Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-26 / 201. szám

2 tíÉPÜJSÁG 1983. augusztus 26. lij lendületet a békekutatásnak .yirVyöVy. - '.A \ \\ y.v.v.\y\ Kende István nyilatkozata az IPRA győri kongresszusa előtt A magyar békekutatók munkásságának elismeréséül hazánkat választotta X. kon­ferenciája színhelyéül a Nemzetközi Békekutató Tár­saság, az IPRA. A hétfőn Győrben kezdődő, négynapos tanácskozásra a világ min­den tájáról csaknem 300 szakértőt várnak. Az ese­ményről Kende István nyu­galmazott egyetemi tanár, a Béke-világtanács tagja Sere­gi Lászlónak, az MTI mun­katársának egyebek közt el­mondotta: — A békekutatás, mint ön­álló tudomány, a hideghábo­rú időszakában jelent meg és alakult ki. Az új diszcip­lína művelői felismerték és tanulmányaikban nyomaté­kosan hangsúlyozták, hogy az akkori mind élesebbé váló konfliktusok létében veszé­lyeztetik az emberiséget. A békekutatók többsége akkor azonban még nem a feszült­ségek valós okait kívánta fel­tárni; arra törekedtek, hogy a korábbi, osztálybékéről szó­ló elméletek felelevenítésével igazolják: a békét minden áron meg kell védeni, s eb­ből a szempontból — szerin­tük — nincs különbség há­ború és háború között. A békét mintegy mechaniku­san értelmezték, egybemos­ták a fegyveres harcok osz­tályjellegét, politikai és ideo­lógiai indíttatásait. — Az első békekutatók szándéka azonban, ahogy az a tudományos életben gya­korta megesik, visszájára fordult. A bekövetkezett ese­mények hatására rádöbben­tek, hogy ezzel az objektív- nek tartott szemléletmóddal a továbbiakban nem érhet­nek el eredményeket. Belát­ták, hogy tudományos hite­lüket csak úgy őrizhetik meg, ha — szakítva eddigi gya­korlatukkal — eljutnak a társadalombírálatig, a fejlett tőkés államalakulat egyes vonásainak tagadásáig. En­nek a felismerésnek köszön­hetően alakult ki és erősö­dött meg az új, kritikai bé­kekutatás irányzata. — A marxista tudósok a békekutatást nem tekintik önálló diszciplínának. Azon a véleményen vannak, hogy a békekutatás elválaszthatat­lan része az egyetemes tár­sadalomtudományi kutatá­soknak. — Ha mégis kiszakítják ebből az összefüggésláncból, szükségszerűen zsákutcába torkollik, mint annak idején az objektivista irányzat. Op­timális esetben viszont meg­haladja szűkebben vett ke­reteit, ezzel magyarázható, hogy a legnagyobb intézmé­nyek következetesen béke- és konfliktuskutató intéze­teknek nevezik magukat. Hazánk kutatói a kívánatos­nál nehezebben és .lassabban kapcsolódtak a nemzetközi intézmények munkájához. Ennek hátrányai az enyhü­lés időszakában váltak mind nyilvánvalóbbá. Alapvetően megváltozott a helyzet, amió­ta — néhány éve — létre­hozták a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Intézetközi Békekutató Központját. — A magyar békekutató­kat elismerik, jó hírnévnek örvendenek világszerte. A növekvő szakmai tekintély­nek köszönhető, hogy az IP- RA hazánkat kérte fel X. konferenciája megrendezésé­re. Már eddig háromszáz szakértő jelezte részvételi szándékát. így bizonyosra vehető, hogy a legnevesebb békekutatók ott lesznek Győrben. A résztvevői össze­tétel heterogenitása és a bé­kekutatás politikai jelentősé­gének fokozódása élénk vi­ták árnyékát vetíti előre. Ám senki sem azzal a céllal ül tárgyalóasztalhoz, hogy má­sokra ráerőltesse véleményét. Az a törekvés, hogy — alko­tó légkörben — ki-ki megis­merje az egymásnak ellent­mondó nézeteket, majd le­szűrve a tanulságokat új len­dületet adjon a békekutatás­nak, s új tudományos érvek­kel vértezze fel a békemoz­galmakat — fejezte be nyi­latkozatát Kende István. Mitterrand nyilatkozata Csádról Mitterrand elnök a Le Monde csütörtöki számában megjelent interjújában fö­derációs megoldást javasolt a csádi problémára, s azt hangoztatta, Franciaország azon fáradozik, hogy „leül­tesse egy asztal köré a csá- dfakat.” Ugyanakkor Líbiát agresz- szióval vádolta, s azt állí­totta, hogy Franciaország csak a „líbiai invázió” miatt avatkozott be a csádi polgár- háborúba. Az elnök kijelentette, hogy Csád kettéosztása elfogadha­tatlan lenne, s a tárgyalások­nak arra kell irányulniok, hogy helyreállítsák az or­szág területi integritását és szuverenitását. „Egy föderá­ció azonban gyakran jobban megfelel a realitásnak, mint egy olyan formális egység, amelyet állandóan megsérte­nek” — tette hozzá. Az elnök megnemtámadási szerződést is javasolt a tér­ség országai között, s hang­súlyozta, hogy a probléma rendezésében fontos szerepet tölthet be az afrikai egység­szervezet és az ENSZ is. PANORÁMA BUDAPEST Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön a KB szék- házábaln találkozott Qavino Angius-szal, az Olasz Kom­munista Pánt vezetőségének tagjával), akii az MSZMP KB meghívására, pihenés céljá­ból tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást pántjaik tevékenysé­géiről és feladatairól. • Búi Tan Liinih, a Vietnámi Szoöiaíllistá Köztársaság bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából sajtókonferenciáit tartott csü­törtökön a nagykövetségen. MAPUTO A Dél-ÁJfirlilkiai Köztársaság ál,tal támogatott ellenforra­dalmi banditák augusztus 21-én Mozambdk központi tartományában, Zambezi'ában meggyilkoltok két szovjet geológust és két mozambiki munkást. Egy bányaüzem el­ten intézett támladásulk során az ellenforraldalímárok .továb­bi 28 szovjet és mozambiki állampolgárt elhurcoltak — közölte a nemzetvédelmi mi­nisztérium csütörtökön Ma- pUtóban. VARSÖ Jozef Czyrek, a LEMP PB tagja, a KB titkára szerdád fogadta a hivatalös lengyel- országi látogatáson tartózko­dó IiSi'doro Maimiienca Peoli kubai külügyminisztert. LOS (ANGELES A Fehér Ház szerdán be­jelentette, hogy George Bush amerikai altefnök szeptember 11-én hét országra kiterjedő észak-afrikai és európai kör­útra indul.1 Namíbia napja Augusztus 26-a Namíbia napja a világpolitikai meg­emlékezések sorában. Tizenhét esztendeje, ezen a na­pon az afrikai hazafiak egy csoportja fegyverrel tá­madt a Dél-Afrikai Köztársaság katonáira Namíbia földjén. Az ország jelen-századi története ezzel a nap­pal új szakaszba lépett: a fegyveres felszabadító harc szakaszába. A kezdet hatvan évre nyúlik vissza. 1920-ban lett az akkor Délnyugat-Afrikának nevezett hatalmas és gazdag terület a Népszövetség mandátumává, amely­nek igazgatását a Dél-Afrikai Unióra, a szomszédos fejlett, erős, de fajgyűlölő államra bízták. Később, a második világháború nyomán, az ENSZ gyámsági te­rületének nyilvánította Namíbiát, de a dél-afrikai rend­szer nem ismerte el a világszervezet jogait. Sőt, 1949- ben bekebelezettnek nyilvánította Namíbiát. Voltakép­pen azóta folyik a politikai, majd a fegyveres harc Namíbia függetlenségéért. Az ENSZ 1967-ben hivata­losan megvonta a Dél-Afrikai Köztársaság jogát Namí­bia igazgatására, a nemzetközi határozatot azonban Pretoria mindmáig figyelmen kívül hagyja. Csakhogy a világ nagyot fordult az elmúlt másfél évtizedben. A dél-afrikai apartheid-rendszer a nyílt fajüldözés és Namíbia törvénytelen megszállása miatt elszigetelő­dött a világban. Közben viszont a namíbiai nép egye­düli törvényes képviselőjének elismert mozgalom, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet, a SWAPO gerilla­háborút indított a dél-afrikai megszállók ellen. Pre­toria már százezer katonát kénytelen állomásoztatni Namíbiában. Biztonságban mégsem érezheti magát. Főleg, mert mind nagyobb nemzetközi nyomás nehe­zedik rá, immár a fejlett tőkés országok részéről is. Nem csoda, ha a 80-as években engedékenyebb lett a dél-afrikai kormány Namíbia ügyében. Evek óta fo­lyik a diplomáciai közvetítés a független Namíbia meg­teremtése érdekében. De Pretoria semmiképpen nem akarja megengedni, hogy a radikálisan antiimperialis- ta, s ekként Dél-Afrika számára veszedelmesen balol­dali SWAPO kerüljön hatalomra Namíbiában. Ezt a nyersanyag-forrásokat féltő nyugati országok is sze­retnék elkerülni. Rendezési terveikben ekként a nyu­gat-barát, s Pretoriával alkura hajlandó namíbiai po­litikai erőket igyekeznek előtérbe helyezni. A SWAPO-t azonban lehetetlen pályán kívülre szo­rítani, hiszen a lakosság java része mögötte áll. Ne­héz hát a kompromisszum meglelése, amivel ezen a héten éppen az ENSZ főtitkára kísérletezik a helyszí­nen. Tizenkét év óta először tárgyal a világszervezet vezető diplomatája pretoriai politikusokkal, de — a jelek szerint — most sem sikerült jobb belátásra bír­ni őket. Namíbia függetlensége változatlanul távoli­nak tűnik. AVAR KAROLY * A Magyar Szolidaritási Bizottság üdvözletét kül­dött a hazája függetlensé­géért és demokratikus jö­vőjéért küzdő Délnyugat- Afrikai Népi Szervezet (SWAPOJ vezetőinek, a gyarmati elnyomás alatt szenvedő namíbiai népnek, a fegyveres nemzeti felsza­badító harc megindítása 17. évfordulója — Namíbia napja alkalmából. A partizán tüzek emléke A szlovák nemzeti felkelés évfordulóján Cikkünk szerzője: Jozef Géci, Novákyban, a Pozsony melletti Ghorvátsky Grob baromfi-nemesítő és -tenyésztő vállalat igazgatója, az Ország építés Érdemrendje állami kitüntetés tulajdonosa a szlovák nemzeti felkelés idején az I. partlzánbrigádban harcolt. A szlovák nemzeti felkelés nem tört ki vánaltüiainul, sem Véletlenül. A szlovák klieri- köfasiiszta kormány nemzet­ellenes politikája és elköte­lezettsége a hlitlerizmus mel­lett éles ellentétben volt az egyszerű szlovák emberek ér­zelmeivel. Az illegális k'om- muníilsltla pártszervezeteik, az illegális nemzeti bizottságok és a szovjet partizán szerve­zőik különösen 1943-tól hasz­nálták fel ezéket az érzelme­ket arra, hogy a népet a fegyveres ellenállásra készít­sék fel. A felkelés akkor tört ki, amfifcoir a kormány statá­riumot hirdetett ki, s a né­met megszálló klátoniaiság kü­lönböző irányiból tört rá az országra, hogy azt közvetie- tniül is elfoglalja, ,s onnan tör­jön ki az előrenyomuló szov­jet hládák ellen. A kommunista párt és a Szlovák Nemzeti Tanács fel­hívással fordult a népihez 1944. augusztus 30-án, a Besztercebányán működő Szabad szlovák Rádió közve­títésével. A hívó szóra az ország hegyvidékeiről sok ezer önkéntes jelentkezett. A szlovák hadseregnek mintegy hatezer katonája és tisztje szintén a felkelők oddBilára állt. A felkelés körülbelül 20 ezer négyZeftkilbmiéltemyi te­rületire terjedt tói, ahol több miint másfél millió llakös élt, s mlihtegy 80 ezer férfi állt fegyverben. Ez is azt bdzo­Jozef Géci, az egykori par­tizán ma nyitja, hogy a szlovák nem­zeti felkelés Európa egyik legnagyobb — és leghosszabb ideiig tartó — flasísziaellenés megmozdulása vált. A felkelés a hitleristák körében nagy zűrzavart váltott ki, s olyan haditechnikát kötött le, amelyre más, fontosabb he­lyeken lett volna szükségük. A felkelés Csehország lakos­ságát is aktívabb ellenállásra búzdütotta. Nem jelentett azonban csupán fegyveres harcot: A helyzet farrBdBiimSsóiga, az új szlovák nemzeti szervek, el­sősorban a népMaltlalom új szervei — a nemzeti bizott­ságok — létrejötte sok de­mokratikus és szociális intéz­kedés bevezetését tette lehe­tővé. A baridban az új, forra­dalmi1 eszmék neVábein in­dultunk. A hegyaljai Skl'a- bina községben például mái­kéit héttel a szlovák nemzeti felkelés meghirdetése előtt csehszlovák nemzeti zászlót tűztek ki, s kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. E paetizánközSég példájára a felkelés területének minden járási és helyi forradalmi nemzeti bizottsága is ugyan­ezt tette. Szabad Csehszlo­vák Köztársaságot egyenjo­gú nemzetekkel és a dolgozó nép iránti igazságos politi­kával! — ez volt a nagy, a mobilizáld eszme. A partizánok és a katonák már a harcok első napjaiban öt, sőt hét állag felfegyver­zett fasiszta katonai hadosz­tállyal szálltak szembe. A szlovák hegyeikben és völ­gyekben folyt a Vár. Dereka­san haircdlt mindenki, aki csak fegyverhez jutott. Had- ál lásáink fel étit vörös és cseh­szlovák zászlók lengtek. Oroszok, ukránok’, csehek, franciák, németek, románok, jUgosZláVok, 27 nemzet és nemzetiség flilali harcolták egy férfiként velünk együtt. Az ellenség hladiitedhtnikában túll'erőben volt felettünk, s több éves tapasztaltatokat szerzett gyalkariaffiliag egész Európában folytatott harcai­ban. Sokan estek el közülünk. Mégis azzal a meggyőződés­sel harcoltak, hogy akik túl­élik, igazságos társadalmat hoznak létre. A német fasisz­ták azoinlban újíabb kegyetlen ellentámadásba mentek át. A szlovák nemzeti felkelés emlékműve Besztercebányán Csupán Feiső-Nylitra vidé­kén, ahol a ml pahtizánbmigá- dunk is tevékenykedett, mintegy ezer harcost és bé­kés polgárt kínoztak halálra Vagy lőttek agyon. Több köz­séget feliégettek, s lakossá­gukat — öregeket, asszonyo­kat és gyerekeket — halom­ra lőttek. A túlerő ideiglene­sen győzedelmeskedett a hős felkelők fölött, s arra kény- szerfitétte őkéit, hogy mélyeb­ben húzódjanak vissza a he­gyek közé. Elesett Banská Bystrica (BesZtercébánya) is, a felkelés szíve. A szlovák hegyekben aZoníban nem aludtak tói a partizán tüzek, mint ahogy nem aludt ki az az eltökélt akaratunk sem, hogy harcolni fogunk, míg meg nem érkezik a Vörös Hadsereg. Száz és száz nő, öreg és gyerek kockáztatta életét, hogy éleimet, orvos­ságot, töltényt vigyen a he­gyekbe és fontos híreket ad­jon át. Az a néhány hónap, amely a Vörös Hadsereg megérkez­téiig telt el; éjietem legfce- gytetlenébb időszaka volt. De akikor értettem csak meg egész életemre, hol a helyem, s milyen eszme nevében kell élnem. Amikor a szttöVák nemzett felkelés évforduló­ján szülőföldemre látogatok, s felkeresem volt baj társai - mait, honfitársaimat, nem kerülöm ed1 aZt a hidat sem, amelyet 1944 végének éjsza­káján társaimmal együtt gránátokkal feiröbbántoit­tunfc. Egy szál vörös Virágot is döbök mindig a Hron (Ga- pam) víziébe, szovjet rádió­sunk, Natasa emlékére. Ami­kor 1945 tavaszán a folyón átűszttunk a szovjet hadsereg elé, a fasiszták igolyászóróí- nak egy lövedéke Natasát is eltalálta. Sok ilyen áldozatot hoz­tunk a háborúiban, mérhetet­lenül sokat. A felkelés óta 39 év télit el. S ma aséhek, • szlovákok; ukrán, magyar, német és lengyel nemzeffisé- gű polgárok úgy élnek együtt a szöoiialíiisto Csehszlovákiá­ban, hogy az embereknek már soha ne kelljen újabb háborús hősök síremlékére virágolt vűrnniök. JOZEF GÉCI

Next

/
Oldalképek
Tartalom