Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
1983. augusztus 25. Képújság 5 Jogról mindenkinek Az elmúlt hónapokban több súlyos bűncselekményről, s az ezekben lefolytatott büntető eljárásról, a meghozott bírói döntésekről tájékoztatott a sajtó. Az ítéletek jórészét a közvélemény helyeslése kísérte, de olyan büntetések is voltak, melyek találgatásokat. az olvasók kritikáját vonták maguk után, néha soknak, gyakrabban kevésnek vélték az alkalmazott büntetést. Szükségesnek látszik. hogy rövid ismertetést adjak azokról a szankciókról — főbüntetésekről, mellék- büntetésekről és intézkedésekről — melyeket Büntető Törvénykönyvünk alkalmazhatóvá tesz. A Büntető Törvénykönyv felsorolása szerint az alkalmazható főbüntetések: a halálbüntetés. a szabadság- vesztés, a javító-nevelő munka és a pénzbüntetés. A mellékbüntetések: a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a kiutasítás, a vagyonelkobzás és a pénzmellékbüntetés. A büntetésnek nem számító joghátrányok az un. intézkedések, ezek: a megrovás, a próbára bocsátás, a kényszergyógykezelés, az alkoholisták kényszergyógyítása, az elkobzás, a szigorított őrizet és a pártfogó felügyelet. A büntetések közül kétségtelen, az a legsúlyosabb büntetés, ha valakit megfosztanak az életétől. A halálbüntetés fenntartása, vagy eltörlése a büntetőjog legvitatottabb kérdései közé tartozik. A szocialista jogfejlődés a halálbüntetés fokozatos háttérbe szorítása és végső célként a megszüntetése felé halad, de jelenleg a társadalom védelme még nem nélkülözheti a legsúlyosabb bűncselekmények esetében. A halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények köre azonban viszonylag szűk, kiszabásának különös szempontjai, feltételei vannak és mindig vagylagos büntetés, a nála enyhébb szabadság- vesztés mellett. E büntetés alkalmazásának egyéb korlátái is vannak, így pl. csak azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20, életévét már betöltötte. A halálbüntetésnél enyhébb büntetés nem a szabadságvesztés. A szabadságvesztés az elkövető elszigetelése révén közvetlenül szolgálja a társadalom védelmét, ugyanakkor az elítélt vonatkozásában nevelési feladatokat is ellát. Az elítélt személyiségének formálására fordított erőfeszítésektől csak akkor várható eredmény, ha kellő időn át, zavaró körülmények kizárásával folyik, ha az elítélt nem vonhatja ki magát alóla tetszés szerint. A szabadságvesztésnek hátrányos mellékhatásai is lehetnek: a börtön-ártalom, amelyet a társadalomtól elszigeteltség. a bűnöző környezet, a családi kapcsolatok megszakadása, valamint a szabadulása után a társadalomba történő újbóli beilleszkedés nehézségei hoznak létre. A megoldás mégsem a szabadságvesztés mellőzése a büntetések közül, hanem olyan végrehajtási rend kialakítása, amely a börtönártalmakat kiküszöböli, illetve káros hatásukat minimálisra csökkenti. iA szabálságvesztés-bünte- tés határozatlan, vagy határozott ideig tarthat. Hiaitáro- aatfan tartamú az életfogytig tartó sziábadságvesZtlés, melyet az egyes bűncselekményeik büntetési tételei sóba nem tartalmaznák önállóan, hanem mindig vagylagosan halálbüntetés és határozott tartamú szabadságvesztés melllett. Alkalmazásának tehát eSalk azokban az esetekben van helye, amikor a büntetés célja, a társadalom védelme halálbüntetést ugyan nem indokol, de a;z ellköivető végleges elsZigetélése szükségessé vállik. A- határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama 3 hónap, ez az a minimális idő, amelyen belül nevelő hatású befolyásolásról, kedvelő krimi niá'lipedlagó- gilad ráhatásról egyáltalán szó lehet. A leghosszabb idő pedig 15 év, ez megfelelő idő ahhoz, hogy az elítélt érezze a vele szemben alkalmazott joghátrány szigorúságát és á'tneveléSre is mód nyíljék. Halmazát és összbüntetés esetén a büntetésikilsZábás sajátos szemponttal megkövetelik a felső határ növelésének lehetőségét, mélynek a leghosszabb tiantalma 20 év. Az életfogytig tartó szabadságvesztést töltő iis 20 év .uitán boasátható feltételes szabadságra, ha alaposan feltehető — figyelemmel a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni — hogy a büntetés célja a további szabadságelvonás nélküli i:s elérhető. Emiatt rendelkeznek az ítéletek életfogytig tartó szabadságvesztés esetién is mel- lékbünteltiésrőfl — pl. köz- ügyektől eltiltásról — mert sor kerülhet arra, hogy az ellköivető szabadul, azía’z feltételes szabadságra kerül életfogytig tantó sZábadlSág- vesztés-foüntetésböl. Természetesen nem mindenki bodSá tható feltételes szabadságra, a törvény erre nézve * részletes szabályokat tantaHmJaz, mivel ez az imtéz- méhy a kriirninállipedalgógia eszközéinek sorában kiemelkedő helyet foglal el. A feltételes szabadságba bocsátás lehetősége ugyanis a büntetés végrehajtása alatt a büntetés-végrehajtás rendijének megtartására ösztönzi az elítéltet, s ezáltal ségiítli a bün- tetés-végrehajtáiSi szervek munkáját. (A feltételes szabadság tar- támla általában azonos a szabaddá gveszitós hátralévő részévéi, azonban az egy évnél rüvidelbb feltételes szabadságnak nem lenne kellő súlya, és nem szolgálná megfelelően a jogintézmény célját, így a törvény a feltételes szabadság legrövidebb tartalmát egy évben határozza meg. Az általánostól eltérő a rendelkezés az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás esetéré, mert ilyenkor a büntetés hátralévő része nem határozott tartamú, azt a -törvény 10 éviben határozza meg. Mivel a feltételes szabadságra bocsátottak egy részénél a tánsáida- Ton védelme és az elítélt érdekében is szükséges, hogy a társadalomba történő beilleszkedésüket elősegítsék, egyben azonban ellenőrzés alatt is álljanak, a törvény lehetőséget ad a pártfogó felügyelet alá helyezésükre. (A szabadságvesztés végre- hldjltásáüdk vannak fokozatai, súlyossági sorrendiben: fogház, börtön és fegyház. A sZábadSágveSztés végrehajtási fOkozaitlái a korszerű bün- tetésvégrehlalj tlás következménye, lehetőséget ad az egyé- niesiffcésre és lehetőiségét biztosít a szabadságvesztés differenciált végrehajtására. DR. SÓLYOM BÓDOG oszt. vez. főügyész Hát elmentek. A gólyák. Viszik a búcsúzó nyár emlékét és a reményt: hiszen tavaszra visszavárjuk őket. Ezek a magyar népnek oly kedves madarak egyébként nem repülik át a Földközi-tengert, hanem megkerülik. Földrajzi illetőségük szerint egy részük a Gibral- tári-szoros felé veszi útját, más részük pedig a Boszporuszon át repül délre. Sajnos már nem minden országban búcsúztatják a vándorokat. Több helyen kipusztultak a gólyák. Megyénkben a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportjának tagjai igen nagy gondot fordítanak a gólyák védelmére. Állandóan figyelik őket, és ha kell közbeavatkoznak érdekükben. Rendszeresen elvégzik gyűrűzésüket. Az elmúlt öt év során hozzávetőleg hatszáz madár lábára került gyűrű. Egy érdekesség: az 1981 nyarán. a Sió-toroknál meggyűrűzött gólya, 1982. májusában Kamerunban került elő. Mint közismert, a gólyák előszeretettel rakják fészküket a villanyoszlopok tetejére. Ez nagyon veszélyes szokás, mert sok madár — különösen a röpös fiókák — lesz áramütés áldozata, de a fészek akadályozza a szerelők munkáját is. Ezért azokat áthelyezik egy közelben felállított oszlopra, vagy pedig felemelik és az oszlop tetejére magasítót szerelnek, majd erre teszik — eltávolítva a drótok közeléből — a fészket. E munka végzésében igen jó partnerre találtak a madarászok a DEDASZ szakembereiben. Megyénk és Baranya valamint Somogy területén az elmúlt télen ötven magasítót szereltek az oszlopokra. A mostani télen is szeretnék ezt a munkát folytatni. Ezért kérik a Tolna megyei madarászok, hogy képviselőjüknek (Zörényi János, 7133 Fadd, Arany János utca 48.) jelentsék be a gólyabarátok, hogy hol van olyan villanyoszlop, fészekkel, amelyre még nem szereltek magasítót, így veszélyben vannak a madarak. Czakó Gyűrűzni indul a madarász Megadóan lapulnak a fészek aljára a fiókák A közoktatás kérdései Mm iskola levegője Ugye, emlékeznek Nyilas Misire, Móricz Zsigmondi felejthetetlen, szívünkhöz nőtt regényhősére? Midi a történet vége felé elszántan kijelenti nagybátyjának és a kollégium tanárainak, hogy ő nem akar többet debreceni diák lenni. Hogy miért? Tulajdonképpen erről szól a könyv, a tiszta lelkű gyerek szenvedéséről, meghurcoltatásáról, általában a rideg, barátságtalan, örömteli kollégiumi életről. Ma is akadnak még olyan iskolák, kisebbek is, nagyobbak is, ahol sem a diákok, sem a tanárók nem érZiik jól mlagukai a rossz légkör miatt.. Miben nyilvánul meg a nyomasztó, áporodott klíma? Egyebek közt a türelmetlenségben, a rideg bánásmódban, a meg nem értésben, a vaskálapos fegyelmezésben, egyszóval: az embertelenségben. Ojabban szociológusok is foglalkoznak annak kutatásával1, hogy milyen tényezők hatnák egy-egy oktatási intézmény légkörének alakulására, esetenként „kliímavizs- gálati tesztekkel” próbálnak feleletet adni a kérdésre. A pedagógusok azonban tesztlapok nélkül is tudják, hogy az iskolák és mlás oktatási - nevéllési intézmények légköre mindenekelőtt az igazgató vezetési stílusától, emberségétől, továbbá a tanári kar összetételétől függ. Természetesen sok múlik a fenntartó tanáccsal, valamint a lakóhelyi pollitlkal-társadalmi szervekkel kialakított kapcsolaton is. Gyakran elhangzik az igazgatókról, hogy őik a gonidjlaikra bízott intézmény első számú pedagógusai; találó ez a megállapítás az iskola légkörét illetően is. Az antidemokratikus, önkényeskedő igazgatók körül — bármennyire összetartó is a nevelőtestület — pillanatokon belül megfagy a levegő; szinte megdermednek, olykor megvadulnak az emberek, ilyen helyen jó közérzetről sem a tanárok, sem a tanulók körében nem lehet be- sZélnii. S ha már eddig eljutottunk, hadd hivatkozzam egy remélem kevesek által ismert példára, amelyek „hőse” szerencsére már nem igazgató, de - aki ezért „hálából” még igen sokáig zavart bele volt intézményének életébe, bár ekkor már a történtek derekasan rnegron- gyolták a mindenhatóságának hitét, s a közei harminc- fős tantestület kezdte kiheverni ennek az embernek tiranai zrnusá't, légiós őrmesterre valló vezetési metódusát. Az eset jó példa arra, hogy hova vezrt az, ha a szakfelügyelet által feltárt vezetési, magatartási hib'ik kijavítása 8—10 éven át elmarad, mert a változást senki se kéri számon. A főiszereplő nemcsak úgynevezett feketefcönytvébe véste be éveken át a tantestület tagjainak kisebb-nla- gyobb kilengéseit, hogy e bejegyzésekkel a delikvenseket később névorverezze. Nem. Ez az ember eljutott a verekedésig, majd addig, hogy a végkifejlet időszakában az iskolájukban megejtett vizsgálat anyagát naponta játszotta a kezére a híveivel. Miként? A jegyzőkönyvet író — Utasítására — félretette az oldalanként vadonatúj indi- gólapdkat, s ezt elolvasván este az érintett már tudta, hogy a majd másfél hetes vizsgálat során melyik meghallgatott mit mondott. Hogy ez vad dolog? Kétségkívül az volt, s egyáltalán nem csoda, hogy a szó- man forgó ókftaltási intézmény tantestülete, dolgozói nehezen viselték el a zsarnokság éveinek sérelmeit, emlékeit, s cSak hosszú idő után tisztult föl a légkör az együttható munkára. Sajnos, vannak ma is még antidemokratikus, önkényeskedő igazgatók. Messze nem olyán díszpéldányok, mint amilyenre újságírói élményeim birtokában bátorkodtam utálni. De, az önkényeskedés, merevség az antiidemok- ratikUs vezetésű módszerek kiosiilben való megjelenése is fölöttébb tóárös. Nemrégiben egy fővárosiban tanító pedagógus ismerősöm amiatt panaszkodott, hogy ha bármiilyen apró- cseprő vagy akár jelent őseblb iskolai ügye ák|ad, nem fordulhat segítségért, tanácsért azonnlal a közvetlen feletteséhez. Náluk először az iskolatitkárnak kell bejelenteni a , kiballgatéisi kérelmet”, az egyezkedik ugyanis az igazgatóival a meghallgatás terminusáról, majd a titkár közűi a tanárral, hogy az igazgató melyük napon, s hiány órakor tudja fogadni. Szinte hihetetlen a történet. Nem bánnám, ha kütaládió lenne, mert képzeljük csak el, hogy egy „egyszerűbb hallandó”, például szülő milyen nehezen jut be ehhez, vagy az ehhez hasonló vezetőhöz ?! Persze általánosságban ez a hóbort nem jellemző iskoláinkra, hiszen százszám vannak olyan iskolaigazgatók, akiknek az ajtaja mindig ki van tárva a kollégák, a diákok, ;s a szülők előtt. Pedagógusok váltig állítják, hogy nincsen szükség különleges csodaszerekre a kellemes iskolái, munkahelyi légkör megteremtéséhez, mindössze két feltétele van ennek: összeforrott nevelői közösség és demokratikus vezetés. Ha e két tényező adva van, akkor az egészséges szellem kisugárzik az egész iskolára, magától értetődően a tanulóifjúság életére is, és ilyen esetiben — Ady Endre verssorévá! élve — „élet zengi be az iskoláit”. Tanulók és nevelők közösségi élete nélkül egyetlen iskolának sem lehet friss levegője, mint ahogy enélkül a tanítás színvonala sem emelkedhet magasra. Nem véletlen tehát, ha a pedagógiai tevékenységet ellenőrző tapasztalt felügyelő rögtön az iránt érdeklődik egy-egy iskolában, hogy a nevelési-oktatási feladatok megoldásában együttműködnek-e a tanárok? összefűzi-e őket a közös cél, a közös tevékenység? Kibontakozhat-e a tanár egyénisége a testületben? Ha ezekre a kérdésekre a vállasz nemleges, akkor az iskolában valami nincs rendben. Márpedig a demokrácia, a közösségi élet hiánya még a kitűnően fölszerelt intézményekben ,is visszaveti a munkát. Nagy jelentősége van aztán az elvieken kívül annak is, hogy a vezetők odafigyelnek-e a tanárok ügyesbajos dolgaira. Nemcsak a tanulóik igénye, hogy nevelőik kísérjük figyelemmel és rendszeresen értékeljék a teljesítményüket, hanem így vannak ezzel a pedagógusok is. Ahöl a vezető fontos döntések előtt kíváncsi a testület véleményére, ott legtöbbször a pedagógiái aprómunka is becsben áll, és jut idő a személyes gon dok meghallgatására is. Ilyen helyeken jó az emberek közérzete. lÉvek óta vdslszáitérő beszédtéma az iskolák háza táján a pedagógusok és a tanulók túlterhelése. Az irányító és a fenntartó szervek eddigi erőfeszítései ellenére sem sikerűit számottevően csökkenteni a fölösleges terhieket. A kifárladás és .az .állandó feszültség pedig nagymértékben rontjá a közérzetet, Vibrálóvá teszi az idegeket, elektromossá a levegőt. <A zsúfoltság, a deviáns, nehezen kezelhető gyerekek számának növekedése, és más Okok miatt amúgy is ideges a légkör sok tantestületben.) Egyetlen társadalmi intézmény élete, kliímájá sem változhat meg egyik napról a másikra; hirtelen javulás nem várható e téren az iskolákban sem. De az igen, hogy a demokratizmus — ha kismértékben is — hétről hétre erősödjék, és a felettes szervek mind körültekintőbben figyeljenek az oktatásügy helyzetére. Ha ez megvalósul, akkor napról napra kellemesebb lesz ,az iskolák „ég-- hajlata”, derűsebb a tanárok, diákok közérzete, ennek megfelelő az oktató-nevelő munká eredményessége is.
