Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
io "népújság 1983. augusztus 13. Art Buchwald: Tanácsadás egy tanácsadónak — Őrmester, elküldjük Salvadorba tanácsadónak a kormánycsapatok mellé. — Igenis, uram. — Parancsa szerint kiképzik a kormányerőket a gerillarejtekhelyek felkutatására és elpusztítására. De semmilyen körülmények között ne bocsátkozzon harcba személyesen. — Értettem, uram. A csapatokkal megyek, de én magam nem tüzelek. — Kivéve persze, ha magára lőnek. — Világos, uram. Milyen fegyvereik vannak a gerilláknak? — Többnyire amerikaiak. Vietnamból kapták, vagy a salvadori csapatoktól zsákmányolták, esetleg megvették tőlünk. Egyik feladata éppen annak megakadályozása lesz, hogy a tisztek áruba bocsássák fegyvereiket. — Igenis, uram. Kell tenni valamit a népszerűség megszerzéséért is a salvadori nép körében? — Hogyne, ezért küldjük oda. Küldetése során bizonyosodjon meg, hogy a kormánycsapatok nem ölnek-e meg túl sok parasztot, és nem égetnek-e fel túl sok baloldaliak bújtatásával vádolt falvai. — Ezt hogy érhetem el? — Ugyanúgy, ahogy Vietnamban. Magyarázza meg a kormánykatonáknak, hogy Reagan elnök nem tűri el az erőszaktételt, a gyilkolást és a fosztogatást. Ez vissza kell, hogy tartsa őket. — Bizonyára. És milyen a salvadori csapatok morálja? — Ragyogó, bár előfordult néhány szökés.. A maga feladata lesz megakadályozni, hogy a csapatok átálljanak a másik oldalra. — Használhatom ilyenkor a fegyverem is? — Nem. de felhatalmazhatja valamelyik tisztet. Ám az Isten szerelmére, semmit ne adjon írásba! (Szegő Gábor fordítása.) legszívesebben itt a nyílt utcán szabadjára engedte volna a jókedvét, de nem akart föltűnést kelteni, félt tőle, a végén még bolondnak néznék. összeszorította inkább a száját, és magába fojtotta a jókedvét. — Kinek mi köze hozzá — gondolta. Azért látszott rajta, 'hogy történt valami vele, nem volt olyan búval bélelt, mint máskor ilyenkor munka után. Igyekezni most is igyekezett, mert apjá-anyja megkövetelték, hogy -pontosan étkezzék, de a titkát, amit magába rejtett, ez- a sietség nem érintette. Kiszámították, mennyi az út a munkahelyétől hazáig, kiálltak az ablakba, és úgy várták, és kitört a rilbillió, ha netalántán hébe-hóba betévedt valamelyik cukrászdába a barátnőkkel egy fagy- laltra-káVéra, ipedig hát miért ne, elvégre felnőtt nő volt -már, amit költött, azt -meg i-s kereste. Azt nem lehet mondani, hogy valami fényesen érettségizett volna, azért valahogy túlesett rajta. A matematika tanárnő korholta is, a rossz tanulók közül ő volt a kedvence: — mért nem tanulsz, ha csák egy kicsit igyekeznél, te lehetnél a legjobb matekos az osztályban, -mert neked érzéked van hozzá. Ezen igazán nem lehetett, csak nevetni: — maga tényleg azt gondolta, hogy ebből akarok megélni — buggyant ki belőle a vihogás. Nem akart ő tiszteletlen lenni, a körülmények játszottak ösz- sze ellene, igen, a körülmények. Minden fiút az ujja köré csavarhatott volna, és nemcsak az osztályban, akár az egész iskolában, ha törődik velük, de nem törődött, valami másra vágyott, nem ilyen hétköznapi, kicsinyes kapcsolatokra, amiket -aztán a 'pénztelenség tesz végül tönkre. Az volt a meggyőződése, a szerelem, ha megterem is, megélni már nem élhet meg ott, ahol lebango- lón fortyognak a napi gon- dök. Csak annyit tudott, akibe ő képes lesz beleszeretni, annak egészen különleges embernek kell lennie, aki nemcsak megérti, -meg is -érdemli őt — a szépségemet, mért, talán ibűn az, ha tudom, -mit érek, mert itt ezek — és fitymálva nézett szét az osztálytársai, most meg a munkatársai között — mama- kedvencek, üres fejű vagányok, kisstílű albérletlovagok -mellett mi lenné belőlem, semmi, pelenkák közé ragadt dagadt kezű, ráncos arcú, hízásba feledkezett háziasszony, jó esetben. Pedig nem erről ábrándozott évekig a 'jobb sorsra érdemes fizika meg -matematika órákon, -egyáltalán nem, délszaki tengerre nyíló, szél- járta nyaralóról, ahol ő a ház úrnője, -és semmi mást Oláh János: Szélhámosaié nem kell csinálnia, csak -he- verészni -egész nap a puha kanapén; egy-egy lemez, egykét félig olvasott könyv, farkas- és medvebőrök dobálva szerteszét, a -mesés rendetlenséget sietve hozza helyre a személyzet, estére fényes társaság ígérkezik, mindenféle hírességék. Az iskolában nem -szólt ezekről a dolgokról senkinek, majd a tízéves érettségi 'találkozónkon, -akkor táth-atjá- tok a -szátokat, ha egy áltálán elmegyeik, gondolta, de lehet, hogy -csak egy képeslapot k-üldök 'Miami Beach-iből, Vagy -Valahonnan máshonnan, akár a Bahamákról, a földrajz nem volt éppen az erőssége. -Megpukkadhat az a sóik hülye jótanuló, -akik azt hitték, a fantáziátlan, ostoba biflázásukkal jutnak valamire, vegyészmérnök, számtantanár, na -bumm, egy nyamvadt iroda, büdös osztályterem mennyivel jobb az IBUSZ-nál? Ez a vacak IBUSZ, -még ez se volt semmi-vei se rosz- szabb semelyik diplomás munkahelyriél, -még így -se, hogy csak a belföldi jegynél volt hely. A többihez nyelvvizsga kellett volna. -Beiratkozott ugyan valami tanfolyamra, de olyan, -de olyan unalmas volt, úgy döntött, ott egye meg a fene, -minek törje magát halálra avval a süket némettel, amikor lehet, hogy egy görög, egy olasz, vagy akár egy spanyol fiút vet az útjába a véletlen, mit léhet -azt előre tudni, jaj, ezeket a délieket nagyon szerette, szemtől szembe sose találkozott még eggyel se, elképzelte, -milyenek lehetnek, neki igazán nem került sokba az ilyesmi, csak behunyta a szemét, egy tized- má-sodperc elég volt hozzá, amíg a fiókban -a félre tett jegyek között turkált, hogy maga előtt lássa, akire várt, vajszínű öltöny, ugyanolyan ing, a nyakkendő világos- barna, talán még .egy kis zsebkendő is elmenne -ugyanilyen barnából mondjuk a szivarzsebbe... -Eh, -miit ábrándozom itt, gondolta, és folytatni akarta a munkáját, egész -sor állt az ablaka előtt, de hiába nézett föl, nyitotta tágra, talán túl tágra is -a szemét, az imént elképzelt ábrá-ntíloVag CSak nem akart eltűnni előle. Szinte -megijedt, még a jól begyakorolt esábmosoly is — pedig mennyit vesződött vele otthon a fürdőszobatükör előtt — leher-vadt a -szájáról, olyan kuka volt, -mint egy faluisi lilba, és a nyakában úgy lógott az anyja nyaklánca, rajta az aranykereszt, mintegy kötőfék, nem volt érkezése elrejteni ezt se, -pedig mennyire utálta, ósdinak tartotta, csak azért -hordta, mert nem -akart 'balhét otthon, és a blúz alatt úgyse látszott. Alighanem csak tévedésből tolakodott ití-e hozz-ám, gondolta, biztosan Zsuzsit keresi a Valutánál, vagy Andreát -a külföldi -jegynél. A csábmosolyból, amit csak nem akart veszni hagyni, csupán egy -sületlen grimasz lett, ahvivel elriasztani lehet valakit, -nem -pedig -megnyerni. Szégyell te magát, jaj de nagyon szégyellte. Az arca vörös volt, a szája -fölött gyöngyözve üt-ött ki az izzadtság. — Hát ami azt illeti, nem lehetek valami vonzó — gondolta, és tüntetőén bújt bele a jegyekkel, menetrendekkel, irattartókkal -megrakott asztalba. iMjv férfi azonban mintha A tudomást se vett volna ifpji a szégyenéről, átható ---- tekintetével az ő tekintetét kereste, ezt még ha háttal álltak volna egymásnak, akkor is megérezte voln'a. — Lesz, ami lesz — gondolta —, és újra fölemelte a fejét, és a 'szemébe nézett -a férfinak. Fiatalnak látszott, az arca szinte -fiús volt, aZért -mégis egészen másképpen nézett ki, mint ezek a tej-felesszájú, a gimnáziumból éppen csak kikerült kollégák, tálán a m-osolya -miatt, -amin látszott, egyformán -otthon van ezen a posh-adt pesti IBUSZ-kir-en- dtltségen, s a legelőkelőbb párizsi szállodában. — -Mit parancsol? — bökte 'ki magyarul a szinte kötelességszerű -kérdést, pedig, ha nagyon összeszedi ma-gát, egy-két -szót ki tudott volna nyögni németül i-s, de úgy érezte, úgyis mindegy, csak még nevetségesebbé tenné magát, ha tovább erőködne. Ha nem érti, menjen Zsuzsihoz, vagy Andreához, majd ők elcsevegnék vele, gondolta, és dacosan félrefordította az arcát, de csak -annyira, hogy finom arcél-e, amit már sokan -megdicsérték, -jól -érvényesüljön, ha itthagyj-a is a férfi, azért tudj-a meg, mit veszít. Érezte, kezd magához térni. — -Itt kellett -volna kezdenem — -gondolta. — Szép lánca van — mondta némi idegen hangsúllyal, de hibátlan magyarsággal a férfi, és a kezébe vette a lelógó keresztet. Hagyta. Túl bizalmasnak tetszett ez a mozdulat, de nem -merte elutasítani. — Anyámnak is pont ilyen volt — mondta a férfi, s hanyag, ráérős mozdulattal óda-könyökölt a pultra —, szegénynek — tette még hozzá szinte szégyenlősen. — Azért jöttem, hogy kivigyem magammal Miami Beaoh- be — itt megállt a beszédben, mintha észrevette volna, a kimondott -hélyiSégnév -milyen hatással van a lányra, szegény lélegzetet i's alig -kapott — de már csak a temetésére érkeztem. Segény anyám, fiatal korában nagyon -szép -volt, hasonlított m-agára, és ez a lánc, milyen fur-csa, ugyanilyen lánca volt, csakhogy a kereszten gyémánt Jézus Krisztus, a kereszt lábánál Szűz Mária... Szép -volt... Valahol 'talán még mindig megvan... — Szórakozottan kiejtette a kezéből a keresztet, és a lány arcába nézett, de nem volt ebben a nézésben semmi tolakodás, lemondás lapult -benne inkább, mintha él akarna menni, hogy ne zavarjon. De hiszen nem zavar, 'kapott ijedten két kézzel a férfi keze után a lány, hogy visszatartsa. — Hát -volna egy perce számomra? — kérdezte hálásan, csodálkozó arccal a férfi. — Egy pillanat — mondta a lány, és nem törődve a hosszú sorral, áhonnan hangos megjegyzéseket eregettek Utána, fölállt á helyéről, és átsétált Zsuzsiihoz, aki a körmét piszkálta méla unalommal. — Zsuzsikám, gyere át hozzám, amíg én kiugróm egy-két percre... csak ide... vásárolni... — Jól van — mondta Zsuzsi, és gúnyosan elmosolyodott —, de előttem kár titkolóznod... A presszó cigarettabűzös, kávéillatos délelőtti csöndje öntelten terpeszkedett el az asztalok között. Leültek az egyik sarokba. Arra számított, hogy a férfi most már heves ostromba kezd, nem ellenkezem túlságosan, határozta el, csak amennyire az illem megkívánja, még ha a szoknyám alá nyúl is, de a férfi csak a kezét fogta meg, azt is alig. — Ez meg mit akar — húzódott vissza -ijedten a lány. Lehajtotta a fejét. — Legyen a feleségem! — mondta a férfi. — -Elviszem innen. — Jó — suttogta a lány. — Hát akkor pecsételjük meg valamivel ezt a találkozást — mondta a -férfi, és könnyedén, alig érezhetően szájon csókolt-a, aztán a kezébe vette a kis a-ranykeresz- tét, ami -már megint kibukott a blúz alól. — Ha ide adja, ráforeásztom azt a Jézust, m'eg a Máriát, amiről beszéltem, hogy addig is emlékeztesse rám valami... amíg... — Köszönöm — mondta a lány, és lecsatolta a nyakából a láncot, és a férfi kezébe csúsztatta. Megfordult ugyan a fejében, „mit mondok máj az anyámnak”, de ilyen jelen-féktelen apróságon most igazán nem akadhatott -fenn. Otthon szelesen csapta -be m-a-ga mögött az ajtót, harsányan köszönt, körülugrálta, összec-sókAlta az anyját, aki hiába zsörtölődött, nem tudta útját állni a jókedvének. Beült a szobájába, könyvet vett elő, de olvasni nem tudott, lebbent ki a nappaliba, az erkélyre, a konyhába, észre -se vette, hogy már este van, csak arról, hogy szólt a televízió. Egyébként le nem ült volna eléje, annyira félt tőle, hogy így fog megöregedni, egy itthoni házasságban, eltompulva az egész napi munka, bevásárlás, főzés, mosás, gyerekek -hurcolása okozta fáradtságtól lerogyva a televízió elé, nézve, amit eleieknek, nesze, itt -van, zabáid, te hülye, de -most már, hogy ennyire kívülről nézhette, úgy érezte, egyáltalán nem zavarja a képernyő bárgyú- sága, az ostoba riporterek ostoba kérdései. A Kék fény ment éppen, betörők; tolvajok, kocsmai verekedők, útszéli kurvák, micsoda szerencsétlen népség, már éppen föl akart állni, hogy tovább menjen, ennél még a legrosszabb könyv is többet ér, gondolta, amikor váratlanul föltűnt a képernyőn az iro-dábeli férfi arca. Á, csak tévedés lehet, gondolta, s indult -kifelé, de fél füllel azért hallotta, mit mond a riporter, veszélyes szélhámos, orvosnak, ügyvédnek adja ki magát, -és egyedülálló, védtelen -nőket szemel ki magának, akiknek házasságot ígér, ennek orvén pénzt, ékszereket csal ki tőlük, és aztán o-débb áll, a rendőrség arra kéri a -károsultakat, hogy jelentkezzenek a... erohant a szobájába, : hasra vetette magát a heverőn, nem mozdult. -■ '» Föl volt háborodva, nem hitt a tévének. Mért csinálják ezt, miért? Egyetlen rendes emberrel találkoztam ebben a büdös életben, azt is börtönbe akarják csukni, hát nem, az -én följelentésemet várhatják, én nem leszék -a cinkosuk, én nem, az egyszer biztos. Jaj, csak ne fognák el, jaj, csak sikerülne egérutat nyernie, akkor biztosan élvinne, hát persze .. < Miámi Beách-lbe ... Micsoda kicsinyes, pitiáner ország, alig várják, hogy föltűnjön egy igazi férfi, rendőrökkel ültíöztetik, börtönbe csuknak, csak -azért, m'ert különb náluk, hogy ne legyen föltűnő a salját közönségességük, butaságuk, hogy szabadon és önhitfen garázdálkodhassanak tovább. KISS BENEDEK: Szindbád meséiből Sült tökkel várt reá-m a drága, s mire a villamos megvitt, kihűlt. Hogy mégse szeressük egymást hiába, akadt egy da-rab kacs asü-lt,-meleg fürdőt vettem utána, beszéltünk erről-arról hosszan, kávét ittunk, rumot i-s hoztam, ma-cslká-sán dorombolt a cserépkályh-a,-s öbleiből miko-r el-k-ihajóztam, ■az erkélyre csapó sós léghuzatban fáklyaláng verdesett vagy pon-gyolájla — mindegy volt már... -a tél ködöt petézett, s utánam, szegény, m ári-s úgy nézett, mint aki vissza-nem-férő bajámat várja. * * * Ez a mese, nemes ba rátáim! S mi történt valóban? Megtréfál bennünket olykor a Dzsinn! Halljátok, ím: Nem ültem én hajómba: dorombol macskásán -most i-s a kályha, mert ott-feledkeztem — nála... Schaár Erzsébet kompozíciója Az ajtóban álló lány a székesfehérvári szoborkertben. Pötyike — Hol van Pötyike, a szakácsnő? — kérdezte asztaltársaitól az üzemi étkezdében Sehovai Ernő utókalkulátor. — Már hetek óta nem láttam. — Tényleg, hol van? — kontrázott Be- zerédi Lajos, a lottózóbrigád vezetője. — Csak nem beteg? Kernácsi titokzatosan asztaltársai felé hajolt, s úgy suttogta: — Én tudom... — Na, bökje már ki — noszogatták. — Nem lehet, titok, én is csak véletlenül tudtam meg. Ha elterjedne a híre, beláthatatlan következményei lennének. A népgazdaság viszonylatában — tette hozzá még ultima rációként. — Na ne hülyéskedjen — sürgették — mi hallgatni fogunk, mint a sír. — Hát akkor figyeljenek — fogta a hangját még suttogóbbra Kernácsi. — A dolog akkor kezdődött, amikor a kapitalista gazdaság válsága a baromfipiacra is begyűrűzött, s itt álltunk térdig csirkében. Akkor adták ki a titkos rendeletet, hogy az üzemi étkezdék tyúkot csak tyúkkal adhatnak, reggelire, ebédre, vacsorára. Pötyi- kéék sütötték, főzték, dinsztelték a rengeteg tyúkot, úgy, hogy időnként nem csoda, ha azzal is álmodtak. Az első furcsa jelre Pötyike férje figyelt fel. Az esszony egyszer vacsora után csipogni, majd kotkodá- csolni kezdett. S ez egyre gyakrabban fordult vele elő. Később apró sárga pihék nőttek a testén, mint a kiscsirkéknek. Hiába jártak orvostól orvosig, senki sem tudott segíteni. Mindenféle hormonokat kapott az asszonyka, de csak azt érték el, hogy a sárga pihékből gyönyörű kendermagos tolla lett. Amikor aztán kotlani kezdett, és harminckét egészséges kiscsirkének adott életet, elvitték otthonról, s most valami intézetben van megfigyelés alatt. Nagyon vigyáznak rá... Éjjel-nappal őrzik. Ugyanis telítve van a piac, s nem szeretnék az illetékesek, ha még több csirke lenne. Hát ezért nem látják az urak Pötyikét — fejezte be suttogva Kernácsi, s várta a hatást. Egy darabig döbbent csend volt, majd Sehovai szólalt meg, mélán piszkálva villájával a csirkepörköltet: — Remélem nem sértődik meg Kernácsi kolléga, de régen hallottam ilyen szuperszonikus marhaságot — mondta, s egy unott mozdulattal megvakarta a szárnya tövét. D. KISS CSABA
