Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

1983. július 9. NÉPÚJSÁG 11 Szövetkezeti kórusok randevúja Szolnokon ezúttal kilence­dik alkalommal adtak egy­másnak randevút a szövetke­zeti kórusok. Ebben az évben a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsa és a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa együtt hirdette meg az ének­karok vetélkedősorozatát. Már a területi bemutatókon is — Gyöngyösön, Kecskemé­ten, Nyíregyházán, Tatán és Tamásiban — találkoztak egymással a különböző szö­vetkezetek kórusai. Közülük a legjobb 27 énekkar jutott el Szolnokra, a IX. Országos Szövetkezeti Dalostalálkozó­ra. Az első napon Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron, Tiszaföldváron és Törökszent- miklóson tapsolhatott a kö­zönség a legjobb szövetkezeti együtteseknek. A záróhang­versenyt a szolnoki sport- csarnokban rendezték, ahol bevezetőül az összkar Kodály —Jankovics Jelige című kó­rusművét adta elő, majd a női, férfi- és vegyes karok Kodály-, Bartók- és Bárdos­szerzeményeket mutattak be. A zsűri elnöke — Fasang Ár­pád zeneszerző — szólt a kó­rusmozgalom közösség- és emberformáló erejéről, köszö­netét mondott azért, hogy a három szövetkezeti ágazat ha­tékony támogatást nyújt az énekkaroknak. A Kórusok Országos Tanácsa különdíját a Szolnoki Áfész Kodály Kó­rusának adta át. Kiemelkedő művészeti tel­jesítményéért nívódíjat ka­pott az Egri kamarakórus, a Pécsi Áfész Janus Pannonius női kara, a Csokonai Művelő­dési Ház és az Észak-pesti Áfész Tavasz női kara, a Bu­dafoki kamarakórus és a Szekszárdi Szövetkezeti Mad­rigálkórus, a Tiszaföldvári nagyközségi Tanács és szövet­kezetek férfikara, a Zákány, széki parasztkórus, a Sárbo­gárdi Áfész és Művelődési Központ vegyes kara, a Jász­berényi Palotásy János szö­vetkezeti vegyes kar és a Kecskeméti SZMT—KISZÖV kamarakórus. A szövetkezetek közműve­lődésit támogató munkáját dicséri, hogy az előző — 1981- es — dalosltalláilkozó óba nőtt a szövetkezeti kórusok és dalosok száma: a résztvevők között 12 újonnan alakult együttes szerepelt. Tovább gyarapodott a kórusok zene­ismerete, énektudásö, művé­szibbé vált előadásmódjuk, kiszélesedett a bemutatott kórusművek száma. Bartók és Kodály mellett megjelent repertoárjukban, a kortárs zene, a régi zene, a magyar népdal és a munkás dal is. 'Növekedett a kórusok tár­sadalmi jelentősége, erősö­dött a csoportok nevelőmun- kája, közösségteremtő hatá­sa, amely a közvetlen' kör­nyezetükre iis kisugárzik. A szolnoki záróhangver­seny után elbúcsúztak. Ám 1985-ben ismét találkoznak a Tisza-parti városban, a X. Országos Szövetkezeti Dalos­találkozón. Kőhidi László Kodály-műveket énekelnek a kórusok a záróhangverse­nyen A kórusok felvonulása a szolnoki Tiszaligetben a felsza­badulási emlékműhöz tál Képzőművészek Stúdiója és a Fiatal Iparművészek Stú­diója tagjának több szép al­kotása. Műveinek tiszta for­maiképzése és anyagszerűsé­ge harmonikusan kapcsolódik a kertkultúrához, s egyszerű­ségében modem kifejezés­módja minden hivalkodástól mentesen sokatmondó. Joggal állapította meg róla dr. Jám­bor Imre, a Kertészeti Egye­tem tanszékvezetője, hogy ezek a kerti kerámiák, váza­kompozíciók mintegy a ter­mészet anyagi formáiként je­lennek meg a növények kö­zött. ősi történeti formarend­ből táplálkozva nemcsak az alkotó érzékenységét, a mí- vesség művészeti tradícióit közvetítik számukra, hanem korszerű megformálással egy­ben a természetit is megjele­nítik. I-------­: K erámiák a kertben A kertészkedő emberek so­kasága mind nagyobb és na­gyobb napjainkban, különö­sen a hétvégi házak, s a hoz­zájuk tartozó zöldterületek révén. A kert azonban még nem egyenlő a kerti kultúrá­val, amelynek egyébként ősi hagyományai vannak világ­szerte, nem kevésbé hazánk­ban is. Ez általában a kert gondos elrendezését, össz­hangját, szépségét jelenti, de már évszázadok óta más ki­egészítőket is feltételez. így különösen szobrokat és plasz­tikákat, amelyek ha nem is mindig érhetőek el a nagyobb tömegek számára, de minden­képpen útmutatásul szolgál­hatnak, növelik a szépérzés örömét és netán ötletet adnak a kertépítéshez. Ezért is számíthat sokak érdeklődésére az a szabadté­ri tártat, amely nemrég nyílt meg a főváros kiemelkedő művelődési intézményében, a kőbányai Pataky István Mű­velődési Központban. Itt igen ízlésesen, stílusosan a kör­nyezetbe illeszkedően látha­tók a tehetséges R. Búza Má­ria keramikusművész, a Fia­Részletek R. Búza Mária kiállításáról Kerti térplasztika Vázák Egy hasznos könyv — Veszprémből Egry József-bibliográfia Sok egyebek mellett a bib­liográfiák korát is éljük. Az írásosság burjánzó gazdagsá­ga szinte követeli a rendcsi­nálást, egy-egy téma, életmű adatszerű összefoglalását. Könyvtárak, múzeumok irat­koznak a kiadók listájára, se­gítséget kínálva a további kutatásoknak, az összefogla­ló tudományosságnak. Tűi a szakmai érdekessé­gen lehet-e izgalmas olvas­mány az adatok árjával teli bibliográfia? — Tárgya, for­gatója válogatja. A veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár gondozta reprezen­tatív Egry-kiadványt — any- nyi bizonyos! — nehéz fél­ben hagyni, letenni. A kézhez simuló, a mester festményei­vel díszített borítóba öltöz­tetett, finom papírra nyo­mott, reprodukcióval gazda­gított kötet méltó a centená­rium fényéhez. Dicséri a ki­adót (megyei művelődési osz­tály), a nyomdát (Pannon Nyomda), s elsőül összeállí­tóját, Kertészné Bárány Dé­libábot. Három esztendei szorgos kutatómunka eredménye a rendbeszedett 1684 tétel, csaknem a teljesség a festő pályáját, művészetének utó­életét szegélyező írott-ki- nyomtatott anyagot illetően. Az első cikket — „Az ingyen­étkezőkről” — Lyka Károly jegyezte 1904-ben. Az első terjedelmesebb Egry-tanul- mányt Oltványi-Artinger Im­re írta 1932-ben, az utolsó felvett cím Tamás István írását rejti 1980-ból. Az el­telt évtizedekben szerzők százai ragadtak tollat, csat­lakoztak az írott szó erejé­vel hadakozók táborához. S micsoda vonulata szellemi életünknek! Hihetetlen, hányán írtak önálló* cikket, tanulmányt Egryről, vagy hivatkoztak le­galább említés mértékéig művészetére, munkáira, em­beri sorsvállalására, tartásá­ra. Néhány kiragadott név művészetírásunk jelesei kö­zül, önmagában is sokatmon­dó: Bölöni György, Hevesy Iván, Kassák Lajos, Kállai Ernő, a monográfus Láncz Sándor és Szíj Béla szorgos­kodása döntő értékű csele­kedet volt egy-egy periódus­ban. A legtöbb tételszám mégis Dévényi Iván, Keresz- tury Dezső és Németh Lajos neve mögött sorakozik. Hasonló széles horizontú a megjelenési helyek listája. Talán egyetlen hazai lap sem hiányzik a források kö­zül, de foglalkozott festőnk művészetével az olasz La Sicilia, a bécsi Panoráma, a lengyel Trybuna Ludu, meg a tekintélyes The Stúdió is Londonban. Az évek rendjébe Szedett, három egységbe — Pálya­kezdés; új téma: a Balaton; utóélete; — csoportosított adattömeg, — „a szellemi örökkévalóság bizonyítéka” — kielégíti a puszta kíván­csiskodót, összegzi az eddig tudottakat s elősegíti a to­vábbi kutatásokat. Példás apparátus (életrajz, külön­féle mutatók) szolgálja az el­igazodást. Tíz esztendeje a Breviá­rium kiadásával keltett fi­gyelmet Veszprém megye, meg az Egry Baráti Kör. Most, születésének százéves évfordulóján a művész vá­lasztott „hazája” újra méltó könyvecskével tisztelgett a „Balaton világát” képeire va­rázsoló festő emléke előtt. Salamon Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom