Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

a Képújság 1983. augusztus 4. Szekszárdiak a játszótéren üdítőket, jégkrémet és egyéb édességeket. A parancsnoki épületben találkozunk Budai Évával, a KISZ KB munka­társával, megyénk instruk­torával. Tőle értékes infor­mációikat kapunk. Pénteken, 29-én, szemináriummal kez­dődött az ünnepség: a kül­földi meghívottak — szov­jetek, lengyelek, csehszlová­kok, NDK-beliek és a házi­gazdáik — a gyerekek békére neveléséről tanácskoztak. Szombaton, 30-án a tábor dolgozóinak volt ünnepélye, melyen Varga László, a Ma­gyar Úttörők Szövetségének főtitkára kitüntetéseket adott át. Beszélgetésünket Kőhalmi László, a tábor politikai munkatársa „za­varja meg”. A jubileumi ün­nepélyre invitál bennünket. Már a teremben ülnek a meghív ott a k, a tábor egyko­ri építői, volt vezetői, az el­ső táborozőlk némelyike és azoknak az üzemeknek, in­tézményeknek a képviselői, amelyek sokat tettek és tesz­nek ima is a tábor fejleszté­séért, a gyerekekért. Ponto­san 15 órakor megkezdődik az ünnepség. Ballner Károly táborvezető köszönti a részt­vevőket, értékeli az „ünne­pelt” munkáját és „elárulja”, ib emu tat ja „Tü ndé nbé re” vonzerejének titkát. Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára is meleg szia vakkal szól a csil­lebérci műhelyről, a szelle­mi kohóról', ahova nemcsak a szívük, de a kötelezettsé­gük is köti a lelkes úttörő­vezetőket. Majd zúgó taps közepette átadjia a Csille- ibéroi Vezetőiképző és Úttörő­tábor vezetőjének a KISZ KB Vörös Selyemzászlaija ki­tüntetést. Ezt követően egyé­neket és kollektíváikat jutal­maznak. A szerény ünnep­ség ezzel véget ér. Még van néhány perc a népek művészetét 'bemutató gálaműsorig. A zsibongóban beszélgető csoportok között izgatottan cikázó, különböző népek népviseletében pom­pázó szereplők suhannak el. Az emeletre vivő lépcsőnél fehér hajú, szürke öltönyös férfii, kéziében féltett kincset szorongat. Gyerekek veszik körül, is kérik, (hogy rajzoljon nekik Reieh Károly grafi­kusművész, Csillebérc nagy barátja*, aki néhány perce kapta meg a Gyermekekért Érdemérmet. Azt szorongat­ja most boldogan. Rövid idő­re elraboljuk rajongóitól, akikről így vall a művész: — A gyerek egy csoda, egy megható teremtmény. Nem tudom elképzelni, hogy ne szeressem őket. Igen Inten­zív kapcsolatom van velük a mesekönyvek illusztráció­in keresztül. Folytonos nagy örcm, hogy rajzolhatok ne­kik. A gyerekekért tenni a legszebb feladatok egyike, Köziben iBallner Károly tá­borvezető terem mellettünk. Nagy örömmel fogadja gra­tulációnkat, és a jövő tervei­ről beszél: — Újdonság lesz nálunk, hogy télen is fogar- dunik gyerekeket. Megyén­ként 2—3 olyan kisdobos osztályt hívtunk meg, ame­lyekben hátrányos helyzetű gyerekek vannák. Az egész osztály feljön majd a tanító­jával és vagy a szülői mun­kaközösség egy tagja, vagy a napközis nevelőjük tart velük. A kéthetes turnus alatt tanulnak majd a gye­rekek. Azit akarjuk, hogy to- direkt élményekkel teli tá­bori életet éljenek. Mindent szemléltetünk, a kötelező ol­vasmányok jobb megértésé­hez pedig filmeket vetítünk, elvisszük őket gyermeksziín- házba, de Csillebércen is lesz színházi előadás. Spor­tolásra, turisztikára is bőven jut idő.. A másik tervük pe­dig az, hogy a Budapestre látogató kisdobosoknak, út­törőknek májustól olcsó (napközis áron) biztosítanak szállást és étkezést. Kíván­ságra — az utazási irodák segítségével — megszervezik a városlátogatás programját te. Fő „profiljuk” továbbra is a felnőtt úttörővezetők képzése marad, melyet kor­szerű módszerekkel, eszkö­zökkel próbálnak még haté­konyabbá tenni. lAiz utóbbi gondolatokat már a színházteremben mondta el a táborvezető, hisz letelt a szünet és kezdődött a nemzetközi gálaműsor. 'Chilei „idlalmökok”, szovjet, vietnami, ciprusi, bolgár, csehszlovák, jugoszláv és magyar táncosok, nagy si­kert aratva váltották egy­mást a színpadon. A Vörösre tapsolt tenyerek a tetszés ki­fejezői V'Olták. Gyorsan eltelt a délután. A vacsora utáni felihívájel már egy újialbb programra hívíta a táborlakókat. A sza­badtéri színpad nézőterén együtt ült, énekelt a sok gyerek. Jubileumi gálamű­sorral köszöntötték az úja­kat, a Barátunk a természet tábor lakóit és búcsúztatták a Zá'nlkára menő külföldie­ket. IA 35. születésnapját ün­neplő Csillebérc ezen a na­pon is a boldog1, a vidám, a barátságokat erősítő sziget volt. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS /Hajdan KIMSZ-esek adtak itt találkozót egymásnak, s a csillebérci terület a fiatal kommunisták gyülekezőhe­lye volt. Ahol most a főtéren a tábor zászlórúdja áll, ott állt Ságvári' Endre fája, an­nak dőlt, mikor a maga kö­ré gyűjtött iíjúlkommuniis- ták'kal beszélt. Ma is vonzza á fiatalokat ez a hely. A múlt, a jelen és a jövő ta­lálkozik az évszázados töl­gyek alatt. Tündérbérc — azaz Csillebérc — ma is iga­zi tündér világot varázsol a „.tündérkert” lakóinak, a nyaranta itt táborozó 12 ezer úttörőnek és úttörővezető­nek. Harmincöt évvel ezelőtt kezdődött. Miint ahogy azt találóan írta József Jolán a iBaijltá's újság 1948. augusztus il-én megjelent írása címé­ben : „Megvalósult minden gyermek állma, megindult az úttörővasút, megnyílt az út- törő nagy tábor!” Igen, épp 35 éve történt, hogy hazánk újjáépítésével együtt, a bu­dai hegyek legszebb részén megkezdődött az „útitörőköz­társaság” építése. A roham­brigádok, a lelkes önkénte­sek keze nyomán felépült a gyerekparadiiesom. Ekkor kaptáik meg helyüket Csille­bérc térikéipéin a különböző altáborok, sportpályák, utak és a legfontosabb létesítmé­nyek. 1948. július 31-én vet­te át a tábort Surányi Lász­ló. az első táborparancsnok. Azóta sok idői telt el. A tá­bor együtt szépült, gazdago­dott hazánkkal. Nemcsak épületei, létesítményei' lettek szebbek, korszerűbbek, ha­nem a tábori élet tartalma is megváltozott. Járjuk a 35 éves gyermek­paradicsom aszfaltozott útja­it, al tábor alt, játszó, daloló, viháncoló gyerekcsapatok zsivaja hallilk a tölgyek .alatt. Huszonihat ország 37 delegá­ciója utolsó napját tölti Csil­lebércen, a nemzetközi tábor résztvevőjeként. A kisebb, ikézzel-lábbal beszélgető cso­portokban jól megértik egy­mást a különböző országok gyerekei, összefűzi őket a barátság ezer szá'la. Bárcsak a felnőttek is így barátkoz­nának! Csengő kacagást, vi­dám nótát hoz felénk a sza­badtéri színpad irányából a szél. A jubileumi gálamű­sor szereplői próbálnak. Víg daluk, szép énekük régi csil­lebérci emléket idéznek fel bennünk is. A Három láng altáborban ismerősökké] ta­lálkozunk. Dolgozik a szek­szárdi táborvezetőség. Vár­ják, szíves szóval fogadják a Barátunk a természet tábor­ba érkezőket. — Nocsak, visszatéritek a régihez, a sá­tortáborhoz? — érdeklődünk a felvert sátrak láttán. Ven­déglátóink megnyugtatnak, hogy erről szó sincs. A sát­rak csak azért állnak, hogy el tudják helyezni a gyere­keket. Ugyanis a nemzetközi tábor tagjai csak a jubileu­mi ünnepség után indulnak Zánkára. Nekik, és az újon­nan érkezőknek is kell a szállás, A kollégium aulájában a büfé környéke Bábéira em­lékeztet. Német, spanyol, francia, olasz és még ki tud­ja, hány nyelven kérik az Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok Száll a dal a tölgyek alatt Chilei és kongói lányok a főtéren Ismerkedés: „Te M ongóliából jöttél?” Tereiére az őrtoronyban A 35 éves Csillebérc Ünnep a tölgyek alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom