Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

1983. július 13. ^NÉPÚJSÁG 3 ► Száz országban vásárolják Agrárexport-körkép Eredményekkel és gondokkal Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az országgyűlés nyári ülésszakán elmondott beszédében egye- bek közt érintette az export körüli bonyodalmakat, érté­kesítési gondokat is, amelyek­kel tavaly főként az alma, a baromfi és a vágójuh eladá­sa során kellett szembenéz­nünk. Mindamellett megje­gyezte : „Agrárkivitelünk 1980-hoz képest 27 százalék­kal nőtt. így ágazataink a tervezettnél jobban hozzájá­rulhatták az ország külkeres­kedelmi mérlegének aktívu­mához, nemzetközi fizetőké­pességünk fenntartásához”. 'Bár lehetetlen egyetlen cikkben bemutatni mindazt, amit a magyar élelmiszer - gazdaság termékeiből a kül­föld megvásárol, némi átte­kintésre azért vállalkozha­tunk. A régmúltba nézve úgyszólván elmaradhatatlan megemlíteni, hogy hajdaná­ban a nomád pusztáról, a Hortobágyröl még lábon haj­tották a marhát Ausztriába, Olaszországba, Münchenbe. Átugorva a jelenbe, ugyan­csak köztudomású — leg­alábbis a szafcberkékben —, hogy éppen egy évtizede csu­kódtak be előttünk e hagyo­mányos exporfkapuk; akkor, 1973-ban hirdette meg im­port ti Halmát az Európai Kö­zös Piac. Abban az esztendő­ben még 175 millió dollárrá rúgott egyedül a szarvasmar­ba-ex portunk bc'l származó bevétel! Ám az első olajár- robbanással, a gazdasági vi­lágválság elmélyülésével pár­huzamosan valamennyi ag­rártermékünkre érvényessé vált. hogy a cserearányok romlottak, vagyis ugytamiany- nyi bevételért többet kell ex­portálnunk. LEFÖLÖZÉSI VÁMPOLITIKA A Magyarországon legfon­tosabb állatfajt, a sertést, to­vábbá a baromfit és a juhot >i:s sújtja az EGK vám- — így ■lefölözési — politikája a szarvasmarha-kivitel pedig úgyszólván teljesen megszűnt Nyugát-Európába. Legfőbb vevőnk a Szovjetunió lett. Mégis, az utóbbi években si­került a baromfira és a juih- ra új piacokat találni: első­sorban a Közel-Kelet és Af­rika fizetőképes államaiban, jóllehet nem szándékozunk föladni hagyományosabb és közelebbi partnereinket sem. Marjai József rbi hisz terel­nék-helyettest például Mit- terrand elnök is fogadta áp­rilisban, a három franciá vá­rosban egyidejűleg megren­dezett magyar gazdasági hét alkalmával, s ugyanilyen he­teket szervezett külkereske­delmünk több más nyugat­európai országban. Másfelől a Magyar Kereskedelmi Ka­mara is otthont ad különféle, agrárexportunk bővítését szolgáló tanácskozásoknak, így szintén a tavasszal tar­tottak kétnapos összejövetelt egy nyugatnémet üzletember partnerünk kezdeményezésé­re. A magyar—NSZK koope­rációk száma negyvenhez kö­zeledik már a mezőgazda­ságban és az élelmiszeripar­ban; az említett üzletember például nem csupán önálló importőr, de néhány éve kö­zös vállalatot is alapított a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal magyar szalámi, gyulai kolbász, azaz földol­gozott portékák NSZK-ibeli forgalmazására. Ennek az együttmunkálkodásmak kö­szönhető egyebek közt, hogy évek óta egységes emblémá­val — megcsavart piros-fe- hér-zöld szalaggal — vala­mint azonos jelszóval — „Gu- ■tes aus Ungarn” — vásárol- hátók a német nyelvű piaco­kon ezek az áruk. NEM ROMLOTTAK MÁR TOVÁBB Az NSZK élelmiszerbeho- zatalából alig 0,9 százalékkal részesedünk, de az NSZK ál­tal importált fűszerpaprika 51, a liba 23, a kacsa 24, a bor 3,6 százaléka származik hazánkból. Nem mondha­tunk le tehát erről a pozíció­ról, még akkor sem, ha az NSZK-bán 20 százalék vám és lefölözés terheli árucikke­inket. ■Agrárexportunk szerkeze­tére jellemző, hogy hozzáve­tőleg ötven-ötven százalék­ban oszlik meg az állati és a növényi termékek köre. A különféle áruk struktúrája azonban már lényegesen el­tér egymástól, aszerint, hogy rubel,- vagy dollórelszámo- lású az exportunk. Az előbbi viszonylatban mintegy 80 százalék a növények aránya, utóbbiban pedig 63 százalék az állati termékeké. Évtize­dünk első két esztendejében 10—10 százalékkal sikerült bővíteni átlagosan az export­ra szánt termékek mennyisé­gét. Váncsa Jenő által emlí­tett 27 százalékban már az idei első félév is benne fog­laltatik. Hová jutnak el hús-, ga­bona-, bor-, zöldség-, kon- zervszállítményalink? Első­sorban a Szovjetunióba, míg második legnagyobb partne­rünk az NSZK, majd a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Csehszlovákia, Ausztria következik e sor­ban. Változó mértékben, de exportunk hetven százaléka tartósan a hat szomszédos, illetve közeid országba jut el, míg együttesen a világ száz államában vásárolják agrár- itermékeiniket. Ezeken belül a speciális, illetve kiváló minő­ségűek révén tudunk csak megküzdeni a protekcionista hátrányokkal. Hogy újólag a miniszter parlamenti felszó­lalásából idézzek egy idevá­gó passzust: „A nemzetközi piacokon mutatkozó, gyakran váratlan események: exportot sújtó intézkedések, pénzügyi manipulációk, megkülönböz­tetések, az egyes országok életében fellépő fizetésképte­lenség, sajnos, nem is olyan ritkák”. A világpiaci ingadozások időszakában is értünk el azonban eredményeket: az el­múlt egy-k'ét évben már nem romlottak a korábbihoz ha­sonló mértékben az úgyne­vezett cserearányok. Annak ellenére, hogy kifejezetten kedvezőtlen exportálnunk egyebek közt zöldség- és gyü- imölcskonzerveket, friss zöld­séget és gyümölcsöt, tojást, húskonzerveket. Másfelől azonban előnyös gazdaságos­sággal értékesítjük a gabo­naféléket, a lőtt vadakat, az olajosmagvakat, valamint egyes hústermékeket. A TERIMPEXTŐL azagrAriAig Joggal említhette tehát jú­nius 23-ii fölszólalásában Várcsa Jenő, hogy nagy át­lagban élelmiszer-gazdasá­gunk nem kis mértékben já­rult hozzá fizetőképességünk fenntartásához. Végezetül tán nem untatja az olvasót, ha fölsorolom ama cégeket, amelyek munkája révén a re­mélhetőleg tartósnak bizo­nyuló sikert elérhettük: Íme: a Külkereskedelmi Miniszté­rium irányításával működő TERIMPEX. MONIMPEX, ARGIMPEX, a SZÖVOSZ ha­tókörében tevékenykedő MA- VAD, HUNGAROFRUCT és HUiNGAROCOOP bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. ^Megoszlás: az előbbi három 81. az utóbbi három 15 szá­zalékkal részesedik -e forga­lomból.) De mindenképpen megemlítendő a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium felügyelete alá tarto­zó Magvar HűtőiDari Válla­lat. a NÁDEX Kft., az AG­RÁRJA, amely a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináthoz kötődik, s megannyi terme­lőszövetkezet áruit — főként baromfi- és tojásportékáját — hittatja el a világ több or­szágába. KERESZTÉNYI NÁNDOR Mérlegen a vaskohászat első féléve A vaskohászati vállalatok az óv első felében rendkívüli erőfeszítéseket tettek az éves tervfel adatok időarányos tel­jesítése érdekében. Az előze­tes mérlegadatok szerint a termelés néhány nehézség — például betét ellátási problé­mák, váratlan üzemzavarok — ellenére is növekedett. Ez ■a termékszerkezet további előnyös módosulásának tu­lajdonítható. A nyersvas- és acéltermelés kismértékben meghaladta a tervelőirány­zatot. Melegen hengerelt cső­ből 18 százalékkal készült több, mint a múlt év hasonló időszakában, ami a sikeres rekonstrukció eredménye. Öt százalékkal több úgynevezett másod- és harmad!érmékét, elsősorban hidegen húzott, hántolt rúdárüt szállítottak a gyártók megrendelőiknek, hidegen hengerel! acélsza­lagból 6, horganyzott lemez­ből 2, hegesz topái cából 8, lemezradiátorból 11, csava­rokból 3 és acélpalackokból több mint 55 százalékkal nö­vekedett a termelés a tava­lyi e1oő félévhez képest. A Magyar Vas- és Acél­ipari Egyesülésnél az MTI munkatársának elmondták: az iparág nálunk a világ­piaci recesszió alatt is meg tudta tartani termelési és értékesítési szintjét. Az acél- válság csak nagyon lassan mérséklődik, tehát számunk­ra sem javult a helyzet. Az exportőrökre vonatkozó kor­látozásokéit a külföldi part­nerek sem oldották még fel, és az élénkülés jelei is csak alig-álig mutatkoznak. Még ilyen körülmények között sincs nagyobb piaci gondja a magyar vasipairnak. Pon­tos szállítással, viszonylag jó minőséggel és kedvező árajánlattal évente több mint 40 ezer bel- és külföl­di megrendelésnek tud ele­get tenni, tehát versenyben marad a világpiacon. 1983 első hat hónapjában bővült a kohászat termék- válasz téka, ami javította a belföldi ellátásit és export- lehetőségeinkiet, s a szocia­lista országokkal különféle csereakcióik révén tetemes konvertibilis deviza megta­karítását is lehetővé tette. A Leniin Kohászati Művekben például elkezdték az igen alocs o n.y ka r b on t ar tálmú, rozsdamentes acélok előállí­tását. A Dunai Vasműben az üstmetallungia és mifcro- ötvözés alkalmazásával bő­vült a nagy szilárdságú, jól hegeszthető acélfajták vá­lasztéka. Így például az Ika­rus és a Mezőgép vállalatok eddig importból beszerzett termékekhez, hajlított profi­lokhoz is hozzájuthatnak már magyar alapanyag- gyártóktól. Ózdon az építő­ipar és a bányászat megren­delésére kifejlesztették 1 a menetbordás betonacélokat. Ezek egy része igazodik az a nyagtakar é k o ss ági pr og­ramhoz is, hiszen, a korábbi típusoknál kevesebbet kell felhasználni belőlük. Sálig ótar j'án bán. rnagkez d - ték a nagy pontosságú, ugyan csak anyag takar ék o s kovácsolt termékek sorozat­gyártását, úgynevezett féli- meleg-alakító ás bldegfolya- tásos technológiák alkalma1- zásával. Bővült a nagyobb teljesítményű szállító gör­gőspályák választéka is. Várdomb kora este Várdomb határában mint­ha valaki kettészelte volna az eget-földet egy óriási kés­sel. A betonút egyik felén egy esőtócsa tükrében nézi ma­gát a Nap, milliméternyire mellette pedig már éget az aszfalt. Szekszárd felé víz után hajladoznak még az út­padka menti bogáncsok is. Várdomb felé elnehezülnek a fák levelei az esőcseppektől. Felépült, vagy félig kész csa­ládi házak jelzik a gyarapo­dást. Kora este van. Ki-ki a munkaidő mindennapi óme­gáját átlépve tart hazafelé vagy a második gazdaságába. Az egyik ház udvarán han­gos sramlizenére csóválja a farkát egy borjú nagyságú kutya. A MŰANYAG MEGETTE A FÁT Nagyrabecsült pályatársam taktikai útmutatását köve­tem. Az italboltban .még alig lézengenek. Struber Imréné, az italbolt dolgozója gyakor­lott mozdulattal fejezi le a söröskancsóról a tejfehér ha­bot. Folland Mihály hatvan­két éves, született várdombi lakos forintok után kutat a pénztárcájában. Azonnal kész a beszélgetésre. Másodpercek alatt tudom, hogy az állami gazdaságban 15 évig dolgo­zott, majd paralízises, beteg lábán ment nyugdíjba. — Nyugdíjam alatt is dol­gozom — mondja — évente nyolcszáznegyvennégy órát a tsz-ben. Tömlőket javítok, járműbelsőket. Higgye meg, amióta ezek a nagy gépek vannak, van ám .munka is. — Szeretném kicsit megis­merni a várdombi embereket — mondom —, milyen irány, tűt adna hozzá? Folland Mihály kortyol egyet a hosszúlépésből, majd ezt mondja: — Nem vagyunk házsárto- sak. Felebaráti szeretet van közöttünk. A dologtalant nem nagyon tűri meg ez a nép. Én sváb vagyok! A fehér köpenyes kocsmá- rosnő egyszerre két helyen is felszolgál. Kezdenek jönni a vendégek. — Szabad idejében mit csi­nál? — Fajátékkészítő az erede­ti szakmám. De hát ezt .ma­napság nem művelhetem. Er­re nincs szükség, a műanyag megette a fát. Kiskocsikat csinálok, meg csillagkereke­ket. Megrendelésre vittek tő­lem mór lőcsös kocsikat a Német Szövetségi Köztársa­ságba is. Megint itt a vihar szele. Szürkeség terül fejünk fölé. Kimegyünk a teraszra „fény- képezkedni”. Folland Mihály úgy áll, mintha tényleg szol­gált volna a katonaságnál. Az objektíven keresztül látom, hogy az öreg fajátékkészítő mögött egy fiatal pár borul egymásra ... ELGURULJON AZ AUTÓ? Egy mennydörgés, aztán zuhé. Mint legutóbb Szek- szárdon. Talán itt is elvitte volna a víz a makadámot, ha volna ilyen Várdombon. Mivel nincs, így a természet Folland Mihály egyik szolgálatos őselemének meg kellett elégednie több mázsa földdel-sárral. A Kossuth Lajos utca 102. szám alatt félig kész iker­házból mintha zene szűrődne ki. A vihar elől oda menekü­lök. Holtz Jánossal, a szek­szárdi MEZŐGÉP Vállalat tervezőjével gyorsan találunk témát. Abbahagyja a falra­kást: — Nem, egyáltalán nem akarok bemenni Szekszórdra — mondja. — Nem vagyunk messze semmitől. Busszal bármikor, bármiért beérünk. Néha elkerülhetetlen a su­ta kérdés. Csöpög a téglák közül a fejünkre az eső. Ta­lán éppen a család leendő fürdőszobájában vagy a há­rom Holtz gyerek szobájában állok és megkérdezem, hogy a családfő mit csinál szabad idejében. Ami látható, hogy nincs... — Erőm nagy részét a ház köti le, kedvteléoből pedig focizok. — Házával majdnem szem­ben van a művelődési ház. Oda nem jár? — okvetetlen- kedem. — Ez nem művelődési ház. Könyvtár meg mozi. Néhány Katalin-napi rendezvényről tudok, de azt sem a művelő­dési ház rendezi. Másról nem különösebbet. Az az olvasó, aki lapunkat nemcsak a valamire való vá­rakozás perceiben futja át, az talán emlékszik még rá, hogy mennyi forinttal gazdálkod­nak kisközségeink művelődé­si házai. Ez a község Báta- szék társközsége, s ha nem tévedek, Várdomb abban a sorban van, ahol annyi a művelődési ház éves költség- vetése, mint amennyit egy keresett szakma mestere nem is egészen egy hónap alatt inkasszál... Rács Lászlóéknál találom a második számú menedéket a viharban. A szekszárdi Vo­lán Vállalat teherforgalmi és fuvarozási csoportjának ve­zetője feleségével — az itteni postahivatal vezetőjével — ezt az órát is épülőfélben lé­vő családi házukra szánta. — A városból elég annyi — mondja Rács László —, ameddig ott dolgozom. Az élet itt sokkal olcsóbb. Emel­lett ugyanazokat a feltétele­ket, ami Szekszárdon van, helyben is meg tudjuk te­remteni. Ha meg moziba vagy színházba akarunk menni, akkor odagurul ve­lünk az autó. A forró fekete után legszí­vesebben megköszönném a viharnak, hogy bevert a há­zukba. — Ha írja, megírja, de ne felejtse, hogy amit hall, az öt-hatéves állapot! Öt-hat éve klubkönyvtárvezetőként pró­báltam csinálni valamit. Nem ment. Ahol nincsenek meg a feltételek, ott nem is mehet. Nagy ez a művelődési ház, de roppant kicsi a színpada. Az utóbbi miatt akkor is alig- alig jött színház ide, s ha nem csalódom, most sem. A háznak van egy nagy terme ott. ahol a mozi is van. Ez kiscsoportos foglalkozásokra alkalmatlan. Tervbe vették a művelődési ház bővítését. Et­től várt változást a falu. Hoz­tak is födémelemeket, el is kezdték a munkát, aztán há­rom évvel ezelőtt abbahagy­ták. Pedig higgye el, hogy van igény a művelődésre. Uram, akármilyen rendez­vény van, telt a ház. Ha a dobot megverik, tele van a kultúrház. Csak nagyon rit­kán verik meg. — Most mikor mondható el ez? — Szerintem laíkodalmak­kor, mert azt ott tartják. Annak idején én harcoltam ellene, hogy ne tartsák ott. Ez a ház társadalmi munká­ban épült, ezért nsikam azt válaszolták, hogy az embe­rek igényt tartanak rá, hogy visszakapják a társadalmi munkájukat. ÁRAMSZÜNET — Az Egyiptomi történetek című magyar filmet vetítjük —■ mondja Almbrózy Imré­né moziüzem vezető gépész a hétfői kivételes vetítési napom — Ha vetítjük... Ed­dig még nem jött senki. Mondom, hogy milyen, pa­naszokat hallottam a vár- dombiaktól a vetítésre. — Igaz. Régi kópiákat ka­punk. Serceg, sokszor elsza­kad a film. Pedig a gép tisz­ta új. Olyan a hangja, hogy csak na. ’ Bogdán Jánosné pénztáros megmutatja azt a kockás füzetet, amibe a vetítések adatait végzik. Ilyen számok sorakoznak. 26, 12, 42. Átlag­ban harminc embernek ve­títenek, májusban Búd Spen- oer vitte el a pálmát, ki- Isnevenkét „.imádóval”. Áramszünet van, látogató egy szál se. Legfeljebb egy hívatlan, aminek eltüntetése pénzzel jár. Tisztességesen bgázott a plafon. Tócsában á'l egy széksor. Almbrózy Imréné és Bogdán Jánosné haza készülődik. Struber Imréné az ital­boltban dolgozik... Minden csütörtökön hatvan-hetven fiatal táncol a diszkózene lüktető ritmusára az ital­boltban. A színes villódzás^ bán — mert videó is van! — összemosodónaik az árnyak. A dobgép pedig lankad'atla- nuil veri a taktust. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Ilyen nagy víz zúdult le az utcákon, s e ház lakói így védik kerítésüket /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom