Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 186. szám ÁRA: 1,40 Ft 1983. augusztus 7., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) VIHAR UTÁNI VIHAR (3. old.) TAKARÉKOSSÁG ÉS GYERMEKRAJZOK (3. old.) AKIK HISZNEK HELYREÁLLÍTOTTÁK A JÓ HÁZASSÁGBAN ... A GÁRDONYI-HÁZAT <5. old.) (4. old.) Termékkódok Bábele Még az átlagember is tudja nálunk, hogy a vállalatok túi sok ilyen-olyan anyagot tartanak a raktáraikban, vagyis — ahogy a közgazdászok mondják — rossz a készletgazdálkodásunk. Mindez igaz, hiszen amíg pél­dául egy átlagos nyugat-európai vállalat azzal is be­éri, hogy 3—4 napi termeléshez szükséges anyagot, al­katrészt raktározzon, nálunk sok olyan gyár van, amely 90—120 napra elegendő készleteket halmoz fel. Az át­lagos olvasó már meglehetősen sokat tud ennek okairól (a gyártók és a szállítók monopolhelyzete, a laza szer­ződéses fegyelem stb.), mint ahogy arról is hallott, hogy ennek a gyár meg a népgazdaság látja kárát, hiszen sok százmilliárd forintnyi érték hever a raktárak sötét 2ugában. Az már kevéssé ismert az olvasók körében, hogy a pazarló készletgazdálkodás mögött „nyelvi”, vagyis jelölésbeli okok is rejtőznek. Tegyük fel, egy vállalat vezetői elhatározzák, hogy megszabadulnak a felesleges készleteiktől, például a túl sok raktári csavarjuktól. Erre elvben megvan a le» hetőségük, hiszen az Országos Piackutató Intézethez tartozó Interker-börze nevű intézmény minden évben .megszervez vagy 4—5 készletbörzét, ahol a szóban forgó vállalat is meghirdetheti, hogy mennyi csavart kíván értékesíteni. A gyakorlat azonban sokkal bonyolultabb ennél. A börzén keresgélő vevők ugyanis érthető okokból ponto­san tudni akarják, hogy milyen csavarokról van szó. Mekkora az átmérője, miből készült (acélból vagy alu­míniumból?), milyen a menete és hossza, süllyesztett, vagy lencse alakú-e a feje, és így tovább. Mindezt leírva nyilvántartani rendkívül hosszadalmas és körülményes. Ezért a vállalatok már évekkel ezelőtt kialakítottak maguknak egy saját használatú, házi kód­rendszert, amelyben különböző számokkal jelölték a kérdéses csavar tulajdonságait. Ez a módszer a vállala­tokon belül kiválóan bevált. De amikor kiléptek a bör­zére, kiderült, hogy például az M8-as méretű csavar jelölésére 14 féle kódot használnak a hazai vállalatok. A sok gond miatt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik témabizottsága is napirendre tűzte az ügyet. Amint várható volt, arra a megállapításra jutott, hogy fel kell hagyni a házi kódrendszerek használa­tával, egységes népgazdasági kódrendszer kialakítására van szükség. Sőt, még ez sem elég, figyelembe kell ven­ni, hogy a külföldi országok is hasonló gondokkal küz­döttek, illetve küzdenek, ezért újabban mindinkább el­terjed az EAN-nak nevezett nemzetközi termékkód használata. Aligha volna jó az a hazai kódrendszer, amely eltekint attól, hogy az EAN-termékkód lassan világszabvánnyá válik. Hosszas töprengés, vita után olyan döntés született, hogy az egységes hazai kódrendszer kilencjegyű szám­ból álljon. Ebből a számsorból az első 4—5 azt jelöli, hogy hol, melyik hazai gyárban készítették a szóban forgó terméket, példánkban a csavart. (Ha az említett csavar importcikk volt, akkor a kódnak jelölnie kell az imoortáló külkereskedelmi vállalatot is.) A kilencjegyű szám többi számjegye viszont arról tudósít bennünket, hogy — legalábbis nagy vonalakban — milyen típusú csavarról van szó. S ha valaki még többet akar meg­tudni a kérdéses termékről, csak elő kell vennie a szó­ban forgó gyár (mondjuk a Csavarinari Vállalat), vagy — import esetén — az illetékes külkereskedelmi válla­lat kódkatalógusát. Voltak, akik felvetették, hogy ily módon mégiscsak két kódkatalógus — a népgazdasági, illetve a vállalati — használatára lesz szükség. E felfogás hívei azzal érvel­tek, hogy sokkal egyszerűbb volna, ha minden tudniva­lót az egységes népgazdasági katalógusban jelölnénk. Ez elvben igaz is. Csakhogy amint az OMFB-nek a már említett témabizottsága feltárta, ez rendkívül költséges volna, hiszen a népgazdasági szférában forgalomban lévő termékek száma napjainkban már több millió. Ezért egy — számítógépekkel ellátott — nagy appará­tust kellene fenntartani az ilyen kódkatalógus össze­állítása, karbantartása céljából, s ez olyan kiadásokkal járna, ami talán nincs is arányban a várható haszonnal. Ezért ésszerűbb a vállalatokra alapozva, decentralizál­tan megoldani a kódrendszer kialakítását. Jellemző a téma súlyára, fontosságára, hogy a kor­mány gazdasági bizottsága is foglalkozott az üggyel, s úgy határozott, hogy 1983-ban megkezdik az ETK (Egységes Termékazonosító Kódrendszer) kísérleti be­vezetését. A Gazdasági Bizottság döntése alapján kezd­ték meg az úgynevezett termékinformációs központok kijelölését is. Ezek a központok (a csavarok esetében például a Csavaripari Vállalat, az autóalkatrészek szfé­rájában az Autóker) töltik be a gazda szerepét. Ennek megfelelően ők felelősek a kívánt kódkatalógus össze­állításért, kiadásáért is. A Csavaripari Vállalat gondo­zásában megjelenő katalógusnak például nemcsak arra kell választ adnia, hogy a Csavaripari Vállalat milyen csavarokat gyárt, hanem arra is, hogy ezenkívül még hol, milyen csavarhoz lehet hozzájutni az ország többi, csavarelőállítással is foglalkozó üzemében. A tervek szerint 1985-ig az egész országban elterjed az ETK használata. Valószínű, ez is megfelelő feltéte­leket teremt ahhoz, hogy a termelővállalatok között meggyorsuljon a készletáramlás: aki akar, gyorsabban megszabadulhasson a felesleges csavarjaitól, aki pedig ilyeneket keres, előbb hozzájuthasson e termékekhez, mint manapság. S. K. Konténer-pályaudvar Szekszárdon Befejeződött a 68. eszperantó Világkongresszus lA modern világ egyik na­gyon. elmés szerkezete a konténer. iNem lehet kiderí­teni, hogy hol, 9 ki rakta meg az első ládát, s küldte abban áruját a vevőhöz, de az tény,, hogy ma már el sem lehet képzelni, a szállítást konténerek nélkül.. IA kezdetben, amikor még ládákba csomagolták a ter­méket, azzal a céllal, tették ezt, hogy ne darabonként küldjék a címzetthez, hanem egybe csomagolva. Ezt a módszert fejlesztették to­vább: acélból, alumíniumból az idő viszontagságait tűrő anyagból gyártottak konté­nereket, a kezdetben kicsit, .másfél köbmétereset. Aztán jötték az igények: a vállala­tok mind több árut, félig .kész terméket akartak meg­bízható csomagolásban kül­deni, s kialakult a konténe­res szállítás már közepes, húsz köbméteres „ládákkal”, .És végül, megalkották a har- minctonnás nagy konténert, amely szállítható hajón, re­pülőn (!), vagonon és teher­gépkocsi-alvázon. A nemzetközi együttmű­ködésnek jó példája az egy­séges .konténerizálás kialakí­tása. Országonként azonos felépítésűek ezek az áruszál­lító „edények”,, úgy alákítják ki a darufogőhelyéket, az akasztás! horgokat, hogy az minden országban megfelel. Így tudták csak jól gépesíte­ni a konténerek rakodását. Szekszárdon körülbelül hat éve kezdődött az ipari üzemeknél, a kereskedelmi .vállalatoknál a k.onténerak- ció. Tavaly pedig a MÁV elkezdte építtetni a fogadó- ál! omást a szekszárdi vasút­állomáson. Egy új iparvá­gányt telepítettek, amelyre egyszerre i20 vagont lehet be­állítani, s innen, a Volán spe­ciális rakodó-szállító teher­gépkocsijaival. viszik el ren­deltetési helyűikre a konté­nereket. Körülbelül harmincmillió forintba került a konténer- pályaudvar, amelyet idén a 'vasutasnapon adtak át ren­deltetésszerű használatra. A Szombaton a Budapest Sportcsarnokban záróünnep­ségen búcsúzott a fővárostól a 68. eszperantó világkong­resszus ötezer résztvevője. Az egy hétiig tartó rendezvény- sorozat befejezéseként az Eszperantó Világszövetség vezetői, Gregoire Maerten's elnök és Szabó Flóra főtitkár értékelte a kongresszus mun­káját. Egyebek között kiemelték, hogy az eszperantó-moz­galom történetiében ez volt a legnagyobb kongresszus, amelyen a föld minden sar­kából különböző színű, nem­zetiségű, világnézetű embe­rek vettek részt. Mindnyáju­kat az a humanista eszme vezérelte, hogy a soknyelvű emberiségnek szüksége van a népek nemzeti nyelvei — az anyanyelvék — mellett egy könnyen megtanulható, sem­leges nemzetközi nyelvre, amely egyetemes közvetítő nyelvvé válhatna a másként beszélők közötti mindenfajta emberi kapcsolatban. A világ eszperantiiStáinak kongresszusa már a létrejöt­tével is a népek kölcsönös szót értését, békés együttmű­kodásét szolgálta — a viliág békemozgailimámak is sajátos és aktív részeseként. A ta­nácskozásokon, összejövetele­ken a nemzetközi nyelv ré­vén közvetlenebb kapcsolat, dialógus teremtődött a kü­lönböző anyanyelvű emberek és nemzeti eszperantista szer­vezetek között. A kongresszus fontos állo­mása volt az eszperantó nyelv századik „szülétésn'apja” elő­készületi munkáinak. Felihív­ták a nemzeti eszpenantó- szörvetségeket, hogy a közel­gő jubileum kapcsán fejtse­nek ki nagyabb propagan­dát az eszperantó nyelv elter­jesztéséért, a mozgalom meg­ismertetéséért. Ezután bejelentették, hogy a közgyűlés a világszövetség vezető testületének tisztelet­beli tagjává választotta In- gemund Bengtssont, a svéd parlament elnökét, aki több évtizede vesz részt az esz- perantó-mozgalomlban és számos fórumon szorgalmaz­ta a nemzetközi nyelv hasz­nálatát. A világszövetség védnöki testületébe négy új tagot választottak be: egy- egy holland, brazil és iráni tudós mellett Szerdahelyi István magyar irodalomtörté­nészt. Ezt követően a mozga­lom világszövetségének díszes serlegét — amelyet kétéven­kénti ítélnek oda a legki­emelkedőbb munkát végző nemzeti eszperantó-szövet­ségnek — átadták a kínai eszperantó-liga főtitkárának. Az ünnepségen ismertették a közgyűlésen elfogadott ha­tározatot. Az eszperantiisták támogatásukról biztosítják az ENSZ-nek a távközlési vi- lágéwél kapcsolatos céljait, s határozatukban hangsú­lyozzák : a kommunikáció nyelvi és technikái vonatko­zásai elvál ászt hatatl anok egymástól: Ajánlják vala­mennyi kommunikációval foglalkozó szervezeteknek, hogy fordítsanak nagyobb figyelmét a nyelvi vonatko­zásokra, különös tekintettel az eszperantó nyelv lehetsé­ges szerepére. Megállapították, hogy az eszperantó elterjesztése nagymértékben azoktól az aktivistáktól függ, akik kap­csolatot tudnak teremteni a modern hírközlési techniká­val és megmutatják a világ­nak, hogyan lehet az eszpe­rantót felhasználni egy olyan igazságosabb és de­mokratikusabb nyelvi rend megteremtésére, amelyben az eszperantó lényeges szerepet játszhat. Felhívták a nemzetközi nyelvvel foglalkozó vala­mennyi országos és szakmai szervezet, valamint tudomá­nyos intézmény figyelmét ar­ra, hogy nagyobb gondot for­dítsanak a hírközlés techno­lógiájára. Gregoire Maertens meg­köszönte a magyar szervező bizottság munkáját. Majd Baráth Endre, a rendező bizottság elnöke átadta a vi­lágkongresszus zászlaját Wally Du Templenek, a jö­vő évi kanadai rendezvényso­rozat előkészítő bizottsága elnökének. Ezután a nemzet­közi eszperantó-kórus búcsú­zott Budapestitől, majd az eszperantó himnuszt a kórus­sal a küldöttek is együtt éne­kelték. „Gis Revidoen Vantouve- ro!” — Viszontlátásra Van­couverben! — hangzott el, s ezzel a 68. eszperantó Világ- kongresszus befejeződött. A szekszárdi állomásról körülbelül a negyven kilomé­teres körzetiben levő gyára­kat, vállalatokat szolgálják ki. Például Bonyhádra a zo- máncárugyárba, a cipőgyár­ba, Bajára a textilgyárakhoz viszik a konténereket, de még az is. előfordult, bogy Simontornyára is vittek in­nen áruval rakott konténert. Egyre több vállalat tervezi már jó előre a szállítást a szekszárdi pályaudvarról. A Patex tolnai .gyára hetenként húsz konténert kér. A hús­ipari vállalat a megyeszék­helyről konzervvel rakott konténereket küld a Szovjet­unióba. A IBHG szekszárdi gyáregysége pedig az itt gyártott telefonközpontok al­katrészeit a kunhegyesi gyáregységibe küldi további munkára. Hét köziben hat órától húsz óráig dolgoznak a konténer- pályaudv.aron a MÁV és a Volán emberei, gépei. Na­ponta átlagosan negyven konténer érkezik. Augusztus elsején. 49-et fogadtak, s vit­ték él a rendeltetési helyre. — Pj—Czs — Az éjszaka érkezett vagopokat az iparvágányra állítják kéthónapi üzemeltetés so­rán beigazolódott a MÁV Pécsi Igazgatóságának el- lkéipzelése: egyre -növekszik az érkező és a továbbítandó konténerek száma. Amint Baka György szekszárdi ál- lomásifőnök elmondta, a vál­lalatok többsége áttért már a megyei székhelyen a kon­téneres szállításira. Először a Bőrdíszmű, majd a húsipar kért nagyméretű konténereket, míg a többi vállalat 'közepes konténert hasiznál:, il982-|ben Szekszórd- ra 3567 'konténer érkezett, s elküldték áruval rakottan 3484 konténert. Idén, az első hét hónapiban valamivel több mint kétezer konténert fo­gadtak, ez azt jelenti, hogy az idei forgalom meghaladja majd a múlt elvit, ugyani® az év második felében mindig erősebb a forgalom. Különösen a reggeli órákban nagy a forgalom a korszerű pályau dvaron

Next

/
Oldalképek
Tartalom