Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
1983. július 30. TOLNA X NÉPÚJSÁG 7 A nyugdíjas Pesti János Portrévázlat örül annak, hogy még hasznossá tudja .magát tenni a társadalom, vagy pontosabban fogalmazva, a szűkebb környezet számára. Sok éven keresztül dolgoztam közigazgatásban, széles körű ismeretségre tettem szert. A katona- tiszti hivatást szolgálatnak tekintettem mindig, most, nyugdíjasán is szolgálatnak tekintem a társadalmi megbízatásokat, a közéletben való részvételt. Többet ér ez sok orvosságnál. * Pesti János nyugalmazott őrnagy 1937-ben gazdasági cselédként állt munkába. 1945-ben lett párttag. 1951-ben földművesszövetkezeti italbolt vezetőjeként tartalékos tiszti tanfolyamra megy. Alhadnagyi rendfokozattal kezdi a hivatásos tiszti pályát. Szakaszparancsnok, századparancsnok, majd 1955—62 között Gyönkön járási kiegészítő parancsnok-helyettes. A járás megszűnése után 1967-ig a tamási kiegészítő parancsnokság parancsnokhelyettese. Egy évig tanul a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, utána osztályvezető-helyettes a megyei hadkiegészítő parancsnokságon. Betegség kényszeríti nyugállományba idő előtt, 1975- ben. * Házának udvarát, kertjét mutatja. — öt éve, amikor ideköltöztem, az egész udvar tele volt gyommal. Amit itt lát, az öt év munkája. Kordonra futtatott szőlősorok, gyümölcsfák, fóliasátor, zöldséges ágyások, stílszerűen fogalmazva, katonás rendben. Üjabb bizonyítéka annak, hogy fél egészséggel, nyugdíjasán is lehet értelmes életet élni. B. 1. Nagyközség-e a nagyközség? Sokan vannak, akiket valamilyen baj, betegség idő előtt kiszólít a munkaképesek sorából és a nyugdíjasok kenyerére szorulnak. Van közöttük, aki elhagyja magát, megadja magát a sorsának, keserűvé, magábazárkózottá válik. Ügy érzi, őrá már nincs szüksége a társadalomnak. De olyan is van, aki nyüzsög, mozog, baját, betegségét sok egészségest felülmúló igyekezettel feledteti. Pesti János nyugdíjas őrnagyot ilyen embernek ismerik Tamásiban, de nagyon sokan még a járási székhely határán túl is. — Az a típusú ember, aki nem tud tétlenül meglenni — mondja róla Regéczi Antal járási munkőrparancsnok-he- lyettes. Ö például arról ae oldaláról ismeri Pesti Jánost, amelyik gyerekszeretetét jelzi. Évek óta állandó szervezője,, közreműködője a járási úttörőszemléknek, hosszú évek alatt összegyűlt katonai tapasztalatait adja át a fiatalabb nemzedéknek. Gyakran fordul meg a járási pártbizottságon, ahol fegyelmi bizottsági tag. — Ezt a megbízatást akkor szeretem a legjobban, amikor hosszú időn keresztül munka nélkül vagyunk. Vagyis — a párt tagjai nem cselekszenek olyat, amely a szervezeti szabályba ütközik, a párt törvényei alapján nem kell senkit felelősségre vonni, büntetéssel sújtani. Vagy a nap erős, vagy az á... Ha már felelősségre vonásról, büntetésről szó esett, akkor Pesti János közéletiségéhez oda kell sorolni népi ülnöki tisztségét a járásbíróságon. — Nem könnyű feladat... Képviselni az igazságot, feltárni az igazságot könnyebb vagy súlyosabb ügyekben, az ítélethozatal során mérlegelni, hogy büntetni vagy nevelni kell a bíróság előtt álló embert. A megbízatások listáján újabb „kipipálás”: a Hazafias Népfront járási vezetőségi tagja, a Vöröskereszt környezetvédelmi felelőse, pártalapszervezeti vezetősági tag. — Szeretem a természetet, szeretek rendezett, szép környezetben élni. Azt kívánom, hogy mindenki hasonlóképpen éljen, gondolkodjon. Az elmúlt években rendkívül sokat fejlődött, városiasodott Tamási. Nekünk már most oda kell figyelni, hogy az utánunk következő nemzedékek rendezett, szép környezetben éljenek. Tamási szerencsés helyzetben van: jó a fekvése, itt van a termálvíz, itt van az erdő. Ezt az együttest kell összhangban tartanunk, védenünk. — A társadalmi megbízatások sorát a szülői munkakö- zösségbeni, igen aktív részvétel zárja. Ezek után már csak az a kérdés következhet: honnan van erre energiája? — Egyszerű a magyarázat. Nem tudok tétlenül otthon ülni. Amikor az ember jól van, akkor nyüzsög, mozog, és Alighanem mindegyiküknek elrontottam a napját ezzel a fél hát-hatra megbeszélt randevúval egy olyan napon, amikor a délben napra tett hőmérő Mganyszáía meg se állt 40 fok alatt. Így aztán üdvözlés, bemutatkozás és bo- csánatkérés... Illés Pál bányász — a komlói Bétából — kis- mányóki és mögötte egy műszak. Ti'tz István brilkefctgyá- ri géplakatos, pillanatnyilag villanyszerelő beosztásiban. Nübl Antal targoncavezető, Füzesi Pál pedig közgazdász. De egyikük se csak az, amiilyen foglalkozásúnak mondja magát. Tanácstagok is. Kivétel Füzesi Pál, akinek a helyét a megyei tanácsban Fábián Dezsőmé vette át, Füzesi Pál csupán tanácselnök-helyettesi funkcióját tartotta meg. Az, hogy itt van, garanciát jelent. Bőven volt ideje megismerni Nagymányok nagyközség és társközségeinek helyzetét. S mi most arról beszélgetünk, hogy Nagy- miányok nagyközségi rangjához illő lakóhely-e. A vállasz: — Nem! — S ezt pont a tanácstagok mondják? A kérdés — bevallom — szónoki. Nagymányok nem esik túl messzire Szekszárd- hoz. Az újságírók elég gyakori vendégek itt, így nemcsak én tudlhlaitom, hogy a székhelyközség lakói nem érik be azzal a komfortfokozattal, amivel ez idő szerint a 460.1 lakost számláló Nagymányok rendelkezik, öt év alatt, 1978 óta 5,8 százalékkal csökkent a lakosság íélékszá- mia. Elsősorban Bonyhád vonzására. S a csökkenés fáj a nagymányoki szíveknek, mert vonzás ide, vonzás oda, ha a nagyközségben a, jelenleginél jobbak lentiének az élet feltételei, kimutathátőbb a fejlődés, se Bonyhád, ‘se Komló vonzereje nem lenne hatásos. A keresőképes lakosság 62 százaléka iaz iparban és az építőiparban dolgozik, 13 a mező- és erdőgazdaságban, 7 százalék az Oktatás- és egészségügyi ellátás területén, 8 százalék a kereskedelemben — közük, majd főleg a 62 százalék igényeiről esik szó. Egész pontosan arról, hogy Nagymányok mindig is bányászok lakta munkástelepülés volt. és lakói ilyenként lehetnek elégedetlenek, amikor módjuk van arra, hogy igényeiknek, észrevételeiknek hangot adjanak. Ha nincs szervezett mód, falugyűlés, tanácstagi beszámoló, megkeresik a módot. Akár úgy, hogy bemennek a tamáoshá- zára Teleki István elnökhöz, áki maga is brikettes volt. De a tanácsvezetőket bármikor, bárhol meg lehet szólítani. Nagyon jól tudják, mit várnának a nagymányokiak, s azt is, hogy egy kívánságuk se irreális. De, ha az eklézsiának nincs elég pénze, akkor a pap egyben harangozó is... Az elmúlt években az ok tat ás - el látási f el t ét el eke t kellett javítania a nagyközségi közös tanácsnak, a lakosság széles körét érintő egészségügyi alapellátás fejlesztése mellett. S maradjunk a:z utóbbinál. Két fel- nőtitikörzeti orvost, egy gyermek- és egy fogszakorvost foglalkoztat a tanács két védőnővel és .az orvosi munkát segítő sZakapparátusisal. Váralján és Kismányokon heti 2—2 alkalommal történik helyben a betegellátás. Nagymányokon most végzik a II. sz. orvosi rendelő felújítását, Váralján, pedig még ez évben, hétközi otthonnal bővítik az öregék napközijét. Az utóbbit a 34 fős tanácsiban a váraljaiak verekedtek ki. Szóval nem a tanácstag- ság aktivitásával Van baj.... (Nagymiányokmak a fejlesztésre fordítható pénze a Nagyjavítás. Alinak a nagymányoki brikettgyár gépei és az e tájékon idegen csend olyan érzést kelt a jövevényben, hogy eltévedt. Vagy mégsem? A sorompó nyitva, a szigoráról nevezetes Jani bácsi, a portás mellett ott áll a mai találkozó összeharangozója, Fábián Dezsőné megyei tanácstag. Fönt pedig, a kihalt igazgatási épület tanácstermében egy ismerős, három ismeretlen férfi. Egy bányász, három brikettes. Illetve Fábián Dezsőnével együtt négy. A ptíremrészeken újul Nagymányok kevési. S ebiből a kevésből jelentős összeget — milliókat — viltt el az életveszélyessé vált központi általános iskola felújítása, átalakítása, majd a nevelőotthonok átcsoportosítása után átvett létesítmény felújítása1, elsősorban a központi napközis konyha korszerűsítése. Aztán... öt év alatt Nagymá- nyokon három óvodai csoporttal bővítették az óvodai ellátást. Váraljéin pedig most folyik az egycsoportos bővítés. iNem arról van tehát szó, hogy semmi se történik, hanem áriról, hogy a rázós, a kulcskérdésekben nem elegendő történik. — Üresnek érzi az ember néha ezt a mi1 nagyközségi címünket — jegyzi meg INüfoí Antal, aki emiatt a rögtönzött kerekasztalkonferendia miatt néhány órára fölfüggesztette házának az építését. Illés Pál rábóliintva teszi hozzá az iin.diuliatmentes megállapításhoz, hogy „a község fejlesztés pont a perdöntő ügyekben torpant meg”. Melyek a perdöntő ügyek? A vezetékes víz és a kul- tűrlház hiánya. A kereskedelmi ellátásé mellett a vendéglátás elmar adottsága. A csak villannyal közművesített új házhelyek.... — Vízügyben már annyit papoltunk, hogy lassan szólni sincs kedve az embernek — mondja Titz István. Füzesi Pál pedig arra emlékeztet1, hogy a Mecseki Szénbányáik Vállalat néhány évvel ezelőtt miilliliókiat adott át a vízellátási gondok megoldását segítendő. A miilliőknalk fuccs, ellen ükben csinált iis nem is Valamit a Tolnia megyei Víz- és Csatornamű Vállálat. Ha a bányatelepen -a bányavállalat, nem biztosította volna annak idején a vezletékes vízellátást, az újtelepi rész ellátását se léit volna később mire alapozva biztosítani. Keserűek és csalódottak vízügyben? Azok, de az újságíró az első, akii megérti őket. Lapunk hasábjain mi magunk is rengetegét írtunk felelős emberek nyilatkozata alapján a jó vízellátás megteremtésének éppen soros terveiről. A művelődési ház pótlásának fontosságáról úgyszintén. Mára szétszórt, korszerűtlen és kis alap te r ül etű ke rés ke dél mi egység ek lakó ss ágb o ss z a nt ó ténye sem új. — Vagy az a nap nagyon erős, amit Bonyhád közelsége jelent, vagy az árnyék olyan sűrű, hogy nem látni bennünket — jegyzi meg Fábiánná. — Há.t igen. Sok a hivatkozás arra, hogy Bonyhád csak hét kilométerre van, szórakozni, Vásárolni ott is lehet. — Tolna se sokkal mesz- szebb van Szekszárdtól és mégis tud nagyközségi ellátást biztosítani a lakosságának ... — Igen, de nekik az indulási alapjuk is kedvezőbb volt! — Legalább tízéves a lemaradásunk. Máza különbül néz ki, mint Nagymányok. — Indokolt lenne pedig jobban idefigyelni, hisz július 1-től önállósult a brikettgyár. Aztán a 150 milliós fejlesztéssel, ami itt van a küszöbünkön, szinte minden megújlhodik a gyártási rendszerünkben. Nagyjából itt fejeztük be a beszélgetést és itt folytattuk később a Fészek fogadó teraszán Traubi és fröccs mellett. A szavakat ekkor is a lakóhely szeretete és az érte érzett felelősségtudat hatotta át. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Bakó Jenő Utcakép a központba* Bányatelep! házak
