Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
1983. augusztus 6. NÉPÚJSÁG 11 Moszkvai tudósítónk jelenti Latin-amerikai érdekességek A XIII. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon 42 ország filmjét mutatták be a hivatalos versenyprogramban. A filmek között húsz európai, kilenc amerikai, öt afrikai, ■hat ázsiai és két ausztráliai, illetve új-zélandi filmet láthattunk. Ez az arány jól tükrözi a kontinensek filmművészetét, ha figyelembe vesszük, hogy egy alkotás képviselte az évi több száz filmet gyártó „'nagyhatalmiakat”, és a négy-ötöt forgató „kicsiket” is. Olyan ország, amelyben jelentős a filmművészet, nem maradt ki a mezőnyből, de az már korántsem biztos, hogy a legjobban Sikerült alkotások kerültek a fesztiválra. Persze, a moszkvai válogatóknak nincs könnyű dolguk, hiszen az itteni fesztivált — időiben — megelőzi a nyugat- berlini február végén—március elején, és a cannes-i májusban. Ennék ellenére sikerült olyan mustrát összehozni, amelyben — bár egyértelműen kimagasló alkotás nem akadt — láthattunk néhány jó és még több érdékes filmet. Az érdékes, mint esztétikai kategória, természetesen nem létezik. Nem is annak szánom. Viszont nem is valami mentegető-ipalástoló jelzőnek, amellyel a gyenge vagy tehetségtelen minősítést próbálnám elkerülni. Az idén elsősorban a latin- amerikai országok filmjei között láthattam érdekeseket. Közöttük akad olyan ország — például Brazília —, amelyben a filmgyártás csaknem egyidős az európaival, illetve az Egyesült Államokéval. Ám a kezdetben megmutatkozó nemzeti sajátosságokat hamarosan elmosta az ameri- kanizálódás és a filmművészet elvesztette sajátos arculatát. Ezt a sajátos arculatot újrateremteni azóta is próbálják, és a jelek szerint napjainkra sikerült eljutni egy új szakaszba. Hasonló a helyzet a többi — későbben filmezni kezdő — latin-amerikai országban is, s bár lényeges különbségek adódnak a politikai helyzettől, a gazdasági lehetőségektől filmművészetük előtörténetétől és a tehetséges filmművészek számától függően, több hasonlóság is megfigyelhető. Ezek közül a legfontosabb, mármint „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért” jelszót hirdető moszkvai fesztiválon számba jöhető filmeket illetően, a politikai haladásért folytatott küzdelem a filmművészet eszközeivel. Az itt látott latin-amerikai fi Írnék többségének témája kifejezetten ennek a harcnak Valamilyen formája: akár osztályharc, akár a nemzeti függetlenségért, akár a társadalmi rend, a közélet tisztaságáért vívott légyen az. S hogy a távoli kontinensen, a miénktől lényegesen különböző társadalmi és gazdasági körülmények között is adódnak olyan problémák, mint mifélénk, arra jó példa az argentin versenyfilm. Címét — El arreglio — szorul szóra így kellene fordítanunk: Alku, ügylet, egyezség. Ám a hazai gondolkodásunk szerint jobban megfelelne: Buli, vagy még merészebben, de talán jellemzőbben (!) Uimbulda. A filmben arról van szó ugyanis, hogy egy elhanyagolt külvárosi kerületben állalmi pénzen vízvezetéket építenék. Igenám, de valami nő ostoba rendelkezés Okán a vezeték egyszercsaik véget ér, s ugyanazon utca néhány házának Iákéi nem jutnának vízhez. Hamarosan kiderül azonban, hogy az építésvezetővel szót lehet érteni, s aki nem sajnál egy nagyobb ősz- szeget, az vízhez jut: lopott anyagból készült csövön, bér- csalással végzett munkával. És jaj annak, aki ebben a közegben becsületes próbál maradni. A másik közös jellemző: a filmművészet új formáinak keresése. Ez a keresés olykor felemás eredményeket, sőt, kudarcokat is hoz. Erre jellemző példa a Szélrózsa című kubai versenyfilm, amelyet egyik legtehetségesébb alkotójuk, Patriciio Guzman rendezett. Guzman nyilván korábbi naturalista-reálista stílusától akart valamelyest elszakadni, s e törekvés „eredményeként” olyan zűrzavaros történetet hozott össze, hogy a 1 eg tapasztaltabb filmkritikusok közös fejtöréssel sem tudták megfejteni. Remélhetőleg ez a film csak balszerencsés állomás lesz Guzman pályáján, amely kissé fantáziátlan filmjeitől a színesebb, gazdagabb, de érthető művészethez vezet. Nem csekély büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a lati'n- amerilkái rendezők egy részének munkásságán érződik a magyar filmművészet, pontosabban Jancsó Miklós hatása. Különösen kimutatható ez Miguel Littin munkásságán. A rendező chilei, aki Pinochet hatalomra jutása után emigrált, s azóta más latinamerikai országokban dolgozik. Moszkvában „niicaraguai színekben” indult, Aleino és a kondor című filmjével. A kondor a legnagyobb ragadozómadár, ezúttal katonai helikopter képében jelenik meg: valóságos pusztítással és a pusztító hatalom jelképéként. Ez a helikopter jan- csói helikopter, amely — amióta először a Szerelmem, Elektrában pirosra festve megjelent — számos más filmben röpköd, mindig jelképként, de változó jelentés- tartalommal. (A Jancsó-hatás egyébként Gitt in egyik korábbi film|ében is érződött: ott az emberláncok, a színes felvonulások, megkoreogra- fált rítusok idézték a magyar mester szellemét.) Befejezésül hadd mondjam el, hogy a latin-Jamerilkai filmékben néhány nagyon jó színiészt láthattunk. Közülük az első helyre kívánkozik a brazil Láma Duarte neve. A színész a címszerepet játsz- sza a Getulio őrmesterben, amelyet Hermano Penna rendezett. Ez a Getulio az örök hóhér, az örök pribék, maga a megtestesült erőszak, aki kéjjel kínoz, s saját „emberi nagyságát” abban látja, hogy ő mindig „teljesíti a feladatot”. A filmben egy politikai letartóztatottat kell eljuttatnia egyik helyről a másikra, hosz- szú és nehéz úton. És Getulio ■kötélen vonszolja, ütlegelve űzi, s amikor már másképp nem megy, mert a szerencsétlen nem áll a lábán, az autó pedig elromlott — a hátán cipeli foglyát, csak hogy éleget tegyen a parancsnak. S aki őt ebben meg alkarja akadályozni, azt kíméletlenül elpusztítja. Lima Duarte félelmetesen mutatja be ezt a diaiboükus figurát, undort és rettenetét ébresztve. Tulajdonképpen díjat érdemelne teljesítményéért, de ellenszenves alak megformálásával — bármilyen jó légyen is a színész — mindig nehéz nyerni. MORVAY ISTVÁN Kelet és Nyugat közt hidat akart építeni Vajda Lajos művészete A második világháború befejezésének 40. évfordulójához közeledve sokasodnak a visszaemlékezések, de a tragikus évfordulók is. Közéjük tartozik Vajda Lajosé, a modern magyar festészet avant- garde irányának legnagyobb egyéniségéé is, akiinek a végzet mindössze 33 évet adott. 1908. augusztus 6-án született Zalaegerszegen. Egész életét szinte katasztrofális nyomor kísérte. Aipja még az első világháború idején Szerbiába költözött, ahol a gyermek számára később oly nagy jelentőségű ikon- művészettel ismerkedett meg. Később a család Szentendrén talált megélhetésre. A Duna menti kisváros volt kevés megszakítással Vajda életének háttere. Ö lett a szentendrei iskola legnagyobb hatású, máig kisugárzó mestere, aki a fasizmus, a fajgyűlölet egyre vadabb tomibolá- sa közepette tudatosan hirdette a népek közötti összefogást, hidat akart építeni Kelet és Nyugat művészete között. önarckép Szentendrei házak két templommal A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt. A konstruktivizmussal Kassák Lajos Munka-körében ismerkedett meg. Alapvető művészeti élménye 1930—34. közötti párizsi tartózkodása volt, ahol a kor szinte minden művészeti törékvésével megismerkedett. Először az orosz filmművészet hatására fotómontázsókat készített szürrealista felhanggal. A montázstedhnlikát haláláig alkalmazta, de saját mondanivalójának megfelelően teljesen átalakította. Budapestre hazatérve a dolgok alapformáit kutatta: „valami új témakört keresők, építek ki magaimlban, a dolgoknak titkos, elvont lényegét akarom kibontani. De mindig a konkrétból, a valóból kiindulva keresem a dolgok ősforrásait. Először a népművészethez fordult. Barátjával, Korniss Dezsővel együtt Szigetmonostoron gyűjtötte a népi múlt emlékeit. Anyagát a legnagyobb 'következetességgel felépített, szimbolikus-szürreális formanyelvű művein használta fel. Alkotásainak zöme rendkívül tiszta rajzú, erősen konstruktív szerkesztésű grafika, amelyéken a szerb, magyar és zsidó kultikus alapmotívumok vegyülnek a mindennapi élétre utaló, csupán a lényegre sűrített ház, templom, alma, tányér stb. formákkal. A sötétedő végzet ellen a kollektív művészet időtlenségében keresett és talált megnyugvást. 1934-ben saját arcképeinek sorával kezdődött a szláv ikonokhoz visszanyúló ikonlkor- sza'fca. A Lóczy-barlangban Hazai tájakon Füred barlangja iBalatonfüred 300 éves patinás üdülőhely és ismert gyógyfürdő a Balaton partján. A műemlékek, a kellemes víz, a szép természeti környezet sok turistát vonz ide. Füred híres barlangját, a Lóczy-tbarlangot érdemes felkeresni. A Balaton-iparttól északra gyalogosan vagy kocsival is jól járható úton jutunk el a Tamás-hegy lábához, a Lóczy-barláng bejáratához. Mindjárt a barlang bejáratánál márvány tábla fogad, melyet a Balatoni Bizottság helyezett el ide Lóczy Lajos, a nagy magyar természettudós és kutató emlékére. Lóczy Lajos (1849 —1920) életéből közel 30 évet szentelt a Balaton és a Bala- ton-fcörnyék tudományos kutatásának. Jelentős szerepet vállalt a barlangkutatásokban is. A LóczyHbarlang — hasonlóan a többi hegyvidéki barlanghoz — mészkőből alakult ki még a földtörténeti középkorban, a tengervíz által elöntött területen visszamaradt üledékből, mésziszaipból. A vulkánikus földmozgások hatására a hegytek kőzetei megtörtek, lesüllyedtek és meg- gyűrődtek. Részben a kőzet repedései mentén beszivárgó csapadék mosta ki a barlang- szerű mélyedést, de a Lóczy- barlangban az alulról feltörő hévforrások is hozzájárultak a barlangképződéshez, melynek nyomait az üstszerű bemélyedések, és csigavonalú kürtök jelzik. Kalandos a barlang feltárásának története. Amikor a kőtörők 1894-lben a Tamás- hegyen dolgozták, hirtelen agy mélyedésre lettek figyelmesek, ahova az egyik munkás szerszáma beleesett. Lenézve látta, hogy keskeny és mély szakadék tátong a lába alatt. Felnőtt ember nem tudott volna bejutni, így egy gyereket kerestek. A nyolcéves Kéry Gábor vállalkozott, hogy lemászik, és kihozza a beesett kőfejtő eszközt. Mikor a gyerék a húsz méter hosszú kötélre erősítve leereszkedett a nyíláson, élkli- áltotta magát, hogy rövid a kötél, mert még nem ért a haiSadék aljára. S elmondta, hogy nagyon szép, cseppkö- vékkel díszített üreget lát lenn. Először arra gondolták, hogy talán kincseket rejt a barlang, s hogy a törökök elől menekülő gazdag főurak rejthették el itt értékeiket. De a felülről megközelített barlang nem főúri kincseket, hanem értékes földtörténeti emlékeket rejtett. Mivel abban az időben nem volt megfelelő anyagi fedezet a barlang részletes feltárására, a mélyedést betömték. S így egy ideig tovább őrizte a titkait. KöZben Kéry Gáborból asztalosmester lett, s 1930-ban felidézte gyermekkori emlékeit, amikor a barlangiban járt, és úgy határozott, hogy részt vesz e barlang tudományos feltárásában. A Földtani Intézet és a Balatoni Barlangkutató Bizottság segítségével elkezdték a barlang szákszerű feltárását, a munkálatokat Kaddó Ottokár vezette. Eltávolították a barlangba került kőtörmelékeket, új bejáratot építettek, és újabb járatokat is felfedeztek. 1934-ben fejezték be a feltárást, s ekkor nyitották meg a nagyközönség számáTanulmányfej A fasizmustól, a haláltól való rettenet töltötte be utolsó éveit. Munkái ékkor félelmetes víziók hatalmas szén- rajzök, melyeken tudata mélyéről feltörő, madár-szérűén csapongó, démoni hatalmakkal küzd. 1940-iben munkaszolgálatra hívták be, de éhségtől, nyomortól legyengült teste nem bírta tovább a megpróbáltatásokat. Nyolc- hónapi szenvedés után a tüdőbaj tett pontot az új magyar művészet európai rangú, iskolateremtő alkotójának megpróbáltatásokkal teli életére. BRESTYANSZKY ILONA Gondosan kiépített vasaj- tón keresztül, ötiméteres alag- úton át jutunk be a hosszú felszín alatti üregbe. Ennék Oldalán megdőlt mészkőlapok jelzik a kőzet szerkezetét. Lépcsőn möhetünk tovább az úgynevezett lejtős fülkébe, amelynek oldalán széfjén kifiaragott téglafalra emlékeztető kőzetek sorakoznak, hűen tükrözve az évezredék természetformáló erejét. Néhol dróthálókkal megerősített dőlt falakra veti fényét a reflektor, és előtűnnek a „cseppkőrózsák”, melyeket a szénsavas hévízforrások alakítottak ki. Egy fa gyökere arról árulkodik a zord kövek között, hogy igen közel járunk a felszínhez. Lépcsőkön le- és félmegyünk, egy oldalfolyosón keresztül lehúzott fejjel és hajlított derékkal áthaladva az Alsó terembe érünk. Ismét lépcSőn jutunk tovább a Felső-terembe, ahol az átjárót vaspánt- tal támasztották alá, nehogy a 30 fokosán megdőlt mészkőfal megmozduljon. Ez volt a hajdani barlangbejárat még a kutatások elején, amit azután betömtek. Egy viszonylag vízszintes teremmel végződik a barlang bejárható része, ahonnan be léhet látni szinte az egész barlangot. Lejtős folyosón jutunk ki a szábadba. A Lóczy-íbarlang légzőszervi megbetegedések, asztma ellen kiváló gyógyhely, melyet a kőzetben lévő hajszál- repedéseken keresztül beáramló ózondús, tiszta, szeny- nyezetlen levegőnök köszönhet. Kéry Gábor asztalosmester, aki a barlang feltárásában jelentős szerepet játszott, készítette a füredi vörös templom faragott faszobrait. A barlang megnyitásakor hivatalos barlangvezetőként dolgozott itt a Balatoni Bizottság megbízásából. Ma a barlang a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának gondozásában működik, és egész évben látogatható. ra. KADAR ERZSÉBET
