Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-19 / 196. szám
Növekszik a zöldség-kistermelés 1983. augusztus 19. "népújság Szekszárd város Tanácsa tegnap tartotta soros ülését, melyen Kovács János, a városi tanács elnöke adott tájékoztatót az intézményesített gyermekétkeztetés helyzetéről. A testület tagjai megállapították, hogy a társadalmi és egyéb igényeknek megfelelően emelkedett a szervezett étkeztetésben részesülők aránya, ezen belül a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat által étkeztetésben részesítettek száma is. Az intézményeknél az étkeztetés színvonala, a kultúrált feltételek lassú javulása tapasztalható. A város valamennyi bölcsődéje saját, jól felszerelt főzőkonyhával és megfelelő előkészítő helyiséggel rendelkezik. Étlapjaik jók, megfelelnek az élelmezettek táplálkozásélettani szükségleteinek, változatosak, idényszerűek, ízben és formában összehangoltak. Az óvodások étkeztetését az Arany János utcai óvoda ezeradagos konyhájáról biztosítják. Az Óvodai Igazgatóság és a konyhát üzemeltető Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat kapcsolata jó, az étlap kialakításában együttműködnek, biztosítják ezzel annak változatosságát, korszerűségét. Az általános iskolák esetében továbbra is a legnagyobb gondot az 1. számú iskola tanulóinak étkeztetése adja évek óta a taná.csnaik és az iskola- vezetésnek. Az iskola saját főzőkonyhával nem rendelkezik, 1977 óta a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat szolgáltatásait veszik igénybe. A korszerű étkeztetés tárgyi feltételeinek hiányosságai mellett a minőségi táplálkozás sem biztosított több esetben. A középfokú intézményekben az ételek választéka, mennyisége és minősége ellen kifogás nem merült fel. Végezetül a tanácsülés megállapította, hogy a gyermekek részére kiszolgált ételek mennyisége, minősége és változatossága a saját konyhával rendelkező intézményeknél jobb, mint a vendéglátónál előállítottaké. Az adagok életkor szerinti differenciálása is megoldott. Ezt követően Rápolti Árpád tanácselnök-helyettes tájékoztatta a testületet a város közműellátottságának helyze- . téről, és ismertette a további feladatokat. Tanulmány a bányabalesetekrnl A bányabalesetek megelőzését elősegítő tanulmányt készítettek az utóbbi három év üzemi baleseteinek tapasztalatait összegezve a Mecseki Szénbányák vasasi bányaüzemében. A tanulmánykötet szerzőhármasa — dr. Pál Tibor üzemorvos, Noveczky János bányamérnök, biztonság- technikai csoportvezető, és dr. Buda László, a Pécsi Orvostudományi Egyetem szervezéstudományi intézetének adjunktusa — számítógép segítségével dolgozta fel azoknak a baleseteknek az adatait, amelyek következménye táppénzes munkakiesés volt. Kétszázötven szempont szerint vizsgálták meg a balesetek okait, bekövetkezésük helyét, időpontját, és számos egyéb körülményét. Az elemzés alapján fogalmazták meg a balesetek megelőzését, számuk és súlyosságuk csökkentését szolgáló javaslataikat, amelyek megvalósítása Vasason már el is kezdődött. Az új dolgozók felvételekor kibővítik az alkalmassági vizsgálatokat, az üzemorvos szükség esetén kéri a szénbányák új komlói munkalélektani laboratóriumának véleményét is. A kezdő bányászokat tapasztalt szakemberek mellé osztják be, s a patronálok tevékenységét külön is jutalmazzák. A balesetvédelmi oktatáshoz új, hatékonyabb szemléltetőeszközöket és filmeket alkalmaznak, s a veszélyhelyzetek felismerését, elhárítását az együtt dolgozó kollektívák a munkahelyükön tartott továbbképzések alkalmával is gyakorolják. Mivel a fáradtság mértéke és a balesetek gyakorisága a vizsgálat szerint szorosan összefügg, a kritikus időpontok előtt rövid szüneteket tartanak a figyelem és a munkavégzőképesség élénkítése végett. Tajgaszéli állattenyésztés Sikerek és kudarcok során át Nibizottságok a népfrontban A népfrontban a munkabizottságok működése egyáltalán nem formális, tulajdonképpen a legszervezettebb, összefogottubb munka a bizottságokban, folyik, ami rajtuk kívül történik, az akció lehet. Folyamatos tevékenység — a dolog természeténél ifogva — a bizottságokban vagy irányításukkal van. Talán azért, mert nem szép a szó, és egy kicsit elkoptatott, a bizottságok tagjai gyakrabban használják a munkaközösség kifejezést. Mást is jelenthet manapság, nem is feltétlenül szebb, mint a másik, viszont ha meggondoljuk, legalább pontosan kifejezi azt, ami a dolog lényege, hogy itt munka van és közösség. Sőt, közösségért végzett munka. Szibériában oroszok, a mi közvetlen atyaffiságunifcboz tartozó hantik és mánysílk, a szamojéd népcsaládlba sorolt menyecék, ngaszanok, szelku- pok lés kétek élnek. IA török törzseket a hiakiasZok, sorok és tuviaiik képviselik, a mandzsiutunguzokát pedig az evének és evenklk. A niagy- létszámú burjátok és jalkultok mellett azonban vannak to- fál árok is, aki,kinek ia léte így, a táj gát felülről nézve egyre valószerűbbé válik. A 45 lelkes tofálár törzset ugyanis a szibériai szovjet hatalom megszilárdulása után, 1922ben talált á Ik -meg iá faágában. (Addig lsenki nem tudott róluk és Valószínűleg ők se Sokaikról. Most ezren vannak. Közben a szeszélyes -Anga- ra kezd egyre méltóságtel-je- sebbé vállini 'alattunk, ami- úgy is felfogható, hogy iszem- látomást hízik. Ez már a Bratszki-tenger, amit a helyiek ugyan szeretnek némli ön- gúnnyál emlegetni, de azt hiszem, hogy ez az öngúny nem egészen őszinte. Ez a vízfelület ugyanis 5500 négyzet- kilométeres és 25 éve még nyoma se volt, illetve csak A mezőgazdasági kistermelésben az elmúlt tíz évben a zöldségfélék termesztése fejlődött a legnagyobb mértékben, s ez az ágazat köti le a munkaerő legnagyobb részét — ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív felméréséből, amely a kistermelés különböző területeit elemezte. Tíz év alatt a kistermelők hozzávetőleg egyharmadáv-al több zöldséget állítottak elő, s ezzel a hazai zöldségtermesztésnek több mint a felét adják. A nagyüzemek az utóbbi időben több zöldségfélével fel is hagytak, ezeket a kistermelők vették át, s ma már olyan mennyiségben ajánlják fel megvételre, hogy gyakran még a konzervgyárakat is kisegíti. A kistermelők által értékesített zöldség mennyisége 1972 óta megkétszereződött, s két évvel ezelőtt már meghaladta a félmillió tonnát. (Ez tavaly is így volt; az idén, az első félévben még töretlen volt a kínálat.) A zöldségtermesztésben is erősen érződik a nagyüzemek integráló tevékenysége. Azzal, hogy szolgáltatják a szaporítóanyagot, a gépi munkát, sok esetben a talajerőpótló anyagot, még nem merül ki szerepük, mert az értékesítést is gyakran vállalják. Az adatók szerint a kistermelők a megtermelt mennyiség kétharmadát értékesítik, s ennek csaknem negyven százalékát az állami gazdaságok, a téesz-ek közreműködésével adják el. Az érdeklődésre jellemző, hogy a kistermelőknek nem kevesebb, mint kilencven százaléka foglalkozik valamelyik zöldséggel. Mégpedig nemcsak a ház körül, hanem a szántóföldön, tehát nagyobb méretekben is. A szántóföldről betakarított termés meny- nyisége tíz év alatt megháromszorozódott. Meglepően nagyszámú kistermelőnek van fólia alatti kertészete; számuk százezerre tehető, s az áttetsző műanyaggal fedett területük elérte az 1300 hektárt. Az elmúlt két évben tovább nőtt e terület, például Bács-Kiskun, Pest és Fejér, megyében számottevően bővült a nagyobb szakértelmet kívánó, ám magasabb hasznot is hozó „fóliázás”. Angara formájában volt jelen. Tudom jól, hogy -a négyzetkilométereket így leírva bajos érzékeim, öisszehason- IftásuH] az 595 négyzetkilométeres 'Balatoniból több, mint 9 iférne el csak a felületén. (A Balaton sekély, köbtartalomról tehát ne is beszél jünlk!) Pedig ugyebár mi előszeretettel nevezzük Balatonunkat „magyar tenger”-inek...? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN—BAKÓ JENŐ A népfront megyei elnöksége mellett működik a nő- bizottság, legalábbis így szoktuk őket emlegetni röviden. A 'teljes nevük — és tevékenységük is- ennek megfelelő — nő- és rétegipoliti- ■fcai munkabizottság. Lám:, imár a harmadik megnevezés, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit is csinálnak? A bizottság tagjai az egész megyéiből kerülnek ki, ki-ki saját lakhelyét, munkaterületét képviselve a testületben. Munkaformájuk legkevésbé jelentős része az ülésezés, nem is találkoznak gyakrabban, mint negyedévenként egyszer. A tevékenység mégis folyamatos, épp úgy, mint együttműködésük a szakszervezet nőbizottságával. Az idei munka- terv igen sokrétű, úgyszólván .mindent átfog, amit a nő- és rétegpolítikában egyáltalán át lehet fogni. A témák a következők: A család szerepe a szocialista hazafr- ságra nevelésben a cigány lakosság helyzete, bei,Illeszkedése, a munkamegosztásban elfoglalt helyűik, Dombóvár város és a városkörnyék nö- és rétegpoliitikai munkája, az ifjúságpolitikai párthatározat véereh aj t ás a és a további feladatok. Ez sok is lelhet, meg kevés is. A valóságban ez úgy néz ki, hogy évente rendszeresen megtartják — három szekcióiban — a szülők tájékoztatását az új tanév feladatairól ebbe is „becsempészve” az évi általános témakört.. Év közben folyamatosak a 'Szül ők iskolá ja' előadásai. A nő- és rétegpolitikai munkabizottságok járásonként i, szervezéséiben ímeab eszélnek egy-egy aktuális témakört, az idén. „ez az országos nőkonferencia anyaga volt. A KilSZ-szel közösen szerveztek lakóterületi fórumokat, a szakszervezettel közös akcióban látogatják sorra a mesyében a hetvenévesnél idősebb embereket, hogy helyzetképet kapjanak erről a korosztályról és életk öriifmé nyeikről. Ugyanakkor minden egyes embernek személyre szóló segítséget nyújtanak, ha arra rászorul. A népi, ellenőrzéssel közösen vizsgálták a gyermekek iskolai elhelyezését és a napközi otthoni ellátás színvonalát. Közben, meg mindenki csinálta azt, amit vállalt. Tulajdonképpen ezzel a felsorol ásos módszerrel úgy tetszik, nem is igen jutunk a munka lényegéhez közelebb, hiszen a,z tulajdonképpen nem más. miint az aktivisták megnyerése, munkájuk megszervezése, annak megkösztönöse _ és lúiiabb megbízások keresése. Vagy éppen fordítva, aiz aktivisták maguk hozzák az újabb feladatokat. Minden jel szerint a> nő- és réteapo- ilitikai munkát is. csak az egyes emberen keresztül lehet bemutatni. * Tulaj doniképpen elég udvariatlan dolog, hia az ember azt kérdezi egy 1945-ös párttagtól, 'a HNF megyei bizottsága alelnökiétől, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetés birtokosától, !a HNF megyei nő- és réteg- p ö li ti kai mu nik ab i z o tts ágának elnökiétől, hogy hisz-e egyáltalán abban, hogy egy bizottság napjainkban tehet valamit? Van-e eredménye ■annak, amit csinálnak? Dr. Szabó Piroska, válasza csak annyi, hogy — feltétlenül! — Ha csak annyi a munkánk értelme, hogy az, utánunk következőknek már könnyebb lesz, akkor érdemes volt elkezdeni. A legfontosabbnak én, ebben a munkában, talán nem is azt látom, amit mi személy szerint, vagy éppen nőbizottságként csinálunk. Különben is a népfront nem akar magának eredményt és feladatot kisajátítani. A döntő itt a koordináció, az együttműködés megszervez ése mindazokkal', akik tehetnek valamit. Természetesen annak is van. jelentősége, hogy akin segítünk, az érzi, hogy törődnek vele, akinek megmondjuk, hogy hova forduljon gondjával, az már eztán. jobban igazodik. Sokkal fontosabbnak érzem, hogyha kialakul, az együttműködés, akikor mindig tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. ,A tanácsok hivatalos szerveinek a figyelmét fel tudjuk hívni akár egyéni esetre, akár jelenségre is. Kétféle módon is lehetséges ez. A:z illetékes rendszerint társadalmi aktivistája is a mi ügyünknek. Itt a többiek szemével is látnia a dolgokat, nem; lőhet belőle lélektelen ügyintéző akkor, ba egyben lelkes társadalmi műnk ásunk is. — Milyennek látja ennyi mozgalmi, és élettapasztalat birtokában, a nők helyzetét írna, hiszen például annak idején, a munka, a család mellett végezte el az iskolákat, köztük a jogi egyetemiét? — Az biztos, hogy a mi korosztályunk sokat vállalt, .sókat is végzett el, hoztak áldozatokat személyi és még anyagi értelemben is. De az biztos, hogy érdemes volt, hiszen, megvan az eredménye. Különben nem vagyok mege! égedve ma sem a nők helyzetével. iNeim látom olyan jónak, kiegyensúlyozottnak, ahogy némely jelentésben olvasom. Az meg külön dühít, h,a azt hallom, hogy a nők nem akarnak tanulni, nem vállalnak vezető beosztást. iEz azért nem ilyen egyszerű, mindjárt utána, ha ezt kimondjuk, meg keld kérdezni, hogy .miért? Van-e módjuk erre a, családon belül és milyenek a társadalmi, feltételei ma annak, hogy a nőik vállalhassák a tanulást, a vezető beosztást, és ne jelentsen számunkra nagy személyes vagy anyagi áldozatot. Jelen gazdasági helyzetünkben munkaidő után is sokat kell (dolgozni azért, hogy a család életszínvonalát fent lehessen tartani, és ez sok időbe kerül. — ön miért vállalja nyugdíjasán is a társadalmi munkát? — Nekem ez így természetes, addig csinálom, amíg szükség lesz rám, nekem is szükségem van. a közösségre, ahova tartózhatom. Annál is inkább fontos ez, mert mióta nyugdíjba menteim, egyetlen egyszer sem keresett meg a volt munkahelyem. Nem köszöntöttek a nőnapon,, nem volt azóta — nyilván — nyugdíjastalálkozó és nem hívtak meg a társadalmi ünnepeikre sem. * író Laijosné, a szekszárdi óvodai igazgatóság vezetője, a megyei nőbizottság tagja és Szekszárd városi titkára. — Tizenöt évig voltam iFaddon vezető óvónő, nekem a város még ismeretlen volt, amikor szinte véletlenül bekerültem nőfoi'zottsá'gba. Egy ki,alakult mechanizmust vettem át és csináltam. Csak sokkal később jöttem rá, hogy nekem is lehetnek ötleteim, elképzeléseim, és ezeket meg is csí n álhatóm. Ha akkor mondják, hogy így megismerem a várost és annak cigány lakosságét, akkor nagyot nevettem volna. ilróné felelős beosztást tölt be, mégis mindig mindenre ráért, egyéni kérés meghallgatására épp úgy, mint új akció kezdeményezésére. Nincs nélküle vasárnapi és esti rendezvény, közben pedig nyugodt és kedves. Pedig van lakása, férje, gyereke és kert is. Hány példány van belőle? — így születtem, szeretek dolgozni', meg tudom szervezni az időmet. Egy munkát addig nem hagyok abba, amíg meg nem csináltam, így érzem, magam kiegyensúlyozottnak. Akkor lennék lelki beteg, ha nem lenne miit csinálnom. Szeretem az embereket, szeretek segíteni. Ha kell, tudok kérdezni, és 'kérni is., Nekem még senki nem mondott nemet, ha valamit el lehetett intézni, vagy meg kellett szervezni. Szóval semmi különöset nem tudok mondani. — Sose fárad el? — De, a kudarcok fáraszi- tanak, elkeseredek, de 'hamar túlteszem, magam rajta és újrakezdem. Néha azért előfordul, hogy értetlenséggel, hivatali, bürokráciával találkozom, de mondom,, akkor kezdem elölről. Sohasem gondoltaim volna, hogy nagyobb városban is lehet ilyen személyes kapcsolatokat kialakítani, és .bevallom, nagyon jól, esik, hogy ismernek, szeretnek, hozzám fordulnak az emberek. Almikor átvettem a munkabizottság irányítását, még nem tudtam, Ihogyan 'csinálom, csak annyit, hogy nem akarok passzív testület előtt állni. Lehet, hogy a hivatásomból adódik, hiszen óvónő vagyok, leginkább a gyerekek, az elesettek, a magányos öregek ügye áll hozzám a 'legközelebb. Azt is megtanultam, hogy úgy kell segíteni, hogy ne csináljuk meg helyettük azt, amit ők is el tudnak intézni, ha megmondjuk, hogyan. Ha nekik sikerül valami sokkal eredményesebb, mintha helyettük intézkednénk, úgy csak ■még elesettebbnek éreznék magukat. Jó .közösség vált a bizottságból, igényeljük a gyakoribb eeyüttléteket, édesanyám halála óta nekem iis fontosabb, hogy erezzem, tartozom valahova, szükség van rám, a munkámra. * Aztán, még lehet sorolni, hogy mi mindent csinál eredményesen a HiNlF megyei nő- és rétegpolitikai munkaközössége. Áttekintették például — a tsz-szövetség nőbizottságával közösen — a .falun élő nők élet- és mun- kakörüllmé nyeit, foglal közt ak az iparban dolgozókkal. Százhét községi niépfron.tbi- zottság közül 52-ben működik nőbizottság, többségük jól Segíti' a nők közéleti tevékenységét, a -társadalmi, politikai életben való részvételüket. Nőtt a nők aránya' a néplfront-itisztségiviselők, a tanácstagok között, a lakóbizottságokban és, az élet számos területén. Tovább is folytatható a sor, de a lényeg nem a;z általános megállapításokban van. IHÁROSI IBOLYA Tanácsülés Szekszárdon
