Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 197. szám ARA: 1,80 Ft 1983. augusztus 20., szombat Mai számunkból ALKOTÖ-DlJASAINK (3. old.) A KISLÁNYOK ma mar anyukák .., (4. old.) A munkAsigazgatö (7. old.) MOLNÁROK, HENGERSZÉKEK. (5. old.) AJkotmánynapX ünnepség Nagygyűlés és szoboravatás Szekszárdon násataént .többet .mond a .szó­nál, érvénye vissza vonba- tatlianaibb. Pdllavatiásánalk ide­je augusztus 20na, allkotmá- nyiunk. ünnepe, amely maga is mint m'iindíen ünnep, szin­tén jellkép. Oly sotemindenre gonidollhiaitunik e napon: min­denekelőtt a szbciiattüsta álla­miság, az új mlaigyar álltam és a társadalom történelmi múltjában egy régebbi, épp ennyire meghatározó ese­ményre, arra, amikor majd egy évezrede az ól.ső magyar király a keresztény fejedel­mek sorába lépett, s arra, amit ez jelentett, s amiben az aktus lényege áll: István személye, s ezen keresztül népe az európai Civilizáció részévlé lehetett, az esetleg rettegett, de mindenképpen gyűlölt idegen, la messziről ide Vándorolt etnlik.uim konszold- dálódlhiatott — s megmarad­hatott. Nem árt persze utalni arra, hogy mind István lépé­se, minid az alkotmány cSaik a lóhetőséget nyi­totta meg — a csak persze idézőjelben értendő, hiszen a lehetőség az alko­tás egyik szülője. A lehető­ségtől azonban rengeteg munka, alkotókedv, Világos fej és megnemlalkluivás vihet csak el a megvalósuláshoz. István nagysága sem abban rejlik, hogy ő Volt első kirá­lyunk, sőt még cdaik nem is abban, hogy európai horizon­tú politikus volt, hanem mert tág látóhatár birtokában ké­pes volt a progresszív erők összetartására, az állam alap­(Folytatás a 2. oldalon.) Kornidesz Mihály beszéde — Szép ünnepségre jöttünk itt össze — kezdte beszédét a szónok — Több összetevő­je van ennek a mai ünnep­ségnek: történelmi megem­lékezés, emlékezés István ki­rályra, az áHaimalaiPÍtásna, az alkotmányra, a kenyér ünne­pére és ugyaniakkor egy új alkotás avatása is. Komiidesiz Mihály történelmünkre visz- sZatókintve, István király nagy tettére emlékezve hang­súlyozta: — Örök tanulság az utókor számára, hogy olyan bátran kell változtat­nunk azokon a dolgainkon, amelyek erre megértek, mint István király, az államalapí­tó tette. Az ő bátorságának köszönhető, hogy él a nem­zet e hazában. Hogy hogyan éljen, ezt már a 34 évvel ezelőtt elfogadott alkot­mányban fogalmazták meg népünk legjobbjai. Ebben az alkotmányiban fogalmazódtak meg az új társadalom remé­nyei, amelyek közül azóta ma már sok valósággá vált. Erre az alaptörvényre tá­maszkodva nagyot alkotott népünk. Történelmünk azt bizonyítja: akkor tudott az ország nagyot alkotná, csele­kedni, amikor megvoltak az alkotás feltételei. E feltéte­leket alkotmányunk biztosít­ja. Az alkotás, a cselekvés feltételei biztosítottak — hangoztatta Kornidesz Mi­hály, majd az új alkotásról szólva elmondta: — Minden társadalom előbb-utóbb kialakítja, majd kristályossá tisztítja a maga művészi jelképrendszerét, melyben kifejezi programját és a jelenről alkotott véle­ményét; utal elődeire, érzé­kelteti a jövőről alkotott kép­zetét. — Természetesen a szocia­lista művészet sem nélkülöz­het olyan jeürendszert, mely összhangban áll az ideológiád és a politikai gyakorlat lé­nyegi momentumaival, s ké­pes annak olyan művészi igényű közvetítésére, a társa­dalmi közmegegyezés olyan szintű általánosítására, mely maradandó módon hirdeti az adott társadalom Véleménylét az emberről és a viliágról. A ma művészének érthető törekvése, hogy hangosan szóljon, kiáltson valamiről, ami a művészetben mint fel­ismerés, érzelem és gondolat megszületett. Ezt a szerepet, a társadalom állapotának művészi kifejezését mindig is vállalták azok, akik több­nek tekintik a művész hiva­tását az .egyszerű közlésnél és alkik éppen ezért választot­ták a jelképek nyelvét, hogy mondanivalójuk mindenki számára emlékeztető, figyel­meztető, vagy cselekvésre buzdító legyen. — Kiss Istvánnak, köztéri szöbrásZatunlk egyik vezető mesterének most felavatásra kerülő monumentális alkotá­sa ilyen megtüntetve-megőr- ző, lényegre koncentráló szimlbódumalkotó jel, olyian, amely a művészet lényegi vo­Tegnap, a késő délutáni órákban ünnep­lőbe öltözött emberekkel telt meg Szek­szárdiéi a Kálvária-hegy csúcsa. Az em­berek a nagygyűlés megkezdése lelőtt in­nen gyönyörködtek a város panorámájá­ban, azokban az épületekben, létesítmé­nyekben, amelyek valamennyiünk keze munkája nyomán jöttek létre. Sokan ala­posan szemügyrte vették Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész alkotását, fel­mentek a krómacélból készült, húsz mé­ter magas plasztikájának talapzatára, ame­lyet Szekszárd jelképei — hatalmas sző­lőfürtök és búzakalászok — díszítenek. A betontalapzatról még szebbnek tűnt az egyre fejlődő város. Harsonák hangja figyelmeztetett az ün­nepség kezdetére, majd felhangzottak a Himnusz akkordjai. Mátyás István, az MSZMP szekszárdi Városi Bizottságának első titkára lépett a mikrofon elé és kö­szöntötte a megjelenteket, név szerint az elnökségben helyet foglaló dr. Kornidesz Mihályt, a Központi Bizottság tagját, a Magyar Televízió elnökét, Kiss István Kossuth-díjas szobrászművészt, a Közpon­ti Bizottság tagját, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnökét, Gál Lászlót, a SZOT főtitkárhelyettesét, Szek­szárd országgyűlési képviselőjét, K. Papp Józsefet, az MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának első titkárát, Császár Józsefet, a Tolna megyei Tanács elnökét. Megnyitó beszédében emlékeztetett a 34 évvel ezelőt­ti országgyűlésre: ez országunk történeté­ben először fogadott el olyan alaptörvényt, amely tartalmazza azokat ia jogokat, ame­lyek biztosítják mindenki személyi boldo­gulását, biztosítják hazánk szocialista fejlődését. Ezt követően felkérte dr. Korni­desz Mihályt az ünnepi és a szoboravatő beszéd megtartására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom