eléggé méltatott művészeti korszak elevenedett meg, s közben Jakovitsnak a Nemzeti Galériában rendezett kiállítása legszebb darabjait is láthattuk. Keserűség nélkül, tényeket idézve beszélt a művész, rég feledve itthoni egykori mellőzöttségét, amit a Galériában rendezett kiállítás valóban feledtetett is. A két portréfilmet a véletlen sodorta egymás közelébe, s láttukra több kérdés is fölmerül, például az, hogy a tabi fafaragónak miért kell a névtelenségbe merülnie, s művészete, amiből invenció sugárzik, miért jelent eleve valami másodlagosságot, népi érdekességet? Sorsa alakulhatott volna szerencsésebben is, hisz ott volt már a főiskola kapujában, de ez más kérdés. Az sem perdöntő, hogy valakinek a nevét miként jegyzi a jelen művészet- története. Itt azonban elsősorban arról van szó, hogy a művészetet alig igazolható érvekkel két részre osztották, s ami „népi” címkét kapott, más kategória, a műtől függetlenül is. Ha erősen módosult formában, de ma is van eleven népművészet, de azt már nehezebb eldönteni, hogy kit kell és szabad ebbe a kategóriába sorolni, s ki az, aki magasabb osztályba léphet. CSANYI LÁSZLÓ Zene, minden műfajban Első ízben jelentkezett a televízióban vasárnap délelőtt a Fülbevaló című műsor, amely azoknak kívánt örömet szerezni, akik szeretik a zenét. A műsort Ránki Júlia vezette fel (és vezette is), majd következett egy jó konferanszié: Breki. Nem sorolom fel a közreműködőket, sem a műsorszámokat, legfeljebb a műfajokról emlékezem meg, mintegy kedvcsináló gyanánt — a folytatáshoz. Komoly zene, jazz, könnyűzene, balett került a „palettára” e műsorban, s majd minden egyes produkció egybekötődött egy- egy művész, vagy művész-család bemutatásával, akik beszéltek terveikről, szóltak munkájukról, de hitvallásukról is megtudhattunk egyet., s mást. Az első adás kapcsán szimpátiát érezhetett a néző a műsor, a szerkesztési koncepció iránt, sőt látván a színes, sokrétű produkciósorozatot, kellemesen is szórakozott, A műsor vezetője igaz szeretettel, a zene iránti tisztelettel, elkötelezettséggel tett eleget feladatának, hibájául mégis felróható a helyenkénti kapkodás, „mozdulati” bakizás, s egy helyen (például az Omega együttes felvezetésénél) az erőltetettség, no de ez már csöppet sem Ránki Júlia hibája. A Győri Balett az Izzó planéták egy részletével önmaga helyett „beszélt”, a roppant szimpatikus Csik családdal meghitt légkört is izgalmas beszélgetést teremtett — sokak örömére —• a műsorvezető, ugyancsak szívesen hallgattuk a tizenévvel ezelőtti „tinik” példaképéből balladákat éneklő, helyesebben előadóművésznővé változott (tudatosan átváltozott) Koncz Zsuzsát. őszintén reméljük, hogy e műsor nem tiszavirág életű lesz, hanem további csiszolással, ötletekkel „átmegy” sokak várva-várt és kellemes vasárnap délelőtti programjába. —km— s további 70-en járultak hozzá előtanulmányok írásával vagy az adatgyűjtésben való közreműködéssel a monográfia megalkotásához. A Szeged története nem leíró, hanem elemző, történeti munka, mely a kezdeti emlékektől szinte napjainkig kíséri végig a város históriáját. Az első kötet a kezdetektől 1686-ig, a török kivonulásáig viszi el a város történetét, a második a szabadság- harc bukásával ér véget, a harmadik 1849 augusztusától 1919 nyaráig kíséri nyomon az eseményeket, a negyedik kötetben az ellenforradalmi korszak negyedszázada kapott helyet, míg az ötödik 1944. október 11.-vel indít és az 1980-as években fejezi be Szeged történetének föltérképezését. Szerencsés a periodizáció, hiszen a kötetek fontos fordulópontokat ragadnak meg, így a történelmi események fejlődésükben kísérhetők nyomon. Mindenkihez szóló olvasmányos könyvek megalkotására törekedtek a szerzők és szerkesztők. Olyan várostörténet közreadására, amelyben a tudományos igényesség és a közérthetőség ötvöződik, amelyet egyforma haszonnal forgathat az is, akit az elmélyült tudományos érdeklődés vezérel, az is, akit a Ti- sza-parti város históriájának puszta megismerése inspirál.
