Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

1983. augusztus 20.

mÉPÜJSÁG 7

Parasztház Várongon

'Igazság sezriiin.t most áriáiban. már fogadnia- kellene a betérőket annak a háznak, amit Várongon egyszerűen iparasztháznak neveztek el. Ű.j, az eddigi szokástól, .gyakorlattól eltérő ez a fajta intézmény, illetőleg az egykori olvasó- és gazdakörök, valamint a mai falusi művelődési házak jó és hasznos tapasztalataira épül.

Kicsiny lélekszámú község Várong, mindössze 300- an laknak itt, s a szomszédos iLápafőn is csupán 200-an élnek. iA megye csücskében, lévő település I. .István királyunk óta folyamatosan lakott hely. .több-kevesebb -lakos mé g a török pusztításainak idején is tengődött itt. „.IrtáSfailuivá" egész pontosan 1734-lben változott, amikor Lápa.főre visszajött a távolabbra menekült lakosság egy -része, és az erdők kiirtása után rendszeres földművelésbe kezdett. Földesura a távoli székesfehérvári őrkanonok volt, aki nemcsak Várongtól, hanem olykor

Székesfehérvártól is távol, lakott, és bizony eszébe sem jutott itt -fejlett gazdálkodást teremteni.

Azóta nagyon sok minden változott ebben, a faluban.

Főként a téeszszervezés óta. Az előző évet is nyereséggel zárták, a tagok a tervek szerint jutottak jövedelemhez, prémiumhoz, s többletkeresethez azok, akik az átlagnál többet dolgoztak. 'Megjutalmazták a szocialista brigádok tagjait, a törzsig,árdata-gok aranygyűrűt, illetve arany nyakláncot kaptak. És minden, egyes tée-sz- tag egy kötet könyvet.

Mert nemcsak kenyérrel él az ember. Mindenkinek, lakjék akár Várongon, Bátán, szüksége van emberi kapcsolatokra, arra. hogy sorstársával 'megbeszélje ügyes- bajos dolgait, örömét és bánatát, tartalmasabbá tegye életét. Erre szolgál majd a Parasztház, amely a művelődési ház jelenleg szinte üres épületéiben, „kap” helyet.

— Honnan ez az elnevezés? Miért nem működik a -községi művelődési házak mintájára az intézmény? — kérdeztük Tancsik Józsefet, a szövetkezet elnökét.

— Mi egyáltalán nem szégyelljük, hogy parasztok vagyunk, a ma -parasztja meg különben sem azonos azzal, akit 30—40 évvel, ezelőtt neveztek »így. A művelődési ház elnevezés főként a-zt sugallja', hogy annak, aki oda betér, kötelező teletömni a fejét tudománnyal. Mi nem kizárólag ezt akarjuk. Egy olyan közösségi ház létrehozását tűztük ki célul, ahol 'dé'e'ött, délután, este, egyszóval a nap minden- szakában társra lel, aki kinyitja a ház kapuját.

— Miért szűnt meg a m,ű- velődésii. otthon.?

— Ahíh-oz, 'hogy ezt valaki pontosan, kiderítse, külön tanulmányt kellene írnia. A művelődési ház a hatvanas évek eleién épü't. gyakorlatilag teljesen jó. alig kell rajta renoválni valamit. Nagyon sok mindennel próbálkoztak itt, s az állandó átszervezések következtében a szó szoros értelmében kikoptak a házból a,z emberek. Persze, ami? itt volt az iskola, a háziban is volt élet.

De aztán előbb az 'alsó, majd a felső tagozatot vitték el Szakosra... Nincs iskolánk, egyetlenegy pedagógus nem lakik a> faluban, és a humán meg az állatorvos sem. itt él. .Nekünk, itt a téeszben, nemcsak a gazdaság, irányítása a feladatunk, hanem az is, hogy a szövetkezetben dolgozók necsak lakhelyüknek, boldogulásuk színterének tekintsék a- községet, hanem, a közérzetük is kielégítő legyen.

— Milyen rendezvények voltak a művelődési házban a>z utóbbi években ?

— Itt tartottuk az ünnepi megemlékezéseket, közgyűléseket, egy darabig filmeket it vetítettek, bálokat, műsoros esteket rendeztek. Egyedül a könyvtár működött rendszeresen, a könyvállomány 'Változatos, mindenki talál olvasnivalót.

— Filmvetítést sem tartottak?

— A mozi takarékossági szempontból szűnt meg, mert nagyon kevés volt a látogató. Két álló esztendeiig egyáltalán- nem vetítettek Váron- gon- filmeket. Most a szövetkezet társadalmi filmforgalmazás i szerződést kötött a Tolna megyei Mozi-üzemi Vállalattal, azóta- rendszeresen járnak a fiatalok és az idősebbek egyaránt moziba. A szövetkezet fizeti a vetítés árát, jegyet nem adunk, belépődíj nincs, az megy moziba, akinek ehhez ideje meg kedve van. A filmen- kénti 250—500 forint forgalmazási -díjat a téesz a szociális és kulturális alapból fedezi. Az elmúlt vasárnap hatvanam nézték meg -a fiü- ímet, s nemcsak Várong iák és LápafSőiek, de még So- mogy-sziilíből is átmotoroztak a fiatalok.

— Mikor vette át a- házat a tanácstól a téesz?

— Idén január elsején. A tanács a költségvetéséből 20 ezer- forintot ad a parasztház kiadásainak fedezésére. A többi a téesz dolga — az előtetős kalkuláció szerint ez évii 70—80 ezer forint kiadást jelent. De nem a pénzen va.n a legnagyobb hangsúly, hanem ázom, hogy azok a dolgozóik, akik jelentős termelési étéket állítanak elő,

| A klubkönyvtárban

Nyitás: szeptemberben

jól érezzék magukat lakó- és mu nkaihelyükön-.

— Milyen programmal indulnak?

— Mindenekelőtt a nyugdíjasainknak szeretnénk egy olyan állandó helyet biztosi- tan i, ahol nem érzik magukat egyedül. Ha Igény van rá, meleg ebédet is adunk. Az ifjúsági klub is alakulóban van: a 40 várongi és a 20 lápafői harminc éven. aluli fiatal is szeretne tartalmasán és nívósán szórakozni. Már írtunk a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnak, hogy hoznánk ide játékautomatákat — most várjuk a választ. Vésziünk Hi-tfi tornyot, és .színes tévét is.

Az asszonyok részére főző-, meg varrótanfolyam indul a dombóvári művelődési központ segítségével, s bizonyára a férfiakat is érdekli valami komolyabb dolog a söriváson kívül. Egyébként a presszórészt már rendbe hoztük, Ihűtővifrint, mélylhű- tőládát vettünk, rendbe tettük

a klubhelyiséget. Van már Roll jég krém is — úgyhogy falun sem lesz olcsóbb az élet, mint városon... Ügy tervezzük, hogy a presszó nem a lumpenel-emek hűsölő- Ihelye, hanem az egymással beszélgetni kívánó emberek találkozóhelye lesz. Mert jelenleg a faluban: az egyetlen vegyesbolton kívül más „'találkozóhely” nincs. Pedig hiába, kiesi ez a község, az emberek itt is szeretnek kulturáltan élni. és szórakozni. *

A iklubs-zobában -már működik a hangfal: a téesz szerelői készítették. A hangfal oldalán 2 hangszóró, a tetején egy piros és egy kék égő villog a zene ütemére.

A ház megnyitását szeptemberre terevzik. Ebből az alkalomból a Néprajzi Múzeum kiállítást rendez, amelyen a hagyományos paraszti eszközöket mutatják majd be a várongi. panasztiházban.

D. VARGA MARTA

fi munkasigazgato

ezetőnek lenni kicsit olyan, mint a zsákban futás. Rengeteg energiát köt le, de nincs, vagy csak lassú az előrehaladás. A zsákban — a vezetői székben — az az érzése az embernek, hogy gúzsba van kötve, a közönség pedig tapsol, hogy gyerünk, gyerünk, mert messze még a cél, nem lesz meg az áhított győzelem.

Vezetőnek lenni szép, kellemetlenül kellemes állapot. A sakkjátékoshoz hasonlatos. A sakkjátékos élvezi a játékot. még akkor is, ha egy-egy játszma után kifárad, az utolsó lépésnél szellemileg kimerül. A győzelem feletti öröm feledteti a kínokat, a levegőtlen perceket.

A nagy országos „társasjátékban” résztvenni vezetőként kínos-kíntalan érzés. Mert a magyar ember két dologhoz ért kiválóan: a labdarúgáshoz és a vezetéshez... Pillanatok alatt tudja .mindenki, hogy mit kellene tennie a szövetségi kapitánynak, illetve a gyárigazgatónak.

Ebben a nagy játékban részt vesz tizenharmadik éve az egykori kőműves, Kobra József, a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat igazgatója. Csak ő az országos játék „másik” oldalán, az asztal másik felén van, neki szeretné mgmondani mindenki, hogy miképp kell játszani, mit, hogyan és mikor kell csinálni.

Látszólag bele is megy ebbe, de a játékostársakat meghallgatva, csinálja a maga dolgát úgy, ahogy 6 gondolja, tudja ugyan, hogy mások is őszinte szóval vesznek részt a dologban, de azért mindig tőle várják a választ. Többnyire egyszerű módon: feltárcsázzák telefonon, kérdeznek és Józsi bátyámoznak, meg Józsikámoznak, vagy egyszerűen öregnek hívják. S ő tudja, hogy válaszolni kell a kérdésekre, és gyorsan dönteni, lehetőleg hibátlanul, mert az igazgatói beosztás ezt követeli. Tudja azt is, hogy hibázhat ugyan, de ne túl sokat. És ha rosszul intézkedik, akkor legyen ereje felismerni a hibát és azt kijavítani ... Nem jár érte taps, még csak vállveregetés sem: egyszerűen elkönyvelik, hogy rendben vannak a dolgok' s folytatódik minden elölről.

Tudja azt is, hogy nehéz vezetőnek lenni. Nemcsak az igazgatónak nehéz, a főmérnöknek, az osztályvezetőnek, az építésvezetőnek, a művezetőnek, a brigádvezetőnek ... Mert egy-két éve azt hitték, hogy az építőipar majd gyorsan rendbe jön: Kevesebb lesz a megbízás és akkor minden munkára úgy tudnak előkészülni, ahogy az a nagykönyvben írva van. Nem lesz anyaghiány, mert ugye kevesebb lesz az építkezés, de aztán sok minden ugyanúgy maradt, mint addig volt. Tamásiból naponta Szekszárdra kell bu- szoztatni az embereket, akik morognak, még akkor is, ha megértik az igazgatót. De, ki szeret manapság 50—60 kilométert utazni?

Közben az igazgató hallja, hogy lejárt az „öreg” igazgatók ideje, manapság már fiatal és diplomával, egyetemről kikerült igazgatókra van szükség. Olyanokra, akik csak a „kemény ráció” szerint vezetnek. Érzelmek nélkül, kimondottan a haszonért, a jobb és termelékenyebb üzemért. De ő nem keseredik el, csak ingatja a fejét, és azt mondja, hogy a munkásigazgatók ideje nem járt le, még nagyon sokáig szükség lesz munkájukra, sőt, a későbbiekben is minden ember számára nyitva kell hagyni a kaput, úgy mint ő előtte is volt. Hogy továbra is lehessen a tehetséges kőművesből igazgató, vagy miniszter. Mert kellenek a szakemberek, de nem biztos, hogy az igazgatói székbe a legjobb mérnöknek kell kerülnie. Mert lehet, hogy nem tud vezetni, nem alkalmas 1500 ember irányítására. Tudja azt is, hogy van nálánál okosabb, és műveltebb, de mégis ő az igazgató és ez nem is baj, mert az igazgatónak a szálakat kell kézben tartania. A rengeteg információt kell úgy rendeznie, hogy abból csak olyan döntés szülessen, ami előre viszi a vállalatot és a népgazdaságot. Ilyenkor többnyire a népgazdaságot mondja először, mert a munkásigazgatók sajátja, hogy ők népgazdasági szinten gondolkodnak és irányítják a vállalatot, úgy, hogy a csoportérdek egybeessen a társadalmi érdekkel.

S

oha sem lehet érzelemmentesen dolgozni, mondja ilyenkor, mert minden ember elvárja, hogy érdeklődjenek a sorsa iránt. Ez nem mai találmány, mert emlékszik még arra, hogy a mestere is érdeklődött és mindent tudott az embereiről. Ez annak idején jólesett, s most is szüksége van minden kőművesnek erre. Szembeszáll azzal a hanggal is amelyik azt mondja, hogy a szociális probléma az állam gondja, a termelés pedig az üzemé. A közösség, a kisközösség dolga a szociálpolitika is. Tudni kell, hogy kinek milyen a sora otthon, és ha szükséges, és lehet, akkor segíteni kell. Mert a mechanikus vezetésnél nincs rosszabb. Ezért soha sem fog érvényesülni az a vezető, aki hideg-rideg és csak a tervszámokat, meg a nyereséget figyeli.

Azt mondanánk, hogy Kobra József a népszerűségre törekszik, azért viselkedik így. Bratyizik a munkásokkal, az öregebbek, de még a fiatalabbak is tegezik, mert szereti a fiatalokat, és örül annak, hogy az asztalosüzemben fiatal emberek dolgoznak. Engem a feladat érdekel, mondja, annak végrehajtására törekszem, de úgy, hogy közben az embereket ne sértsem meg, hogy együtt oldjuk meg a feladatot, mert én egyedül csak egy ember vagyok, és

hiába ülök itt, a faragott igazgatói asztal mögött...

Persze, vannak népszerűtlen feladatok is, ilyenkor komolyan és határozottan bele kell avatkozni a dolgokba. Lehet meditálni az elbocsátó okirat fölött, fájhat minden rossz munkás, vezető fegyelmi papírja fölött az igazgató szíve, de mégis a többség érdekében oda kell kanyarítania a nevét.

Valamikor nem tudta elképzelni, hogy nélküle is jól mennek tovább a dolgok. Ez még épitésvezető korában volt. Egyszerűen nem ment el szabadságra. „Mi lesz a munkával, ha én nem leszek ott” — mondogatta magában. S később rájött, hogy ez vezetői vakság. Egyszer aztán elment két hétre, és csodák csodája, minden ugyanúgy ment tovább, mintha ott lett volna. Azóta előrukkolt az igazgatói székbe de nyugodtan megy, akár hosszabb időre is. Ennek az a titka, hogy olyan vezetőtársakkal szabad csak együtt dolgozni, akik ismerik a feladatot. És akkor a pihenés közben is rendben mennek a dolgok, sőt, talán még jobban is, mert mindenki bizonyítja az „öregnek”, hogy tud is, szeret is dolgozni.

Ehhez azonban az is kellett, hogy a termelési tanácskozásokon például megszűnjenek a gumicsizma-ügyek, ne az legyen az ember fő gondja.

Az emberek tudjanak és akarjanak beleszólni a vezetésbe, érdekelje őket az üzem, a vállalat dolga. Nagy horderejű dolgokkal foglalkozzanak, mert mindenkitől lehet tanulni, még az igazgató is tanulhat, ha nyitott füllel érkezik a kollégái — nem a. beosztottjai! — közé. Mert az a gazdasági vezető a gyenge, aki mindig másra hárítja a hibát. Lehet siránkozni, hogy a népgazdasági helyzet így, meg a népgazdasági helyzet úgy, de ilyenkor az emberek észreveszik, hogy csak blöfföl. Népgazdasági helyzet mindig volt, van és lesz. Alkalmazkodni kell! Ez az egésznek a titka. Lehet azon siránkozni, hogy egyre több az olyan közgazdasági szabályzó, ami elvonja a vállalatoktól a pénzt, de ettől még nem jutunk előre. A „jelenlegi” szabályzók szerint kell dolgozni és úgy megpróbálni „lábon maradni”. Persze, azért szólni kell, ha valami nem stimmel, mert aki beletörődik a dolgokba, az szintén nem jó vezető ...

„ötvenkét éves vagyok, mondja, néha betegeskedek is, de szót fogadok az orvosoknak, de ez már más téma, nem a vállalathoz tartozik...”

/.t egy szóval sem említi, hogy vezetőnek lenni zsákban futás, pedig biztosan érzi... A zsáktól meg kell szabadulni — mondaná — és haladni előre kőművesként, vagy munkásigazgatóként, a beosztás teljesen mindegy.

HAZAFI JÓZSEF