Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 157. szám ARA: 1,40 Ft 1983. július 5., kedd Mai számunkból ISMÉT TERMEL A MARKUSHEGYI BANYA (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.' FALUSI SZPARTAKIAD MEGYEI DÖNTŐJE (5. old.) hatarjaras (3. old.) Tulajdon Hogyan lesz nálunk milliomossá egy esztergályos? A dolgot idejében kell elkezdeni. Ö akkor kezdte, ami­kor a telekárak meg az építőanyagárak alacsonyak vol­tak. Vett egy kis telket és fölépített rá egy kis házat. Nem kellett sokáig várnia, hogy duplájáért eladhassa, mint amennyibe neki került. A többi pénzt azonban nem kocsmába vitte, hanem nagyobb telket vett és nagyobb házat épített rá. A tőke tehát forogni kezdett és forog mind a mai napig, méghozzá úgy forog, mint hólabda a lejtőn: egyre vastagabb lesz. A vastagodás titka pedig: mindig meg kell előzni egy lépéssel a kö­vetkező telekár- és építőnyagár-emelkedést. Most már egy többszintes, körpanorámás csodapalotánál tart, de bizonyos, hogy itt sem áll meg. Pedig már milliomos. Ami engem tűnődésre késztet, az először is az, hogyan nevezhetnénk a forrást, amelyből az esztergá­lyos milliomossága származik. Vajon úgy lett csoda­palota-tulajdonos, hogy milliókat keresett az esztergá­lyos műhelyben? Nyilvánvalóan nem. Hogy szakszerűen szóljak: tulajdonosságának forrása nem az úgynevezett első gazdaság. Netán fusizásból, munkaidő utáni — ott­honi vagy magánműhelybeli — esztergályozásból szár­maznak milliói? Nem. Nyilvánvaló tehát, hogy nem az úgynevezett második gazdaságból. Honnan? Lehet, hogy az elnevezés nem szakszerű, közgazdasági elmélkedés­ben legalábbis sohasem találkoztam vele, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy az esztergályos milliói a har­madik gazdaságból származnak. Az esztergályosnak pozitív arcképe rajzolódik ki egy napilapban nemrég megjelent riportból. Nem is olyan régen még elképzel­hetetlen lett volna ez: a riport nem minősíti harácsoló- nak az esztergályost, nem minősíti spekulánsnak sem. És ez azért érdekes, mert felkínál egy történelmi­politikai horderejű kérdést: hogyan is állunk mi most a tulajdonnal? Ez esetben, természetesen a kistulajdon- nal. Én magam a következőket gondolom: Arról a jövőről, amely most már a mi jelenünk, úgy gondolkodtak eltervezői harminc évvel ezelőtt, mint a tulajdonközösség mintaparadicsomáról. Közös tulaj­donú házakban lakunk majd, közös tulajdonú étkezdék­ben eszünk, közös tulajdonú járművekkel közlekedünk. E jövő ellenzői pedig úgy gondolkodtak: ha minden közös, senkinek sincs semmije. A milliomos esztergá­lyosról készült riport azt példázza most számomra, hogy jelenné vált jövőnk eltervezői is, ellenzői -is tévesen gondolták. A mai Magyarország ugyanis sokkal inkább a kistulajdonosok országa, mint a korábbi valaha is volt. összehasonlítható statisztikai adataim persze nin­csenek, de szolgáljon bizonyításul az, amit egy nyug­díjas művezető ismerősöm mesélt: — Milyen volt egy hétvégém negyven évvel ezelőtt? Hát először is, laktam a velem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természetesen a bérháztulajdonosé volt. Megtisztálkodtunk, betettük a konyhai falikútba a sört, és kiültünk a gangra ultizni. Az asszony persze takarított közben, verte a szőnyeget az udvaron, vagy mosott a konyhán, fateknőben. Meccsre is jártunk, vil­lamoson, de visszafelé lehetőleg gyalog, mert a villamos drága volt. Milyen egy hétvégém most? Hát először is, lakom a velem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természetesen az enyém, hiszen a ház szövetkezeti. A sör a hűtőben, a takarítás porszívóval megy, a mosás géppel. Gang nincs, de nem is ülnénk ki rá, mert vár a telek, amely természetesen az enyém. Autóm nincs, de a telekszomszédnak van, ő visz ki bennünket. Nekünk egy sufni áll a telken, neki egy hétvégi ház. Jövőre mi is építkezünk. Ismerősöm folytatta még az összehasonlítást, de ennyi is elég: az ő példája nem egyedi. A falusi lakások szinte mindegyike, a városi lakások nagyobb fele saját tulaj­donú. A saját tulajdonú városi lakásszám növekedni fog, állami bérház szinte nem is épül már ezután. A I nyaralótelkek és úgynevezett „hobbikertek” sokasága valósággal bekerítette már a lakótelepüléseket. A sze­mélyi tulajdonú autók száma egymillió fölött, az egyéb, úgynevezett tartós használati cikkekből (hűtőszekrény, mosógép, televízió) a háztartások közel állnak a telí­tettséghez. Hogy ebből mi minden következik — milyen politikai, életmódbeli, gondolkodásbeli konzekvenciái vannak —, abba most nincs időm belemenni, csak egyetlen ajtót hadd nyissak ki, azt is egy pillanatra, és ha úgy tetszik, visszafelé: milyen érdekes volna megírni az elmúlt évtizedek történetét, kizárólag a tulajdonhoz való vi­szonyunk szempontjából. Én attól az időtől kezdeném a magam személyes történetét, amikor a kistulajdon ázsiója mélyponton állt, az ötvenes évek elején. Szo­I morú örökség következtében egy falusi félház telek­könyvi birtokosa voltam. Iskolai-egyetemi kérdőíveken szégyenkezve vallottam be; tudtam — sőt hittem is —, hogy igazi megbecsülésre csak az számíthat, akinek semmije sincs. Ráadásul nem is akármilyen ház volt: többszobás, üzlethelyiséges, alápincézett, nagykertes — az alföldi utca vertfalú parasztházai közt igen tekinté­lyesnek számított. Amikor a pesti családalapítás kény­szerétől hajtva sikerült megszabadulnom tőle, és árá­ból egy szoba-konyhabútorra, meg egy vőlegényruhára tellett éppen, úgy éreztem: hálistennek, most már sem­mim sincs, vége a szégyennek, igazi megbecsülésre szá­míthatok. A történet persze, csak némi iróniával volna megírható, annál is inkább, mert most már tudom, hogy amikor én boldogan megszabadultam a tulajdontól, a riportbeli esztergályos már készen állt arra, hogy tulaj­donossá váljék. Ö tudott valamit, amit én nem. Csoda-e, ha kettőnk közül ő vált milliomossá? F. V. Helmut Kohl Moszkvában Helmut Kohl, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancel­lárja, és Hans-Ddetrich Gen- soher külügyminiszter, a kancellár helyettese hétfőn délben a szovjet vezetés meg­hívására Moszkvába érke­zett. 'A vendlégeket a repülőté­ren Nyikölaj Tyáihonov mi­niszterelnök, Andrej Gromi- ko, a minisztertanács elnöké­nek első helyettese, külügy­miniszter, és más hivatalos személyiségek fogadták. Ez az első legmagasabb szintű találkozó az NSZK és a Szovjetunió vezetői között azóta, hogy a nyugat-euró­pai országban új kormány jutott hatalomra. Magas szin­tű megbeszélésekre azonban már korábban is sor került, amikor Andrej Gromiko kül­ügyminiszter idén januárban Bonnban járt. Tárgyszerűnek és nyílt légkörűnek nevezték Moszk­vában a hétfői szovjet—nyu­gatnémet hivatalos megbe­szélést, amelyen a két ország kapcsolatairól és a nemzet­közi élet legidőszerűbb kér­déseiről' volt szó. A tárgyalá­son szovjet részről jelen volt Nyikölaj Tyihonov, az SZKP KB Politikái Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, Andrej Gromiiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminisz­ter, Dmtttrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja; a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Leonyid Kosztandov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének helyettese. A tár­gyaláson a Német Szövetségi Köztársaságot Helmut Kohl szövetségi kancellár és Hans- Dietrioh Genscher alkancel- lár, külügyminiszter képvi­selte. A kiadott közlemény sze­rint a megbeszélésen szovjet részről hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió az NSZK-val fenntartott kapcsolatai alap­jának a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének el­vét tekinti. A tárgyaláson szovjet és nyugatnémet rész­ről is kívánatosnak mondot­ták, hogy folytatódjon a két ország közötti konstruktív együttműködés. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti gazdasági együttműködés, miközben számottevő hasznot hajt a két fél számára, kedvező ha­tással van kapcsolataik egé­szére nézve is. Megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a gazdasági együttmű­ködést tovább mélyítsék. A nemzetközi kérdések át­tekintése során nagy figyel­met szenteltek az európai biztonság problémájának, amely különösen élesen ve­tődik fel, tekintettel arra, hogy Nyugaí-Európa, s első­sorban az NSZK területére új közepes hatótávolságú amerikai nukleáris fegyvere­ket akarnak telepíteni. iA Szovjetunió képviselői a tárgyaláson kifejezték azt a reményüket, hogy atz NSZK kormánya, számotvetve az adott körülmények között reá háruló felelősséggel, olyan realista álláspontra he­lyezkedik ebben a kérdésben, amely megfelel a béke és a nukleáris háború elhárítása érdekeinek. Az eszmecsere során érin­tették a genfi tárgyalásokkal, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentéséről' folytatott tárgyalásokkal! és a madridi találkozóval kapcsolatos kér­déseket is. Helmut Kohl sífcnaszáLlt amellett, hogy mélyüljenek és sízélesebb körűvé válja­nak a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatai a legkü­lönbözőbb területeken. Hang­súlyozta, hogy e jószomszédi és hosszú távú kapcsolatok­nak a moszkvai szerződés, valamint más szerződések és megállapodások betartására kell épülniük.- A kancellár kijelentette, hogy az NSZK kitart a bé­ke és az erőszak alkalmazá- sáról' való lemondás politiká­ja mellett. Hangsúlyozta azt is, hogy az NSZK a NATO szövetségi rendszerének tag­ja. Az európai közepes ható- távolságú rakéták kérdéséről szólva Helmut Kohl megis­mételte a NATO kettős hatá­rozatának alátámasztására szolgáló, már ismert korábbi érveket. Szaljut űrállomás Megkezdődött a második munkahét Második munkahetét kezd­te meg a Világűrben Vlagyi­mir Ljaihov és Allekszandr Alekszandrov. A két szovjet űrhajós, miután a hétvégét a programnak megfelelően pi­henéssel töltötte, hétfőn hoz­zákezdett a Kozmoszi—1443 kirakodásához. A Szaljut—7 űrállomással március 10. óta összekapcsolva keringő űrjár­mű 3 tonna súlyú szállít­mányt vitt magéval az űrha­jósoknak. Ennek kirakodásét a Kozmosz beréndezéséhez tartozó, síneken mozgó tar­goncák könnyítik meg. Lja- hov és Alekszandrov előké­szíti a Szaljut—7 fedélzetén levő NDK-gyártmányú fény­képező berendezést is, amely- ivei felvételeket készítenek majd a Föld kontinenseiről és óceánjairól. A két kozmonauta sikerrel esett át a súlytalansághoz való alkalmazkodás első, leg­nehezebb szakaszán. Ljahov parancsnok, akinek ez már második útja a világűrbe, szinte meg sem érezte szer­vezete átállását az új körül­ményekre. Alekszandrov fe­délzeti mérnöknél a szokat­lan idegen közeg az első na­pokban vémyomásmöveke- dést és szokatlanul erős szomjúságérzetet váltott ki, de az első hét yégére ezek a kellemetlen tünetek is meg­szűntek. I Szekszárd, Gróf Pál utca Megkezdték a játszótér építését Sokáig felvonulási épüle­teknek adott helyet a szek­szárdi Gróf Pál utcai tízeme­letes házak eltőti hatalmas tér várva azt az időt, hogy a beépítési tervnek megfelelő­en Itt is megkezdődhessen a játszótér építése. Ahogy gya­rapodik városunk újabb és újabb emeleites házakkal, úgy növekszik a gond, hiszen kevés a játszótér. A szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályának munka­társai a jelenlegi igényekre dolgozták át az eredeti ter­vet. Az új tervnek megfele­lően nemrégiben meg is kez­dődtek a talajelőkészítési munkák. A teljes játszótér- építést a városi tanács meg­bízása alapján a tanács költ­ségvetési üzeme végai. Hogy milyen lesz ez a ha­talmas területű játszótér ? Szinte valamennyi gyermek­korosztály megtalálja majd kikapcsolódási és játéklehe­tőségét. A homokozó, hinták, padok a már álló foci- és a még el nem készült lábtenisz- pálya mellett télen 'korcsolya­pálya is lesz a gyerekeknek és a fiataloknak. Egyszerre, egy időben két-háromszáz lakótelepi gyermek töltheti el itt a szabad idejét. A közel hárommillió forin­tos munkában a szekszárdi Városi Tanács a lakosság tár­sadalmi munkájára is szá­mít. Kép és szöveg: — szűcs — Ezen a területen lesznek a hinták és más játszószerek A játszótér útburkolatait fektetik le a költségvetési üzem dolgozói

Next

/
Oldalképek
Tartalom