Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

* 1983. június 12. rtÉPÜJSÁG 3 Skála-raktár Kaposszekcsőn Négyszázmillió forintos forgalom Tulajdonképpen ennek o ra- jonirbktárn'alk nem kell cégér, mert aki kereskedő, az 'tudja, hogy Itt kurrens áruikat vásá­rolhat. Ez a 'nagykereskedelmi terülteti raktár a kaposszekcsői KassU'tih Mgtsz vezérkarát di­cséri. — Tudtuk, hogy a Skála-Coop alkbr valahol ebben a térség­ben,, tehát 'a három .megye ta- liáfk'ozá'sánál területi rak'tárbá- .ziiislt építeni. Nekünk volt épülő­ben két nagy raktárunk, s a j á n - lőttük, Ihogy válasszanak ben­nünket. lét a közút, Baranya, Somogy, Tolna csücskében va­gyunk, közel Kom'ó, Kaposvár, Péos, Dombóvár, Szekszárd, A vasút sincsen ímessze. Száva'l létrejött aiz üzilétL Négyezer négyzetméter 'raktárterületet — fedettet — ólaik Itattunk ki. S nagy helyünk van, bekerítve, az épületiek körül Is. A képző­dő forgalom 2,9 százalékát kopjék meg a Skálától - mond­ja a 'raktárbázis igazgatója1, Tóth László. A tetszetős környezet, jó megközelíthetőség miatt gya­kori vendégek (főleg az újat, a külföldi árult kereső jó kereske­dők. A Skála iidé összpontosít­ja a isizooiaiütsto országok egy részéből érikiező portékát. Júni­us 4-ién például két vagon szov­jet kerékpár érkezeit, hatodi­kén egy vagon bolgár ttot, fő­leg finom vörös bor. Még ezen a nópon egy vagon 'szovjet hű­tőgép Is befutott. Aztán jöttek kisebb tételek, például ezer osZ'Jrák farmernadrág, több ezer Mbflöi leányka- és női tisz­ta pamut, kimondottan szép és nyári viseletre alkalmas trikó. Három fő cikikosoporttal fog­lalkoznak : vegyes iparcikk, élelmiszer és vegyióru .., Áll­junk meg ez utóbbi cikkcso­portnál. Ebben a1 területi rak­tárban tucatnyi olyan cikket tartamok, várják a kereskedő­ket, amely Szekszárdion hóna­pók '(I) óta Nitímyaikik. Miért? A vegyesipardilkk-iralktár veze­tője, Balogh Andor ereket mondja: — Ismernek bennünket három megyében, méglils vannak o:yan vásárlóink, akik kéthetenként jönnék. De aki 'hetenként lide­jön óiruért, az bizony elviszi a kurrensét. Nem sajnáljuk tőlük:. Mert híre megy annak, hogy a dombóvári vasüziletben példá­ul! a szovjet 'Rakéta porszívót lényegesen leóráztuk. S előfor­dult már, hogy az ilyen jó hír­re 'későn érkezett, mondják a sóisdi kereskedő. (Egyébként ennek a .raktárbá­zisnak az idén 400 millió forin­tot érő árut (kell megmozgatni, pontosabban eladni. A terme­lőszövetkezet iméiéküzemágia - ként működik a 33 személyt foglalkoztató raktárbázis. Mind jó kereskedők. Gsak egy példa: Amiéin 'Ferenc, a ruházati, 'Ba­logh Andor 'a vegyesiparoikk, és Szabados János az élelmi- szenrakitálr vezetője — régi ke­reskedő, mindegyikőjük húsz évnél hosszabb időt töltött a jö hírű domibóvári áfész kere­tében. S munkatársaik is „szí­vódtak” utámük 'Dombóvárról. Olyan osadádias, áldozatokra is képes 'kereskedői gárda állt össze — gondoljunk csak a hét végi vagonmyii órák fogadására —, hogy bármelyik „öreg” ke­reskedelmi vállalat ezt megiri­gyelhetné. Ifibben az áruházban nem va­sa ralháltá, azaz a raktárbázis nem tart 'lisztet, sót, cákrot. A fentebb már vázolt témákban azonban a teljességire töreksze­nek!. Az áiráfcészlet — látogatá­sunk idején negyvenmillió fo­rintot ért - azonban váloga­tott, kimondottan igényes ve­vőknek — kiskereskedelmi vál- lallaitok, maszek kereskedők - van ötSszeá lllJtva. (Mondjunk néhány példát Is. Kiskőrösi bort forgalmaznak a bolgár mellett, itt lehet Törley pezsgőt venni, van japán met- szőollá, szovjet motoros kapa. És: a bőgylészi ipari szövetke­zettől beszerzik a törülközőket, olyan kiváló minőségű, otthon - kánOlk Való textilt árulnak — csehszlovákiai termék — amely a hazai boltokban ritkán kap­ható ... Éis a bútorok! Itt a tet­szése szerint Választhat o ke­reskedő - csomagolt bátorok­ból. Főleg ebédlők, nappali szabók, hétvégi házak bútorait hozzák forgalomba — mind a szocialista országokból Vallók. Olyan egységcsomagokban, amelyek egy személygépkocsi­ba is beférnek, és a vevő ­magános is vásárolhat ilyene­ket - hazaViiszii, otthon pedig összeállítja, olyanra, amilyent a sokoldalú variáció tehetővé tesz. És egyre bővítik a megyei beszerzést: a dombóvári üzem­ből például paplanokat 'ren­deltek la napokbaln. A jövő héten, kizárólag ke­reskedők részére speciális be­mutatót tortanlalk. Bár a terüle­ti .roktátbázison állandó kiál­lításon mutatják be a legújabb termékeket, mégis 'rendszeresen tartanaik bemutatókat... És a vásárlóközönség egy hónap múltán még pontosabb tájékoztatást és gondosabb ki­szolgálás* 'köp. Mert a termelő­szövetkezet nyit egy üzletet a raktárbázis bejáratánál. Tehát a Komtó-'Dombóvár között au­tózók abban a kils üzletben mindent megvehetnek: példá­ul szovjet mosőfazekat — sehol nem. lehet hasonló méretűt és árfekvésűt a megyében venni —, kidobják ide a líbiai trikó egy 'részét, a szovjet Icistraktort, az olcsó bolgár bort, a cseh kemping cikket, a román kem- pliln g'bút or milnfOpéld á nyá t. 'A kaposszekcsői termelőszö­vetkezet .melléküzemága idén négyszázmillió forint értékű árut fargOllmaz. A forgalom 2,9 százalékát ők. kapják. PÁLKOVÁCS 1ENÖ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A szentkirályszabadjai üzletekbe viszi az árut a Belkereskedelmi Szállító Vállalat szerelvénye Pilitikai fordulat Tolna negyében 1948-ban 1948 tavaszától az ipari üze­mek, pénzintézetek, a kereske­delmi hálózat (,;Hangya”) stb. köztulajdonba vételével Tolna megyében is elkezdődött a mun- ikáshatalom gazdasági hátteré­nek kiépítése. A kizsákmányo­lásra lehetőséget adó magán- tulajdon kisajátítása a szocia­lista forradalom belső logikájá­ból következett. Ez a logika tét­té egyértelművé az ún. „úri bir- tókok" állami tulajdonba véte­liét is. Azoknak a birtokosok­nak a kisajátításáról volt itt szó, akiknek 1945-ben a föld­osztás után „érdemeik elisme­réseképpen" meghagytak 100- 200 kh földet. Tolna megyében olyan — elsősorban kisgazda- párti — politikusokat érintett a döntés, mint a Biritó-pusztári gazdálkodó Klein Antal, vagy a dombori Fadányi Gulyás Béla. A megye földterületének túlnyo­mó részén a kis- és középpa- raszfság gazdálkodott. Ez a pa­raszti struktúra a kommunisták közreműködésével, irányításá­val jött létre. Az M:KP alapszer­vezetei szervezték meg azökat az első földosztó bizottságokat, amelyek a hitbizományi birto­kok cselédjeit földhöz juttatták. De a közvélemény a telepítések irányítását, majd a kiosztott föld megvédését is a kommu­nisták érdeméként tartotta szá-. mon. Az MKP éppen ezért Tol­na megyében is megbízható szövetségesre talált a kis- és köZépparasz'ti rétegékben. A szocialista forradalom győzel­mét követő esztendők esemé­nyei ezt a szövetséget beárnyé­kolták. A népi demokratikus forradalom tömegbázisát adó paraszti réteg egyre irikábbfoe- ifelé fordult. Leszakadt, mert nem tudta követni, vaqy nem fogadta el azökat a célkitűzé­seket, amelyeket az M'DlP el­határozott. (Nagyon fontos, ma még nem kellőképpen feltárt jelenségről van itt szó. Abban semmi kü­lönös nincs, hogy a két forra­dalom találkozási pontjánál a polgári életideált valló, a tulaj­donosi szemlélet bűvöletében élő parasztság eíbizonytal'ano- dőft. Az osztályok szövetségé­nek vannak kritikus, nehéz sza­kaszai. Úgy tűnik azonban, hogy a koalíciós harcokban megedzett MKP 1948 tavaszán még számolt a parasztság élet­érzésével. Az 1948. április 22-én elfoga­dott „szövetkezeti irányelvek­ben" még ezt olvasihatják: „Az átmenet az egyéni gazdálko­dásról a szövetkezeti gazdálko­dásra hosszú folyamat, amely a parasztság önkéntes elhatározá­sát, továbbá türelmes átneve- léSét követeli meg. Nálunk ma még nincsenek meg a feltéte­lei annak, hogy az egyéni gaz­dálkodás helyébe általánosan a termelőszövetkezetek lépjenek.” Nem szabad csak elvi állás- foglalásnak vagy taktikai lépés­nek tekintem a kommunisták álláspontját, mert az MDP 1948 nyarán és őszén Tolna megyé­ben a gyakorlati politikaijában is igyekezett érvényt szerezni el­határozásának. Kimondta ugyan, hogy a falu felvirágoztatását, a paraszti jólét megteremtését a kollektív gazdálkodásban látja, de hangsúlyozta az önkéntessé­get. Az MDP megyei vezetésié­nek 1948 őszén még az volt az elképzelése, hogy a termelőszö­vetkezetek létrehozásakor na­gyon körültekintően kell eljár­ni. Fő szempontnak azt tekintet­ték, hogy először a már mű­ködő csoportok bizonyítsák be az egyénileg dolgozó paraszt­ságnak a nagyüzemi termelés fölényét. így akartak választ adni a rekaciónak a „kolhoz­ról” és a „csajkáról” terjesz­tett fenyegetéseire. A párt any- nyira bízott ennek realitásában, hogy az osztályéi fenségnek szá­mító gazdagparaszti rétgnek - mintegy „büntetésképpen” — még a belépést sem tette lehe­tővé. A megyei vezetés minden eszközzel igyekezett megakadá­lyozni a meggondolatlan cso­portalakítást. R'apai Gyula, a megyei pártbizottság testületé elé készített beszámolójában ezt írta: „Nyakló nélkül alakul­nak a szövetkezetek és nem tudjuk kinek az intézkedése alapján”. „Partizán szövetkeze­teknek” nevezték ezeket az en­gedély nélkül alakult csoporto­kat, s felosztásra szólították tel őket. 1948 novemberében külön bizottság alakult a megye gomba módra szaporodó szö­vetkezeteinek a felülvizsgálatá­ra. A bizottságot így indították útnak: „Ha olyan termelőcso­portokra akadnak, amely nem üti meg a termelőszövetkezeti mozgalom színvonalát, vagy a csoport tagjai és vezetése kö­zött súrlódás van, Egy a köz­ség lakossága felé elideg'snítő- leg hat a szövetkezeti gondo­lat, ezeket a csoportokat fel kell oszlatni. Ha így sem akar­nak felbomlani, akkor egészen biztosan benne van a reakció keze a dologban és akkor el­járási úton kell intézkedni.” A megszigorítások ellenére a volt agrárproletárok, a gazda­sági cselédek és a földhöz juttatott újgazdák körében nagy érdeklődés kísérte az első termelőszövetkezetek működé­sét. Ezt bizonyítják a követke­ző adotók is: 1949 tavaszán a megyében csak 13 termelőszö­vetkezetnek volt legális műkö­dési engedélye. (291 tag, 3585 kh föld). Működött még illegá­lisan 7 termelőszövetkezet, s megalakult további 18 csoport 330 taggal, 2959 kh földön, de engedély hiányában nem kezd­hették meg működésüket. Az önkéntességen alapuló szövetkezés gondolatát a pa- rasztpártük vezetői is meg­nyugvással vették tudomásul. 1948. december 6-án az MDP a patosztpártakkal pártközi ér­tekezleten vitatta meg a szö­vetkezeti kérdést. A kiadott kö­zös határozat szerint: „A párt- 'közi értekezletet szem előtt tartva a magyar dolgozó pa­rasztság érdekeit és felemelke­dését, állást foglal a szövetke­zeték építéséért folyó harcban, amely lehetővé teszi a falun is a szocializmus építését." 'Figyelemre méltó adatok és dokumentumok bizonyítják te­hát, hogy Tolna megyében a szövetkezet) mozgalom 1948- 1949 fordulóján önkéntes ala­pon, egészséges és dinamikus fejlődésnek indult. iNefogadjuk el ezért azt a megközelítési mó­dot, amely a termelőszövetkeze­ti mozgalmat úgy állítja be, mint amitől a magyar paraszt­ság egésze a kezdettől fogva idegenkedett. Elhangzik még ma is elég gyakran hogy „a parasztságra még a jót is úgy 'kellett rákényszeríteni". A kér­dés ennél sokkal összetettebb, ezért árnyaltabb megközelítést igényel. Azért kell erről szólnunk, mert a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése kedvelt té­mája a kutatóknak. Szákdolgo- zatók és tanulmányok lassan nehezen számon tartható sora jelzi, hagy a paraszti sorsfor­duló a fiatalabb nemzedéket is izgatja. Jó lenne, ha megyénk szép múltú és jelenű paraszti termelőszövetkezeti mozgalma a rossz beidiegződéséktöl és ká­ros leegyszerűsítésektől meg­szabadulva tárulna fel. A gyakran tapasztalható fél­reértések és melléfogások okát valószínűleg abban kell keresni, hogy a gazdaságtörténet kuta­tása megelőzte a párttöiénet feltárását. Az 1948-i1956 közöt­ti rendkívül ellentmondásos idő­szak megértésének kulcsa ugyanis az MOP politikájában bekövetkezett változásokban rejlik. A fordulat éve után az MiDP különös helyzetbe került. Már nem egy volt a pártok kö­zött, hanem a hatalom letéte­ményese. Döntései közvetlenül tükröződtek a társadalmi és gaz­dasági élet különböző területe­in. Az MDP politikájának és belső helyzetének megértése nélkül lehetetlen ezt a kort va­lósághűen feltárni. Mivel az M'DP-ben az osztályszövetsé­get és a gazdasági építés üte­mét különböző időpontokban különbözőképpen értelmezték, kialakult egy nehezen követhe­tő „cikk-cakk" vonal. Sajátos módon ezek a kitérők még a mozgalomban résztvevőkben is összemosódtak. Úgy él a köztu­datban, hogy ezekre az évekre elejétől végig a szektás, dog­matikus felfogás volt jellemző és hibát hibára halmoztak. Visszakanyarodva a termelő- szövelkezeti mozgalom indulá­sához, látható, hogy az MDP a kezdeti időben mértéktartóan kezelte a kollektív gazdálkodás elterjesztését. A megye első ter­melőszövetkezetei tulajdonkép­pen a földművesszavetkezetek keretében alakultak meg. Az F.MSZ-ek már korábban is fog­lalkoztak azzal, hogy bérelt föl­dön szerződéses növényeket ter­meltették. 1948 nyarától ez a avakorlat általánossá vált. A földbérlő csoportók létrehozása azért került az érdeklődés elő­terébe. mert ezeket szánták a kollektív gazdálkodás első bá­zisainak. 1948. november 13-án hozták nyilvánosságra „a földműves- és iföldbérlő szövetkezetékről" szóló kormányrendeletet, amely az FMlSZ-ek gyámsága alatt mű­ködő földbérlő csoportokat ön­állósította. A rendelet az FMSZ- ek tevékenységét elsősorban ke­reskedelmi, felvásárlási, érté­kesítési és szerződéskötési fel­adatokra korlátozta. A földbér­lő csoportok önállósítása csak formális aktust jelentett. Ezek a csoportok gazdasági felszerelés hiányában nagyon nehéz hely­zetbe kerültek. Valamivel jobb helyzetben voltak azok a szö­vetkezeték, aimelye az ún. úri birtokok kisajátítása után jöt­tek létre. Ezeket a — legtöbb­ször egy-egy major körül elte­rülő - földéket állami tulajdon­ba vették, majd földbérlet for­májában kiadták művelésre a volt gazdasági cselédéknek. A területet azonban nem osztot­ták szét, hanem közösen mű­velték. így a meglévő gépek és felszerelésék, épületek kihasz­nálása biztosítottnak látszott. Mivel a földet egy tagiban mű­velték, ezek lettek a megye el­ső „táblás csoportjai”. Különö­sen nagy visszhangja volt a megyében a Gyön'k melletti Sza- baton-pusztán alakult, mintegy 1200 k'h-n gazdálkodó, vala­mint a Bonyhád melletti István - maljoriban működő „táblás cso­portoknak”. Tapasztalatcseré­ket, növénytermesztési bemuta­tókat tartottak, amelyek után újabb csoportaltakítási kérel­mek érkeztek be a m'egyebi- zottságra. A Decsről étkezett kérelemben ezt olvashatjuk: „Valamennyien kisparasztoik va­gyunk, akik a földreform során (kapott földjeinken gazdálko­dunk. Földjei ók a község ha­tárában elszórva terülnek el. Az eddigi gazdálkodásunk csak a magunk és családunk legszük­ségesebb megélhetését tudta biztosítani, mert megfelelő igaerő nem állott rendelkezé­sünkre és a kulákságnak így al­kalma volt bennünket kiuzso- rázni. Egyéni gazdálkodásunk­kal nem tudjuk azt az ered­ményt kihozni földjeinkből, mint a termelőszövetkereti csoportok. Mi erre gondolva, minden kény­szerítő eszköz nélkül határoz­tuk el, hogy valamennyien ön­ként és saját elhatározásunk­ból megalakítjuk a termelőszö­vetkezeti csoportunkat.” (Folytatjuk) LÁSZLÓ PÉTER A líbiai trikókat komissiózzák a ruházati raktárban Egy vagon szovjet kerékpár érkezett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom