Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
1983. július 6. itfÉPÜJSÁG 3 Változások a közlekedési ágazatban Önálló cég: a MÁV, a MAHART Ismert a közvélemény előtt, hogy július elsejével — egy nagyobb átszervezés nyomán — új hatáskört és feladatot kapott az egykori Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium. Látszólag a vá'tozás csupán annyi, hogy különvált a közlekedés és a posta, de a szakemberek tudják —, többről van szó. Hia sorba vesszük a szervezeti változásokat, szembeötlő, hogy nemcsak a posta szerzett az átszervezés után önállóságot, de megszűnt a vasúti és a hajózási főosztály is a minisztériumban, márpedig ez azt jelenti, hogy a jövőben a MÁV, valamint a MAHART önálló cégként, valódi vállalatként folytatja majd munkáját — igaz a KM felügyelete alatt. Ezenkívül akad természetesen más, kiisebb horderejű változás is, ám ezeket részletezni most nem érdemes. Sokkal inkább szemügvre venni azokat a szerkezeti és igazgatási újdonságokat. amelyek közvetlenül érintik az állampolgárokat. mindenekelőtt a vidéken élők hétköznapjait. Itt van mindjárt a közutak helyzete. Korábban tizenkilenc közúti igazgatóság felügyelte ezek állapotát, rendiét, forgalombiztonságát. Az átszervezés során kilenc megyeszékhelyen működő közúti igazgatóság alakult, amelyek közvetlenül . foglalkozhatnak a területükhöz tartozó utek állapotával, karbantartásával. A budapesti székhelyű igazgatósághoz Pest és Nósrád megye, a veszprémihez a Veszprém és Fejér megye, a gvőrihez a Győr-Sopron és Komárom megye, a szombathelyihez Vas és Zala, a szegedihez Csomgrád és Báas-K'i'skun megye, a szolnokihoz Szolnok és Békés megye, a nyíregyházihoz JSzabolcs-Szatmár és Haijdú- Bi-har megye, a miskolcihoz Borsod és Heves megye tartozik, míg a pécsi igazgatóság három megyét is — Baranyát, Somogyot és Tolnát — felügyel. Nem árt megjegyezni, az említett kilenc közúti igazgatóság székhelyeimét, hiszen a jövőben az ő hozzájárulásuk szükséges az országos közutak felbontásához, illetve az odia torkolló bekötőutak építéséhez. így hát aki portájához utat kíván építeni — olyant, amelyik a fő- útról ágazik el —, akkor területének illetékes közúti igazgatóságához kell fordulnia. Persze nem kell minden apró ügyben megyeszékhelyre sietni, elegendő felkeresni az ország minden részén megtalálható üzemmérnökségek egyikét — összesen 72 ilyen van — náluk is elintézhető. a körzetükhöz tartozó építési ügy. A hatáskörök leadását mutatja' az is, hogy mind több gondját a lakóhely szerint illetékes tanácsnál intézheti el az állampolgár. így a tanácsi kezelésben lévő utakkal kapcsolatos kérdésekben a megyei tanácsok újonnan alakult közlekedési osztályai adnak felvilágosítást. A Közieke dési Mini sz té r ium bán hangsúlyozták, hogy ezek a változások adminisztratív könnyítések, r emélhe tőles nem azt jelentik, hoay lazul az állampolgári fegyelem, annál is inkább, mert mit sem változtak a közúti biztonsági követelmények. Az új szervezeti felépítés érdekében az Auítófelüeyelet és az Autóközlekedési Tanintézet — mint országos intézmény —, ugyancsak megszűnt. Helyettük az országos hatáskörű szerv alakult, Közlekedési Felügyelet néven. Am,i az állampolgárokat közvetlenül érinti e változás nyomán az, hogy ezentúl a gépjármű-vizsgáztatás és a gépjárművezető-képzés a tanácsok hatáskörébe került. Tehát míg korábban az Autóiéi ügy elet adta ki a gépkocsik üzemben tartási engedélyeit — és ezekért gyakran Budapestre kellett utazni — ez most a. tanácsok közlekedési osztályain elintézhető. Ugyancsak helyben szerezhető meg a jogosítvány, csupán a pályaalkalmassági vizsgát kell továbbra is Budapesten intézni. A vízisportok kedvelői, a motorcsónak- illetve az úszóstég-tulaj d o n o so k gondjainak megoldása, a továbbiakban ugyancsak a tanácsokra vár. Itt is körzetesítésre került sor, mégpedig a vizekhez igazodva. Hat megyei tanácsot jelöltek ki erre a feladatra, így a Baranya megyei Tanács, Baranya, Tolna megyének, valamint Bács- Kiiskun megye felének, a Szolnok megyei Tanács Békés, Hajdú-Bihar, Csongrád megyének és Bács-Kiskun megye másik felének, valamiint a kiskörei vízlépcsőnek, a Borsod megygi Tanács Borsod, Szabolcs-Szatmár, Heves megyének, (Kisköre kivételével), a Pest megyei Tanács Budapest, Nógrád, a Somogy megyei Tanács Somogy, Veszprém. Za|Va megyének vízi üeveit intézi: a Győr- Sopron megyei Tanácshoz Győr-Sopron. Vas és Komárom megye tartozik. Forró Péter Vezetők, testületek felelőssége Szigorúbb számonkérést Gazdasági károkozás, rosszul sikerült beruházás, hibás és selejtes termék kibocsátása hallatán indulatosan felkiáltunk: hát ezért meg ki a felelős? Nem a fejét kívánjuk a helytelenül döntő, vagy rossz munkát végző vezetőnek, de — meggyőződésünk — szankciók alkalmazása nélkül nem előzhetők meg a népgazdaságnak jelentős kárt okozó mulasztások, s ehhez szükséges a felelősség pontos meghatározása. Amikor nemrég a Minisztertanács irányelvet adott ki a gazdálkodás felelősségi rendszerének továbbfejlesztéséről, szintén ez a kívánalom fogalmazódott meg: a felelősségi rendszer következetesebb, maradéktalanabb működésével szolgálni a népgazdaság fejlődését. Lehet, a „jólértesültek” most azt mondják: no, lám, komoly fogyatékosságok lehetnek ezen a területen, ha a kormány intézkedésre kényszerült. A témáról azonban nem szükséges titokzatoskodni, hiszen a Minisztertanács a dokumentumban maga is megállapította, hogy bár minálunk a jogi felelősség érvényesítését sokrétű szankció- rendszer szolgálja (gondoljunk a munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi eljárásokra, gazdasági bírságok kiszabására), a felelősségi rendszer azonban a gazdálkodás egyes területein nem működik kielégítően. Számos esetben előfordul, hogy a nagy kárt okozó mulasztásért a felelősségre vonás elmarad, vagy olyan büntetést szabnak ki érte, amely túlságosan csekély a kárhoz képest. Nem titkoljuk, hogy az ilyen ügyek igen rosszul hatnak a közvéleményre. Ezt a látszatot csak erősítik azok, akik a vétkest — annak tekintélye, vagy vállalatának a népgazdaságban betöltött fontos szerepe miatt — mentegetik, nem merik büntetni. A felelősségre vonás nem kizárólag szubjektív hibák következtében marad el. A gazdálkodó szervezeteknél a döntési hatáskörök sokszor tisztázatlanok, a hatásköröket pontosan nem határolják el, ezért nem lehet mindig egyértelműen megállapítani, hogy ki hibáztatható. * Egy-egy környezetszennyezési ügyben, vagy más jellegű mulasztás esetén kiderül, hogy többen is felelősségre vonhatók, mert szorosan összefügg a szolgálati beosztásuk. Ilyenkor a vezetők egymásra mutogathatnak, mivel egyénileg nem is marasztalhatok el. Máskor — és ez igen gyakori — a hibás döntést mondjuk egy testület hozta meg, ám a kollektív döntésben sokszor még akkor is elmosódik az egyén felelőssége, ha ez egyértelműen kimutatható lenne. Tehát éppen elég kedvezőtlen tapasztalat gyülemlett fel ahhoz, hogy a gazdasági életben a számonkérés rendszerét hatékonyabbá tegyük. A törvényes előírások megsértésekor a szervezetek és a személyek felelősségét — a szubjektivizmust kizárva — minden esetben meg kell állapítani, s a felelősség mértékével arányban álló szankciót kell alkalmazni. Ám, aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a vezetőkkel szemben alkalmazott szankció nem szükségképpen jelenti alkalmatlanságukat. A hibás gazdasági döntés nem süthet örök bélyeget a ve- zető homlokára, hiszen az ő munkájának ez a kockázata, a büntetés vagy szankció arra lesz jó, hogy legközelebb gondosabb, körültekintőbb legyen. Ugyanígy elkerülhetetlenné vált, hogy a gazdaságban mind szélesebb körben előforduló testületi döntéseknél is lehetővé váljon a differenciált és sajátos felelősségre vonás. A kormány ezért irányelvet adott ki a testületek és testületi tagok felelősségéről is, amely szerint a határozat megfelelő előkészítéséért a testület vezetője, illetve az előkészítést végző szervezet vezetője a felelős. Az előterjesztő felelőssé tehető a döntésért, ha javaslatai valótlan tájékoztatást tartalmaztak, vagy mellőzték az ellen- véleményeket, vagy ha a tények csoportosításával téves következtetésre vezette a testületet, végül: ha elhallgatta, hogy többféle megoldás lehetséges, s így a testület csak a javaslat elfogaaása, vagy elutasítása között választhatott. A rendelkezés szerint ezentúl a testületi tagok is felelősek a hibás döntésért, tehát érdekük, hogy gondosan előkészített határozatok szülessenek. Természetesen a téves döntésért nem lesz hibáztatható az a testületi tag, aki ellene szavazott, vagy az ülésről hiányzott. A gazdasági élet rendjének biztosítását, a fejlődés jó irányát szolgáló kormányrendelkezések végrehajtásához a gazdálkodóknak is sok érdekük fűződik, ám a legfőbb nyertes a társadalom, a lakosság, amely a jó döntések eredményeit élvezheti. Ezért megnyugtató lehet, hogy a Minisztertanács azt is aláhúzta: a felelősségi rendszer tökéletesítésének elsőrendű garanciája a hatékonyabb állami ellenőrzés, amelynek kezdeményeznie kell a felelősségre vonást minden olyan esetben, amikor a feltárt szabálytalanság erre alapot ad. Ebben azonban nem merül ki az ellenőrzők feladata, a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárást is figyelemmel kell kísérniük. A helyes irányelvekből ugyanis csak így lesz valóság. KOMORNIK FERENC .mm n H m *..<»»«■ 1,111,1 " ■**’ 11 ' V** **';■'"T " * Pedagógusnyár Ügy él a- közvéleményben, hogy a pedagógus minden nyáron három hónapig szabadságon van, pihen. Ezért sokan irigyi'ik. Pedig a valóság más. A sosem vo.lt három hónap is egyre kevesebb, illetve pontosan annyi, amennyit az érvényben lévő rendeletek előírnak. Hogy ez sok vagy kevés? Nehéz eldönteni. Egy biztos: ha jól beosztják maguknak a pedagógusok, akkor elegendő arra, hogy pihenjenek, kikapcsolódjanak, szórakozzanak, erőt gyűjtsenek a szeptemberi újrakezdéshez. Hogy milyen a pedagógus nyara? A TÉTLENSÉG EÁRASZT — Huszonnégy éve — egy kisebb, kétéves kitérővel — Öosényben tanítok — kezdi a beszélgetést Zala István. — Azt hiszem, az évek arányában csökken a szabadság időtartama is. Az elején tényleg közel három hónap volt. Az idén éppen a minap tartott tanévzárón mondta az igazgatóm — aki egyben a feleségem is —, hogy 15 napot tudok igénybevenni a nyáron. Majd töpreng, szinte önmagának mondja: — Azt hiszem, nem tudnék most arra a kérdésre válaszolni, hogy ez elég-e a pihenésre . . . — Talán elég — mondja, s ezzel válaszol is önmagának. Majd hozzáteszi: — A nevelők többsége nálunk egyébként 30 nap szabadságot tölt el. Kis szünet után: — Én jobban szeretem a beprogramozott napokat, mint az üreseket. Engem a tétlenség fáraszt. Csak aktívan tudok pihenni. No és így beprogramozva nincs gond a felesleges idővel. — Milyen a „programozott” pedagógus-nyár ? — Milyen? — kérdez visz- sza, majd sorolj'a: — Kezdődik egy háromnapos osapat- vezetői felkészítéssel Dombo- riban, s folytatódik egy hasonló időtartamú nyári akadémiával Debrecenben. Utá-, na 17 napot töltök tes'tvérme- gyénkben, Tarrtbovban. Én leszek a Tolna megyei úttörő- küldöttség vezetője. Ez jutalomét, nagyon örülök neki. Tudom, hogy a tábor tevékeny napokat követel tőlem, de a munka mellett felüdülés is lesz. Biztosan nagyon sok szépet, újat, érdekeset hoz az út. Ezért szeretem az úttörőmozgalmat is. — Eddig gazdag programról szólt, de ez még nem a teljes nyár. Mit tervez a fennmaradó napokra? — Lesz még egy tizenkét napos turistautunk is. Frankfurtba megyünk. Azután pedig folytatódik az aktív pihenés. Most fejeztük be a családi házunk építését. Költözködünk, parkettázunk, járdát betonozunk, és egyéb, ház körüli munkát végzek, Ezzel el is telik a nyár. Augusztus 22-én kezdünk. NEM SZERETI A LANGYOS VIZET — László Boldizsárné vagyok, 11 éve járok Paksról Pusztialhencsére tanítani, s maradok is ott, amíg lehet — közli magáról tömören a lényeget következő beszélgetőtársam. Majd meg is magyarázza amit mondott azzal, hogy elsősorban anyósáékon és a pusztahencsei embereken keresztül szerette meg a falusi életet. — Hogy milyen lesz az idei nyaram ? — kérdez később vissza. — Kicsit túlszervezett. Szeretek menni, utazni, annál kevésbé langyos vízben ülni. Ezért is van mindig túlszervezve a nyár. Kiszámoltam, hogy az idén szabadságban „elérem” a harminc napot. A sok idegi fáradtság után kell, hogy az ember mást csináljon. Valami egyebet, valami változatosat. Az utóbbi biztosítja, hogy feltöltődjem. A szabadságom gyakorlatilag július 1-én kezdődött. Kovács Zoltánná Egy nap társadalmi munkát végeztünk a nagydorogi kollégákkal együtt — az iskoláért. Három napot felkészítő táborban voltam Dombomban. Július 13-án két hétre az NDK-ba megyünk. A férjem most kapott először a vállalatától szakszervezeti beutalót. Ki is használjuk, elvisz- szük a gyerekeket is. Ilyen hosszú úton először lesznek velünk. Azután egy hetet Pesten a szüleimnél töltünk. Ez lesz az igazi pihenés! — mondja, majd miután meggyőződött arról, hogy írástempómmal követni tudom szavai gyors folyását, így folytatja: — Július végén két hétig Csillebércen táborozom, a Vörös Csillag altábor kultúr- felelőse leszek. Nagyon okos ötlet a csillebérciektől, hogy vihetjük magunkkal a gyermekeinket is. Együtt lehetünk velük. Nem pátyolgatni akarom őket! Azt nem is igénylik. De jó, hogy velem lesznek. Az a tapasztálatom ugyanis, hogy tanév közben kevesebbet foglalkozunk saját gyerekeinkkel. Mire hazamegyek az iskolából, már ideges vagyok. Nincs elég türelmem hozzájuk. így aztán azt vallom, hogy a pedagógus törődjön többet saját gyerekével, legalább nyáron! Miután ezt szinte egy szuszra elmondta, visszakanyarodott a táborhoz. — Csillebércen jó lesz a tapasztalatcsere miatt is. Remélem, az ott. tanultakat át tudom majd vinni a családra és az iskolára is. A „maradék” napokon? Kimennek majd a hobbikert- jükbe, ahol leginkább csak a férje dolgozik, s ahol neki többnyire a gyönyörködés jut osztályrészül. Aztán augusztus 10-től apósáéknál segít a dinnye eladásában. Akkor együtt lesz a gyerekeivel, mert segít az egész család. — Ez is sok érdekeset ígér — mondja, majd hozzáteszi: — Még azt se bánom, ha megszólnak érte! Tervezek végül egy hétvégi kempingezést a Duna túlsó oldalára, és ha az meglesz, „utána már el is múlt a nyár .. NINCS ÜRESJÁRAT Kovács Zoltánné, a szekszárdi I. sz. Általános Iskola tanítója, a nemrég megválasztott csapatvezető sem tartozik a csak tétlenül otthon ülők közé. Mozgékonyság, állandó tevékenykedés a jellemzője. — Milyen a pedagógus nyara? Nem olyan, mint a vállalati dólgozóká. Ugyanis nagyon sok olyan program van, ami az időt felszabdalja. De ezek végül is ónként vállalt programok, és ezért mozgalmas is, szép is mindegyik. — Hogyan alakul ez a nyara? — Hivatalosan július 1-től vagyok szabadságon, s hogy hány napig, azt nehéz megmondani. Negyven nap adható, de jó, ha lesz húsz. Pontosan is megmondom, ha van naptára. Mivel éppen most nincs nálam, kezdi számolni. — Tizenötnél nem lesz több. Meg is magyarázza: — Júliusban egy hétig vál- tótáborban leszek Darabonban. Utána négy túrát vezetek. Ezzel segítem az úttörő- ház vakációs programját. Ezt követően Csillebércre megyünk táborozni a családommal együtt. Üresjárat nincs. Egy éve fel van vetve egy szövésem és azt a nyáron szeretném befejezni. Aztán fel kell készülnöm a csapat- vezetői munkára, sőt elő kell készítenem a következő úttörőévet is. Ráadásul szeptembertől első osztályban tanítok. Maga elé néz és kissé elmereng: — Hogy miért csinálom ennyi új feladat mellett a táborokat, gyermekprogramokat? Nem a pénzért! Szívesen vagyok a gyerekekkel, mert így más oldalukról is megismerhetem őket. Aztán a munka mellett bőven jut idő a szórakozásra, a jó tapasztalatok gyűjtésére. Csillebércről mindig hoz az ember valami újat. Ott olyan dolgokat lehet tanulni, amilyeneket sehol másutt. — Elég lesz-e a maradék idő az erőgyűjtésre? — tolakodik elő a kérdés. — Az idén elég. Tavaly közvetlenül a tanévnyitó előtt értem haza, majd úgy estem be a küszöbön. Biztos vagyok benne, hogy ki tudom pihenni magamat és szeptemberben újult erővel kezdhetek. ÉKES LÁSZLÓ László Boldizsárné Zala István
