Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
/ 1983. augusztus 2. A vállalkozás belső feltételei (I.) Túl magas gyárkerítések A gazdaság fejlesztésének talán legnagyobb akadálya jelenleg az anyagi ösztönzés hiánya, közelebbről a munkateljesítménytől részben vagy egészben független jövedelemelosztás. Tűrhetetlen és tarthatatlan ez az egyen- lősdi minden időben, de különösen a kiélezett verseny- helyzetben, a mostani télje- sítménycentrilkus világban. Almáikor a tét nem kisebb, mint az ország fizetőképességének fenntartása, a törések, a megrázkódtatások elkerülése a gazdaságban, az életszínvonal alakulásában. Az egyeniősdi nem más, mimt jövedelemátcsoportosítás a szorgalmas, a tehetséges, a kezdeményező rovására, a lemaradó, s hátul kullogó javára. A kiugró jövedelemszerzési lehetőségek hiánya a perspektívanéllküli- ség nemcsak az alkotóképességnek a kibontakozását fékezi, hanem a szorgalmát is lankasztja, a fegyelmet is lazítja. Ahogyan Berzeviczy Gergely még a feudális viszonyokat ostorozta: „Az ostoba ember lusta is, mert jobb sorsra, melyet nem ismer, nem vágyik. Az eszes pedig akkor lesz lustává, ha azt a szomorú meggyőződést szerzi, hogy megfeszített szorgalommal sem képes végre felemelkedni.” Miniden szinten szinte valamennyi jövedelmi skála összenyomott: a vállalatoké, az üzemeké, a gyáraké, a dolgozóké. Az ösztönzés láncolatába az egymáshoz kapcsolódó szintek függnek egymástól, kölcsönösen hatnak egymásra. Ám a függőség nem mechanikus és nem automatikus. Eddig is voltaik hatásosan ösztönzött gyárak, üzemeik, dolgozók s a vállalati teljesítmények és jövedelmek újabban tapasztalható határozottabb differenciálása sem feltétlenül és automatikusan párosul a belső kollektív és egyéni ösztönzés fokozásával. Az ösztönzés legelmaradottabb területe a vállalat belső irányítási és érdekeltségi rendszere. Aligha szükséges bizonyítani, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás méreteivel együtt nő a kis kollektíváik szerepe. Ez az összefüggés jól megfigyelhető a termelőszövetkezeti mozgalomban Amíg a 100—200 fős téesz- kollléktíva a gazdálkodás egészét képes volt áttekinteni, a fejlesztés irányairól, a jövedelemelosztás mértékéről, módjairól dönteni, addig az 1500—2000 fős közgyűlés már legfeljebb csak olytan átfogó kérdésekben határozhat közvetlenül és érdemiben, amilyen az elnökválasztás vagy az egyesülés, szétválasztás ügye. A kis kollektíváknak — az üzemeknek, részlegeknek — nem csupán önelszámolásra, hanem önálló gazdálkodási vállalkozási jogra és felelősségre van szükségük ahhoz, hogy a gondjaikra bízott eszközöket a legjobban hasznosíthassák. A termelés, a forgalom, a szolgál tatás, az áruszállítás gyors növekedésének, a vállalatok összevonásának időszakában mégis jó esetben csak olyan formális önelszámolásra terjedt ki a figyelem, amelyben a belső elszámoló árakat tetszés szerint mindig a vállalati terv, a vezetés által megszabott jövedelemelosztáshoz igazíthatták. A ibelső irányítási és érdekeltségi rendszer sem az 1968. évi gazdasági reform nyomán, sem pedig később, az 1973—74-gyel kezdődő világgazdasági kihívás hatására nem változott. Legalábbis érdemben nem. Az esetleges elmozdulások inkább a centralizálás, mint a decentralizálás irányába hatottak. A gyárak, az üzemek, a telephelyek nem érzékelik kellően sem a közgazdasági szabályozók, sem a kül- és belpiacok hatásait. Túl magasak a .gyárikerítések. iA jó községi tanácselnök épít például az összevont települések egykori rivalizálására a társadalmi munkában, a falusi öntevékenységben. A vállalati vezetők többsége viszont mindenáron „integrálta” ^ központtól távoleső telephelyeket, gazdasági, pénzügyi, egzisztenciális függőséggel, olykor a belső kooperációs kapcsolatok összekuszálásával védekezett az önállósodási törékvésékkel szemben. Következésképpen az üzem, a gyár, a telephely státusza, jövedelmi helyzete, fejlődési lehetősége nem saját teljesítményétől, hanem a vállalat jóindulatától függött és függ jelenleg is. A vállalaton belüli centralizálási törekvéseknek csupán egyik oka a széthúzástól, a részlegek kiválásától való félelem. Szerepe a negatív hatású szubjektív tényezők közt sem kizárólagos. A kialakult helyzethez bizonyára hozzájárult, a jelenlegi vezetőkiválasztás is, az a körülmény, hogy kevés a „mana- ger” típusú irányító szakember. Szubjektív tényezőnek tekinthetjük továbbá, hogy mind az elméleti ismeretek, mind a gyakorlati tapasztalatok meglehetősen hiányosak a korszerű belső irányítás és érdekeltség témakörében. A vállalati mechanizmus korszerűsítése a szakember- és vezetőképzésben sem kapott súlyának megfelelő helyet. A szubjektív akadályok eltávolítása, az ismeretek gyarapítása, a jó tapasztalatok terjesztése, a szemlélet fejlesztése nélkülözhetetlen, mégis kevés. Fontos, hogy minden vállalat kellően érdekelt legyen és elkerülhetetlen kényszert érezzen a hatékony gazdálkodásban, a belső tartalékok feltárásában, mozgósításában. Közismert, hogy ez még jelenleg sincs teljesen így. A veszély- érzetet és a veszélyhelyzetet kifejezetten rossz gazdálkodás esetén sem ismerik a vállalatok, mert a bajiban is könnyebb árat emelni, preferenciához, küiönpénzhez jutni, mint csődbe kerülni, anyagilag és egzisztenciálisan tönkremenni. A lehetséges választási, cselekvési változatok közül a legnagyobb erőfeszítést a tartalékok mozgósításához elengedhetetlen belső irányítási rendszer korszerűsítése és az ú’j módszerek következetes érvényesítése igényli. A mélyreható változások elérése ugyanis nemcsak munka- igényes, fárasztó, hanem többnyire kellemetlen és népszerűtlen. A belső munkamegosztás, az érdekeltségi és hatalmi viszonyok átrendezése — legalábbis rövidtávon — érdekeket sért, konfliktusok forrása. A munka- igényes és hálátlan tennivalók vállalásához nélkülözhetetlen a lehetőségek felismerése, a határozott cselekvés igénye és kényszere. KOVÁCS JÓZSEF, az MSZMP KB munkatársa (Folytatjuk) A fiadra figyeli ■ Gyereknek lenni boldogság. A gyerekkor végigkíséri az életet. A gyereknek boldognak kell leninié. Vagy mégsem? Üj fogalmakat kell tanulni. Gyérekikoromiban boldog voltam! Vajon az én fiáim hova sorolandó? Vegyük sorra kis életét. Amiit lehet, mindent megkap. Sokait nem, de a lényeges dolgokat igen. Nem dicsekvésképp mondom, családunk kiegyensúlyozott osálád. Azt mondijái a fiaim: — Apa! iHa ledobják a:z atombombát, akkor én. az epicentrum kellős közepén szeretnék lenni! Paff. — Mit szeretnél, fiám?! — Nemi érted, ugye? — Hát hogy érteném? — Megmagyarázó mi, jó? — Jó. — Ha a Város központjában ledobják az atombombát, akkor én. a város központjában szeretnék lenni1. — Miért? — Nem érted? — Szeretném, ha te magyaráznád meg. — Mert ha az atombombát ledobják, akkor kétkillométeres körben minden elpusztul. Elpárolog a nagy hőségtől. Ott biztos a halál. A következő körben, úgy ötkilo- méteresiben már nem hal meg mindenki, csak égési sérüléseket szenvednek. A többiek, akik a körökön kívül vannak, csak betegek maradnak. — De te miiért akarsz a kör közepén lenni? — Ha már meg kell halni, akkor az biztos legyen! — Miért foglalkozol ilyennel, Zsolti- kám?! — Mert nem alkarok meghalni! Kérdezem az ismerősöket: „A te fiad, lányod?” ,,ök is!” — mondják. (Zsolt ül a fotelban. Csodálkozik, hogy én csodálkozom. Kiszalad az arcomból a vér. Idegesítettek a különböző fegyverkezés'! híradások. Beszéljünk másról, mondtam, annyi szépség van ezen a Világom. De akkor a híradóban, miért ezzel kezdik mindig, vagy a lapok címoldalán miért erről írunk! Vagy nem írunk elégszer? Tanácstalan Vagyok! Mi a teendő? Ha már a gyerek is ... Tizenegy éves. Hát miért nem biciklizik inkább? Vagy sakkozik, pingpongozik, ol- -vas indiános könyvet? Éjszaka, nem alszom. ,,iA fiadra figyelj!” — hallom álmomban. A fiaid a halálról beszél!... Ülök az írógép előtt. Kiáltani szeretnék. Kinek? Tehetetlen vagyok! Tehetetlen vagyok? Tehetetlenek vagyunk? Nem! Nem! És nem! Már közel negyven éve őrizzük a békét. Ilyen hosszú ideig még nem nyugodtak a fegyverek Európában. S tárgyalnak Madridban., Bécsiben, és (Prágában ... mert a gyerekeink békéjéről is szó van már ... Csak a fiam ne tanulta volna mag soha ezt 'a szót: atombomba ... HAZAFI JÓZSEF Újabb agrokémiai telepek Korábban a mezőgazdaságban használt vegyszereknek nem egyszer az ötödé is tönkrement azért, mert hiányoztak a tárolók. A veszteségek csökkentésére országszerte hozzáláttak az agrokémiai telepek hálózatának kiépítéséhez. A MÉM összesítése szerint eddig 30 létesítmény készült el; a korszerű tárolókban gépesítették az anyag- mozgatást, és gondoskodtak a vegyi anyagok helyes kezeléséről. A kedvező tapasztalatok alapján 12 helyen építenek újabb telepeket, ezek egy része még az idén elkészül. A telepeket a legtöbb esetben a környező gazdaságok és a forgalmazó vállalatok összefogásával hozták létre. A beruházási költség ugyanis elég magas, esetenként eléri a 60—80 millió forintot, s ez egy-egy üzem anyagi erejét meghaladná. A tárolókhoz vasúti vágány, illetve közúti hálózat vezet, és így az anyagok beszállítása és szétosztása nem okoz gondot. A legújabb adatok szerint a mezőgazdaság területének már csaknem 30 százaléka tartozik valamelyik agrokémiai társuláshoz, a létesítmények befogadóképessége azonban egyelőre még szűkös, és közvetlenül a terület 10 százalékát tudják ellátni. A további készletet a megyei Agroker-telepekről, illetve a műtrágyagyárakból fuvarozzák a gazdaságokba az agrokémiai központok közvetítésével. Képújság 3 „Nyári” bosszúságok Miért nyári? Mert éppen nyár van. Egyébként ugyanezekkel a bossziantó jelenségekkel más évszakokba© is találkozhatunk, Vagy ihia nem éppen ezekkel, akkor hasonlókkal. Mert bosszantani egymást éppúgy nemzeti sport nálunk, minit a futlbalk Valahogy úgy alakult életem folyása, hogy minden reggel Végiiglhlalllgatoirn a falurádió műsorát. (Évről évre visszatérő térba, különösen így aratás idején, az alkatrészellátás. Magyarán, hogy a mezőgazdaságii gépek alkatrészellátása, enyhén szólva, hagy kívánnivalót iraag'a után. .Évről évre ugyanaz okkal ;a gépekkel, ugyanazokkal az importőrökkel van a gond. Hát ne bosszankodjék az ember? Megkezdődött a nyári szabadságolás. 'Egyként öröm mindenkinek, aki megérdemelt vagy kevésbé megérdemelt pihenését tölti hazánk Valamely kies táján'. 1N0 de ne kiabáljuk el, az öröm mellett lesz. ebiben üröm. is. Almikor tapasztalja a kedves vendég, hogy a Balaton- parti vagy a dombori koesmáros egy .szezon alatt akar miill- liomos lenini . . . Amikor ismételten tapasztalja, hogy nincs sör, vagy ha van., az iis meleg, arról nem szólva, hogy tábornoki méretű A gallérja. .(A hűsítőkre ugyanez érvényes.) Az ügyintézés sem gondtalan ezekben *a hetekben-lhóna- ipokfo'an. Ugyanis a hivatalnokok zöme Is most veszi ki sza- ibadlságát. A helyettesítő pedig nem vállalkozik a pihenését töltő ügyeit iintéznii. „Tessék visszajönni két hét múlva” — ismerős szöveg, ugye? Együk kollégám megjegyzi1, hogy ez a termelőüzemekre nem. érvényes. Másik kollégám' mialiibióizusah mosolyog. Erős a gyanúm, hogy utóbbinak van igaza. ilyenkor, nyárldőltaen, tatarozzák az iskolákat. Bosszankodnak a gyerekek, hogy miiért most, miért nem tanévkezdés Után, hiszen, akkor meghosszabbodna a nyári szünet... A pedagógusok majd szeptemberben bosszankodnak, mert nem fejeződött be időre a tatár őzláb. Akkor viszont a gyerekek örülnek — így ki egye nií tődnek a dolgok. Örömmel érkezik hozzánk az idegen, örül a bevételnek az idegenforgalom. Aztán elkezdődnek a bosszúságok. 'Ez sincs, az sincs, ez se olyan, mint amilyennek ígérték, meg amaz sem. íDe ne higgyük, hogy az idegenforgalom, nem bosszús. iDe még mennyire az, amikor a „kedves.” vendég a pénzéért még követelőzni sem átallt Bosszankodunk, ha esik az eső, ibossziank odúnk, ha nem. ■Ha meg kimossa lábunk alól a járdát, akikor pláne. iNo de mindettől függetlenül örüljünk a ínyárnak, a 'napsütésnek, a szabadságnak és annak, hogy igencsak szép termés ígérkezik a földeken. L. Gy. Áll a szalag az „üdítőgyárban” Cola, Gyöngy, Tonik... Mangó nélkül? Fürge targonca segíti a lerakodást Forró nyári napokon, gyakran nyúlunk a különböző hideg üdítőkhöz. Ilyenkor aztán áldjuk a söripart, mert van mivel oltani a szomjun- fcat De eshetünk a másik végletbe is, ha nincs elegendő mennyiségű „szomjoltó” az üzletekben. A Pannónia Sörgyár szekszárdi paladkozójálban járva megtudtuk, hogy az idén nyáron napi 12—13 ezer láda üdítőt palackoztak, igazodva ezzel az igényekhez. Jelentősen veszített vezető szerepéből a Pepsli-Cola, ami a korábbi évek termelésének a zömét jelentette. Helyébe a különféle gyöngykészítmé- nyek lépték. Július 12-én kezdték palackozni a Man- got. melynek alapanyaga afrikai barackfajtából készül. Rövid idő alatt megnőtt a kereslet iránta. Annák ellenére, hogy egymás után álltak be a ZIL-te- herautók az üzem udvarába és fürge targoncákkal rakodtak, gondokról is hallottunk. All a szalag az „üdítőgyárban”. A munkások szabadságukat töltik. Nincs gőz a palackozóban: hiányzik a szirupkészítéshez és üvegmosáshoz szükséges gőz, illetve meleg víz. Ugyanis a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat — az előzetes megállapodások, időpontegyezte- tése'k alapján — július 25. és augusztus 8. között végzi el a Déli fűtőmű már 2 év óta esedékes nagyjavítását. A leállás ellenére is van miből szállítani, hisz az elmúlt két hónapban szabad szombaton is és július 25-e előtt két hétig 12 órás műszákiban dolgoztak, hogy minél több üdítőt tudjanak készletezni. Az említett időpontig 60 ezer ládával raktároztak, s abból szállítanak most. Az üdítő- ellátással nem lesz gond, mert ha szükséges, besegítenek a pécsiek, akik szabad szombatokon is, és nyújtott műszakokban is dolgoznak. A levegőhengerek felújítását végzik
