Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. július 1. A lengyel népfront a pápai látogatásról Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának üléséről Június 28—30-a között Moszkvában megtartotta 106. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága. Az ülésen a tagállamok ál­landó KGST-képviselői, mi­niszterelnök-helyettesek vet­tek részt: bolgár részről And- rej Lukanov, csehszlovák részről Rudolf Rohlicek, ku­bai részről JoeJ Domenech, lengyel részről Zbigniew Ma- dej, magyar részről Marjai József, mongol részről Mjata- vin Peldzse, az NDK részéről Gerhard Weiss, román rész­ről Ioan Totu, szovjet rész­ről Nyiikolaj Talizin, vietnami részről pedig Tran Quynh. A KGST és a jugoszláv kor­mány között létrejött megál­lapodással összhangban a végrehajtó bizottság munká­jában részt vett Mito Fejovsz- ki, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) tagja, Ju­goszlávia KGST melletti ál­landó képviselője. Az ülésen részt vett Nyi- kolaj Faggyejev, a KGST tit­kára. A végrehajtó bizottság ülé­sén Gerhard Weiss, az NDK állandó KGST-képviselője el­nökölt. A végrehajtó bizottság át­tekintette, hogyan szélesedik a KGST-tagországok együtt­működése a fűtő-, energeti­kai és nyersanyagok ésszerű Négynapos hivatalos láto­gatáson a Német Demokra­tikus Köztársaságban tartóz­kodik Férez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar — aki szerdán délután érkezett Berlinbe az NDK kormányá­hasznosításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásá­nak javításában. Határozatot hozott arról, hogy az együtt­működésnek ezekről a terü­leteiről készült írásos anya­gokat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának üléssza­ka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI. ülésszaka óta eltelt időszakban végzett munkájá­ról szóló beszámoló előkészí­tésével (kapcsolatban a végre­hajtó bizottság ülése megál­lapította, hogy a tagállamok a kommunista és munkás­pártok által megszabott je­lenlegi ötéves tervfeladatök teljesítése során tovább nö­velték nemzeti jövedelmüket, ipari és mezőgazdasági ter­melésüket. A végrehajtó bizottság jó­váhagyta azoknak az együtt­működési témáknak a jegyzé­két, amelyek sokoldalú ala­pon történő kidolgozására a következő ötéves népgazdasá­gi tervek koordinációja ide­jén •'kerül sor. A tagállamok és a KGST szervei arra össz­pontosítják figyelmüket, hogy együttműködjenek a legfon­tosabb gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kérdések meg­oldásában, többek között a fűtő- és nyersanyagtermelő ágazatok, az elektroenergeti- ka, a vas- és színesfémkohá­szat, a gépgyártás, az elekt­nak meghívására — csütörtö­kön találkozott Erich Ho- neckerrel, az NSZEP KB fő­titkárával. Szerdán az ENSZ-politdkus Oskar Fischer külügyrninisz­ronikai és vegyi ipar, a szál­lítás fejlesztésében. Az ülésen megvizsgálták, hogyan hálád az 1982-ben aláírt, az ipari robotok kifej­lesztésében, valamint szako­sított és kooperációs gyártá­suk megszervezésében folyta­tott sokoldalú együttműködés­ről szóló általános egyezmény végrehajtása. Megállapították, hogy a KGST tagországaiban folyik a robotok népgazda­sági alkalmazására vonatkozó programok végrehajtása. A KGST keretein belül megha­tározták a robottechnika fej­lesztésének egyeztetett kon­cepcióját és folyik az ipari robotok szerkezetének egysé­gesítése. A végrehajtó bizott­ság meghatározta azokat a feladatokat, amelyek teljesí­tésével továbbra is biztosít­ható az általános egyezmény végrehajtása. A végrehajtó bizottság ülé­sén áttekintette az együtt­működés más kérdéseit is, s ezekrőbmegfelelő határozato­kat hozott. A végrehajtó bizottság ülé­sét a barátság és a kölcsönös elvtársi megértés szellemé­ben tartotta meg. * Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise­lője csütörtökön hazaérkezett Moszkvából. terrel tárgyialt időszerű nem­zetközi kérdésekről, az ENSZ-mek a világbéke meg­őrzésében ytászobt szerepéről. Oskar Fisoher vacsorát adott vendége tiszteletére. A Hazafias Nemzeti Űjjá- születési Mozgalom (PRON) álláspontja szerint II. János Pál pápa1 közelmúltban tett lengyelországi látogatása pozitív jellegű, nagy jelen­tőségű esemény volt, amely újabb ösztönzést adott a nemzeti megegyezés, a vál­ságból való kijutá’s felé ve­zető úton. A PRON országos tanácsa végrehajtó bzottságának el­nöksége, amely szerdán Jan Dobraczynsk'i vezetésével ta­nácskozott, nyilatkozatában úgy értékelte az eseményt, hogy az nemcsak a Lengyel Népköztársaság, hanem a vi­lágbéke ügyét is jól szolgál­ta. Az elnökség különösen nagyra értékelte a lengyel pápa látogatását több, az anyaországhoz a második világháború után visszatért nyugati területen. Ez — a dokumentum szerint — újó­lag kifejezésre juttatta a lengyelek közös akaratát ar­ra, hogy biztonságos, sérthe­tetlen határok között kíván­nak élni. Az elnökség úgy értékelte, hogy a pápa látogatása jó alkalom volt az építő jellegű párbeszédre. Ennek során ki­fejezésre jutott a nézetek ha­sonlósága az alapvető kérdé­sekben. A testület rámutatott: a PRON — a pápa kijelenté­seihez hasonlóan — azt kí­vánja elősegíteni, hogy a lengyelek saját erejükre tá­maszkodva éljenek, s hogy a szabadságot az átgondolt épí­tőmunkára, ne pedig rom­bolásra használják. Mint a nyilatkozat hangsúlyozza, csakis a széles körű összefo­gás, a haza javát szolgáló együttes cselekvés teremtheti meg a feltételeket a társadal­mi és a politikai stabilitás­hoz, a szükségállapot mi­előbbi megszüntetéséhez. Az ENSZ-főtitkár az NDK-ban Meddig tart a forró tavasz? Diáktüntetés Viharos hónapok után ké­szülnek nyári szabadságra a franciák. A két év alatt há­romszor leértékelt frank (Giscard elnöksége alatt öt leértékelést hajtottak végre) árfolyama egyébként világ- problémára utal. Mitterrand elnök javaslata, a rögzített valutaárfolyamok helyreállí­tása közügyet szolgálna: a nemzetközi pénzügyi válság­ból kivezető utat mutatja. Elvben támogatják is partne­rei, de addig, amíg Reagan az Egyesült Államok immár 200 milliárdos évi költségve­tési hiányát magasba szökő dollár-árfolyammal és még mindig magas kamatlábbal hárítja át rájuk, nem léphet­nek előre. Az inflációt, a munkanél­küliség növekedését egyszer­re fékező francia kormány szigorúan takarékoskodik ab­ban is. hogy nem követi az Egyesült Államokat a fegy­verkezési versenyben, ötéves honvédelmi program-törvé­nye a nemzeti össztermék négy százalékán, a korábbi­nál valamivel alacsonyabban tartja a katonai kiadást, bár kiemelt helyet ad a nukleá­ris fegyverzet fejlesztésének. Ez feldühítette a szárazföldi hadsereg néhány tábornokát, noha az öt évre tervezett 35 ezer főnyi létszámcsökkentés nem a hivatásosok elbocsá­tását, hanem a bevonulok számának mérséklését jelen­ti, s együtt jár a fegyverzet hatékonyságának növelésével. ÉS A DIAKOK? A tábornokoknál látványo­sabban tiltakoznak a diákok egy másik törvénytervezet el­len, amely az oktatás reform­jára vonatkozik. A nemzet- gyűlés élé terjesztett javaslat — fenntartva, hogy minden érettségizett beiratkozhat az egyetemre — rosta-vizsgát ír elő a második év végére, kor­látozandó a munkanélküli diplomások seregének növe­kedését. És éppen azért, hogy a szügségletnak megfelelőbb legyen a képzés, a társadalmi és a gazdasági területeik kép­viselőinek helyet kíván adni az egyetemek vezetésében. A tanárok egy része az egyetemi autonómia .állítólagos meg­sértése miatt tiltakozik, a diákok pedig — akárcsak a tábornokok — olyasmi ellen, ami nem is érinti őket. A jobboldal mindkét ese­tet kihasználja a kormány el­leni hangulatkeltésre, éppen úgy, mint a kiskereskedők, kis- és középiparosok tünte­tését vagy a parasztok mező- gazdasági import elleni ak­cióit. A szélsőjobboldali szer­vezetek erőszakos fellépéssel avatkoznak a tüntetésekbe. A 23 év után a hatalomból ki­szorult „hagyományos” jobb­oldal a szocialista-kommu­nista kormány vezetésre kép­telenségét bizonygatja, el­hallgatva, hogy a baloldal tő­lük örökölte az inflációt, a munkanélküliséget, az ipar hanyatlását, a pénzügyi vál­ságot. 72 JÓPONT A baloldal hivatkozhat ar­ra, hogy Mitterrand elnökvá­lasztási programja 110 pont­jának kétharmadát a hétéves elnöki időszak egyharmadá- nál rövidebb idő alatt telje­sítette. Kezdetben lebecsülték ugyan a gazdasági világvál­ság hatását, s ezért utóbb kel­lett szigorú gazdasági intéz­kedéseket bevezetni. A hibá­ért azonban megkapták a fi­gyelmeztetést a márciusi köz- ségtanácsi választás első for­dulójában: a munkások és más baloldali választók je­lentős része nem ment él sza­vazni. A jobboldal azonban korán örült, mert a második fordulóban őt figyelmeztet­ték a szavazók: többségük ki­tart a baloldali kormány mel­lett, bár elvárja tőle, hogy a nehéz gazdasági helyzetben ne rakjon az elkerülhetetlen­nél több terhet a dolgozó osz­tályok vállára. A kongresz- szusra készülő szocialisták megnyilatkozásai azt mutat­ják, hogy számba veszik ezt. A kommunisták is készülnek arra, hogy levonják a tanul­ságot a választáson elszenve­dett visszaesésükből. Az első két év vívmányait a francia közvélemény több­sége egyértelműen helyesli, s ez reményt ad arra, 'amit az egyik szocialista vezető úgy fogalmazott meg, hogy a re­formok fennmaradnak, a frankleértékelés és a forró tavaszt hozó bajok pedig idő­vel feledésbe merülnek. VAJDA GÁBOR Sorompó a háború útjában Bekövetkezhet-e egyáltalán olyan helyzet, hogy a nukleáris háború „véletlenül” robban ki a világ vala­mely térségében, válsággócában? A meghökkentőnek tűnő kérdés feltevése korántsem indokolatlan. Elmé­letileg és gyakorlatilag ugyanis nem lehet kizárni ilyen eshetőságet. Sőt, a katasztrófaveszély annál valószínűbb, minél inkább megnyílik az út a nukleáris fegyverek birtoklásához és elterjedéséhez. Az emberiség egyetemes érdeke diktálta, hogy ele­jét vegyék ennek a folyamatnak és bezárják az „atom­klub” ajtaját. A „klubba” bizonyos időeltolódással be­lépett hatalmak a következők: a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Francirország és a Kí­nai Népköztársaság. Az ötökön kívül azonban számos ország — egyebek között az NSZK, Kanada, Svédor­szág, Japán, India, a Dél-afrikai Köztársaság, Pakisz­tán, Izrael és még vagy két tucatnyi állam — műszaki­technikai bázisának fejlettségénél fogva képes'lenne az atomfegyver önálló előállítására. Ez a fejlődési tenden­cia már az 50-es évek végén, a 60-as évek elején elő­relátható volt, szükségessé vált tehát megtenni a meg­felelő korlátozó ellenintézkedéseket. A Szovjetunió kez­deményezésére — mintegy első lépésként — húsz esz­tendővel ezelőtt, 1963. augusztus 5-én az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia képviselőinek részvételével Moszkvában aláírták az atomcsend-egyezményt, amely betiltotta a légkörben, a víz alatt és a világűrben az atomfegyver-kísérleteket. A szerződéshez eddig több mint 100 állam csatlakozott. Franciaország és Kína vi­szont mindmáig sem írta alá, mivel mindkettő szabad kezet akar biztosítani magának nukleáris fegyvertá­rának bővítéséhez. A szovjet kormány abból a meggondolásból kiindul­va, hogy hatékony nemzetközi garanciákkal megakadá­lyozzák az „atomklub” nemkívánatos kiszélesülését, a tömegpusztító eszközök gyártási titkaihoz való hozzá­férhetőséget, tovább folytatta erőfeszítéseit. Ennek ered­ményeként — több évig tartó tárgyalások és előkészítő munka után — az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka 1968. június 12-én jóváhagyta az atomsorompó-szerződés vég­leges szövegét. Az erről szóVó, nemzetközi érvényű do­kumentumot tizenöt esztendővel ezelőtt, 1968. július 1- én egyidejűleg írták alá Moszkvában, Washingtonban és Londonban. A hatályba lépés feltétele az volt, hogy a három nagyhatalmon kívül még további 40 aláíró állam törvényhozása is ratifikálja a szerződést. Ennek megtörténte után az atomstop 1970. március 5-étől emelkedett törvényerőre. Megjegyzendő, Franciaország és Kína megint csak távol tartotta magát ettől a köte­lezettségvállalástól, holott 1983-ig több mint 110 állam csatlakozott az egyezményhez. Ennek az aktusnak a jelentőségét aligha lehetne túl­becsülni. A szerződés értelmében az atomhatalmak szi­gorúan tartják magukat ahhoz a vállalásukhoz, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át más or­szágoknak atomfegyvereket, nem nyújtanak nekik se­gítséget ilyen eszközök előállításához vagy megszerzé­séhez. Az atomfegyverrel nem rendelkező országok pe­dig arra kötelezik magukat, hogy nem gyártanak és máshonnan sem szereznek be ilyen eszközöket, továb­bá nem kérnek és nem fogadnak el külföldi támoga­tást saját nukleáris potenciáljuk megteremtéséhez. Az atomstop ezzel szemben nem tiltja az aláíró feleknek a nukleáris energia békés célú felhasználását és az ez­zel kapcsolatos kutatásokat. Így tehát nincs semmi alapja az olyanféle ellenvetéseknek, amelyek szerint a szerződésben való részvétel gátolná az ilyen irányú tu­dományos-technikai haladást. A most tizenöt éves atomsorompó-egyezménynek a mai feszült nemzetközi helyzetben, amikor a nukleáris háború fenyegetése megnövekedett, különös időszerű­séget kölcsönöz az emberiség életben maradásáért, a nukleáris katasztrófa elhárításáért vívott küzdelem. Ma minden nép létfontosságú érdeke, hogy a nemzetek kö­zösségének egybefogott erőfeszítésével áthághatatlan so­rompókat állítsanak az atomháború szervezőinek útjába. SERFŰZŐ LÁSZLÓ alezredes PANORÁMA BUDAPEST A SZÖVOSZ meghívására június 24—30. között Abdul Rahman al-Modahkának, a kuvaiti Union Coop elnöké­nek vezetésével szövetkezeti küldöttség tartózkodott ha­zánkban. A vendégek Szla- meüiCky Istvánnal, a SZÖ­VOSZ elnökével tárgyaláso­kat folytattak a két ország fogyasztási szövetkezeteinek gazdasági együttműködéséről, a fejlesztés lehetőségeiről. Látogatást tettek a Hungaro- coop és a Hungarofruct Szö­vetkezeti Külkereskedelmi Válalatnál, a Hungaronektár- nál és a hernádi Március 15. Tsz-ben. A tárgyalások alap­ján a jövőben növelni kíván­ják a magyar méz- és a gyü­mölcsexportot, s lehetőség kí­nálkozik egyéb mezőgazdasá­gi termékek, élelmiszerek szállítására, továbbá szelle­mi exportra is. A kuvaiti szö­vetkezeti küldöttség csütörtö­kön elutazott Budapestről. * Az Elnöki Tanács Kelen Bélának, az Esti Hírlap fő- szerkesztőjének a munkás- mozgalomban kifejtett több évtizedes munkásága, vala­mint kiemelkedő újságírói, szerkesztői tevékenysége el­ismeréséként, nyugalomba vonulása alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen volt a ki­tüntetés átadásánál Maróthy László, az MSZMP Budapes­ti Bizottságának első titkára és Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője. BEJRUT Az izraeli hadsereg legke­vesebb öt évig Dél-Libanon- ban marad — jelentette ki Iszmail Kabalan alezredes, a haszbaijai körzet katonai kormányzója, pozitív együtt­működésre szólítva fel az el­lenőrzése alatt álló települé­sek „eligazításra” magához rendelt vezetőit. PÁRIZS Pierre Mauroy francia mi­niszterelnök csütörtökön fo­gadta Mihail Zimjanyint, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnök­helyettesét, aki parlamenti küldöttség élén tartózkodik Párizsban. Mauroy elsősor­ban a szovjet—francia kap­csolatok továbbfejlesztésének kérdéseit vitatta meg vendé­gével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom