Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
1983. július 20. Képújság 5 Körkép a holnapból Fehérje - kétezerig Egy tanulmány tanulságaiból A fehérje mostanában egyre inkább nemcsak az orvosoknak, biológusoknak, de a mezőgazdászoknak is hétköznapi, mondhatni „munkafo- galomimé” válik. hiszen az állattenyésztésben a végtermék és a takarmány, a növénytermesztésben a termelt növény fehérjetartalma fontos mutató. Ezért is érdemel különleges figyelmet az a tanulmány, amelyet A fehérjeellátás hosszú távú stratégiája címmel készítettek az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Fehérje Program Irodájában. A tanulmány három jelentős részterülettel foglalkozik : a külgazdasági környezet milyen lehetőségeket nyújt, illetve milyen követelményeket támaszt a hazái élelmiszergazdasággal szemben; vizsgálják emellett a növénytermesztés és az állattenyésztés elmúlt húszévi fejlődését, reális prognózis készítése érdekében. Végül azt is taglalják a szerzők, hogy 2000-ben előreláthatólag milyen táplálkozási igényeket kell hazai termelésből kielégíteni. Kevés a hely e témakör részletes kifejtéséhez, ezért inkább néhány érdekességet mutatunk be, Kralovánszky U. Pál főosztályvezető, a Fehérje Program Iroda vezetője segítségével. — Ma Magyarországon 14 —15 millió ember eltartására elegendő mezőgazdasági terméket termelünk meg. 2000-re szeretnénk elérni, hogy húszmillió embernek elegendő élelmiszer teljék ki a magyar mezőgazdaság produkciójából, amit új riövény- és állatfajták termelésbe állításával, új technológiákkal lehet biztosítani. Persze tudjuk, hogy ennyien az ezredfordulóra sem élünk határaink között, de az élelmiszer- önellátáson túl az export jelentős növelésével is számolni lehet. — Milyen új fajtákra gondolnak? — Amit ma termesztünk, abból 2000-ben egyetlen növényfajtát sem fognak termeszteni már. 4—6—7 évenként egy-egy újabb, hatékonyabb, nagyobb hozamú, jobb beltartalmú ,,generáció" lép az előzőek helyébe. Szinte csak a nevük marad az egykori növényeknek. Nem utópia, hogy fehérjetartalmuk 30—40, sőt 50 százalékkal is nő majd. — Mi akadályozza ma az eredményesebb termelést? — Nem azt termelik növénytermesztőink, amit az állatállomány vagy az emberi fogyasztó iieénvel. Kitűnően megtanultunk búzát, kukoricát termelni, terem is bőven, exportáljuk is. De jogos a kérdés: így a legjobb? Az évtizedes szokásoktól eltérő, nagyobb beltartalmú növényeket kellene termelnünk, s ezt a gazdagabb béltartalmat kellőképpen feldolgozva magasabb exportjövedelemhez is juthatnánk... És egy mennyiségi adat; ma a legfejlettebb országokban egy ember évi fehérjeellátásához ezer kilónyi gabonát számítanak — de ebből csak kétszáz kilogramm a közvetlen fogyasztás. a többi viszont tojássá, tejjé, hússá alakulva kerül az asztalra. Nálunk is ez a helyzet. A demográfiai világrobbanás arányai mellett ez nem tartható fenn. Mondhatjuk azt is, hogy az ember legnagyobb táplálék-ikonkurrensei saját haszonállatai. Mi a kiút? A hús- vagy tejfehérjével egyenértékű, de közvetlenül hasznosítható növényi fehérjék alkalmazása, amelyekből így összességében jelentősen kevesebb kellene egy ember fehsrje- szükségleténék a biztosításához. — Milyen növényekre gondolnak? — 10—30 százalékos csökkentés érhető el szójabab, hüvelyes fehérjenövények, borsó- és báb félék, csillag- fürtfélék révén. Nemcsak arról van szó, hogy ezeket leves- vagy főzelék formájában együk, hanem olyan gyártástechnológiákról, amelyek révén húst, tejet, érzékszerviig is, ízben, színben, szagban pótolhatnak a növények fehérjéi. — Mik az eddigi tapasztalatok? Elfogaják ezt a fogyasztók, vagy idegenkednek, fanyalognak? — Kísérletek és termékbemutatók tapasztalatai bizonyítják: húsipari, konzervipari, édesipari készítményeknél észre sem veszik a fogyasztók, hogy nem az eredetit kóstolják. És nincsenek vele becsapva semmilyen szempontból sem, mert ezek a készítmények tömeg- termelés esetén olcsóbbak lennének az eddigieknél, ráadásul bi'Ológiailag-élettani- lag kiegyensúlyozottabbak, különösen a legifjabb és legidősebb korosztályok számára ajánlhatók, mert köny- nyebben emészthetök. Ez szemléletváltozást is jelent. Eddig azt termeltek a földön, amit megszoktak, ami mindig is megtermett. Most viszont a mezőgazdaságban is rá lehet és rá kell tárni a programozott termelésre — azaz a fogyasztói igényekből kiindulva, annak mennyiségi és minőségi szempontjait figyelembe véve kell a termelést tervezni. Szerencsére a magvar ökológiai potenciál ennek jószerivel nem is szab korlátot. És egy gazdasági szempont: ma egy magyar átlagember jövedelmének negyven százalékát költi táplálkozásra. A vázolt módokon ez csökkenthető. Az sem mellékes, hogy a folyamatosan csökkenő termőterületeken is — ez a tendenéia valószínűleg tart még egy ideig — az új módszerekkel a mainál jóval többet lehet termelni az ezredfordulóra. Szatmári Jenő István Másodlagos művelésre készítik elő a nagylengyeli olajmezőt A kiimerülőben lévő nagylengyeli olajmezőn is kipróbálták, s a jelek szerint ott a Vártnál is jobb eredménynyel tudják alkalmazni az úgynevezett másodlagos művelést. Az elsőként a dél- zalai olájimezőn alkalmazott módszer lényege az, hogy gázt sajtolnak a föld mélyébe, s az ilyen módon előidézett nyomás a bennrékedt olajat is felszínre hajtja. A sikeres kísérletek alapján máris megkezdték a nagylengyéli olajimező másodlagos művelésének előkészítését: mérnökök, geológusok, geofizikusok és matematikusok nagy csoportja dolgozik azon, hogy 1985— 86-ban megkezdődhessen a gáz besaj tolása. A nagylengyeli olajmező eddig, a hagyományos módszerrel, mintegy 18 millió tonría olajat adott, a gázkiszorítással még legalább 5 millió tonnát akarnak felszínre hozni. A beruházás tízmillió forintba került Ősszel már szalmával szárítják Nakon a kukoricát Olaj helyett szalma Az elmúlt é\' áprilisában kezdték meg Nakon a helyi termelőszövetkezet részére egy korszerű szárítóüzem létesítését. Azzal a céllal fogtak e nagy munkához, hogy a szárítóüzemet ne olajjal, hanem mezőgazdasági hulladékkal, elsősorban szalmával üzemeltessék. A munkában nagy részt vállalt a Láng Gépgyár dombóvári üzeme, ugyanis a gyár által kifejlesztett Agro- láng típusú kazán adja az energiát a szárítóüzemhez. Az üzem bemutató jellegű lesz. Téhát a jövőben ide hozzák majd a szakembereket tapasztalatcserére — mert szükséges minden területen előre lépni, a mezőgazdasági hulladékot hasznosítani A dombóvári Unió Ipari Szövetkezet és a naki téesz építőbrigádja is részt vállal a munkából. Ügy tervezték, hogy már Idén, a kalászos gabona betakarításánál űzőmbe helyezik az új berendezést, de erre tervezői és kivitelezői "Ív Az Unió munkásainak egy csoportja megbeszéli a valókat problémák miatt nem kerülhetett sor. Használni csak a napraforgónál, kukoricánál tudják majd. Az üzem révén egy szezonban 180—200 tonna tüzelőolajat tudnak megtakarítani. A takarmányfogadó-fel- dolgozó bázis lényegében a régi kis teljesítményű szárítóüzem területére épült, néhány régi magtárt kihasználnak a továbbiakban is. De szükséges volt építeni egy olyan fészert, amelyben tárolni tudják a napi üzemeltetéshez szükséges szalmát, ugyanakkor az üzem közelébe kell hordani — megfelelő telepre — a bálázott szalmát. A szalmatüzelésű kazán, bal oldalt a ferde felhordó adagolja a tüzelnivalót. napi „üzemanyag” tárolására fészert építenek A pernyeelválasztó már kész Az üzem működtetéséhez egész évben mintegy száz vagonnyi, azaz ezer tonna szalmára van szükség, ennek mennyisége függ az időjárástól, a növény nedvességtartalmától, s majd a kezelő- személyzet begyakorlottságának fokától. A szalmát egy elmés szerkezet a nagy bálából szét- Ibonfcja és így jut a kazánba, amely órádként 1600—1800 kilót is „elfogyaszt". A szövetkezetben bőségesen „terem” annyi szalma, hogy az új szárító üzemeltetése zavartalan legyen. A Bábolna típusú szárítónak hőenergiát adó kazánt egyelőre csak szalmával tudják fűteni, mert a hazai ipar még nem gyárt olyan sZecSkázó gépet, ámely fel tudná aprítani, tüzelésre előkészíteni más növény maradékét, például a kukorioa- szárat. Bár folynék kísérletek, de ezek túlságosan elhúzódnak, s nem valószínű, hogy még az idén a prototípus egyáltalán elkészül. Bár nem olcsó üzemeltetni a szalmatüzelésű kazánt, a mai olajáraikat és a várhatókat figyelembe véve mégis gazdaságos a mezőgazdasági hulladék hasznosítására felkészülni. Most évente — a mai árakon számítva —, a szövetkezet mintegy 800 000 ezer forintot takarít meg, de a nem mérhető megtakarítás még ennél is jelentősebb, hiszen a szalmát nem a tarlón tűz élik el. A szárítóüzem egyébként a gazdaság részére szükséges összes abrak — mintegy 8000 tonna —. keverését megfelelő biztonsággal el tudja látni. 'Egyébként az országban hat helyen építenék, szerelnek hulladékhasznosító kazánt, illetve szárítóüzemet. Ezek mindegyükét megnézték a nalki szakemberék, de végül a Láng-szisztéma mellett döntötték, ugyanis ilyen nagyüzemmel kapcsolatos hazad gyaikorlat még nem található, így jelentősége a jövőben abban is lesz a naki üzemnek, hogy bemutatók sorozatával, a működési gyakorlati tapasztalatok birtokában ajánlhatják majd a megyei és a megyén kívüli üzeméknek is az új technikát, technológiát. — Pj—Gk —
