Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

1983. július 7. IvÉPÜJSÁG 5 |X •• —^2C_|.A|g^A. ,.Valaki iránt széles körben, általánosan IVOZuSZlClcl* megnyilvánuló tisztelet.” A Magyar nyelv értelmező szótára ilyenformán határozza meg ezt a nagyon szép sza­vunkat. Beszélgetéseink során azonban többnyire nem használunk szótárt, hogy véleményt alkossunk egy-egy ember vagy munkatársunk­ról. Ez a szó úgy él nyelvünkben, hogy sokszor ki sem mondjuk. Nem azért, mert szűkén mérnénk a dicséretet, hanem azért, mert akit, aki­ket ez megillet, azok sem gondolnak rá. Csak valami miatt fontosnak érzik, hogy éppen azt a munkát, ott végezzék. Kivonulás szünetében Nevezze meg... BÖJTÉ ZSUZSANNA 21 éves óvónő: — Én tisztelem édesanyámat, aki védőnő. S tudom, hogy édesanyám mun­kája révén köztiszteletnek örvend. Munkahelyemen én tisztelhetek vátakit, de lehet, hogy a többi társam éppen azt a személyt nem tiszteli. Így gondolok vissza egyik tolnai gimnáziumi tanárom­ra. Szerintem nem mindig népszerű a köztiszteletben álló ember. Az emberek né­ha irigyek. Aztán ... az érin­tett szemébe, mások előtt nyíltan kimondani, hogy én most ezért és ezért tisztellek, valahogy nem szokás. * HIKÁDI ATTILA 28 éves, az Express Ifjúsági és Diák- utazási Iroda megyei kiren­deltségének vezetője: — Ha ezt a szót hallom, rögtön egy közösségre és egy emberre gondolok. Annak a közösség­nek minden tagja tiszteli az illetőt. És lehet, ő egy jelen­tős beosztásban dolgozó vala­ki, aki munkáját a tömegek megelégedésével végzi. Vol­tak emberek az életemben, akiket magán- és közember­ként egyaránt is tiszteltem. És voltak olyanok, akiket csak az első találkozásig tisztel­tem, aztán már egyáltalán nem. ♦ SZENTES NÁNDORNÉ, a tolnai .ÁFÉSZ-könyvesbolt vezetője: — Nemrégiben ala­kítottuk meg a közművelődé­si társadalmi bizottságot. Eb­ben a munkában, mind annyi más bizottságban is részt vesz Bajor Tóni bácsi. Ő iga­zán köztiszteletnek örvend. Miért? Mert sohasem sajnál­ja a fáradságot, ha a közért kell tenni valamit. Szerintem nagyon kevés és egyre keve­sebb ilyen ember van. Mert nincs rá, nincs egymásra idő! * KIS ILDIKÓ 27 éves kera­mikus iparművész: — Nehéz. Él egy ember, akit én nagyon tisztelek. De érzésem, hogy rajtam kívül kevesen tiszte­lik. Visszahúzódó egyszerű ember. Szakmunkásképzőben tanít Hódmezővásárhelyen. Bölcs. Ért mindenhez, rop­pant nagy tudású. Szereti a gyerekeket, holott őneki nincs. Ö olyan emberekhez közeledett, akik lenézik. Még a gyerekek is. Házassága, élete sem sikerült. Szuper jó ember, de egyre jobban ösz- szetörik. Ö nem érdemelte ki a köz tiszteletét munkája ál­tal? * SZEGEDI RÓBERT 15 éves, szepterrtbertől a szek­szárdi szakmunkásképzőbe megy, szerszámkészítőnek ta­nul: — Már az alsótagozat­ban is voltak olyan társaink, akiket szinte valamennyien tiszteltünk. Helyesebben fel­néztünk rájulk. Még valahogy nem alakult ki bennünk minden, csak a felsőben. Volt egy osztálytársunk, Ber­ta Zsuzsa. Jól tanult, s mert tudott hatni a gyerekekre, őt választottuk raj vezetőnek, öt tiszteltük — legfeljebb a né­hány irigye nem. Szerintem legnagyobb érdeme az vdlt, hogy mindenkinek segített a tanulásban. Okos volt, de nem dicsekedett vele, , inkább halk szavú, szerény lánynak is­mertük. Én őt soha nem akar­tam megsérteni, ezért elővi- gyázattál szóltam hozzá, még a „cikis” témában is. * Magát megnevezni nem akaró, 71 éves megyénkben juhász: Kit tisztelek? Vala­mikor a tekintetes urat meg az elöljáróságot tiszteltük. Nekem nem volt velük külö­nös dolgom. Én itt, ők meg amott. Ma az elnököket tisz­teljük. A téeszét meg a taná­csét. Most már azokat nem nagyon kell, akik autóval né­zik a határt, mert autója majdnem mindenkinek van. A szobában orvosi és egész­ségügyi szakkönyvek, a foga­son egyenruha, sapka. A ké­szültségi ágy szürke takaró­val letakarva. Igyekszünk a beszélgetéssel, mert nem biz­tos, hogy be is tudjuk fejezni. A szekszárdi mentőállomást kedden délelőtt fél tízig egy­szer már riasztották. Kíváncsi vagyok, hogy Al­bert József, a Tolna megyei mentőszervezet vezető mentő­tisztje és Fauszt János gép­kocsivezető elsőként mire gondol a szó. hallatán. — Véleményem szerint, ez elsősorban azoknak az embe­reknek szól — mondja Albert József —, akik a lakosság biztonságáért, de úgy is mond­hatnám, hogy a „jó komfort- érzés" kialakításáért végez­nek kiemelkedő szolgálatot. Emellett az emberek tisztelik jó vezetőjüket is. Eauszt János osztja baj tár­sa véleményét, ám ő még to­vább is nyitja az ollót: — Én régebben a tejesek­nél dolgoztam. Ügy gondolom, hogy azokat az embereket is tisztelet övezi, akik közvetlen ellátási kapcsolatban vannak a lakossággal. Tisztelet az A tárgyi emlékek sokasá­gát maga Után hagyó mű­vészt., különös tisztelet övezi. Naponta látható szobra, plasztikája egy-egy kiállító- teremben, városközpontban, utcasarkokon. Vajon magát a városközpontot, vagy egy fa­luképet megtervező építészt milyen tisztelet, megbecsülés övezi? Mennyire népszerű, mennyire teszi őt ismertté alkotása, egy megváltozott falukép, egy Utcasor? Skultéty Zoltán építész­mérnök, húsz éve dolgozik a. szekszárdi tervező vállalat­nál! Városok, de inkább köz­ségek távlati fejlesztésének terveit készíti kis létszámú munkacsoportjának élén. Természetesen az érdekelt hatóság és a lakosság bevo­násával. — Egy-egy műszaki leírás­ból úgy tűnik, mintha a ter­vező, aki végül is kívülálló, jobban ismerné a falú éle­tét, mint az ott élő „őslakos­ság”. — Kell is, hogy ismerje — mondja Skultéty Zoltán. — A tervezőnek, az idegennek, mindig a szakember szemé­vel kell nagyon mélyen ta­Csaj.bök Kálmán, a Haza­fias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára, ami­kor a köztiszteletről, beszél­gettünk, amikor annak jelen­tése, sőt kialakulása mélyé­re próbáltunk „tekinteni”, először az „önzetlenül” szó körül időzött, majd így fűzte mondatokba véleményét; mely sokéves tapasztalatára is épül: — Ennek megítélése na­gyon sokak egybevágó véle­ménye alapján alakul ki. A lég dem o kraitikusá bb minős í - lésnek tartom. Csak olyan személyek érdemlik ki, akik önzetlenül, minden érdek nélkül gondolkodnak és cse­lekednek a köz javára', ezen belül természetesen az egyé­nek javára iis. — A .k őz tiszt elet a legszebb társadalmi elismerés, ami spontán, s kizárólag az ér­demek függvényeként alakul ki. Az „igenek” mellett nem kell agitálni, nlem kell elis­mertetésekor érdemeket fel­sorolni. A közösség ismeri és elismeri azokat, mégpedig bizalmával. S akiket effajta ■ ■ ■ — És a mentősöket? Albert József: — A lakos­ság nagy része igen, partne­rünk, de néhány esetben —, például az életuntak és az al­koholisták ellenségesen ke­zelnék bennünket. Mondom, hogy a tisztelet egyik jele az is, hogy a se­gítségnyújtás színhelyére vo­nulva előzékenyen szabad utat adnak a fehér autónak a gépkocsivezetők. A válasznak örülhetünk. — Egy esetre emlékszem — mondja Fauszt János gépko­csivezető —, amikor egy Tra- bantos jelzésünk ellenére se volt hajlandó félrehúzódni. Tájékoztattuk az esetről a rendőrséget. — Az állomáson ki az a bajitársuk, aki igazán köztisz­teletnek örvend? Mindketten bólintanak, majd mondják: — A szombati lapban írtak róla, Pálinkás Károly. Öt biz­tosan mindenki tiszteld. Ami­óta van mentőszolgálat, ő mentős. Hogy miért tisztel­jük? A szakma iránti hűsé­géért és családjáért egy­aránt. építésznek kasokhoz allaikírtla.ni a telepü­lés arculatát. r — Akkor tapasztaljuk a klözsiágek t'iszéletét, vagy in­kább a bizalmát, amikor a lakosság, vagy csupán, sízük- körű képviseleti szerve­zetének tagjai, a tervező tu­dása mögött a segítő szán­dékot is megérzi. — A tisztelet a mi ese­tünkben. kölcsönös — foglal helyet Skultéty Zoltán, majd magyarázattal folytatja. — A tervezőnek minden eset­ben tisztelni kell a megbízó, a község helyi szándékait, törekvéseit, elképzeléseit. Nem az a jó terv, amely át­rajzolja a falut, hanem amelynél természetes módon, szinte észrevétlenül történik a változás', változtatás, kor­szerűsítés. A lakosság tisztelete egy- egy ünnepélyes megnyitóra, átadásra szóló díszes meghí­vóban is jelentkezik. Meg azokban a .dicséretekben, amelyeket Skultéty Zoltán pálya-művei vívtak ki ma­guknak országos bíráló bi­zottság előtt. Elég azonban, ha néhány megyei nagyköz­séget sorolunk fel, amelyek meg is valósították Skultéty Zoltán terveit. Ilyenek pél­dául1 Bátaszék, Tolna-Mözs, Simon t or nya, Ntagym á ny o k... bizalom vesz körüli, őszinte elsimeréssel választják meg a különböző társadalmi meg­bízatások betöltésére, tiszt­ségek viselésére. — Véleményem „bizonyí­tásába” társadalmi életünk több területéről sorolhatnék megannyi példát. Beszélhet­nék a szocialista brigádmoz- gal'omtól a szakszervezeti hi- zaltm i'k m eg vá l:as.z tásáig, majd funkciójuk betöltésé­ről, amely a későbbiek során. — általában — újabb bizo­nyítékokat sorakoztat a köz­tisztelet vonalán. De inkább a Hazafias Népfront aktivis­táiról szólnék, akiknek érde­mei közismertek... De a lé­nyeg az, hogy embertársai­kért akarnak tenni mindig, mégpedig önzetlenül', s mind­ezért nem várnak vállvere- getést. Az oldalt írták: V. Hor­váth Mária, Ihárosi Ibolya, Decsi Kiss /János és Szűcs László János. nulmanyozni, értékelni, majd átdolgozni, a kialakult szó­A legdemokratikusabb minősítés A köztisztelet jelei Több ismerősömnek tettem, szegeztem néki a felszólítást, hogy mondjon egy köz­tiszteletben álló embert. A legtöbb „szava­zatot" Szekiszárdon Boros Ferenc -nyugdí­jas igazgató ég aktív párt-tltkár kapta. Íígy hát továbbigurítjuk a labdát Boros Ferenc­nek. — Kit tart köz-tiszteletre méltó ember­nek, mivel lehet eZt kiérdemelni? — Csákis azok érdemlik meg, akik ön­zetlenül szolgálják a közösséget.. — ön i.s ezt teszi Immár harminckilenc éve. Tizenölt éve nyugdíjas, ebbűt 10 éve körzeti a.'.apszervezatben titkár, ismert em­ber a városban. — Ez természetes, hiszen szekszárdi va­gyok, sok emberrel kerültem kapcsolatba, sokaknak vagyok Feri bácsi. A legjobban azért a 65 tagú úgynevezett újvárosi párt- szervezet sikereinek örülök. Exipr.ess.is ver- bis (féÍreérthetettenül) feladatiunk a lakó- területi munka, ezlt a kongresszusi anyag és a félidős értékelés is kimondta. Sok eredmény* értünk már el az infrastruktu­rális fejlesztésben, l'ett ABC-.áruház, gyer­mekorvosi rendelő, patika, és már „kézben tártjuk” és nem i;s eresztjük a postlafióko-t. — Érzi a megbecsülést, a tiszteletét? — A városi pártbizottságtól minden se­gítséget megkapunk. A Munka Érdemrend bronz fokozata, a Fiellsz-a'badulás'i Jubileumi emlékérem és a Kiváló Pár.tmunkáént ki­tüntetés birtokosa vagyok. Miinek tekint­sem ezlt, ha nem megbecsülésnek? Ami a liszltetetet illeti, arr-a sosem törekedtem, hogy az emberek felnézzenek rá'm. Tulaj­doniképpen nem i.s rólam vá.n szó, hanem a pártvezetőségről, a pártszervezetről'. Te­kintélyünk van a körzetben, az lehet, hogy nem tudják ki a tanácstagjuk, de a párt­vezetőséget mindig megtalálják, ha. másutt nem, hát a Sajtóház előtt a nyugdíjas- padon, illetve padokon, mert eggyen- nem férünk el. Ez egy igen demokratikus „in­tézmény”, sokat beszélgetünk, vitatkozunk itt a köz dolgairól. Éppen olyan sokat kell magyarázni itt, minit a pártszervezetben, öregek és fiatalok, más-más okból, de nem értik a mai reformintézkedéseket, például a kisvállalkozásokat. Legutóbb ezit úgy magyaráztaim meg1, hogy olyan ez mint az orvosság. Vian terápiás hatása és ellen- jiavalllaita. A terápiás hatás a 'gazdasági, szükség van a termékre az exportra, tehát szedni keli. Az elHén.ja.v'aillat az, hogy a nyolc óra után még négyet kell dolgozni. — Már a mellékhatások is kiütköznék. — Ez is természetes. A fiatal ök meg azért nem értik a dolgokat, mert nagyon sokait beszélünk róluk, de keves-et nekik. — Végül is mi a köztisztelet legbiztosabb jele? — Ha bizalommal fordulunk az ember­hez, néha olyan ügyben is, amiben a leg­kevésbé sem a pártszervezet az. illetékes. Ma reggel becsengetett h-ozzám egy idős néni, hogy szeretne bekerülni a nyugdíjas- házba, és a-zt mondtai, ezt csak én tudom elintézni. — És mindent el tud intézni? — Dehogy, az a legnagyobb bosszúsá­gom, ha a hivlatál az alktát tologatja, ahe­lyett, hogy intézkednének. Azlt tartom a megbecsülés jelének, hia tanácsion szólok és ha lehetséges, magyarázat helyett teszek vállárait. — A köztisztelet apró jele szeretne len­ni ez az írás iis. — Köszönöm, de most már mennem kell, mert még délelőtt szeretnék elintézni vala­mit a tanácson. Elnézést kérek az olvasók­tól a szubjektív hangért, de mindenképpen úgy érzem, hogy e témát érdemes így is megközelíteni, noha végső fo­kon a köztisztelet tényeken alapul. Amiikor kollégám „közreműködni” kért oldal- összeállításában, s közölte a témát, nyomban egy költe­mény jutott eszembe, amelyet Gorái Gábor írt, és Kis cso­dáik a címe. „Mert a várva várt nagy csodák, mire betel­jesednek elvesztik 'gyöngéd h-amvaisSágukát... De áldot­tak a köznapi csodák, a vá­ratlanok, a gyermekiek.” ír­ja a költő, és sorol is közülük néhányat: amikor az idegen asszony fagylaltot vesz az idegen kölyöknek; vagy a ka- tonaorvos azt mondja beteg vagy, pedig tudja, hogy csak pihenni vágysz. „Mert szép Kis csodák a szenvedélyek vi-llámló viha­ra, de még szebb embernek megmaradni vonzások és fél­tések bullámtajtéka fölött.” Kit tisztelünk őszintén? És miért? Nem a hangos szavak tulajdonosait, nem a látszat- megoldások mestereit, nem a fondorlattal látványos sike­reket elérőket... Hanem a természetesen, halkan, zok­szó nélkül kitartókat, akik el­veikért, munkájukért, csa­ládjukért, kollektívájukért napról napra többet tesznek, az átlagosnál, s nem hival­kodnak tetteik nagyságával, soha nem „áldozatot hoznak”, hanem mag-uk teremtik meg naponta azokat a kis csodá­kat, melyektől nem elsősor­ban saját életük megszópülé- sét várják, hanem másokét. Régen a félelem és a füg­gőségi viszony is motiválta a köztiszteletet, a rang magá­ban is „parancsolt”. Ma már az effajta látszatliszitelét ki­veszőben van, s ez a forma már segíti a kiskirálykodás- dit. Szerencsére! Hiszen bár­kinek joga van kivívni a köz­tiszteletet: niapi munkájával, önzetlen tettéivel, humánus magatartásával, emberi tartá­sával ... és sorolhatnánk. Valljuk meg, hogy napja­inkban nagyon sok azoknak a száma, akiket nem az agyonszidolozott glória, ha­nem a valódi köztisztelet övez. Kis csodák ezek is. Na­ponta gyarapodjak. Legyen a közösség előtt tekintélye Megyeszékhelyünk egyik áruházának parkolójában szólítunk meg három fiatalt, hogy ők a köztisztelet foga­lom hallatán mire és főleg kikre gondolnak. — Én csak olyanokat tudok tisztelni, akik ilyen vagy Olyan közösségért bármikor haj-landók tenni valamit — gondolkodik él Mayer Zsu­zsa könyvtáros. — Fontos még az is, hogy a közösség előtt legyen szakmai tekinté­lye, tudjon állást is foglalni, h-a az szükséges. A közösség megérzi, méltányolja az ön­zetlenséget. Ellenkező eset­ben is lehet persze népszerű átmenetileg valaki, de tiszte­let nem lesz a népszerűsége mögött... Fenyvesi László, az állalmi gazdaság dolgozója, leendő sógorával kakasokkal teli do­bozt helyez éppen egy Wart­burg személygépkocsi cso­magterébe: — Szerintem a vezetők mind-mind köztiszteletben állnak. Azért lehettek veze­tők. — Nemcsak vezetőre kell gondolni — szakítja meg a sógorjelölt, Krusoczky István. — Az egyszerű emberek kö­zött is sokan akadnak köz- tiszteletben állók, akik a tu­dásukkal, munkájukkal, em­berségükkel vívták ki egy- egy közösség megbecsülését. Én fontosnak tartom az idős emberek tiszteletét is. Akárki legyen az az idős ember. Krusoczky István Mayer Zsuzsa Fenyvesi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom