Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
a Képújság 1983. szeptember 17. Zene, mozgás... nevelés Babozo óvónők Semmi türelmetlenkedés, semmi lárma... sőt rohangálás sincs. Mindenki ül a szőnyegen, s oly várakozással „bűvöli” tekintetével a zöld függönyös paravánt, mintha még soha nem látott volna bábelőadást. Pedig ilyen szórakozásban igencsak volt részük — kiváltképpen az elmúlt esztendőben — a bátaszéki 2-es számú napközis óvoda napközbeni kis lakéinak. Míg az előadás szereplői készülődnek, úgy véljük, váltunk néhány szót a gyerekekkel, akik mindannyian nagycsoportosok. De a néhány szó sokra változik, ugyanis szinte kérdés nélkül mesélnek, magyaráznak, sőt, véleményeznek. A két szóvivő Kovács Judit és Tenczlin- ger Tímea. — Én takarékos és bábos leszek. Most is szoktam bá- bozni. Tamásnak, a testvéremnek. Ö januárban lesz négyéves. Én meg már hat leszek... Azért leszek takarékos, mert az anyukám a takarékban dolgozik. De este ő is megnézi a bábozást. Felöltöztetem a babáimat... — Én pedig fakanálból csinálom a bábokat. Amit csak akarok... Az óvó nénitől tanultam, hogyan kell... Már egyedül is tudok csinálni rókát, farkast, Piroskát. San- dokant és matrózokat nem. Azokhoz sok haj és nagy bajusz meg szakáll -kell. — Nekem az összes műsor közül a Sandokan tetszett a legjobban — szól közbe Szálai Árpi. — Nekem meg a Banándal... — Ja! A szerecsen gyerekek... Nekem,, is van otthon kis néger babám. Meg paravánom is. — Tudjátok, mi a különbség a paraván és a karaván között? — kérdem. — A válasz kórusban érkezik. Majdnem pontos és precíz. Közben elkészülnek a szereplők, indulhat a magnó. (Előzetesen csak annyit, hogy kissé csodálkozva figyeltem az óvónőket, akik a számomra teljesen egyforma figurák közül határozott, tévedhetetlen mozdulattal választották ki „sajátjukat”.) Színre lép Sandokan és a sok-sok matróz — mindany- nyian síkbáb formát öltve, s a jól ismert zenére ritmikusan mozognak. A ragyogó, szinte „élethű” figurákról a nézőseregre esik a tekintetem. A kicsinyek pontosan a zene ritmusát követve hajolnak jobbra, balra, előre, hátra. Majd taps a fej fölött, amit apró mozgások követnek. Senki nem véti el a ritmust. Mintha őket is valamilyen láthatatlan zsinór irányítaná, mint a bábokat. Taps, sőt, vastaps követi a rögtönzött előadást, amely „Tavaszi szél...” gyerek és felnőtt számára egyaránt élményt adott. Egy esztendővel ezelőtt alakult megyénk egyetlen olyan bábegyüttese, amelyik kizárólag kisgyerekeknek állítja össze műsorát. Egy év nem hosszú idő egy csoport életében, az viszont igaz, hogy rendszeres munkával, kitartással, szakmai fel- készültséggel, kézügyességgel (!) és nagy-nagy gyerek- szeretettel ennyi idő alatt is lehét sikereket elérni. Persze, sikerekről beszélni nem hiszem, hogy ez esetben ildo- mos-e egyáltalán ? Tény, hogy sikerélményekben gazdag év áll a még „nevenincs" együttes mögött. Viszont céljuk nem a sikerek halmozása, hanem a gyerekek szórakoztatása és nevelése volt. És az ma is. — Az óvodában tavaly szeptemberben jórészt új kollektíva jött össze. Hogy jobban összerázódunk, ezenkívül, hogy összekössük . a gyerekek számára kellemest a mi számunkra hasznossal, bábcsoporttá alakultunk — kezdi az emlékezést Galli Andrásné, az óvoda és egyben a bábcsoport vezetője aki szervezett bábtanfolya- mot végzett, és „C” kategóriás működési engedélye van. — A közös műhelymunka valóban összekovácsolta a kollektívát, s a hétfő’ estéket már el sem tudnák képzelni bábkészítés, szakmai megbeszélés, avagy próba nélkül. — A férjek is megszokták, hogy hétfőnként később járunk haza. Persze, vasárnap este, vagy hétfőn reggel úgy időzítjük otthoni teendőinket, hogy a bábosestén nélkülünk is zökkenőmentes legyen minden. A szakmai vitákat illetően a bábozó óvónők most sem tagadják meg önmagukat: a Macska-duett ötlet kapcsán viharos és roppant szellemes vita alakul ki. Majd rátérnek a technikai megoldásokra, amelyek ecsetelése is szót- szót követve, valósággal zajlik. — Először a zsákbáb-tech- nikára gondoltunk, de a síkbáboknál kötöttünk ki, s azoknál is maradunk — mondja a vezetőnő. Szavaihoz Várda Ferencné, az élelmezésvezető nem titkolt büszkeséggel teszi hozzá: — Már több, mint kilencven bábunk van — mire előkerülnek a szekrényekből a gondosan megformált és elkészített — variálható — figurák. — Valami modernet akartunk és akarunk adni a gyerekeknek — mondja Takács Józsefné. — Tetszett mind- annyionknak az ötlet a kesztyűbábokkal is. Előadás után, természetesen zenére, lementünk a gyerekek közé. Megfoghatták, mozgathatták a bábokat. — És egyetlen előadás alkalmával sem kellett fegyelmezni a gyerekeket — így Papp Zsuzsanna. — Azért a kedvelt és ismert zenére állítjuk össze műsorainkat, hogy a gyerekeket érő erős (beat) zenei hatást jó irányba tereljük. Szóval zenével valóban lehet nevelni. — És megszokják, megtanulják, helyesebben megérzik és megértik, hogy a bábszínházban nemcsak kiabálni, hangosan drukkolni, hanem ritmusra is lehet mozogAmíg nem kezdő dik az előadás Készülődőben A két „szóvivő” ni — mondja Kiss Lászlóné. — És valljuk, hogy ilyenkor kell elkezdeni a színházat szerető közönség nevelését. Kiss Lászlóné szavaira egyhangú helyeslés következik, majd dicsérő szavak következnek az előbb szóló kézügyességére vonatkozóan. — Ö a bábok legtehetségesebb tervezője és kivitelezője... Sőt, ő a konferenszié is. — Persze, mert mindig engem tuszkoltok a paraván elé — hallik az évődő tromf, amelyet olyan frappáns „ösz- szekötőszöveg” követ „bemutatóul”, hogy az idegennek sincs kétsége afelől, hogy elmondója gyerekek közé, illetve gyerekek elé, és a színpadra született. Majd nevetve teszi hozzá: — A bábozás népszerűséget is ad az embernek. Jönnek a gyerekek az utcán, kitárt karral, s mondják, hogy „láttalak, amikor múltkor báboztál...” A tehetséges együttes nemcsak hazai vizeken ér el sikereket, hanem a környező községekben is vendégszerepeinek, sőt, nemrég Szekszár- don, a Tervező Vállalat kismama-találkozóján is adtak műsort. Műsort, amelynek nemcsak konkrét szereplői érdemelnek elismerést, hanem az óvodában dolgozó dajka nénik — a bábok ruháinak tisztán tartói — a konyhások, akik úgy időzítik mindig az ebéd elkészültét, hogy á szereplők és nézőik időre érhessenek a kultúrházba... Tehát a bábozó óvónők sikere a kollektíva sikere. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Kapfinger András Tolnai utak MINT ISMERETES, az év közepén megszűnt a KPM Szekszárdi I&zúti Igazgatósága. Ám mielőtt bezárták a kaput, egy dokumentum értékű kiadványt tettek le abba a sorba, ahol az egyes megyék úthálózatát bemutató tanulmányok vannak. Tizenkét fejezetben ismertetik Tolna megye útjainak helyzetét a kelták és rómaiak közlekedésétől a közúthálózat fejlesztésének jelenleg érvényes irányelvéig. A hetvenkét oldal bőséges dokumentáció, olyan, ami a tudományos igényt támasztó, de a laikus olvasó által is egyaránt élvezhető. A római kornak több tárgyi emlékét őrzik a múzeumok, így például Szekszárdon van az 1887-ben feltalált mérföldkő, amely az Aqvincum— Mursa útvonalon a mai Fadd- tól délre állt, és azt adta tudtuk hogy Aqvincum LXXXVI mérföld távolságra van. Ezen az útvonalon — amit joggal tekinthetünk a mai hatos út elődjének —, még további négy mérföldkövet találtak az előbb ismertetetthez hasonló tájékoztatással. Persze a régi utak nyomvonalának rekonstruálása rendkívül nehéz, hisz olykor 2—2,5 méter mélységből, iszap- és kavicsréteg alól kerül felszínre az ősi útburkolat. Az. hogy ezek ma még egyáltalán felismerhetőek, a rómaiak kiváló hadmérnökeit dicsérik. Olyan nyomvonalon vezették, és olyan módszerrel építették az utakat, hogy gyakran még ma is az általuk választott irányt követve utazunk, pedig ők a második évszázad végén befejezték ezt a munkát. JÁRTÁK a rómaiak útját a hunok, az avarok, majd megérkeztek őseink, a magyarok. Ekkor már (894 táján) alig volt valami az évszázadok óta gondozatlan utakból, a lóháton közlekedő magyaroknak nem is hiányzott, hiszen ők előnyben részesítették a ..toronyiránt”, terepen közlekedést. Azonban az óhazából hozott kétkerekű szekereknek végül is csak szükségük volt a többnyire szilárd talajú közlekedési nyomvonalakra. A letelepedés után a falu-jellegű településeket is lassan utak kötötték össze. Az államalapítás korából a tolnai utakra is vannak nyelvemlékértékű feljegyzések. II. András idejében a Fadd határát leíró oklevélben a határvonalról ezt olvashatjuk: „délre tart, addig az útig, mely Tolna várához visz”. A királyság megerősödése nyomán megindult gazdasági fejlődés megkövetelte a belső közlekedési viszonyok javítását, a forgalom biztonságát. Három tranzverzális út is kialakult a megyében, a ma- docsai réven, Simontornyán, Nyéken át Zirc felé vezető sóút, a másik a madocsai réven, Simontornyán, Tamásin át Velencébe vezető út főleg a marhahajtás célját szolgálta, ugyanis évente 13 ezer marhat hajtottak erre. (Si- montornyát a Bécs felé hajtott marhák is érintették.) Transzverzális út volt Szek- szárdról Nádasdon, Pécsen át vezető kereskedelmi út, amely találkozott a Bátmonostor, Báta, Pécsváradi útball A KÖZÉPKORBAN nem voltak a mostani felfogásnak megfelelő útépítések, legfeljebb a Buda—Eszék utat gondozták. És most egy több évszázados ugrással érkezzünk meg a XX. századba. A vasút jótékony hatása itt is érződött, hiszen az útépítéshez szükséges rengeteg követ a legjobban vasúton lehetett a bányából az útépítési munkahelyre szállítani. így a századfordulótól az első világháború kitöréséig 250 km makadám kőpálya épült ki. A rekord 1907-ben született 67 km út elkészítésével. Ez még akkor is nagyon szép teljesítmény, ha az utak általában csak 3 méter szélesek voltak. A lóvontatású úthengerek a 15 cm kőalapot 10 cm zúzott kővel, 2 cm zúzalékkal és 2 cm homokkal tömörítették össze. A két háború között további 374 km út épült. Így a megyében 1944-ben összesen már 881 km útpálya volt kiépítve és még további 83 km földút tartozott az országos úthálózathoz. 1931-től épültek a bekötőutak. Közöttük is elsősorban a „harmados” utak. Azok, tudniillik, ahol a község vállalta a 2.70 méter széles út építési költségeinek egyhar- madát (pénz-, munka-, fuvarhozzájárulással), a másik harmadot állta a megye és a harmadikat az állam. Az 1938 és ’43 között épült 42 út együttes hossza nem érte el a 100 kilométert és még a felszabadulás utánra maradt 12 út (Pári, Űjireg, Harc, Györköny, Cikó, Pusz- tahencse, Izmény, Fácánkert, Furkópuszta, Medina, Nagy- vejke, Gyulaj) 46 kilométer hosszal. A HÁBORŰ a tolnai utakat sem kímélte meg. A kár 11 millió régi értékű pengő volt. 27 híd pusztult el, közte az 560 méter hosszú duna- földvári és a 400 méteres bajai. Ez utóbbiak pótlására a Vörös Hadsereg pontonhida- kat épített. Az államosítások idején a több mint ezer kilométer útból 114 még kiépítetlen volt. Megjegyzésre érdemes, hogy még fő közlekedési út is volt a kiépítetlenek között. Az igazi fejlődés 1950-ben indult meg. Ettől kezdve egyre nagyobb figyelem és anyagi eszköz jutott a közúti közlekedésre. Érdekes, hogy a hófúvások elleni védelem is csak 1952-ben kezdődött el (hóvédő * földművel, erdői- sávval). Azelőtt nem volt ritka, hogy a 24 órás közmunka igénybevételével is 6—8 napig elzárta az utakat a hó. Az 1894-ben tartott forgalomszámlálás adatait az 1980. évivel veti egybe a kiadvány. A közel kilencvenéves adat egysége az egy vonóállat, az 1980. évié a gépjármű napi forgalma. Nos, Dunaföldváron 1894-ben 828, 1980-ban 5714 „egység” haladt át, Pakson 1163, illetve 6789, Szekszárdon 1630, illetve 14 707. PERSZE minket inkább a ma érdekel, például az, hogy ha 1963-at vesszük száznak, akkor a személygépkocsiforgalom a főutakon 700, a motor közel 400, a fogat 0, az összekötő utakon viszont a személyautó-forgalom 1400. A fejlesztési irányelvek -egyik jellemzője, hogy 1975- ben az Európai Gazdasági Bizottság az E 73 jelű utat, amely Dunaföldvár—Szek- szárd—Mohács nyomvonalon a megyénket is érinti, autópálya jellegűnek jelölte ki. Ez tehát azt jelenti, hogy a megye közúti forgalmának több mint egynegyedét lebonyolító 6-os út fejlesztésénél erre figyelemmel kell lenni. Ez persze messzi távlati szempont. Közelebbi feladat a megye 310 lakott helyének a kor lehetősége szerinti legjobb megközelítésének biztosítása. Kár, hogy az érdekes kiadvány nem került közterjesztésre, így az érdeklődők csak igen korlátozott lehetőséget kapnak a részletes megismerésére. De a tanulmányt nézegetve joggal mondhatjuk: szépen búcsúzott a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatósága. (fi)
