Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

B nTÉPÜJSÁG 1983. július 9. Szovjetunió Újabb atomerőmű Vietnam A Mekong-delta új arca Mindössze nyolc év telt el azóta, hogy Dél-Vietnam fel­szabadult és már ilyen vi­szonylag rövid idő alatt is nagy változást mutat a Me- kong-folyó termékeny delta vidéke. Ez a táj fontos terü­let az ország egész szempont­jából. Vietnam éléskamrájá­nak is nevezik, különösen amióta a mező- és erdőgaz­dasági művelés, valamint a halászat együttes fejlesztésé­vel, a természeti adottságok tervszerű kiaknázásával gaz­dálkodnak e terület termé­szeti kincseivel. A felszabadulás óta 250 000 hektár földet osztottak ki az itt élő parasztok között. A kisemberek erejének egyesí­tésére, a feladatok jó elvég­zésére 25 000 termelőcsoport, 10 000 termelő közösség és 200 mezőgazdasági szövetkezet alakult. Hála az öntözési rendszer kiterjesztésének, ma már a rizsföldeken nem egyszer, ha­nem kétszer, sőt olykor há romszor is aratnak. 1982-ben például egymilió tonnával több rizst takarítottak be, mint a felszabadulás előtti években. A vietnamiak gyors ütem ben korszerűsítik a földmű­velést: a rizs marad ugyan a fő növényi kultúra, de Dong Nai tartományban már kiter­jedt szójabab-ültetvények, Cuu Long-ban amerikai mo gyoró-, An Giangban zöld­babtermő területek sokasod­nak. Megjelentek a deltavi­déken az első jutaültetvé­nyek is. Áramot termel a szmo- lenszki atomerőmű első, egy­millió kilowatt teljesítményű energiablokkja. Üzembe he­lyezése lehetővé teszi a ter­melőerők fejlesztésének jelen­tős gyorsítását a nem fekete- földű övezetben, melynek fon­tossága országosan igen nagy. Számos iparvállalat és a mezőgazdaság több tízmillió kilowattóra villamos energiát kap a szmolenszki atomerő­műtől. Több száz, különféle profilú iparvállalat és tíz­ezernél több ember dolgozik a további építkezésen. A Gyeszna folyón létesített víz­tároló befogadóképessége két­százötven millió köbméter. Az erőmű teljes befejezése után kapacitása kétmillió kilowatt lesz. Közelében épül Gyeszno- gorszk, az energetikusok vá­rosa. Itt minden feltételt megteremtenek, hogy az üze­meltető személyzet élhessen a modern civilizáció vala­mennyi vívmányával. Gyesz- nogorszk lakótelepei, az ösz- komfortos lakásokból álló emeletes épületek jól illesz­kednek az erdős vidékhez. A Szovjetunió a világ él­vonalában áll az atomener­gia békés célú hasznosításá­ban. A világon elsőként he­lyeztek üzembe nukleáris fű­tőanyaggal működő villamos A szmolenszki atomerőmű vezénylőterve erőművet. Ma ez szinte tör­pének számít a Szovjetunió­ban épülő, illetve üzemelő atomerőművek mellett. A Szovjetunióban a tizen­egyedik ötéves terv során a villamosenergia-ipar tovább­ra is gyorsított ütemben fej­lődik. Á tervek szerint 24— 25 millió kilowatt teljesítmé­nyű atomerőművi kapacitás lép be a termelésbe. A nukleáris erőművek szakértőinek, építőinek, ter­vezőinek és üzemeltetőinek a továbbiakban is az egyik leg­fontosabb feladata a környe­zet védelme. Újabb jelentős kelet-nyugati üzletkötés? A Szovjetunió lignitkész­leteit 9 milliárd tonnára be­csülik a szakértők. Az egyik legjelentősebb mező Karszk- Acsinszk körzetében találha­tó. A Szovjetunió, a gyenge fűtőértékű szénféleség gaz­daságos felhasználása érde­kében szintetikus üzemanya­gokat — gázolajat és benzint — tervez előállítani a lignit­ből. Szovjet szakemberek a nyugatnémet Mannesmann céget és a Deutsche Bankot kívánják felkérni a beruházá­sokban való résztvételre. Ez a két cég már a Nyu- gat-Európába vezető gázve­zeték megvalósításában is te­vékeny szerepet vállalt. A szovjet és a nyugatné­met fél közötti tárgyalások májusban kezdődtek Moszk­vában. Becslések szerint a beru­házásra vonatkozó szerző­dés értéke 16 milliárd dollár körül alakulhat, s teljes meg­valósulása az évszázad vé­gére várható. Ha a szerződést aláírják, a földgázvezeték után ez lesz a második legnagyobb kelet­nyugati üzletkötés. A nyugatnémet fél számít a szerződésre, s azt várja, hogy ez az üzlet jelenti a válságból kivezető utat, hi­szen a tavaly még nyeresé­ges Mannesmann cég 1983. plső negyedében 21 százalékos visszaesést volt kénytelen regisztrálni. ut Vasút *11111 S/énmező 0 100 km Tudósok a mezőgazdaságért írta: P. Vavilov, a Szovjetunió Mezőgazdasági Akadémiájának elnöke A szovjet élelmisizerprog- ram lényeges minőségi vál­tozásokat irányoz elő a me- zőgatzdaságban. Ebben fon­tos szerep jut a tudomány­nak. A szovjet tudósok ed- diiig is sokat tettek a mező­gazdaság fejlesztéséért. Je­lentős kult'sltálsí tapasztalato­kat sezreztek, a kísérletek­hez szilárd anyagi és szerve­zeti bázist teremtettek. Az Ö.slsz-szövetségi Lenin Mező- gazdasági Akadémia az utób­bi másfél évtizedben a me­zőgazdasági tudomány kiter­jedt hálózattal rendelkező központjává vált. Jelenleg a Mezőgazdasági Akadémia több mint 120 tudományos kutatóintézetet és mintegy 200 egyéb tudományos szer­vezetet egyesít. 100 ŰJ NÖVÉNYFAJTA A tudósok leglényegesebb munkái napjainkban a sze­lekcióval és az új mezőgaz­dasági növényfajták honosí­tásával kapcsolatosak. Az or­szág egész területén 50 nö­vénytermesztési szelekciós központot hoztak létre. Ez lehetővé teszi, hogy minden talaj- és éghajlati övezetben egyetlen központ fogja össze az új növényfajták és hibri­dek kitenyésztésének a mun­káját. Az előző tervidőszakban több mint 700 új növényfaj­tát állítottak elő, amelyek gyorsan meghonosodtak a földeken. A tudósok különös gondot fordítanak arra, hogy az új fajták megfelteljenek az ipari technológia követelmé­nyeinek, ellenállók legyenek a betegségekkel, a kártevők­kel, a kedvezőtlen időjárási viszonyokkal szemben. A növény nemesítésben egyre szélesebb körben al- kalmlaizzák a génmérnöki módszer eket, amelyek — mo­lekuláris szinten — lehető­vé teszik a manipulálást a.z örökletes anyagokkal. A ter­mészetes és a mesterséges gének kombinációi, beépítve a sejtmag öröklődési mecha­nizmusába, a növényi szerve­zetek nlagy hozamú fajtáit eredményezik, amelyekkel a betegségeknek, a kártevők­nek ellenálló növényfajtákat hoznak létre, oltóanyagokat gyártanak. TALAJVÉDŐ RENDSZER A mezőgazdasági tudo­mány hatékonyságának pél­dájaként említhetjük a ki­dolgozott, és aszályos terüle­teken elterjedt talajvédő földművelési rendszert, amely gyakorlatilag felesle­gessé teszi az ekét, és azt kormánylemez nélküli eszkö­zökkel helyettesíti. Az ilyen talajiművelésnél a tarló a föld felszínén marad, s meg­védi a tallait a szélerózió pusztításától! és télen vissza­tartja a havat a földeken. A tialaivédő földiművelési rend­szert már több mint 40 mil­lió hektárnyi területen al­kalmazzák, s a rendszer ga­bonából évente több mint 10 millió tonna többlettermést eredményez. Kazahsztán bán, amelynek tér üllőt én aszály és szélerózió pusztít, éppen ez a földművelési rendszer biz­tosította a stabil! gabonater­més elérését. A talajvédő rendszer módosított változa­tai ma már Ukrajnában, az Oroszországi Föderáció euró­pai részének központi terü­letein és Szibériában is el- terjiedtók. Folytatják a rend­szerhez szükséges vető- és talajművelő gépek gyártását és tökéletesítését, valamint a talajművelő és betakarító gépek fokozott gondozását, ápolását. TÖBB TAKARMÁNYT A Szovjetunióban, sokat tesznek akéri, hogy elegendő mennyiségű minőségi takar­mányt állítsanak elő. Igen nagy tartalékok rejlenek a természetes kaszálók és le­gelők jobb hasznosításában, hiszen a mezőgazdasági te­rületek jelentős részét a ré­tek és a legelők teszik ki. ■Napjainkban a szovjet tudó­sok a fűtérmeszités új tech­nológiáját dolgozzák ki és honosítják meg, amely lehe­tővé teszi a rétek, legelők fűhozamának növelését, lé­nyegesen emelik a takar­mánynövények összhozamát. Nem kevésbé fontos a meg­termelt takarmány megóvá­sa, a veszteségek megelőzé­se. Ezért a begyűjtés, a tar­tósítás és a tárolás progresz- szív technológiáit alkalmaz­zák, olyanokat, mint a sze- názs, a fehérjében, vitamin­ban gazdag fűliszt készítése, a giranulálás, a bj ikettálás, a silózásnál a kémiai tartósító anyagok felhasználása. A ta­karmánygyártás minden fá­zisához nagy teljesítményű betakarító gépeket, a rako­dáshoz és a tároláshoz pedig rakodógépeket, illetve töltő­tároló tereket hoznak létre. Nagy feladatok várnak a nemesítőkre a tenyészállo- mány javítása területén is. Az utóbbi években számos, nagy hozamú állatfajtát te­nyésztettek ki. A szelekciós munka jelenleg olyan állat­fajták kitenyésztésére irá­nyul, amelyek a magas pro­duktivitást az ipari technoló­gia körülményei között is elérhetik. A kísérletek ered­ményeit a törzsálláttenyész- tés gyakorlatában is felhasz­nál iák. Hogy a tudomány és a ter­mielés kapcsolata szorosabb legyen; a. kutatóintézetek mellett a kísérleti-termelő gazdaságok hálózatát hozták létre, s a tudományos-terme­lési egyesülések egész sora jött létre. A kutatómunká­nak ez a szervezése lehető­vé teszi a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb felhasználását. Egy kisfiú katonaruhában Az idén, negyven év után Kurszkban találkoztak az ott folyó csata egykori részt­vevői, s megemlékeztek a második világháborúnak e hosszan tartó, óriási ütkö­zetére, amely 1943. július 5.—augusztus 23. között zaj­lott le. A német fasiszta had­erők nagyarányú támadását visszaverve, a szovjet csapa­tok ellentámadásba mentek át és 30 ellenséges hadosz­tályt semmisítettek meg. A kurszki csatának döntő sze­repe volt abban, hogy gyö­keres fordulat következett be a háború menetében. * Régi fényképen egy kis­fiú katonaruhában, zubbo­nyán háborús kitüntetés, „A bátorságért érdemérem”. Az egykori kisfiú, Maksz Privler. Azzal kezdődött, hogy a né­metek agyonlőtték apját, a nagybátyját és a kis hucul fa­luból összeszedett embereket. Tulajdonképpen őt is velük együtt, de apja az élete utolsó pillanatában úgy fe­dezte a gyermeket, hogy es­tében lerántotta maga mellé és ráborult. A fiúcska így maradt életben. Ahogy csend lett, kimászott a holttestek közül, belopódzott a faluba, és keresni kezdte a hozzátar­tozóit. Édesanyját már nem találta életben: a németek felakasztották, mert ellenke­zett amikor apját és őt elhur­colták. Már nem emlékszik rá, hány napig bujdosott, éjsza­kánként mennyit reszketett a félelemtől, mennyit sírt a mama és a papa után. Végül- is eljutott a partizánokhoz. De az akkor már beteg kis­fiút a partizánok nem tar­tották maguknál, hanem kór­házba küldték. Amikor meg­gyógyult, egy gyermekotthon lakója lett, ahol a háborús árvákat gondozták. Egyiknek a bombázáskor, másiknak a fronton pusztultak el a szülei, de volt olyan is, aki semmire nem emlékezett. Maksz Privler a kis felde­rítő 1943-ban... A gyermekotthonból meg­szökni nem volt nehéz do­log, de időbe telt, amíg visz- szajutott a frontvonalhoz. Sok könyörgésébe került, amíg megengedték, hogy ott maradjon. A tiszt, aki vállal­ta érte a felelősséget, a fel­derítőszázad parancsnoka volt. Megígérte Maksznak, hogy igazi felderítőt farag belőle. Ám bárhogy is igyekezett, azt nem engedték meg neki, hogy az ellenséges vonalak mögé menjen. Kicsi még, mondták. Ekkor úgy határo­zott, hogy túljár a századpa­rancsnok eszén, és amikor megtudta, milyen feladatra indulnak, a „nagyok”, titok­ban ő is elindult utánuk. Ellenőrizni kellett a fasisz­ta csapatok készülő támadá­sáról szóló ellentmondásos híreket. Maksz ócska civilru­hájában olyan volt, mint a frontvonalak mentén kallódó többi gyerek. Az állomás környékén elvegyült a tö­megben, ide-oda mászkált látszólag céltalanul, közben figyelt, számolt, jól megjegy- zett mindent. Ütban visszafelé, ahogy át­jutott a vonalakon, látta, hogy felderítő bajtársai egy nyelvet kísérnek. A német egy óvatlan pillanatban kihú­zott a zsebéből egy noteszt és eldobta magától. Maksz azonban észrevette, a csoport után osont és felszedte. A századparancsnok felso­rakoztatta a földerítőket. Makszot megfenyegette, hogy engedetlenség miatt azonnal visszaküldi a gyermekotthon­ba. És csak ezután olvasta fel a parancsot, amelyben a cso­portot dicséretben részesíti. Maksz a fontos adatokat tar­talmazó noteszért még kü­lön dicséretet is kapott. A tizennégy éves fiú részt vett a Prága felszabadításá­ért vívott harcokban. Egyszer olyan megbízatást kapott, hogy bármi áron juson be a város központjába és adjon át egy csomagot a felkelés vezérkarának. A támadásra készülő német csapatokon, harckocsikon és ágyukon ke­resztül eljutott a célba, és szinte az utolsó percben. Ha­marosan megkezdődött a harc a felkelők százai, ezrei fog­lalták el helyüket a bariká­dokon. Maksz ott volt velük. Mégegy kitüntetés díszítette aztán a mellét, a „Fegyver­barátság erősítéséért” cseh­szlovák érdemérem. * Maksz Privler, ma a Dnyepropetrovszki gumiab­roncs gyár főenergetikusa, és híres arról, hogy az üzemben sok újítását fogadták el és alkalmazzák is. I— ..................................................................................................... .........."I .. . és napjainkban emlékeit idézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom