Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

1983. június 11. Képújság 7 A falu mindenese A menyasszonyt szépen felöl­töztették, a fejére csillogó-vil- logó díszeket raktak, a lábán lalklkici:pő ... szóval szép a meny­asszony, gondolnánk. Mert a szabó művészete eltakar min­dent, a hiányokat, a feleslege­iket: Akkor tudjuk meg, milyen a menyasszony, ha levetkőzik. Ar­ra meg nem vagyunk hivatalo­sak. [gy jártunk Póri községgel is. Egy hónapja megírtuk, hogy eb­ben a faluban a porták környé­kén nincs összevisszaság. És ak­kor 'kérdeztük: hova teszik az elhasználódott szemetet, ócska­vasat? Mert a falu szélén nem látni szeméttelepet. A menyasszony levetkőzött. Most, amikor megint ott jár­tunk, szerényen figyelmeztettek: az árok az tele ven szeméttel! Az árok pedig végighúzódik a falun, évtizedek, vagy századok óta alakult vízmosás. De, nem is erről akarunk szól­ni, hanem a kultúra ügyéről. Ez is hasonlatos az előbbi példá­hoz. Ha a számokat, a külön­féle elképzeléseket vesszük sor­ra, akkor a kép gyönyörű. Ha közelebb megyünk, akkor már látszik itt-ott a folt is. PÉNZ NÉLKÜL A VONAT SEM MEGY ... (Felejthetetlen házibácsim, Hangonyi István asztalosmester szerette Véleményét szólásokkal alátámasztani. A következő, ,,A vonat sem megy ingyér!", sok­mindent kifejez. Ha pénzed nincs, akkor ne ülj vonatra, mert leszállít a kalauz! A póri kultúrház ügye nem ilyen egyszerű. Nincs pénz, de azért indulni kell, valamit ten­ni kel)... Vegyük sorra az anyagiakat: a művelődési ház évi költség- vetése 41 ezer forint. Ebből 32 ezer a támogatás és 9 ezer a bevétel. A 41 ezer forintból kell fizetni a munkabéreket - igaz­gató, takarítónő —, a fenntar­tást: fűtés, villany és a karban­tartást: (Ebből kiderül: minél több a rendezvény, annál kevesebb a forint. .. 'Lépjünk tovább! A póri német nemzetiségi ha­gyományőrző együttes költség- vetése 30-35 ezer forint évente. Ebből kell megoldani mindent, fedezni az utazásokat. .. És dolgoznak, él az együt­tes: Közben beázik a kultúrház ... omlik a vakolat... Van más is: a fiataloké egy szoba a kultúrházban. Rendet­len, koszos és amikor bemenne az ember, inkább kifelé indul. A KISZ-szervezet fiataljai sze­retnék szórakozni - miikor sze­ressen az ember, ha nem fiatal korában —, de a rendet azt nem kedvelik. Ugyanakkor az igaz­gató dicséri őket, mert napokat dolgoznak, dolgoztak a járda építésén, ami nagyon fontos volt a kultúrhárnak. Még a könyvtár ügye a leg­jobb. Van 5600 kötet könyv. Eb­ből 600 a német nyelvű. A könyvek menetrendszerűen ér­keznék. Van is 224 beiratkozott olvasó. KI VÁLLALHATJA LERH JÁNOS UTÁN? Az együttes alapítója, Lerh János lemondott. Továbbra is seqíti őket, de már nem tudja válla)ni a munkát. De ki vállalhatja a vezetést Lerh János után? Az iskola két tanítónője elfoglalt, nekik elég az alsó tagozatosokkal való tö­rődés, meq hát természetesen egy ilyen kis falusi iskolával van amúgy is gond elég. Nem sza­bad újabb feladattal terhelni őket. Uqyanezt elmondhatjuk az óvónőkről. Maradt a boltos. És rövid idő alatt a Kop^Ka Áfész boltveze­tője, Sohiszler Ádám lett a falu mindenese. A választás nem is volt ne­héz. Az alig harmincéves fia­talember mozgalmi múlttal ren­delkezik. Az ifjúsági mozgalom­ban már ért el sikereket. És aztán pillahatok alatt esős­től szakadt a nyakába a tenni­való: Kultúrházigazgató, könyvtá­ros, együttesvezető lett. Termé­szetesen a napi munkája mel­letti Ma jer János, a tamási műve­lődési központ igazgatója mond­ja: — Próbálkoztunk a tánccso­portnál azzal is, hogy népi együttessé alakuljon át. A szö­vetség ehhez biztosított szak­embert is. A terv és az óhaj jó volt, mégsem lett belőle semmi. Azok nem akarták, akiiknék a kedvére szerettünk volna tenni: a páriák: semmi mást nem sza­bad csinálni, cSak a hagyo­mányőrzést. Csak olyan táncok­kal és dalokkal foglalkozni, ami ott él közöttük. Ezért is kellett feltétlenül olyan embert keres­ni, aki a faluban él, aki össze tudja fogni a közösséget. ÖREGEK NÉLKÜL NEM MEGY... Sahiszler Adómmal beszélge­tünk: — Szabad-e kultúrházigazga- tóndk lenni ilyen irányú vég­zettség nélkül? — Szabadni nem szabadna, de nihes más. — Milyen iskolája van? — Erdészeti szakmunkásképzőt végeztem, majd estin érettsé­giztem és voltam Tatán alapfo­kú táncoktatói tanfolyamon, melyet a szövetség szervezett. A kultúrház munkájáról ke­vés szó esik. Logikusan. — Csak olyan rendezvényt szervezhetek, amelyik rentábi­lis. — Mi rentábilis? — A bál. — Ezenfelül? — Semmi. A kultúrház egy nagyterem­ből áll, ebben működik a mozi. Van egy klubszoba, melyet a KISZ-szervezet használ. És van a könyvtár. Már az adottságból is kitűnik, hogy itt sok progra­mot nem lehet tervezni. — A legfontosabb dolognak tartom, hogy amennyire tudok, segítsék szervezni innét embe­reket a tamási művelődési köz­pont programjaira. A gyereke­ket rendszeresen visszük báb­színházba és különböző gyer- ímekműsorökna. — Tehát összekötő kapocsnak kell lenni a nagyközségi, pon­tosabban a járási központ és a falu között. — Igen. Az ének-, a tánccsoport és a zenekar az idősekre épül. Nél­külük nem megy. A hagyomány- őrzés lényege, hogy az ott élők tudását kell közkinccsé tenni. — Egy-egy műsorunk is úgy készül, hogy közösen megbe­széljük. Az idősebbek megmu­tatják, hogy ők miképpen csi­nálták annak (idején, és azt ta­nuljuk meg mi is. Póriban több mint ötvenen dolgoznak a hagyományőrző együttesben. A fizetségről: Sohiszler Ádám, a kultúrház és a könyvtár igazgatásáért ha­vonta 1000 forint tiszteleté íjat (kap. Az együttes vezetéséért is járna tisztéletdíj, de arról le­mondott. — Nem tehetem meg, hogy pénzt fogadók el azért, amit a többiek is kedvtelésből csinál­nak ... EGYRE NEHEZEBB HELYZETBEN Major János mutatja a Gyu- faji Erdő- és Vadgazdaság igaz­gatójának, Németh Lászlónak a levelét. Semmi különös nincs benne, csak ennyi: a szűkös anyagi helyzet nem teszi lehe­tővé, hogy továbbra is támo­gassák anyagilag az együttes munkáját. Ilyen körülmények között dol­gozik a pári kultúrház és az együttes. Természetesen azért A klubszoba - minden kommentár nélkül Beszélgetések a munkahelyi demokráciáról Igen jóleső beszélgetéseket volt módomban folytatni néhány nappal ezelőtt a munkahelyi de­mokrácia kapcsán, őszintén, igazáin beszéltek a kérdezettek. iHogy ez mennyiben köszön­hető a szakszervezetnek, meny­nyiben a gazdasági vezetésnek, vagy éppen más szervnek, szer­veretnek - megmondhatója nem vagyok, viszont hogy jobbul a helyzet, az kétségtelen. És ez a fontos. Nem lesz ez az írás valami­féle kérdezz-felelek megoldás, inkább összegezése felmérésnek és beszélgetéseknek. Előttem fekszik egy felmérés, amelyet a szakszervezeték me­gyei tanácsának elnöksége tár­gyalt nemrégiben, és mögöttem van két beszélgetés. A beszélgető partnerek kö­zött volt hivatásos szakszerve­zeti alkalmazott, alapszervezeti szakszervezeti verető, aztán üze­mi munkás, egyik a középveze­tők közül, másik a beosztottak soráiból. A teljes — és főleg a minden­re kiterjedő és mindenre érvé­nyes igazságot — biztos, hogy nem tudom kiszűrni, .nem is aka­rom; felvillantani, remélem, si­kerül valamit óbból, amit sok­szor még csak kapisíkálunk. (Először hadd idézzek a már említett szakszervezeti anyagból, hogy később láthassuk, a ben­ne lefektetett okos elvek ho­gyan érvényesülnek a gyakor­latban : Igényként merült fel, hogy a korábbinál egységesebb felfo­gás és cselekvés alakuljon ki a demokratizmus fejlesztésében. Érvényesíteni .kellett azt az el­vet, hogy a dolqozókat érintő kérdéseket ne döntsék el a dol­gozók véleményének ismerete nélkül, továbbá minden kérdés­ről ott döntsenek, ahol a döntés feltételei leginkább megvannak. A feladatok adottak — voltak és ma is azok —, a végrehajtást azonban nehezítette-nehezíti, hogy néhány helyen a demok­ratikus jogkörök kialakításakor egyes gazdasági, társadalmi ve­zetők nem látták annak lénye­gét. Néha még pártalapszerve- zeti szinten is jelentkezett ez. Nem értették meg, hogy a jo­gók és hatáskörök gyakorlásá­nak ésszerű megoszlása lehető­séget fog adni arra, hogy a sokszor formális, ivagy inkább csók a titkár személyéhez, vagy az üzemi négyszög „(hatásköré­be” tartozó döntésék helyett azokat o testületek gyakorolják, ami egyben az együttes felelős­Bencze Ferenc Lovász Antalné ségvállalást is biztosítja. El­mondhatjuk, ma már, lényege­sen jobb a (helyzet. Egy beszélgetés, amely csak perceket, Jó esetben is csak órákat köt le, kevés az átfogó értékelésre, arra viszont bizo­nyosan elegendő, hogy láttassa a helyzetet — általában. Szekszárdon, a BHG-nál né­gyesben folyt az eszmecsere, pontosabban hárman a helyiek voltak a beszélgetőpartnerek, negyediknek pedig jómagam, az újságíró. Léhetetlen lenne most vissza­idézni mondatok szerint, ki mit is mondott, marad tehát az ösz- szegezés, fönntartva, hogy egyes sommás megállapításnál a partnerre hivatkozom. (Először is hadd mutassam be a beszélgetőtársakat: Lovász Antalné brigádvezető-helyettes, Bencze (Ferenc diszpécsercso- port-vezető, az szb közgazdasá’- gi felelőse, Héjus János üszb- titká.r. (Kezdjük mindjárt egy „rázós” témánál: Most már kezd élővé válni a munkahelyi demokrácia. A fia­talók a bátrabbak, s szókimon­dóbbak. Az idősebbek már nem ilyenek. Öik az ötvenes évek örökségét még nagyon is ma­gukban hordják. Lényegét>en ezzel kezdte Lo­vász Antalné. (És azt is hozzá­tette: — Nékem akkor fáj a fe­jem, ha nem mondom ki a vé­leményemet. Utalva ezzel a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szemléletre. INíincs fontosabb, mint az őszinteség. A vezetőktől a dol­gozókig. Viszont annak a dol­gozónak a maximumot kell nyújtania, aki azt alkarja1, hogy véleményét elfogadják. (No és még egy nagyon fon­tos dolgot hangsúlyozott Lovász Antalné: — Az állásfoglaláso­mért vállalni kell a felelősséget is. Szóba került a beszélgetés so­rán, hogy vannak kiválóan telje­sítők, vannak gyengébbék -, akiket segíteni kell — és van­nak ... Iltt közbevágott Héjus János: — Akik csak munkahelynek te­kintik az üzemet. Lovász Antalné: — Kivetjük azokat, akik nem alkalmasak, hogy közöttünk dolgozzanak. — Nálunk jó a munkahelyi demokratizmus — ezt Bencze Ferenc mondta. — A gazdasági vezetés, de a társadalmi veze­tés is kikéri egyes döntések előtt a dolgozók véleményét. A vállalati tervfeladbtak ál­talában októberben-november- ben válnak ismertté. Ekkor a ter­vet, amely végül is keretterv, el­juttatják a termelő egységek­hez. Ott aztán megtörténik a (részletre bontás. Vannak nehéz periódusok, amikor túlmunkára van szük­ség. Megkérdeztem: — Vezetői ráhatásból, vagy alulról jövő kezdeményezésből születik a döntés az éjszakai műszakra, vagy a kommunista szombatra- vasárna pra? (Bencze Ferenc válasza, mely- lyel Héjus János is egyetértett: — Is, is. (Persze ez nem baj, akkor ha a „ráhatás" meggyőzés, kérés és ha a dolgozók egyetértésével találkozik. Termelési tanácskozásokon minden kérdést megtárgyalnak, amely az üzem életével kap­csolatos. Szerencsés megoldás, hogy igyekeznek ezeket a ta­nácskozásokét minél kisebb csoportokban lebonyolítani, így ugyanis konkréttá válnak és szí­vesebben szólnak az emberek közvetlen munkatársaik köré­ben mint egy több száz fős plé- nuim előtt. (Bizonyosan az is mond vala­mit a demokratizmus (helyzeté­ről a BHG-nál, ha a terjedelme engedné — ennek az üzemnek a kapcsán a munkahelyi de­mokráciáról, de inkább adjuk át a szót Fetzer Ferencnek, a Vasas Szakszervezet Tolna me­gyei szervezőjének. Azért esett rá a választásunk, mert nem is olyan nagyon ré­gen még maga is üzemben dol­gozott, tehát az üzemi tapasz­talatok még közel Vannak hoz­zá, de jelenlegi megyei szerep­köre szélesebb áttekintésre ad módot. (Mindjárt ide kívánkozik a kérdés, miért nincs vasas me­gyei bizottság nálunk? Héjus János A szakmai szakszervezet köz­ponti vezetősége döntött így már régen - egyébként egyet­len megyében sincs -, úgy ta­lálták, hogy ezzel szűkebbre si­került zárni a kört, egy közbülső szervet kikapcsoltok a munká­iból.1 Mindjárt a beszélgetések ele­jén megállapodtunk abban, hogy a határozat — az a bizo­nyos 1049-es omely korsze­rűsítette a munkahelyi demok­rácia fórumrendszerét, adva Van, jó. Ezen most már nem vi­tatkozni kell, hanem végrehaj­tani. Aztán, hol van a legnagyobb „gubanc"? Ott — és ez a szak­szervezetre is vonatkozik —, hogy a különböző felső szinten meg­hozott és elfogadott határozatok csak keretet adnak. Ezt a kere­tet tartalommal kell megtölteni, ezt pedig főleg és elsősorban ott lehet, ahol a megvalósulás is történik, tehát a munkahe­lyen: Minden konkrét kérdésben ki kell 'kérni az emberek vélemé­nyét, a véleményéket meg kell fontolni, ha jóik, akkor elfogad­ni. És ha ilyen formában meg­születik a döntés, Okkor már nincs helye további „demokráci- áskodásnák”, a határozatot vég­re keli hajtani a gazdasági ve­zetőnek éppúgy, mint a társa­dalmi nak. Az információ szerepéről már sok szó esett. Ne feledjünk azonban valamit. A vezetés csak Schiszler Ádám a könyvek között van támogató, a téesz, az áfész és más gazdálkodó egységek továbbra is küldik a pénzt, vagy adnak járművet egy-egy útra. — Manapság szűkös keretek között dolgoznak a falusi mű­velődési házak — mondja Ma­jer János. — Ezért mondtam az előbb is és nyomatékül megis­métlem: a legtöbb lehetőség a hagyományőrzésben van. Ezt kell segítenünk minden körül­mények között * Milyen ember Schiszler Ádám? Milyen művelődésiház- igázgató? Milyen együttesveze­tő? Ebből az írásból nem na­gyon tűnik ki. Vagy mégis: mert aki ilyen körülmények között is vállalja tiszteletdíjért ezt a munkát, az csak lelkes és kö­zösségi ember lehet. (De ha tudjuk, hogy az együt­tes az idén már járt Hajóson, Szekszárdon, Budapesten, Pécs- váradon, hogy bemutatták a (Német lakodalmas című műso­rukat, hogy az általános isko­lások szeretik olvasni a német nyelvű meseikönyvéket, akkor mondhatjuk, hogy Schiszler Adóm jól és dicsérendő módon teszi a dolgát... HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. Fetzer Ferenc akkor tud információt kapni „alulról", ha előbb ő informál úgy, hogy az emberek hozzá is tudjanak szólni a munkahely ügyeihez. Általában nem igaz, hogy az emberék befelé fordulnak, ér­dektelenek. Ha értik, tudják, mi az, amit várnak tőlük, miihez ké­rik véleményüket, akkor megnyi­latkoznak. Még egy érdekes kérdés, amelyben tökéletes köztünk az egyetértés: Mindenki ahhoz szól­jon hozzá, amiben van érdemi mondanivalója. Egy példa: az esztergályosnak nem feladata, hogy exportüzletet kössön, ez a vezetés dolga, de a vezetés csők akkor tudja megkötni az üzletet, ha van eladnivalója, aminek előállító sálban viszont az eszter­gályos nélkülözhetetlen. A bizalmiiak és a partner gaz­dasági vezetők között egy érde­kes „munkaimegosztás" alakult M. Az előbbiek általában csak az érdekvédelem oldaláról kö­zelítik meg a kérdéseket, az utóbbiak pedig a feladat olda­láról. Hát ez így nem egészen jó, valahogy itt is amolyan is-is helyzetet kellene kialakítani. Ezzel fejezzük is be a beszél­getést, tudván, hogy rengeteg nyitott kérdés maradt még és az élet ezután is naponta tesz fel egyre újabbakat. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Czakó Sándor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom