Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
1983. augusztus 27. A soproni lábasházban A IV. Országos Érembiennálé lAz idei, immár 26. Soproni Ünnepi Hetek egyik kiemelkedő művészeti eseménye volt a I'V. Országos Érembiennálé. A történelmű hangulatú Orsolya téren álló lábaslházban ezúttal 80 művész 302 alkotását láthatták az érdeklődőik. Az érembiennálé a mai magyar éremművészet- ■ ről adott érzékletes képet — jól jelzi az egyre népszerűbb Kiss Nagy András: MAFILM emlékérem Cs. Kovács László: Tihany, román kor és elismertebb műfaj belső arányait, stílusát, az alkotók főbb témáit és törekvéseit. A hiagyományoíknaik megfelelően a különteremben ezúttal iis az előző érembienná- lén Ferenczy Béni-díjjal kitüntetett művész egyéni tárlata volt látható. A III. Országos Éremlbiennálén (1981) ezt a díjat Lugossy Mária nyerte el. (Az idei bienná- lén Kiss Nagy András kapta meg a Fereniczy Bénii-díjat, s vele együtt a lehetőséget az V. Országos Érembienmálén rendezendő egyéni kiállításra. További díjazott művészek: Kótlaii József (Sopron város tanácsának „CiVitas fi- deliSSima” díja), Cs. Kovács László (a biennálé soproni rendező bizottságának díja), Szentinmai Zoltán (a Művelődési Minisztérium díja), Csiikvárli Péter (a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díja), Ligeti Erika (a SZOT díja), Budalhelyi Tibor (a KISZ díja), Gsilk- szentmihályi Róbert (a Képcsarnok Vállalat díja), és Holdas György (laz Express Utazási Iroda díja). Lugossy Mária művei a szó hagyományos értelmében nem érmek, hanem sajátos és hallatlanul izgalmas átmeneteik az érem és a kisplasztika között, bár megtartják az éremre jellemző szigorú formai zártságot. A művész célja nem portrék, történelmi események vagy táj- és városképek megörökítése, hanem mindenekelőtt plasztikai problémák érzékletes megfogalmazása. Érmei változatos anyagiból kéiszülték, de meghatározó szerefíe van a krómacélnalk, az üvegnek (mostani kiállításán például az optikái lencséknek), a plexinek, az ásványoknak, sőt a higanynak is. Ezekből a tükörsima felületű anyagokból készült érmeken a művész az anyag belsejében zajló folyamatokat, a mozgásokat, az idő hatalmát kívánja kifejezni: a nézőben pedig az idő — a történelmi idő — képzetét felkelteni. Ezt leginkább éremsorokkal, sorozatokká] tudja megtenni. A Folyamat I—iIHI. sorozat első érmén az üveglenose ásványi darabot reit ír agában, amely alatt egy apró hiiganycsepp van. Ez a higanyesepp a második érmén már kiterjedt alakot vesz fel, s megbontja az ásvány korábbi szikár egységét. A harmadik érmén aztán az ásvány mér több darabra esett állapotban van, s kiterjedt higanymező VesZi körül. Kliucsi Lajos, Friedrich Ferenc, Gsiiky Tilbor, Marosán László, Kiss Nagy András, Asszonyt Tamás, Páljános Ervin, Kalmár János és. Farkas Ádám ugyancsak az anyag, a tér és a.z időbeli folyamatok plasztikus képét akarja nyújtani, az érméken. Valam,ennyien -tiszta, elvont plasztikai formákból építkeznek, még akkor isi, ha érmeik alkalmasint jeles eseményekre készülnek. Az összefoglalás szándékával Kiss Nagy András A jövő emlékei I—V. című éremsorozatára utalunk mi.nt a történelmi, de egyúttal kozmikus idő hatásos plasztikai megfőgátonázására. Színvonalas munkák sokasága képviseli a hagyományos jellegű éremművészetet is. Katona Zsuzsa^ Jajesni- cza Róbert, iifij. Szlávics László és Fritz Mihály munkái sem tartalmilag, sem .pedig formailag nem feszítik szét az érem hagyományos műfaji kereteit. Sőt, műveik néha épp azáltal lesznek 'hatásosaik, hogy a korszerű mondanivalót szigorú, tartalmi, formai zártság által közvetítik. Holdas György anyagukban és formájukban, a hagyományostól csupán némiképp eltérő érmei azt igazolják, hogy a hagyományok 'követése (érem jeles alkalomra) nagyon gazdag -műveket is eredményezhet. A hagyományos és. az újítás sajátos arányai jellemzik Ligeti Eríkla Ez egy álom... című hajtogatható, rétege* zett leporello-érmét, Gáti Gábor alkalmazott érméit (az érem mint öngyújtó), Sebestyén Sándor kisplasztikába hajló müveit (Radnóti emlékére I—II.), s Várnagy Ildikó hőkezelt műanyagból készült alkotásait (Tánc H'I., IV., V., VI.), amelyek mindamellett, hogy szellemes megoldások, hatásosan fejezik ki a tánc lényegét. KLOSS ANDOR Honismeret és Érdemes és indokolt lenne a legeredményesebben működő honismereti szakkörök munkáját időről időre valamilyen formában nyilvánosan is elismerni — javasolja a Hazafias Népfront. Megkaphatnák például A szocialista kultúráért kitüntető jelvényt, mert tiszteletre méltó részt vállalnak a közművelődésből. Ezt a mindennapi tapasztalatokon kívül az az átfogó felmérés is bizonyítja, amelyet a HNF Országod Honismereti Munkabizottsága a közelmúltban végzett. Ebből kiderül, hogy országszerte rendszeresen 850 honismereti szakkör tevékenykedik, s munkájukban több mint 15 ezren vesznek részt. Nincsen olyan megye, ahol ne vert volna gyökeret a mozgalom, a rangsorban első helyen lévő Somogy megye azonban a maga 88 szakkörével mindenképpen figyelmet érdemel. Sok ezren kutatják, gyűjtik múltunk emlékeit Borsod- Abaúj-Zemplén, Bács-Kis- kun, Hajdú-Bihar és Pest megyében, Baranyában, Csongrádban, Heves megyében és másutt, s a kicsi Tolna megye 37 szakkörével előkelő helyen áll. Az adatlapos felmérés különben először ad teljesnek tekinthető képet a honismereti mozgalom helyzetéről, s a jelek szerint jó alapot ahhoz, hogy a megyék is . értékeljék önmagukat. E lehetőséggel több helyen — például Bács-Kiskun, Békés, Komárom megyében — már éltek, elemezték a mozgalom helyzetét. Az Országos Honismereti Munkabizottságban külön elemezték az iskoláknak a mozgalomban elfoglalt helyét. Elismeréssel szóltak arról, hogy az általános iskolák rendkívül jelentős arányban veszik ki a részüket a munkából, az iskolai szakkörök háromnegyede ezekben az alsófokú intézményekben működik. A többnyire 10—14 éves kis „tudományos kutatók” rendkívül lelkesek, s olyan szemléletre és ismeretekre tesznek szert, amelyre később alapozni lehet. Illetve — lehetne. Iskolatípusonként feljebb és feljebb lépve ugyanis a szakkörök fogynak: a félezernél több gimnáziumban és szakközépiskolában például csak 80 található és feleannyi a sokkal népesebb szakmunkásképzőkben. A jövendő szakmunkásainak tantervében az általános, műveltséget nyújtó tárgyak amúgy is mostoha helyzetben vannak, s hogy a hazához való kötődést formáló honisme* réti tevékenység is ily csekély szerephez jut nevelésünkben — mindenképpen figyelmeztető. Az egyetemek, főiskolák sem bázisai e közművelődési formának. A tanárképző főiskolákon, a budapesti, debreceni és a szegedi bölcsészkaron kívül honismereti szakkör csupán a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen található. Ám éppen ennek rendkívül színvonalas, komoly munkája jelzi, hogy nincs olyan törvényszerűség, amely a különböző szakmákat elválasztaná ettől a mozgalomtól. Annál is inkább nincs, mert — a tapasztalatok szerint — az ifjak közül nagyon sokan felnőttként rátalálnak, ismét visszatérnek hozzá. Elsősorban a magasabb iskolát végzettek, muzeológusok, történészek, könyvtárosok, népművelők, jogászok, tanácselnökök, mérnökök, orvosok és lelkészek. Ám szakmunkások, segédmunkások is tevékenyen közreműködnek a hely- történet- és néprajzkutatásban, az üzem-, a technika- és az agrártörténetírásban, a műemlékvédelemben; gyűjtik a nyelvészeti emlékeket, a régészeti leleteket. Napjainkban a honismereti mozgalom legnépszerűbb és legeredményesebben művelt területe a helytörténetkutatás; a 850 szakkör közül félezer érdeklődésének a középpontjában ez áll. A helytörténet mellett a néprajz a honismereti mozgalom .másik virágzó ága, ez ideig azonban — hagyományai ellenére — még kevéssé művelik a helyi irodalom történetének, a természetvédelemnek és a szociográfiának a megírását. A mozgalom erősségei közé tartoznak viszont — a nemzetiségek lakta területeken — a nemzetiségi honismereti körök. Baranyában például négy településen ápolják ebben a formában is a német, és két faluban a szerb-horvát hagyományokat; Bács-Kiskun megyében nem zetiségi táiházak létesültek. Táj házak, helyi gyűjtemények, kis múzeumok egyébként az ország minden vidékén megtalálhatók. A honismereti mozgalom munkásainak a zöme tudniillik — sokszor az utolsó pillanatban — múltunk, kultúránk emlékeit is gyűjti. Áldozatos leletmentés ez, amelynek révén az utóbbi években például Bács-Kiskun megyében 44 falumúzeum — köztük 11 tájház — alakult; Csávolyban, Madarason, Jánoshalmán iskolamúzeum, Kiskunmajsán a helyi tsz segítségével hely- történeti gyűjtemény. A kutatómunkában és a tárgyi gyűjtésben a szakkörök segítőtársai — gyakran irányítói — a könyvtárak, a múzeumok, a levéltárak. A hivatásos szakemberek becsülik a helyi „mindentudókat”, mert nélkülük felbecsülhetetlen értékek válnának semmivé, szegényebb lenne a közösség. Azokban a falvakban, ahol a helytörténeti-honismereti mozgalom eleven, a tanácsok, a politikai, társadalmi szervek vezetői is felismerik: támogatásra és elismerésre érdemesek a kultúra e társadalmi munkásai. Igyekeznek .megfelelő helyiséget, felszerelést, kis szakmai könyvtárat, publikációs és kiállítási lehetőséget biztosítani a számukra. A Szabolcs-Szatmár megyei Nyírlugoson például a falugyűlés hozott döntést arról, hogy fölkarolják a honismereti tevékenységet. A szélesebb körű nyilvánosság azonban mindenképpen előnyére válna az országos mozgalomnak. DEREGÁN GÁBOR NÉPÚJSÁG ti Ifjú keramikusok kiállítása Geszler Mária, Zavadzky Éva és Szalai László fiatal keramikusművészek alkotásaiból nyílt kiállítás a közelmúltban Szegeden. Geszler Mária alkotása Zavadzky Cva munkája Szalai László kerámiája
