Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
8NÉPÜJSÁG 1983. július 23. Unokáink is látni fogják Építészeti hagyományok Tbilisziben A tbiliszi óváros egy részlete Magyar intézet Szófiában ■A bolgár főváros szívében, Szófia legszebb utcáján, a Ru sziki sugárúton található már három és fél évtizede a Magyar Kulturális intézet. Hatezer kötetes könyvtára, kiállítóterme, színház- és moziterme népszerű a szófiaiak között. Érdekes irodalmi esteket, koncertekét, színházi előadásokat, tudományos előadásokat, kiállításokat, filmvetítéseket tartanak. Minden évben indítanak valamilyen előadássorozatot. Találkozókat szerveznek magyar és bolgár szakemberek — tudományos munkatársak, adminisztratív munkakörben dolgozók, közgazdászok — részvételével. A magyar irodalom barátai szintén gyakori vendégei az intézet irodalmi estjeinek, amelyeken a legjelentősebb magyar írók munkásságát mutatják be. Nagy érdeklődés előzte meg a Mesterházi Lajos és Moldo- va György munkásságát bemutató irodalmi estet, Galgó- czi Erzsébet Kinek a törvénye?, Jókai Anna „A feladat” című regényének megvitatását, Fodor András és Nagy László költészetének bemutatását, Madách Tragédiájának ismertetését. Hagyomány, hogy külön irodalmi estet szentelnek magyar költők Bulgáriáról és bolgár költők Magyarországról írott verseinek. Hasonló tematikájú, kétnyelvű kötet már Magyarországon is megjelent. Hagyományosnak számítanak a bolgár és magyar fordítók részére szervezett műfordítói szemináriumok. Jelenleg a Magyar szerelmi líra, Kertész Ákos és a Makra, Juhász Gyula és Babits Mihály születésének 100. évfordulója, Szabó Magda munkássága, Karinthy Ferenc és Juhász Ferenc szerepel a tervekben. Közel egy éve a Magyar Kulturális Intézet színháztermében nyitott kamaraszínházat az Állalmi Szatirikus Színház. Nagy sikerrel játsz- szák Örkény Macskajátékát, — ahogy arról a Szófiapress sajtóügynökség tudósítója beszámol. Hamarosan bemutatnak egy másik örkény-dara- bot, a Tőtékat. Népszerű az intézet hároméves magyar- nyelv-tonfolyama, immár több mint 300 hallgatóval. A legjobbak Magyarországon, a debreceni nyári egyetemen bővíthetik nyelvtudásukat. Eredményesen működük a Magyarországon végzett szakemberek klubja. Változatos az intézet zenei programja. Minden évben bemutatnák valakit a mai modern magyar zeneszerzők közül. A bolgár zeneértők már megismerkedhettek Dur- kó Zsolt, Kosa György, Pet- rovics Emil, Soproni József, Balassa Sándor munkásságával. Érdekesek a fiatal bolgár muzsikusok stúdiójával közösen rendezett esték. A legnépszerűbbek persze a magyar filmek. És nemcsak magyar, de a Magyarországon végzett bolgár filmesek munkáit is vetítik, S önálló sorozatként bemutatnak olyan bolgár filmeket, amelyebben magyar színészek játszanak. <g) A grúz főváros. Tbiliszi főépítésze, Sota Kavlasvili elsőként javasolta az óváros helyreállítását és el is készítette az ehhez szükséges terveket. — Az építészet nemcsak a múltat, de a jelent és a jövőt is jelenti, mindazt, amit gyermekeinkre, unokáinkra, dédunokáinkra hagyunk — mondja Sota Kavlasvili. — Nem véletlen, hogy az utóbbi években a ,.műemlék” fogalma jelentős mértékben kibővült: nem csupán egyes épületeket, vagy történelmi jelentőségű épületegyütteseket értünk alatta, de gyakran egész városokat is. Véleményem szerint az építészeknek az a törekvése, hogy városuknak sajátos arculatot alakítsanak ki, közvetlenül össze kell, hogy függjön a városlakók mindennapi életének tanulmányozásával. Tbiliszi lakói egvik jellemző sajátjának tekinthetjük a közlékenységet, a gyakori, fesztelen kapcsolatteremtés igényét. Ez jelenA nyugat-szibériai gázkitermelés diszpécserközpontjában feljegyezték: egybillió! Ennyi köbméter gázt termeltek ki a szibériai lelőhelyeken azóta, hogy ott megkezdődött a termelés. Ez megközelítőleg egymilliárd tonna kőolajjal egyenlő (ezer köbméter gáz annyi, mint egy tonna kőolaj.) Nyugat-Szibériában 1966- ban kezdték meg a földgáz kitermelését. Tizenöt esztendő alatt, 1981-ig a fűtőanyag kitermelése ezen a helyen napi 500 millió köbméterre emelkedett. 1984-ben a lelőhelyek napi termelése eléri majd az egymilliárd köbmétert. A szibériai földgáz kiváló minőségű. Csák kismértékben tartalmaz ként, s a legfontosabb és a legjobb, amiben a világon máshol előforduló földgáz többségétől különbözik: ebben a földgázban 98—99 százalék a tiszta metán, s ez jelentősen megkönnyíti a fűtőanyag feldolgozását és tisztítását a csővezetékeken történő szállítás előtt. Ügy tervezik, hogy a 11. ötéves tervben (1981—1985) hat szupergázvezetéket fektetnek le Szibériából az ország központi részébe, köztük azt az exportcélokat szolgáló vezetéket is, amelyen Nyu- gat-Európába szállítják a fűtőanyagot. Minden egy kilométernyi hosszúságú, 1420 milliméter átmérőjű csövekből készült és 75 atmoszféra nyomást is kibíró fővezeték megépítéséhez kétezer tonna fémet, vasbetont és más szerkezeti anyagot használnak fel. A munka értéke meghaladja az egymillió rubelt. Szakemberek számításai szerint Szibériában a gáz- kitermelés távlatilag reálisan elérheti az évi egybillió köbtős mértékben hatott az óvárosi utcák és lakóházak kialakítására. A sugárutak, utak, körutak nem csupán a közlekedési igényeket elégítették ki, de egyben a pihenés, a séta, a városlakók találkozásának színteréül is szolgáltak. A hagyományt az építőművészet is támogatta. Az utcákon padokat, füvesített pihenőhelyeket, az utca fölé kinyúló szűk erkélyeket, egymáshoz simuló házakat láthatunk. A több lakásos lakóházakban belső udvar volt, amelyet nyitott közös erkély vett körül, ahol beszélgetni, találkozni lehetett a szomszédokkal, vagy ahol — a lakomákat rendezték. A korszerű, több emeletes házak elszigetelték egymástól a családokat, elválasztották egymástól a szomszédokat, az emberek közötti ha- gvományos kapcsolat jelentős mértékben csökkent. De vajon így kell-e ennek lennie? Ügy vélem, nem. A korszerű, több emeletes tbiliszi métert. Ilyen mennyiségű fűtőanyagot szállítani a jelenlegi adotságokkal nem lehet. Szükséges tehát ugrásszerűen megnövelni a csővezetékek szállítóképességét. Ilyen lehetőséget kínálnak a többrétegű csövek. Ezekben a nyomás száz, vagy még több atmoszféráig emelhető, ami viszont módot ad arra, hogy növeljék az egy főcsővezetéken szállítható fűtőanyag mennyiségét. Ez hatalmas és bonyolult technikai feladat, amelynek megoldásán a világ minden pontján fáradoznak, s amelynek a megoldásához mind közelebb kerülnek a szovjet szakemberek. A szibériai lelőhelyek birtokbavétele — az ország ipari központjaitól való távolságuk és a zord éghajlatuk miatt — nagyon drága. A komplett fúróberendezések 70—100 kilométerre történő átirányítása megközelítőleg annyiba kerül, mint a berendezés értéke; a szállítási ráfordítások pedig a termelési költségeken belül elérik az 50 százalékot. Ez az ország európai részében 5—13 százalékos határok között mozog. Ez és sok más tényező oda vezet, hogy Szibériában a költségek gyorsabban nőnek, mint ahogy a fűtőanyag kitermelése emelkedik. Az utóbbi években a Szovjetunióban a gázkitermelés önköltsége több mint az ötszörösére nőtt. Röviden, a földgáz, mint más energiahordozók is, évről évre drágább lesz, ez a világtendencia. Ezért a földgázzal való takarékoskodás, a földgáz hatékony hasznosítása a szovjet gazdaság aktuális problémáinak a sorába tartozik. Gennagyij Piszarevszkij ház képes ellátni a hagyományos udvar bizonyos funkcióit. Magában a házban is lehet olyan részt teremteni, ahol a laikók beszélgethetnek, találkozhatnak egymással. így például már a tervezésnél célszerű bizonyos közös helyiségeket kialakítani — különösen a felső emeleteken —, ahol bármely évszakban beszélgetni, találkozni, sakkozni lehetne a szomszédokkal úgy, hogy egyben a gyermekek játékára is felügyeljenek a szülők. Ha az óváros építészeti jellegét tanulmányozzuk, köny- nyű észrevennünk a módot, amelyet egészen a múlt század végéig alkalmaztak. A házak szorosan egymáshoz tapadnak, és így árnyékos udvarokat és átjárókat alkotnak. A szűk utcákon alig van fa, ám a lakótömbökhöz, házakhoz feltétlenül hozzátartoznak a nagyobb zöldterületek. A grúz építészek több olyan tervjavaslatot dolgozA Duna medrének mélyítése során a bagger megakadt. Többszöri nekifutás után kitűnt: áthághatatlan akadályba ütközött. Végül darut hoztak, amely jó néhány méteres mélységből egy több mint húsztonnás, vagy huszonnégy méter hosszú hatalmas fatörzset emelt ki a meder mélyéről. Amint leszállt az este, a monumentális fatörzs a homályban titokzatos fényt bocsátott ki magából. Mintha a régmúlt idők üzenetét hozta volna magával, felkeltette a figyelmet: vajon miféle fa lehet? Hogyan és miért dőlt ki gyökerestől és hogy került a víz medrébe? Itt nőtt-e fel, vagy a Duna vize hozta valahonnan magával? És egyáltalán: milyen régi lehet? A kérdéseket komolyan vették. Megválaszolásába bekapcsolódtak a régészek, a biológusok és más tudományágak szakértői. Sokan vizsgálódtak, tanácskoztak, míg végül kimondták: tudományos szenzációba botlottak. Bebizonyították, hogy a fa a Csallóközből való. Megállapították, hogy tölgyfa, s eredetileg körülbelül 40 méter magas lehetett. Kinyomozták, hogy magányos fa volt, nem facsoportban nőtt fel, s tiszteletre méltó kort, 560 évet ért meg. Éppen ennyi idős volt, amikor valamilyen ismeretlen erő tövestől kicsavarta. Mi történhetett? A Csallóköz éghajlati viszonyainak „évkönyvéből” következtetve. a levegő nedvességtartalmában hirtelen nagy változás állhatott be, ami itt ezen a Duna-menti alföldön nem ritka jelenség, s valószínűleg ez okozta a fa halálát. A legnehezebb, s a döntő feladat — annak megállapítá. tak ki, amelyek figyelembe veszik és továbbfejlesztik e régi módszert. így például a Nucubidze utcán a domboldalon folyó építkezés során a 8—15 emeletes házak közé két-háromemeletes, teraszos épületeket helyeztek el, ami érdekes kompozíciós kontraszthatást kelt és sokkal emberibbé, sőt bizonyos mértékben romantikussá teszi az épületegyüttest. E tendencia mutatkozik meg a városközpont beépítési terveiben is. A grúz főváros általános fejlesztési tervei az ezredfordulóig pontosan meghatározzák az építészeti feladatokat. Megjelennek a várost körülvevő közlekedési utak, amelyek tehermentesítik a város- központot az átmenő forgalomtól és teherforgalomtól. Tbiliszi kulturális és idegen- forgalmi jelentősége tovább fokozódik. Ezt segítik elő a történelmi városnegyedek tovább folytatódó helyreállítási munkái is. sa, hogy mikor élt a fa? — a pozsonyi Komensky egyetem atomfizikai tanszékének, név szerint a Pavol Povinec professzornak jutott. És megszületett a szenzáció. A számítógép a mintákból kiszámította, hogy a tölgy 8138 évvel ezelőtt élt! Ami nem kevesebbet jelent, minthogy annak a hirtelen felmelegedésnek és a nyomában érkező, erőteljes vegetációs időnek tanúja lehetett, amely az utolsó jégkorszakot követte. Az eredmény annyira hihetetlen volt, hogy az atomfizikai tanszék munkatársai megismételték a mérést Mongólia A mongol gyermekalap Az utánbátori vasutasok indították útjára néhány évvel ezelőtt „Á gyermekekért" mozgalmat, amely rövidesen országos akcióvá szélesedett. A .mozgalom pénzügyi alapját a kommunista vasárnapok jövedelméből teremtették elő. Jelenleg a gyermekalap központi bizottsága irányítja és egyeztéti a társadalmi munkát, intenzíven együttműködve az állami szervekkel. Jó munkájuknak köszönhető, hogy a gyermekalap a saját bevételeiből eddig 30 gyermekintézményt adhatott át rendeltetésének. A gyermekalap számos speciális létesítménye sorában említést érdemel a közoktatási minisztériummal közösen létrehozott gyermekvédelmi intézmény, amely 1974 óta fogadja az árvákat. A régi értelemben vett ár- vanázakra semmiben sem hasonlító otthonban jelenleg 60 három—hétéves kisgyermeket gondoznak. A négy csoportba osztott gyermekekkel műszakonként két pedagógus és három védőnő foglalkozik. Az orvos naponta látogatja az intézetet. Az otthon óvodájában énekelni, táncolni, muzsikálni és rajzolni tanulnak a gyermekek. Amatőr művészeti csoportjuk, a „Madárkák” együttes már több díjat nyert különböző gyermekrendezvényeken. Az aprócska sportolók pedig a „legfiatalabb olimpiai reménységek” soraiban jeleskednek és hoznak érmeket az otthonnak. Bár az intézet szellős, napos termekkel, nagy kerttel rendelkezik, a gyermekek nyaranta kiköltöznek vidéki otthonukba, Kandagajtba. „atomóra” segítségével, de megközelítően hasonló eredményre jutottak. Ezzel a fa története még nem ért véget. A hatalmas törzset három részre vágták és újabb megfigyelésekhez vettek mintát belőle. A faóriás egyik része egy szobrászhoz, Ludwig Rrkos érdemes művészhez került, aki egész életét a famegmunkálásnak szentelte. Az őskor e türelmes tanúja ma a művész pozsonyi műterme előtt áll, újkori polietilén fóliába csavarva. Az ihlet megszületésére és a véső munkájára vár. Miloslava Kodonová Metróállomás Tbilisziben, a Rusztaveli téren Billió köbméter szibériai gáz A jégkorszak üzenete Ludwig Krkos szobrászművész az alkotó szemével figyeli a nyolcezer éves tölgyet
